Focivilág, 2005. január-június (13. évfolyam, 1-26. szám)

2005-01-05 / 1. szám

Góljaival és szerénységével is rengeteg hívet szerzett magának Az AG Milan cárja Az egykori keleti blokk országai közül a Szovjetunió dicsekedhetett a legtöbb, Aranylabdát kiérdemelt labdarúgóval, hiszen Lev Jasin, Oleg Blohin és Igor Belanov révén hárman is Európa legjobbjává koronáztattak. Amikor 1989-ben a vasfüggöny felemelkedett, és a kelet-európai labdarúgóknak már megvolt a lehetőségük arra, hogy Nyugatra szerződjenek, sokan azt gondolták, hogy az orosz, illetve ukrán játékosok majd elárasztják az olasz, spanyol vagy éppen német bajnokságot, és sikert sikerre halmoznak. Érdekes módon ez nem így történt, eddig senkinek sem sikerült a nagy áttörés. Most azonban az AC Milan ukrán idegenlégiósa, Andrij Sevcsenko lábai előtt hever egész Olaszország, sőt Európa... Sevcsenko születése idején­­ Andrij 1976. szeptember 29-én látta meg a napvilágot Ja­­gutyinban, egy Kijevhez közeli kisvárosban­­ még javában „működött” a szocializmus, és ez meghatározta a família életét is. A család­fő, Nyikolaj Sevcsenko ugyanis hivatásos ka­tonatiszt volt, és ennek az volt a következmé­nye, hogy feleségének és gyermekeinek min­den állomáshelyére követnie kellett őt. Né­hány évet például az akkori NDK-ban töltöt­tek, mert az apa éppen ott állomásozott. Ké­sőbb aztán visszatértek Kijevbe, ahol Andrij egyik legfőbb szórakozása a futball lett, ami­kor és ahol csak tehette, rúgta a labdát. A szülei ennek eleinte nem nagyon örül­tek, ugyanis gyermekük játékszenvedélyé­nek a lakás szinte minden törékeny tárgya áldozatul esett. Kilencévesen aztán egy te­hetségkutató tornán felfigyelt rá a Dinamo Kijev, így a kis Sevcsenko a patinás klub utánpótlásának tagja lett. Jobb helyre nem is kerülhetett volna, hiszen a kijevi gárda már akkor híres volt arról, hogy élenjár a talentumok nevelésében. Ráadásul abban az időben a Dinamo egyik aranykorát élte, az 1985-86-os kiírásban megnyerte a KEK- et, és a kijevi gárdára épülő szovjet váloga­tott erősségéről a mexikói világbajnoksá­gon mi, magyarok is képet alkothattunk. Nem véletlen, hogy Sevcsenko bevallása szerint az akkori Dinamo Kijev valamennyi játékosa a példaképei közé tartozott. Sevcsenko már igen fiatalon kiemelke­dett csapattársai közül, és tehetségének nemzetközi téren is tanúbizonyságát adta. Már tízévesen, egy olaszországi, Nápoly­ban rendezett gyermektornán felhívta ma­gára a figyelmet, és három évvel később Nagy-Britanniában is megmutatta: a gól­szerzés a vérében van. A Dinamo ifjúsági csapata akkor a walesi Jan Rush-tornán vett részt, amelyet meg is nyert, és Sev­­csenkót választották a viadal legjobbjának. A trófeát maga a névadó adta át, aki külön jutalomként egy pár focicsukát is ajándéko­zott a csatártehetségnek. A két játékos nyolc évvel később ismét találkozott, ám akkor már Sevcsenko volt az ünnepeltebb sztár. 1997. október elsején Rush a New­castle United kispadjáról figyelhette, ahogy Sevcsenko betalál a Szarkák kapujába. Tehetsége már az idő tájt is nyilvánvaló volt, így minden bizonnyal csak az ideges­ség számlájára írható, hogy tizenhat évesen elsőre nem ment át az ukrán állami sportin­tézet vizsgáján, az indoklás szerint ugyanis a labdakezelése nem volt m­egfelelő! Máso­dik nekifutásra azonban sikerült teljesítenie a próbát, és nem sokkal később bekerült a Dinamo második csapatába. A tartalékok között az 1993-94-es szezonban tizenkét­szer volt eredményes, aminek köszönhető­en meghívták hazája olimpiai válogatottjá­ba, és 1994 nyarán a Dinamo első csapatá­val edzhetett. Bemutatkozására sem kellett sokat várni, erre 1994. október 28-án került sor a Sahtar Doneck ellen. A december pe­dig különösen jól sikerült a számára, hiszen elsején, a Dnipro Dnipropetrovszk ellen megszerezte első bajnoki találatát, egy hét­tel később pedig némi meglepetésre a kez­dő csapatban találta magát a Bayern Mün­chen elleni Bajnokok Ligája-találkozón. A kijeviek trénere, Valerij Lobanovszkij minden bizonnyal pihentetni akarta a már tét nélküli találkozón első számú támadóját, Szerhij Rebrovot, és ezért küldte pályára a fiatal Sevcsenkót, aki, ha már ott volt, akkor a bajoroknak is bemutatkozott: a 38. perc­ben bevette Oliver Kahn kapuját. A szezon hátralévő részében már nem ment ilyen jól neki a játék, hiszen több gólt nem szerzett, igaz, legtöbbször csak csereként állt be az utolsó percekre. Ennek ellenére Sevcsenko a nemzeti tizenegyben is bemutatkozhatott, 1995. március 25-én Horvátország ellen Zágrábban debütált, és ezzel minden idők legfiatalabb ukrán válogatottja lett. A következő szezonban azonban már ő volt Rebrov első számú partnere a támadó­­sorban, és nem is okozott csalódást: a Dina­mo házi gólkirálya lett tizenhat találattal, és nagy szerepet vállalt a csapat duplázásában. A nemzetközi színtéren való áttörését azon­ban lehetetlenné tette az emlékezetes „bun­dabotrány”, ami miatt a kijevieket kizárták a Bajnokok Ligájából. Az első, Panathinaikosz elleni mérkőzés után ugyanis a játékvezető, a spanyol López Nieto azt jelentette az UEFA-nak, az ukrán vezetők pénzt és bun­dát it ajánlottak fel számára annak érdeké­ben, hogy „hazavezesse" a meccset. Az már más kérdés, hogy a derék sípmester erről miért csak a találkozó után értesítette az eu­rópai szövetséget... Az UEFA mindenesetre szigorú szankciókat alkalmazott, kizárta a gárdát, sőt, további két évre kitiltotta a nem­zetközi kupaporondról. A kijeviek tiltakozá­sára ezt végül visszavonták, így az 1996-97- es BL-ben már ott lehetett a Dinamo. Addig­ra Lev már megszerezte első találatát a cí­meres mezben is, 1996. május 1-jén Török­ország ellen volt eredményes.­­ Az 1996-97-es szezon azonban nem a legjobban kezdődött számára, hiszen a nyá­ron összeszedett egy térdsérülést, ami miatt meg kellett műteni, és három hónapos pi­henőre kényszerült. Minden bizonnyal ez is alaposan hozzájárult ahhoz, hogy a Dinamo nem tudott bejutni a Bajnokok Ligájába, és az UEFA-kupában is rögtön az első körben kiesett. Sevcsenko visszatértével azonban ismét belelendült a kijevi gárda, és jellemző Lev játékának hasznosságára, hogy a baj­nokság hátralévő részében a csatár húsz mérkőzésen lépett pályára, mindannyiszor kezdőként, és a válogatottban is mindig vé­gigjátszotta a kilencven percet. A gólok azonban akkor sem jöttek olyan sűrűn, mint korábban. Sevcsenko csak hatszor volt eredményes, viszont számtalan gól- NÉVJEGYKÁRTYA Név: Andrij Sevcsenko. Születési idő: 1976. szeptember 29. Születési hely Jagutyin, Ukrajna. Magasság, testsúly: 183 centiméter, 72 kilogramm. Posztja, csata. Első mérkőzése az ukrán élvonalban: 1994. október 28. Dinamo Kijev-Sahtar Doneck. Első gólja az ukrán élvonalban: 1994. december 1. Dinamo Kijev-Dnipro Dnipropetrovszk. Első mérkőzése a Serie A-ban: 1999 augusztus 29., AC Milan-Lecce. Első gólja a Serie A-ban: 1999. augusztus 29. AC Milan-Lecce Első mérkőzése a nemzeti tizenegyben: 1995. március 25.­ Horvátország-Ukrajna. Első gólja a nemzeti tizenegyben: 1996. május 1 Törökország-Ukrajna. Válogatottság: 59 mérkőzés, 30 gól. Eddigi sikerei: ötszörös ukrán bajnok (1995, 1996, 1997, 1998, 1999), háromszoros ukrán­ kupagyőztes (1996, 1998, 1999), kétszer az év játékosa Ukrajnában (1996 1999) olasz bajnok (2004), olasz kupagyőztes (2003), Bajnokok Ligája-győztes­(2003), európai Szuperkupa-győztes (2003), kétszeres olasz gólkirály (2000, 2004), 2

Next