Föld és Szabadság, 1933 (4. évfolyam, 1-8. szám)

1933-02-01 / 1. szám

3. oldal FÖLD ÉS SZABADSÁG 91 dán koronát. De noha süllyedt a földmunká­sok keresete, egy béres évi jövedelme még min­dig kitesz 500— 600 dán koronát, vagyis 700— 800 pengőt. Hollandiában még 1928-ban a mező­­gazdasági férfinapszám­ egész nyáron át 3—3 m1 hollandi forintot, vagyis m­i pengőértékben körülbelül 9 pengőt tett ki. Svájcban még 1929—1930 folyamán a mezőgazdasági napszám — férfi- és női napszám vegyest — egész éven át 5 V* és 1O*/­ svájci frank, vagyis mai pengő­értékben 7 és 13 pengő között mozgott. Azóta kisebb lett a mezőgazdasági napszám úgy Hol­landiában, mint Svájcban, de még mindig többszöröse a magyarországinak. Munkanél­küliség ez országok mezőgazdaságában igen kevés van és azt is enyhíti a munkanélküliség ellen való biztosítás, amely mindhárom or­szágban kiterjed a mezőgazdasági munká­sokra is. Hogy ezekben a mondott, országokban, noha a búza, a tej és egyéb termények ára ott is alig magasabb, a földművesdolgozók helyzete mégis olyan sokkal jobb, mint nálunk, annak főleg két oka van: egyrészt az, hogy a föld többet terem. Könnyen el lehet képzelni, hogy ott, ahol egy hold földön háromszor annyi takar­mány terem­, mint nálunk és egy tehén évente átlag 3500 liter tejet ad, nem pedig 1200 litert, mint a mi teheneink, a kisgazda még mindig nem megy tönkre, ha le is megy a tej ára 10—12 fillérre. Emellett a föld nem nagybirto­kosok, hanem túlnyomóan kisgazdák kezén van, akik, jól teremvén földjük, jómódúak; már most olyan országban, ahol nagyon sok jómódú kisgazda van, az ipar és a kereskede­lem is virágzik és a jómód általános, gazdag országban pedig mindenféle bajra könnyebben akad orvosság, mint földhöz ragadt szegény országban. A jobb helyzet másik oka, hog­y azokban az országokban megvan az általános, titkos választójog. Svájcban még a megyék, járások ügyeit is a megye vagy a járás népe maga igazgatja: az választja, általános, titkos szavazással, a főispánt és a szolgbírót (aminek mindnek ott, persze, más neve van); ott min­den tisztviselő a néptől függ, amely megvá­lasztotta és szolgálja a népet, nem pedig ural­kodik rajta. Ott még a törvényeket is sok esetben a nép maga hozza; minden ember maga leszavaz, akarja-e azt a törvényt vagy sem. Hollandiában, Dániában is, ha nem is ennyire, de szintén nagyon messzemenő jo­gai vannak a népnek. Ilyenképpen azokban az országokban a kormány és a közigazgatás em­­­berei sokkal inkább függenek a dolgozó nép­tömegektől, mint nálunk, tehát sokkal inkább törődnek is vele, hogy a munkásnak legyen miből élnie és hogy a kisgazda olcsó hitelt és egyéb támogatást kapjon. Hogy a dolgozó népnek jogai legyenek, hogy ne legyen az országban nagybirtok és hogy a föld sokkal többet teremjen, az Ma­gyarországon is lehetséges volna. De hogy mindez csakugyan meg is legyen: szervezked­nie kell a dolgozó népnek, amíg elég erős lesz, hogy megdöntse a ma uralkodó kormányzati Vavi fJaTArt Helyreigazítás. Legutóbbi számunkban meg­jelent „A fasiszta állam és a földműves dolgo­zók“ című cikk második bekezdésének 7. és 8. sorában értelemzavaró sajtóhiba fordul elő, amelyet ez alkalommal helyreigazítunk. Ahe­lyett, hogy Olaszországban „100 hold művelt földön átlag 7 földműveslélek tengődik“, helye­sen így volna: „100 hold művelt földön átlag 73 földműveslélek tengődik" Hírek a nagyvilágból A hitlerista nemzeti szocialisták kétkulacsosságát jól jellemzi az a csalafintaság, melyet agrárprogramjukkal, a hírhedt 12 földművesponttal elkövetnek. Ennek kétféle kiadása van: egyik a szudetákvidéki kisemberek számára, ahol a paraszti kisbirtok megteremtésére és védelmére esküsznek, egy másik Poroszország számára, a nagybir­tokos junkereknek, amelyben már a nagybirtok „különös és szüks­ges feladatáról** is van szó. A hiorogkeresztes nácik agrárvezére, báró Maydell meg is jelölte ezt a fel-,­adatot, ami nem mint a föld népe elproletarizálódá­sának megakadályozása. Hogyan? Hát egyszerűen úgy, hogy a fenntartott nagybirtok örökre biztosítson rész­­művelést, harmados, negyedes földeket. Hát nem meg­ható? Belgiumról nemcsak azt tudjuk, hogy ott legsűrűbb a lakosság és aránylag legnagyobb a föl h­ozadéka, de azt is véssük emlékezetünkbe, hogy a földm­unkássz­övetség 1932-ben közel 10.OOO új taggal szaporodott. A lengyel parasztpárt vezére, Vitos, volt miniszterelnök kijelentette, hogy pártjával a ■szociáldemokrata párt hős kíván c­satlakozni és nagyarányú propagandát indít meg a célból, hogy minden nagybirtok kártérítés nélkül legyen kisajátítható. Az idők jele! Cselo-Morvaországban a földmunkásszervezeteknek rész­ben sikerült visszaverniük a földbirtokosok napszámbér­­reszorító és rovukaidőkitoló törekvéseit. A cseh népegész­ségügyi tanácsok egyébként most vitatják az első európai népegészségügyi konferencia h­a­tározm­ányait. Eszerint minden 2000 lakos után egy körorvosi állas és minden 20.000 lakos után egy járási kórház, legalább 50 ággyal lenne felállítandó. A szükséges anyagi fedezet — elvtár­­társaink szerint — a hadügyi kiadások csökkentésével volna elérhető. Amerikából tanét újabb vészhír szárnyalt hozzánk A San Domingo köztársaság a nyugatindiai szigetvilágon csaknem háromszor olcsóbban termeli a kitűnő cukornádat, mint mi európaiak a cukorrépát. Az igaz, hogy 1 kg cukor önköltségi ára nálunk nem éri el még az 50 fillért sem, a többi aztán adó és költségek, de még így is, mi lesz a mi cukorrépatermelésünkkel? Az olcsóbb cukornak majd örülünk, de a fenyegető munkanélküliségről már most illenék gondoskodni. Lesz piac Az ezévi szociáldemokrata pártkongresszu­son el­hangz­,ott a fontos kérdés és felelet, hogy lesz piac, de nem lesz mit a piacra vinni ebben az eszeveszetten fejtetőre állított kapitalista rendszerű világban. De mennyire igaza van, mert a mai termelési mód lassacskán kifosztja az országot minden életszükségleti cikkekből. Látja ezt velem együtt sok kiskunfélegyházi gazda is. Bizony szomorú észlelet, de igaz, hogy állatállományunk — dacára, hogy agrár­­állam­ vagyunk — megfogyatkozott és elsat­­nyult. A parasztlakosság teljesen elszegénye­dett, a földet nem tudja kellőképpen trá­gyázni. Ma már a föld népének nincsenek érté­kes, fiatal lovai, amikért külföldön szép summákat kaptak, öreg gebekkel csúsznak­­másznak az elszegényedett kisgazdák. De nin­csenek növendékemarhák sem, amelyek fölvál­tanák a kiöregedett teheneket. A sertésa­do­­mány kipusztulása pedig megdöbbentő. Éppen időszerű lenne már módját ejteni valamiképpen annak, hogy a gazdák ne legyenek kénytele­nek minden szopós- és üszőborjaikat levágatni. Sajnos, semmi reménye nincs a föld népének, miután Gömbös Gyula 95 pontja a vízbe esett, hanem félő, hogy a vízbe hullott pontok nem ehető ponttyá, hanem élvezhetetlen rákká vál­nak, amitől még betegebbek leszünk, mint vol­tunk. Ezek után csak annyit, hogy hárcsak csalódnék! Tajti Péter, kisgazda, 1933

Next