Földmivelési Érdekeink, 1875 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1875-01-04 / 1. szám
1. szí nálatuknál. Phávao seregében név szerint lovasok vannak felhozva, a lovaglás pedig már az időben a fejlettség bizonyos fokán áll- hatott. Ily formán minden e tárgyra vonatkozó történeti okiratok közt a legbiztosabb felvilágosítást a Szentírás adja, minthogy az időt, melyben a ló legelőször háziállattá lön és az ember uralma alá került, az utókornak fennhagyá. Hosszú időnek kellett elmúlni, mig az ember a vele élő állatoknak becsét és használhatóságát megismerte. Legelőször is azok lettek háziállatokká, melyek könnyen befoghatók és megszelidíthetők voltak. Az ezekből mutatkozó előny bivta a föld fiát arra, hogy nagyobb számú állatokat kerítsen uralma és hatalma alá. Öszhangzólag tétetik arról Mózes könyveiben említés, hogy földünkön a szarvasmarha után a juhot és kecskét, utána a szamarat, rá a tevét s végre a lovat kerité hatalma alá az ember, s midőn ez utóbbi állatnak erejét, gyorsasággal párosult használhatóságát, s finom érzékeit ösmerni és becsülni megtanulta volna, minden háziállatok közt legtöbbre becsülte, Palestinát kivéve, hol vallási parancs a lovak használatát és tartását megtiltotta. Egyiptomból terjedt azután, a történet-rók szavai szerint mind a ló, mind ennek használata a szomszédos országokba. Ennyit a Szentírás. A természet-búvárok kutatásai ellenben más tartományt tartanak a ló őshazája és megszelidítése helyének. A nagy vízözön idejében Közép-Ázsia magaslatai mentették meg a lovat végelpusztulástól. Oxus és Kashemir magas rónáiról ez állatfaj legelőbb Chinába, azután Indiába s végtére Egyiptomba is átszármazott, s ez utóbbi országot illeti a méltányos elismerés a lovak szorgalmas tenyésztése és nemesítése körül. Ezen tényt több az ó időből visszamaradt metszetek (sculpturák) is bizonyítják, melyek nemcsak alakra igen nemes lovakat állítanak elénk, hanem arról is meggyőznek bennünket, mint bántak el a tisztítás, lábdörzsölés és más gondozása körül e nemes állatnak. A temészet-búvárok még egy távolabbi pontról is adnak felvilágosítást; t. i. hogy Arábia, melynek hires és nemes lovai által csaknem az egész világ lófajtái nemesitettek, nevezett állatnak nem őshazája, s hogy az említett korszak előtt még Arábiában lovak nem is léteztek. — Salamon király aranyát, ezüstjét és fűszereit Arábiából véve, de mind lovassága, mind szekerei használatára, mind pedig azon lovakat, melyekkel a phöniciai királyokat ellátta, Egyiptomból szerző. Egy ló ára azon időben 150 zacskó = 100 tallér, egy szekéré pedig 600 zacskó , 400 tallér volt. Engelbrecht Károly: LÖLDMIVELÉSI ÉRDEKEINKE 3 újabb időben sikerült felderíteni, az mégis a tanári kar kedélyét oly izgatottságba hozta, s oly látást futást okozott, minőt két havi ittlétem óta még nem láttam ez intézeten. Ezen általános izgatottság engemet sem hagyott érintetlenül, s arra birt, hogy t. szerkesztő urat értesítsem a betegségről. A tény mindennapi dolog s röviden következő. Egy pinczgaui vemhes üsző egészen szabályszerűen s üstölétéhez képest elég könnyen megborjazott; azonban alig telt le 3 nap, midőn az állaton heves borjazási lázat lehetett észrevenni, s ez oly rohamos lefolyást mutatott, hogy az állatot már 2 nap múlva el kellett adni. Az eladás este történt, de miután a mészáros csak másnap reggel jött az állatért, azt halva találta. Mi természetesen örültünk a szomorú fordulatnak, mert habár a veszteség az intézeti pénztárt érte, de legalább alkalmunk nyílt a hulla bonczolása által egy még most is sok gazda és állatorvos előtt mystikusnak tetsző betegséget kimerítőbben tanulmányozni. Тек, szerkesztő úr tudja mily eltérő nézetek uralkodnak néha laikus körökben bizonyos betegségek okairól, mi igen természetes is, mert merész kívánság volna, hogy a gazda egyszersmind jó állatorvos legyen és az újabb felfedezéseket is mind ismerje. Nem lehet tehát megütközni, ha néha a gazda, sőt állatorvos is igen sajátságosan magyarázza meg magának a borjazási láz keletkezését; ha pl. azt hiszi, hogy a tehén attól kapja ezen veszélyes és többnyire halállal végző betegséget, hogy ellesnél durva segély nyújtatott, vagy hogy a tej fejbe szállt stb., s ha a borjazási láz járványos kiterjedést nyer, akkor gyakran csak azért nem tud segíteni, mert nem ismeri e betegség valódi okát, vagy ha azt ismerni véli, miasmatikus anyagoknak tulajdonítja azt, melyek ellen biztos sikerrel semmi se tehető. Megkísértem szerkesztő úrnak a levélben megírni azt, mit e betegségről magam láttam és megbízható forrásból hallottam. Ha én a betegségnek nagyobb fontosságot tulajdonítanék, mint a minőt az megérdemel, s ha levelem talán felette hosszú lesz, mentsen ki engemet azon érdeklődés, melylyel az ide való gyógyintézeti tanárok viseltettek e betegség iránt, s mely azokról reám is át- I ment. Az embernél előforduló gyermekágyláz (septicemia puerperalis vagy puerperál-láz), mely I teljesen megegyezik a borjazási lázzal, szol- Igáltatott alkalmat angol orvosoknak mintegy 35 év előtt a betegség valódi okát felismerni, s Őket erre szülészeti intézetekben gyakran észlelt szomorú jelenségek vezették, t. i. míg az egyik orvosra bízott betegágyas nők szülés után mind megkapták a puerperállázat és kivétel nélkül belehaltak, addig a többi orvosra bízottak szülés után baj nélkül hagyták el az intézetet. Közelfekvő volt itt a gyanú, hogy az orvos volt a betegség terjesztője, mit a vizsgálat később valóban be is bizonyított. Az állatorvosok csak igen rövid idő előtt jöttek azon gondolatra, hogy megvizsg sgálják : nem szerepelnek e a borjazási láz keletkezésénél ugyanazon ártalmak mint a gyermekágyláznál. E kutatások kétségtelenné tették, hogy e két betegség minden tekintetben azonos, mely felfedezés által nagy szolgálat létetett az állatgyógyászatnak, mert csak mióta ezt tudjuk, vagyunk képesek a borjazási láz fellépését megakadályozni, vagy azt legalább előbbi időkhöz képest hasonlutt hatlanul ritkábbá tenni. A valódi borjazási láz közönséges infectiós betegség, mely mindig megfertőztetés által származik , következőleg teljesen füg igetlen miasmatikus anyagoktól, valamint attól hogy óvatos vagy durva segélyt nyújtnak el az ellésnél. Hogy a tehén ellés után borjazási lázat kapjon, arra szükséges: bizonyos ragályos anyag és továbbá fűs seb, melyen keresztül a ragályos anyag a vérbe mehet. Állatoknál tett kísérletek azt mutatták, hogy a borjazási lázat okozó ragályos anyag csak rothadt anyag lehet, mint pl. rothadt hús, nyak, vérgeny, rothadt pokla stb. Ha ily anyagból bizonyos mennyiség a vérbe kerül, az múlhatlanul borjazási lázat okoz, ellenben ha ily anyag nem jön a vérbe, akkor a borjazási láz nem képes kifejlődni, mert a borjazási láz rothadási betegsség, és ismeretes tény, hogy az eleven állati test rothadását csak vérbe ment rothadt anyag indíthatja meg. A fris sebek, melyeken keresztül rothadt anyagok a vérbe jutnak, ellés közben támadnak, mert az ellés csak legritkább esetben megy úgy véghez, hogy a szülési utak a tetemes kitágítás folytán helyenként kissé meg ne szakadjanak. A rothadt állati anyag pedig vagy az állat nemzőszerveiben képződik, vagy kívülről vitetik az állatra. Az állat nemzőszerveiben ugyan minden ellés után rothadnak bizonyos anyagok, mert a nemzőszervek belső faláról ellés után mindig leválik bámbőr, mely lassan elrothad, továbbá néha a pokla vagy egyes darabjai a szabályszerűnél tovább maradnak az állatban és szintén rothadásbamennek át; azonban miután ezek ellés után csak 3—4 nap múlva rothadtak annyira, hogy az állatot megfertőztethetnék, ennélfogva csak a legritkább esetben ártalmasak, mert annyi idő alatt a sebek már rendesen behegedtek. A pokla erőszakos eltávolítását illetőleg néhány év előtt az tapasztaltatok ez intézeti csirászatban, hogy ezúttal könnyen okozható a borjúrási láz, mert az embernek csak akkor jut eszébe a poklát erővel kihúzni, ha az nagyon sokáig marad az állatban, de az ilyenkor többnyire már rothadt, s miután a kilépés által a méh könnyen megsérülhet, ennélfogva a megfertőztetési lehetőség is adva van. A pokla erőszakos eltávolítása tehát mindig a legnagyobb óvatossággal történjen, mert ha pl. körmeinkkel a lakhártyán a legparányibb sebet okozzuk, ez már elégséges a rothadt anyagoknak nyílt utat a vérhez készíteni. A ragályos anyag szabály szerint kívülről jön az ellés alatt támadt sebekbe, és pedig vagy emberi befolyás által vagy a levegővel Mindkét esetben járványos lehet a borjazási láz. Az első megfertőztetési módra leggyakrabban a szülészeti eszközök (kések felfogók) adnak, okot. Az tapasztaltatok, hogy ezekhez oly erősen tapadnak, szabad szemmel láthatatlan rothadt anyagparanykák, ha ezek egymással valami módon érintkezésbe jönnek, hogy ezen eszközöket csak akkor tanácsos megint ellési segélynyújtásra használni, ha azokat borszeszlángban jól kiizzítottuk. Eszerint tehát legjobb desinfecíiószereink sem képesek mindig a rothadt állati anyagot ártalmatlanná tenni. Néha az ellési serélynyújtáshoz használt kötél is okozhatja a borjúzási lázat, pl. ha azt már előbb is használtuk segélynyújtásra s azután nem tisztítottuk meg, ugyanis a kötélhez mindig tapad kevés nyák, és poklarészecske, melyek azon esetben, ha a kötél nedves meleg helyre tétetik, elrothadnak, s azt ragályszállítóvá teszik. A segélytnyújtó ember kezén is lehet rothadt állati anyag, különösen a köröm alatt. Ezért Angolországban a szülész orvosnak két hónapig meg van tiltva foglalkozása után járni, ha a felügyelete alatt álló lebetegedett asszonyok közül egy gyermekegyházat kap, mi kétségtelenül utánzásra méltó intézkedés. Hogy néha a levegő is nyerhet megfertőztetési képességet, azt embernél és állatnál tapasztalták. Frank tanártól hallottam, hogy több év előtt egy az ő vezetésére bizott nagy tehén istállóban egy tehén ellés után borjúzási lázat, kapott és belehalt, s ezután úgy sorba amint a tehenek megellettek, azok is ugyan e betegségben vesztek el. Ő mindenféle desinfectiószert megkísértett, de nem volt képes azok által a betegség tovább terjedését megakadályozni. Végre azon gondolatra támadt, hogy azon állatokat, melyek közel vannak az elléshez, más istállóban állítsa, s csakugyan ennek kivitele után a betegség azonnal megszűnt. Volt már példa arra is, hogy a borjazási láz csupán azáltal fejlődött ki, hogy a poklát elfelejtették az istállóból kidobni, ez rothadásnak indult, parányi részecskék átmentek belőle a levegőbe s ily módon megfertőztették azon állatokat, melyek ez időtájt megellettek. Magától