Finnugor Világ, 2009 (14. évfolyam, 1-4. szám)

2009-03-01 / 1. szám

3 Finnugor Világ, 2009. március Százhuszonöt éves a Finnugor Társaság 1883. november 15-én, délután öt órakor a helsinki egyetem tanácstermében tizen­kilenc professzor megalapította a Finnugor Társaságot. Ennek az eseménynek a 125. évfordulóját ünnepelték 2008 végén Helsinkiben. Az egyik legrégebbi és ma is eredményesen működő finnországi tudományos társaság jubileumára könyvkia­dással, előadássorozatokkal, kiállítással és színházi produkcióval hívták fel a figyelmet. Mivel személyesen lehettem jelen a programok egy részén, az alábbiak­ban röviden beszámolok az eseményekről1. Szemináriumok A jubileum tiszteletére két előadássorozatot szervezett a Finnugor Társaság. Napra pontosan százhuszonöt évvel az alapítás után, november 15-én vezető finnországi kutatók a nagyközönségnek szánt egynapos szemináriumon, kilenc előadásból álló sorozatban tekintették át a társaság munkásságát. Az előadássorozat címe Terep­utazásokból tudományos ismeretek (Kenttäretkistä tutkimustiedoksi). A bevezető előadásban Riho Grünthal, a helsinki egyetem professzora általánosságban érté­kelte a terepmunkák jelentőségét. A továbbiakban megismerkedhettünk három kie­melkedő kutató, Heikki Paasonen, Yrjö Wichmann és Artturi Kannisto munkás­ságával. Már Riho Grünthal előadásában is hallhattuk, hogy a társaság nagy figyelmet fordított az anyanyelvi kompetenciájú adatközlők képzésére és a velük való együtt­működésre. Ezek voltak az ún. talonpoikais­ stipendiaatit, azaz „paraszt-ösztöndí­jasok”, legtöbbször helyi falusi tanítók, akik folytatták a gyűjtést a kutató hazatérte után is, sőt néhány esetben Finnországba is eljutottak. Ilyen volt a mari nemzeti­ségű Tyimofej Jevszevjev is, akinek néprajzkutatóvá válásában nem kis része volt felfedezőjének, Yrjö Wichmannak. Jevszevjev alapította meg többek között a mari nemzeti múzeumot is. A finn kapcsolat utóbb a vesztét jelentette: az 1930-as évek­ben őt nemcsak trockizmussal vádolták, mint a mari értelmiség többi tagját, hanem kémkedéssel is, mert leveleket írt Finnországba. Halálának pontos évét máig nem tudjuk. Mindezt Sirkka Saarinen előadásából hallhatta meg a mintegy 100 fős közönség. Paula Kokkonen előadásában azokat a komi férfiakat ismertette meg a közön­séggel, akik a második világháborúban hadifogolyként voltak T. E. Aotila adatköz­lői, s az 1990-es évekig csak keveset lehetett tudni a sorsukról. Ildikó Lehtinen a néprajzi gyűjtőutakról beszélt, melyek szintén fontos részét alkották a társaság tevékenységének. Heikki Laitinen népzenekutató pedig A. O. Väisänen finnországi és karjalai kutatásairól szólt, s arról, hogy kései utódainak hogyan sikerült felélesz­teniük a jouhikko (háromhúros, vonós népi hangszer) használatát - nem kis rész­ben Väisänen munkássága nyomán.­ ­ A társaság működéséről, kiadványairól a http://www.sgr.fi című honlapon lehet tájékozódni.

Next