Földmivelési Érdekeink, 1875 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1875-09-27 / 39. szám

tov. szám Budapest, 1875. szeptember 27. Második évfolyam. 39. szám. FÖLDMIVELÉSI ÉRDEKEINK. MEZŐ- ÉS ERDŐ-GAZDASÁGI KÉPES HETILAP, A MAGYARORSZÁGI ÖSSZES LÓTENYÉSZBIZOTTSÁGOK. HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkeszti: Máday Izidor. MEGJELENIK HETENKÉNT EGYSZER,HÉTFŐN. Kiadótulajdonosok: Légrády Testvérek. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőségnek (Budapest, V. nádor utcza II. sz.) küldendők. Hirdetések háromhasábos petitsoronként soron számíttatnak. Többszöri vagy egész éven át történő beigtatásoknál tetemes árleengedés. Előfizetési díj : Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr. ,,Falusi Gazdával“ együtt egész évre 8 frt, félévre 4 frt, negyedévre 2 frt. Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után nem adatik. Az előfizetési pénzek, úgy a hirdetések is bérmentve Légrády testvéreknek (Budapest, V. nádor-utcza 6. sz.) czimzendök. Ж-------------------------------------------------------------------------------------------------------- Tartalom. Valami a juhászatból. Tormay Béla. — A szántóföldek öntözéséről. Gonda Béla. — Vidéki szövetkezések a biztosítási ügyletek teren. I. G. J. — Nehány szó a magyarországi állatgyógyintézet rendezéséhez. Hely Mátyás. — Adalékok a vértetü, különösen a körte vértetű isméjéhez. 8 ábrával. — Gazdasági tanügy. (A budapesti állatgyógyintézet. Gazdasági tanügy Francziaországban.) — Szakegyletek működése. (A központi házi ipar egylet. Az orsz. erdészeti egyesület. Termény kiállítás Nagyváradon. A k.-szolnoki. gazd. egylet.) — Bel- és külföld (A kincstári uradalmak. A phylloxera. Dohánykiállitás. A tengeri és a pellagra betegség. Halszállitás- Fehér csillagfürt phylloxera ellen. Borhamisítás. Gyümölcskivitel Kecskemétről. A tengeri nyul. Tenyészbika árverés. Sáskairtás.) — Sport. (Verseny-naptár. Nevezési zárnapok. Kisbánat-jelentések. Székesfehérvári versenyek.) — Szakirodalom. („Gazdasági Néplap.“) — Pályázat. (Vegyészsegédi állomásra.) — Kiállítások, versenyek, ülések, előadások határnapjai. — Üzleti hirek. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések. Előfizetési felhívás „Földmivelési Érdekeink“ 1875. évi folyamára. Lapunk szives olvasóit felkérjük, hogy lapunknak körükben új pártolókat szerezni szíveskedjenek. Lapunk jövőre is az eddigi irányban fog haladni,és több mint százhatvanra menő munkatársai segítségével iparkodni fog a gazdaközönség rokonszenvét továbbra is kiérdemelni. Légrády testvérek, Máday Izidor, mint kiadók, mint szerkesztő. Előfizetési Árak: 2 hóra 1 frt., 3 hóra 1 frt. 50 fr., 6 hóra 3 frt., egész évre 6 frt. A „Falusi Gazdáival együtt: 3 hóra 2 frt., 6 hóra 1 frt. egész évre 8 frt. Valami a juhászaiból. „A szegény embert az ág is hozza,“ ezen közmondást az utolsó években sokszor hallhattuk és különösen mi gazda emberek voltunk azok, kik talán leginkább hangoztattuk. Elmondtuk, mikor a rozsda bántotta, a hó szorította búzánkat, elmondottuk, mikor a hernyó megette a repezét, a szárazság megölte a tengerit, a nap elsütötte a legelőt; vigaszul ezt hangoztatta a szegény ember, megtoldván azzal „no csak ez kellett még“, mikor a jég elverte és az aratás utáni folytonos esők miatt keresztben csírázott azon kevés, mit szántóföldjei meg is termettek, és ha akkorában kérdeztük a mezőn dolgozó parasztgazdát, hogy miként van ? azt felelte: „hát uram küzködünk“. Igen is, küzdést, mégpedig nehéz küzdelmet vív hazánkban a mezőgazdaság, az valósággal „Struggle for live“, mint Darvin Károly mondaná, és e küzdelemben csak akkor lehet győztes, helyesebben szólva, azt csakis azon esetben élheti át, ha, hogy egy szokásos mottot használjunk, okszerű takarékosság vezérli, ha mint a század legnagyobb sikert aratott embere, Bismark herczeg mondani szokta: „számot vet az adott vizsonyokkal“, de ezt, valamint az első követelményt csak akkor teljesítheti, a küzdelmen csupán úgy haladhat keresztül, ha kellően fegyverkezik szakértelmet illetőleg, ha figyelemmel kísér minden mozzanatot, mely hasznára lehet és melyet, nem az általa olyannyira kedvelt és politikai kérdésekkel foglalkozó napilapok, hanem a talán kevésbbé pikánsul szerkesztett, de reá nézve minden esetre épp oly érdekű, meglehet, mint üzletemberre hasznosabb szakközlönyök hoznak tudomására. Na de nem célom itt a tisztelt lapszerkesztő úr érdekében lándzsát törni, sem pedig azt énekelni, mit már sokan az elrekedésig cselekedtek, hogy a mi gazdáink nem olvasnak, szellemi fegyvert, szakbeli tájékoztatást nem igen kívánnak, nem, ezekhez nem állok, látom, hogy mi e téren lassan, de mégis haladunk, és hiszem, ha az ág nem húz majd annyira bennünket, az én tisztelt szerkesztő barátomnak is teljesülni fog óhajtása , hogy szapordjanak előfizetői, hogy nagyobbíthassa lapját, hogy ábrák készíttetésében, melyek olyannyira tanulságosak, ne korlátoztassék. Szívből kívánom, hogy ezen óhajtása teljesüljön. (Köszönöm. Szerk.) De már mondtam, hogy nem azért nyúltam a tollhoz, hogy egyik gazdasági szakközlönyünknek egy előfizetési fölhívást írjak, hanem igenis azért, hogy azon egyik factornak, melyet fentebb említek, gyarapításához járuljak, vagyis közleni akarok gazdatársaimmal valamit, mi azokat, kik juhászattal foglalkoznak és kik nem érkeznek arra, hogy ezen kérdést a külföldi szaklapokban is figyelemmel kísérjék, talán érdekelendő Hogy a juhászat mennyivel kevésbbé érdekes része most üzletünknek mint ezelőtt húsz évvel volt, azt nem kell vitatnunk, sok gazdának, ki a múltban a telet a szó szoros értelmében a juhászatban tölté, ez már nem kedvelt foglalatossága, sőt volt eset, például 1869-ben, midőn számos tenyésztő szabadulást óhajtott nyájától. Az említett évben a debreczeni őszi vásáron azt gondoltuk, hogy az egész Alföld juhát már e helyre hajtják, annyi falkás birka állt a köntös gáttól ki meszszire a gyepen, és mert a vásártéren nem fértek, az utczákban ennek közelében helyezkedtek el az áruba bocsájtott nyájak. Sok gazda, ki akkor ott tenyészetét elvesztegette, megbánta tettét, sok, ki anyajuhait akkor eladni nem tudta, örült azok megmaradásán, mert belátta, számot vetvén viszonyaival, hogy gazdasága juhászat nélkül nem létezhet és az, aki 1869-ben olcsón eladta, az 1870-ben drága pénzen ismét szerzett első juhot, létesített újra nyájat. Ezen üzletemberek meggyőződtek, számot vetvén viszonyainkkal, hogy legelőink, különösen esetleges legelőink a juhtartást követelik, hogy csakis ez szed le azokról a tulajdonosnak hasznot. Az alföldi birtokos belátta, hogy a szik föld, melynek viránya nagyon is problematikus, kiváló majdnem azt mondhatjuk, egyetlen értékesítője a juh, és azért nem igen fog hazánkban annak ideje elérkezni, hogy mint a Hortobágy melléki ember mondja, a „kampó“ teljesen kimenjen a divatból. De ezen lent területek mind olyanok, hogy csakis egy fajta juh fog rajta könnyen és jól prosperálni és az e fajta a nemesebb Merino, esetleg mind az alföldi viszonyok, a minek a gorombább mestiz-juh, és a legjobb tanács szerény nézetünk szerint, mely ezt illetőleg adható, hogy ott, ahol vagy az egyik, vagy a másik indicált, ott maradjon a magyar tenyésztő lehetőleg ezek mellett, de törekedjék, hogy a viszonyaihoz mért juhot, melyet körülményeihez való számban tart, a lehető legjobban tenyészsze. Tűzzön ki helyes czélt és ne követeljen lehetetlent, ha például a tömeget teszi első helyre, három font átlagsúlynál ne követeljen ebdta finomságot, hanem érje be második prímával vagy secundával, megfordítva ha electorál negrettija van és finomsága az electát fölözi, a két font átlageredménynek örvendjen, mert láttam és éveken át tett tapasztalataim bizonyították, hogy ott, hol a nemes anyagot tenyésztő juhászatában a nyírás eredménye a két font fölé emelkedett, ott a nemesség rendesen a tömeg rovására vesztett. A nemességnél finomság, tiszta alkat, erős, de simulékony kiegyenlített termény után törekedjék; a tömeges gyapjút termelő juhval maradjon a secundánál, adjon előnyt simább szálnak, követeljen erőt, kiegyenlítettséget, és nagy súlyt fektessen a fényre, mert különösen a külföldi kereskedők a je lustre vel bíró gyapjút mindinkább keresik, és ami ezzel jár, jobban fizetik. Ez volna, ami a gyapjút illeti, de hát a test és ennek tömege ? Erről a finom juhnál nincs mit beszélni, arra legfeljebb annyit mondhatunk : a könyök-izületig terjedő mélység, correctálás, ezt követelhetjük, több jó tulajdon ha van, ennek örüljünk. A goromba juhnál már többet követelhetünk és tiszamelléki birtokosaink közül számosak Fazekas, Losonczy stb. megmutatták, hogy az elér- hai számunkhoz egy negyetiv melléklet van csatolva.