Állami gimnázium, Fiume, 1901
S e boldog nép hálája tör feléd ma ; Ez hat ma zúgó árként trónodig ; Erről beszél ma itt az agg s a gyermek, Zúgó harangok is ezt hirdetik. Elálás szívvel hozzák ma zsámolyodhoz Ajándékúr hűségük zálogát: — Ennél becsesbet, tudjuk, nem kívánsz te Hin fény s kincs neked gyönyört nem ád. Szived nem lel vigaszt a földi fényben, Nem orvosolja azt, — csupán a szív ; S ez írt — megadja néked ím e nép, mely Te érted él s hozzád örökre hív. Ezért Viduljam arczod s nézz e népre, Mely lelkes szívvel most hozzád kiált; S harsogva mondja végig e hazán, hogy: «Soká éltesse Isten a királyt!»