Föld és Szabadság, 1930 (1. évfolyam, 1. szám)
1930-11-01 / 1. szám
1 oldal FÖLD ÉS SZABADSÁG Miből éljen Magyarország népe? ! Magyarország’ földjét ma is úgy művelik, mint már 30—40 évvel ezelőtt. Egy kataszteri holdon terem búzából, rozsból métermázsa, kukoricából 9 mázsa, krumpliból 45 mázsa. Ez sokkal kevesebb, mind amennyi például Németországban terem, ahol 12—13 méter mázsa búzát vagy 80 métermázsa krumplit aratnak egy hold földön. De 40—50 évvel ezelőtt Németországban sem termett több egy holdon, mint most nálunk. Hogy most olyan sokkal több terem ott, azt a németek annak köszönhetik, hogy megtanultak jobban gazdálkodni. Ott, Németországban ment egészen máskép, sokkal jobban szántanak-vetnek, kapálnak, trágyáznak stb., mint régebben. Mert a világ előremegy, mindig találnak föl valami újat nemcsak a repülőgép- és műsorkerékpárgyártók számára, de a mezőgazda számára is. De abból a haladásból, ami most mindenütt van, a magyar földművelésben még eddig nagyon keveset lehet látni, az most is olyan, mint már évtizedekkel ezelőtt volt. Pedig ez nagy baj, mert a magyar földnek most nagyobb népességet kell eltartania, mint régebben. Ha a nép mindig csak szaporodik, a föld p pedig nem terem többet, mint azelőtt, akkor a népnek előbbutóbb koplalás lesz a sorsa és az ország koldusbotra jut. Azt lehet mondani, hogy Magyarországon ez már majdnem be is következett. Mindenki látja, hogy Magyarország már ma sem tudja népét eltartani. Különösen a dolgozó földművesnép sorsa rossz. Nemcsak hogy keveset terem a föld, de ebből a kévésből is sokat vesz el az állam mindenféle egyenes vagy közvetett adóban. És mert nagybirtokosok, középbirtokosok kezén 600 föld van, a kevés termésből még az ilyen birtokosok jövedelmének is ki kell jutnia. Ami marad, abból hogy éljen meg a földmunkásoknak és kisgazdáknak olyan nagy tömege, amekkora a magyar tanyákon, falvakban, parasztvárosokban szoronkodik? Kis országunknak most, 1930 végén, 8,700.000 lakosa van, akik közül 4,900.000 lélek földművezsből él. Szántóföld, rét, kert és szőlő együttvéve 11, millió hold van az országban, ami, keveset teremve, nem elég ennyi földműves eltartásához. A nagy német birodalomban háromszor annyi (144 millió) földművesnépesség él, de bőven négyszer akikora (48 millió hold) a szántók, rétek, kertek és szőlők együttes területe. Vagyis ott három földművesre jut annyi művelt föld, mint nálunk négyre. Biztos, hogy Németországban nem olyan rossz a földműves nép helyzete, mert ott nemcsak hogy több föld jut egy földművesre, de annak egy holdja bőrén másfélannyit terem és még azonkívül több a kisgazda, kevesebb a nincsetlen földmunkás, mint nálunk. Miért van, hogy Németországban, amely pedig sűrű népességű ország, a földművesnép oly sokkal kevésbé sűrűen üli meg a földet? Ennek az az oka, hogy Németországban tömérdek sok a gyár és egyéb iparvállalat és ezek rengeteg sok embernek tudnak jó vagy legalább tűrhető keresetet adni. Most 50 éve még Németországban is túl voltak zsúfolva a falvak, de amikor azután az ipar kifejlődött, igen sokan elvándoroltak a városokba, nemcsak földmunkások, de még kisföldű gazdák is, mert a gyárakban jobban kerestek, mint otthon a kis gazdaságukban. Persze, aztán azokra, akik falun megmaradtak, fejenként több föld, több kereset jutott. Nálunk is már valami 40—50 év óta minden újság azt írja, hogy a magyar ipart fejleszteni kell, de hiába, az ipar mégis csak igen-igen gyöngén fejlődik. Ami nem is csoda. Miképpen lehessen gyárakat építeni, olyan országban, ahol nincs, aki a gyártmányainkat meg tudja vásárolni? Majdnem 5 millió földműves él az országban, de azok közül egyre-egyre olyan csekély kereset jut, hogy abból legtöbbször már egy pár csizmára sem telik. És ezenkívül ahhoz, hogy ipar fejllődhessék, nemcsak vásárlóközönség kellene, hanem tőkepénz is, amiből a gyárakat föl lehessen építeni, be lehessen rendezni. Hát ezt a sok tőkepénzt meg ki rakja össze? A földművesnél nem tud pénzt takarítani, azmikor még a nagyobbföldű kisgazdák is adósságot kénytelenek csinálni mindenféle uzsorásnál. Az uzsorás pedig nem fekteti a pénzét gyárba, amely csak 10%-os jövedelmet hoz, amikor a megszorult kisgazda 20%-os kamatot is hajlandó fizetni, csak pénzt kaphasson. Ahol a földművesnép koldusszegény, ott nem sok iparos tud megélni." Budapesten és a vidéki városokban is tömérdek sok a munkanélküli. De nemcsak az ipari munkásság számára kevés, a földművesnép szegénysége miatt, a megélhetés lehetősége. Orvosból, ügyvédből, tisztviselőből és egyéb hasonló kabátos emberből is csak keveset tudhat eltartani egy olyan szegény ország, mint a mienk. Nagy baj, hogy, mégis túlságosan sok kabátos ember van ebben a kis országban. Annyi a tanult ember, hogy már ueeaseprőnek is tucatszámra ajánlkoznak okleveles mérnök-, ügyvéd-, orvosfélék, akiknek nincs betevő falatjuk. Az állam minden lehetőt megtesz, hogy a sok fölösleges tanult ember közül ne sok haljon éhen. Majdnem 250.000 állami, megyei és egyéb köztisztviselői és nyugdíjas van az országban; úgyszólva minden tizenharmadik az országban élők közül vagy köztisztviselő, vagy annak eltartottja. Az állam abból a sok pénzből, amit évente kiad, a nagyobb részt (52%-ot) köztisztviselők és nyugdíjasok eltartására fordítja. Pedig már kiszámították, hogy az állam és a megyék, városok eligazgatásához 35.000 tisztviselő elég volna és a vasutakhoz és egyéb állami vállalatokhoz sem kellene annyi tisztviselő, amennyi ott ül. Szóval, az állam igen sok olyan tanult embert is tart el, akinek a munkájára, semmi szüksége. Ezt úgy hívják: a magyar faj védelme. Azt mondják: nem lehet annyi sok jó magyar embert elpusztulni hagyni. Szép és helyes, csak az a bökkenő, hogy más jó magyar emberek is vannak, tömérdek sokan, az elpusztulás szélén és azok megmentéséről lám, nem igen gondoskodik az állam. Czetler Jenő és más tudós emberek kiszámították, hogy 250.000 olyan mezőgazdasági munkás van az országban, akinek a munkaidény legnagyobb részében semmi munkája, semmi keresete. Hát ez a 250.000 mezőgazdasági munkanélküli nem olyan jó magyar ember, mint a 250.000 köztisztviselő és nyugdíjas? És a tömérdek sok magyar ipari munkanélküliről, aki a városokban tengődik, nem kellene szintén valahogy gondoskodni? Azok megmentése már nem tartozik a magyar faj védelméhez? Ha a dolgozó földművesnépet valami útonmódon ki lehetne emelni mai nagy szegénységéből, minden más néposztály is jobb helyzetbe kerülne. Ebben az esetben a kabátos emberek is megélhetnének olyan munkáiból, amire szükség volna. Persze, ha a dolgozói néptömegek nyomorognak, a tamilt emberek is jobbára csak úgy élhetnek, ha az állam eltartja őket. 1930