Földmivelési Érdekeink, 1877 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1877-03-26 / 13. szám
13. ez. hát szakavatottnak és hivatottnak képzelik azon vélt auctoritás nyomán, ki először elkiáltotta, szintén hangoztatják. Primigenius eredeti az összes lapálymarha, a keleti és az éjszaki tenger continentális pontjain, Belgiumban, Francziaország partvidékein, nagyobb részt ilyen eredetűek az angol tenyészfajták, kérdjük tehát ezeknél miért nem fejlődik a marhavész ? Erre ugyebár a fentebbi nevezetes theória emberei azt felelnék: „azok nem jöhetnek ezen kérdésnél szóba, ezeket a helyi viszonyok a tenger mellékén, a reájuk évszázadokon át fordított nagy cultura agyát meg átalakította, hogy egész lényük gyökeresen megváltozván, azok ma már a darvas-keleti prirageniussal nem vethetők össze. Jól van, elfogadjuk a lapálymarha ma már a podóliaival nem foglalható össze, de ott van Francziaországban egy fajta melynél a podóliai eredet jellegvonásai még megvannak, ott van a Charolaise, miért nem fejlődik annál a marhavész eredetileg? Az iménti kérdésünkre is valószínűleg azt felelnék ezek a bizonyos urak, hogy erről se beszéljünk, ez is oda sorolható a többi culturfajták közé, ezt sem lehet ma már a keleti darvas fajtákkal egy kalap alá venni. Nem bánjuk, ezt is megengedjük, de azt már senki sem fogja mondani, hogy a Romagnában a Dél-Olaszországban honos marha tenyészfajta lenne, az legalább épp oly szilaj podóliai mint a mienk, annál pedig nem fejlődik és nem fejlődött a keleti marhavész soha önállóan, és ezen fajta fényesen megcáfolja ezen alaptalan theóriát, melyet ma már a jobb szakférfiak kezdenek félre tenni, és meg vagyunk győződve, hogy ezen kérdésről nemsokára teljesen a napirendre fognak áttérni. Mi átlátjuk, hogy a nyugati országok rettegnek ezen vésztől, tudjuk, hogy az ott mily irtóztatóan dühöng és ezért nem csodáljuk, hogy ott magukat a vész ellen minden kitelhető módon biztosítani akarják, nem csodáljuk, hogy magukat a vészes vidékek a veszélyes marha ellen megvédeni törekednek. A fentebbiekben bebizonyítottuk, hogy a podlóiai, mint ilyen, nem veszélyes, mert nem a podóliai fajtába való tartozástól függ a vész kifejlődése, bebizonyítottuk továbbá azt is, hogy nálunk a vész eredetileg nem fejlődik. Teljes erőnkből oda kell törekednünk, hogy ezen tények ismeretessé váljanak, helyesebben, hogy azokat elismerjék. Ha a külföldön elismerik, hogy a marhavész a mi marhánknak époly kevéssé specificus baja, mint a rómainak; ha elismertetik átalánosan, hogy hazánkban a marhavész eredetileg nem fejlődik, akkor egy másik fontos feladatnak kell megfelelnünk. is . Mutassuk meg a külföldnek, hogy mi a háziállatokat illető egészségügyet okszerűen rendezzük, hogy határainkat jól fölszerelt és helyesen kezelt vesztegintézeteinkkel megfelelően őrizzük, hogy mi jó végrehajtó szakközegeket, állatorvosokat törekszünk képezni, ilyeneket kellő számban alkalmazunk, akkor bizalmat nyerene a külföld. Az ily után kinyert bizalom azt fogja szülni, hogy a külföld bennünket tekint azon előőrsnek, mely a nyugati országoknak biztonsága fölött a vészt illetőleg őrködik; bennünket, habár eleintén némi elővigyázati rendszabályokat alkalmazván, de mégis bele kell hogy vegyen azon országok kötelékébe, melyek egymás közti forgalma a kérődzőkkel való kereskedést illetőleg megengedett. A fentebbi az, amit óhajtunk, azt akarjuk elérni, de azt csak úgy érhetjük el, ha tényekre alapítjuk eljárásunkat, tapasztalásból merített igazságot ismertetjük, állatorvosi tekintetben kellően rendezzük az országot. Ilyen hídon állatkereskedésünkkel átjuthatunk a nyugatra, de a levegőből kapott hamis theóriák segélyével csempészetet űznünk nem sikerlil tud soha. Ez lenne tisztelettel alulírt igénytelen nézete, melyet ezennel közölni bátorkodik, lehetne még több észrevételt tenni, melyek az ügynek orvosi szempontból való megvilágítására, a közleményben felhozott diphteritius bántalmakra vonatkoznak ; ki kellene még a déloroszországi marhára, annál a vész képére, ennek kizárására terjeszkednünk, de ezt elhagyjuk, meglehet, más avatott tollú szakember vállalkozik majdan erre. Befejezi tehát mondandóit, mert hiszi, hogy a tisztelt olvasó türelmével eddig is már kissé visszaélt Tormás Béla, Csert-féle konkoly kiválasztó gép. E gép az itteni akadémia gazdaságában használva lett, s miután az igen tiszta munkát végez s szerkesztésére nézve az ismertebb, hasonczélnak szolgáló gépektől nagyban eltér, úgy indíttatva éreztem magamat az e sorok közé foglalt ábrának készítésére, amelyből a gép berendezése és működésmódja tisztán kivihető. Áll a gép két külön hengerből, amely két henger használatkor, amint az ábrából kivehető, egymás mögött felállíttatik. Az a-val jelölt garatból a mag egy csövön az első hengerbe esik le, a melynek o-val jelölt része hosszúkás vékony nyílásokkal van ellátva s pedig olyformán, hogy ezen osztálya a hengernek szitát képez. E hengeralakú szitán átesvén az igen finom és hosszúkás magvak, a tartányban gyűlnek össze. A mellső hengernek 1-vel jelölt osztálya nagy félgömb alakú mélyedésekkel (czellákkal vagy alveolokkal) van ellátva. E mélyedések felveszik a búzát, a konkolyt s a többi tisztátalanságokat. Nagyobb tisztátalanságok, mint p. o. kövek, szalmás részek s egyéb voluminosus testek, a hengerben maradnak, illetőleg végénél bartányba esnek. Az 1-es jelölt hengerosztálynak mélyedései által felvett gabona, mint a Pernolett-féle hengernél, úgy ennél is, lejtős fabillentyűkön végig, az s-el jelölt csatornába esik, a melyben az végetlen csavarral a henger végénél elhelyezett és működésmódját tekintve vizikerékhez hasonló, A-val jelölt kúpba szállittatik. AzA-val jelölt kúp kerületén apró vödrökkel van megrakva. Ezek felveszik a henger 1-es jelölt osztályából átfolyó gabonát s átülitik azt a tölcsérbe. A tölcsérnek C-vel jelölt végénél, a gabona a hátsó hengernek 2-vel jelölt osztályába esik át, amely osztály a konkoly kiszedése végett, kisebb mélyedésekkel van ellátva, mint a mellső hengernek 1-el jelölt osztálya. A hátsó henger egy, válaszfal gyanánt szolgáló lemezgyártó által két részre van osztva; ezek az ábrában 2-vel és 3-mal vannak jelölve. A 2-vel jelölt résznek hátsó végénél és pedig közvetlen a lemezgyűrű előtt a hengerbe nagy köralakú lyukak vannak futva. A szép és egészséges búza, amely szemei nagyságánál fogva a 2-vel jelölt hengerosztály mélyedései által fel nem vétetik, e lyukakon át a 4-es jelölt hengerszitára esik, amely hasonló módra mint a mellső hengernek o-val jelölt része, hoszszúkás nyílásokkal van ellátva. A legszebb búza e hengerszita végénél kerül ki, ahonnét az a c-vel jelölt tartányba esik. A kevésbbé szép, vagy más szóval mondva a vékonyabb szemű búza közvetlen adartányba esik le. A konkoly, törött és silány búza a hátsó henger 2-vel jelölt osztályának czellái által vétetvén fel, lejtős billentyűkön s, csatornába esik s abban végetlen csavarral X-ig szállittatik, amely pontnál az említett keverék egy rövid csöven a hátsó hengernek 3-mal jelölt osztályába esik. E végső hengerdarabnak apró czellái a konkoly és a silány búzát veszik fel. A konkoly mint gömbölyű mag korábban esik ki a czellákból mint a silány búza, amiért is a konkoly csakhamar az s. csatornának végébe visszaesik, ahonnan azt a végetlen csavartartányba szállítja. A silány búza feljebb vizetik, mint a konkoly, aminél fogva az st csa-I tornába esik. E csatornában szinte végetlen csavar jár, csakhogy ellenkező irányban. Eu- t nélfogva a silány búza előre és az I?-vel jelölt csövön át ismét a hátsó hengernek 2-vel jelölt osztályába vitetik és pedig azon czélból, hogy onnan d edénybe hozassék. E géppel a konkolynak kiválasztása a búzából oly tökéletesen történik, hogy töké letesb kiválasztás alig képzelhető, s tartányiban az ember csakugyan egyebet nem talál mint konkolyt s a cséplésnél összetört magvakat. Az akadémia gazdaságának intézője, Renner Glusztáv úr, e gép munkájával tökéletesen van megelégedve, a két hengert forgatyuval hajtatik és pedig olyformán, hogy a forgatyu először egy tengelyt hajt, a melyen két szijjas kerék (r,r) van, s amely két szijjaskerékről a mozgás szijjal a hengerekre vitetik át. Magyar-Óvár. Thallmayer Viktor. FÖLDMIVELÉSI ÉRDEKEINK. 111 „Nem mind arany, a mi fénylik.“ (Az öntözés kérdésről.) (Vége.*) Általánosan elmondott hangzatos szavak, melyek általános elveket fejeznek ki, a speciális esetekre nem alkalmazhatók. Ily *) Lásd a „F. É.“ előbbi számát.