Földmivelési Érdekeink, 1877 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1877-03-26 / 13. szám

13. ez. hát szakavatottnak és hivatottnak képzelik azon vélt auctoritás nyomán, ki először elkiál­totta, szintén hangoztatják. Primigenius eredeti­ az összes lapály­marha, a keleti és az éjszaki tenger continen­­tális pontjain, Belgiumban, Francziaország partvidékein, nagyobb részt ilyen eredetűek az angol tenyészfajták, kérdjük tehát ezek­nél miért nem fejlődik a marhavész ? Erre ugyebár a fentebbi nevezetes theó­ria emberei azt felelnék: „azok nem jöhetnek ezen kérdésnél szóba, ezeket a helyi viszo­nyok a tenger mellékén, a reájuk évszázado­kon át fordított nagy cultura agy­át­ meg át­alakította, hogy egész lényük gyökeresen megváltozván, azok ma már a darvas-keleti prirageniussal nem vethetők össze. Jól van, elfogadjuk a lapálymarha ma már a podóliaival nem foglalható össze, de ott van Francziaországban egy fajta melynél a podóliai eredet jelleg­vonásai még meg­vannak, ott van a Charolaise, miért nem fej­lődik annál a marhavész eredetileg? Az iménti kérdésünkre is valószínűleg azt felelnék ezek a bizonyos urak, hogy erről se beszéljünk, ez is oda sorolható a többi culturfajták közé, ezt sem lehet ma már a keleti darvas fajtákkal egy kalap alá venni. Nem bánjuk, ezt is megengedjük, de azt már senki sem fogja mondani, hogy a Ro­­magnában a Dél-Olaszországban honos marha tenyészfajta lenne, az legalább épp oly szi­laj podóliai mint a mienk, annál pedig nem fejlődik és nem fejlődött a ke­­leti marhavész soha önállóan, és ezen fajta fényesen megc­áfolja ezen alap­talan theóriát, melyet ma már a jobb szak­­férfiak kezdenek félre tenni, és meg vagyunk győződve, hogy ezen kérdésről nemsokára teljesen a napirendre fognak áttérni. Mi átlátjuk, hogy a nyugati országok rettegnek ezen vésztől, tudjuk, hogy az ott mily irtóztatóan dühöng és ezért nem cso­dáljuk, hogy ott magukat a vész ellen minden kitelhető módon biztosítani akarják, nem cso­dáljuk, hogy magukat a vészes vidékek a veszélyes marha ellen megvédeni törekednek. A fentebbiekben bebizonyítottuk, hogy a podlóiai, mint ilyen, nem veszélyes, mert nem a podóliai fajtába való tartozástól függ a vész kifejlődése, bebizonyítottuk továbbá azt is, hogy nálunk a vész eredetileg nem fej­lődik. Teljes erőnkből oda kell törekednünk, hogy ezen tények ismeretessé váljanak, he­lyesebben, h­o­gy azokat el­is­merjék. Ha a külföldön elismerik, hogy a mar­havész a mi marhánknak époly kevéssé speci­ficus baja, mint a rómainak; ha elismertetik átalánosan, hogy hazánkban a marhavész ere­detileg nem fejlődik, akkor egy másik fontos feladatnak kell megfelelnünk­­. is . Mutassuk meg a külföldnek, hogy mi a háziállatokat illető egészségügyet okszerűen rendezzük, hogy határainkat jól fölszerelt és helyesen kezelt vesztegintézeteinkkel megfe­lelően őrizzük, hogy mi jó végrehajtó szak­közegeket, állatorvosokat törek­szünk képezni, ilyeneket kellő szám­ban alkalmazunk, akkor bizal­mat nyerene a külföld. Az ily után kinyert bizalom azt fogja szülni, hogy a külföld bennünket tekint azon előőrsnek, mely a nyugati országoknak biz­tonsága fölött a vészt illetőleg őrködik; ben­nünket, habár eleintén némi elővigyázati rend­szabályokat alkalmazván, de mégis bele kell hogy vegyen azon országok kötelékébe, me­lyek egymás közti forgalma a kérődzőkkel való kereskedést illetőleg megengedett. A fentebbi az, a­mit óhajtunk, azt akar­juk elérni, de azt csak úgy érhetjük el, ha tényekre alapítjuk eljárásunkat, tapasztalás­ból merített igazságot ismertetjük, állatorvosi tekintetben kellően rendezzük az országot. Ilyen hídon állatkereskedésünkkel átjutha­tunk a nyugatra, de a levegőből kapott ha­mis theóriák segélyével csempészetet űznünk nem sikerlil tud soha. Ez lenne tisztelettel alulírt igénytelen nézete, melyet ezennel közölni bátorkodik, le­hetne még több észrevételt tenni, melyek az ügynek orvosi szempontból való megvilágítá­sára, a közleményben felhozott diphteriti­us bántalmakra vonatkoznak ; ki kellene még a déloroszországi marhára, annál a vész képére, ennek kizárására terjeszkednünk, de ezt el­hagyjuk, meglehet, más avatott tollú szakem­ber vállalkozik majdan erre. Befejezi tehát mondandóit, mert hiszi, hogy a tisztelt olvasó türelmével eddig is már kissé visszaélt T­o­r­m­á­s Béla, Csert-féle konkoly kiválasztó gép. E gép az itteni akadémia gazdaságá­ban használva lett, s miután az igen tiszta munkát végez s szerkesztésére nézve az is­mertebb, hasonczélnak szolgáló gépektől nagy­­ban eltér, úgy indíttatva éreztem magamat az e sorok közé foglalt ábrának készítésére, a­melyből a gép berendezése és működésmódja tisztán­ kivihető. Áll a gép két külön hengerből, a­mely két henger használatkor, amint az ábrából ki­vehető, egymás mögött felállíttatik. Az a-val jelölt garatból a mag egy csö­vön az első hengerbe esik le, a melynek o-val jelölt része hosszúkás vékony nyílásokkal van ellátva s pedig olyformán, hogy ezen­­ osz­tálya a hengernek szitát képez. E henger­­alakú szitán átesvén az igen finom és hosszú­kás magvak, a tartányban gyűlnek össze. A mellső hengernek 1-vel jelölt osztálya nagy félgömb alakú mélyedésekkel (czellákkal vagy alveolokkal) van ellátva. E mélyedések felveszik a búzát, a konkolyt s a többi tisz­­tátalanságokat. Nagyobb tisztátalanságok, mint p. o. kövek, szalmás részek s egyéb volu­minosus testek, a hengerben maradnak, illető­leg végénél b­­artányba esnek. Az 1-es jelölt hengerosztálynak mélyedései által fel­vett gabona, mint a Pernolett-féle hengernél, úgy ennél is, lejtős fabillentyűkön végig, az s-el jelölt csatornába esik, a melyben az végetlen csavarral a henger végénél elhe­lyezett és működésmódját tekintve vizike­­rékhez hasonló, A-val jelölt kúpba szállit­­tatik. Az­­A-val jelölt kúp kerületén apró vöd­rökkel van megrakva. Ezek felveszik a henger 1-es jelölt osztályából átfolyó gabonát s átülitik azt a tölcsérbe. A tölcsérnek C-vel jelölt végénél, a gabona a hátsó hengernek 2-vel jelölt osztályába esik át, amely osztály a konkoly kiszedése végett, kisebb mélyedé­sekkel van ellátva, mint a mellső hengernek 1-el jelölt osztálya. A hátsó henger egy, válaszfal gyanánt szolgáló lemezgyártó által két részre van osztva; ezek az ábrában 2-vel és 3-mal vannak je­lölve. A 2-vel jelölt résznek hátsó végénél és pedig közvetlen a lemezgyű­rű előtt a hen­gerbe nagy köralakú lyukak vannak futva. A szép és egészséges búza, amely szemei nagyságánál fogva a 2-vel jelölt hengerosz­tály mélyedései által fel nem vétetik, e lyu­kakon át a 4-es jelölt hengerszitára esik, a­mely hasonló módra mint a mellső hen­gernek o-val jelölt része, hoszszúkás nyílások­kal van ellátva. A legszebb búza e henger­szita végénél kerül ki, a­honnét az a c-vel je­lölt tartányba esik. A kevésbbé szép, vagy más szóval mondva a vékonyabb szemű búza közvetlen a­d­­artányba esik le. A konkoly, törött és silány búza a hátsó henger 2-vel jelölt osztályának czellái által vétetvén fel, lejtős billentyűkön s, csatornába esik s abban végetlen csavarral X­-ig szállit­­tatik, amely pontnál az említett keverék egy rövid csöven a hátsó hengernek 3-mal jelölt osztályába esik. E végső hengerdarabnak apró czellái a konkoly és a silány búzát veszik fel. A kon­koly mint gömbölyű mag korábban esik ki a czellákból mint a silány búza, amiért is a kon­koly csakhamar az s. csatornának végébe visszaesik, a­honnan azt a végetlen csavar­­­tartányba szállítja. A silány búza feljebb vi­zetik, mint a konkoly, aminél fogva az st csa-I tornába esik. E csatornában szinte végetlen­­ csavar jár, csakhogy ellenkező irányban. Eu- t nélfogva a silány búza előre és az I?-vel­­ jelölt csövön át ismét a hátsó hengernek 2-vel jelölt osztályába vitetik és pedig azon czélból, hogy onnan d edénybe hozassék. E géppel a konkolynak kiválasztása a­­ búzából oly tökéletesen történik, hogy töké­­­ letesb kiválasztás alig képzelhető, s tartány­­i­ban az ember csakugyan egyebet nem talál mint konkolyt s a cséplésnél összetört mag­vakat. Az akadémia gazdaságának intézője, Renner Glusztáv úr, e gép munkájával töké­letesen van megelégedve, a két henger­t forgatyuval hajtatik és pedig olyformán, hogy a forgatyu először egy tengelyt hajt, a melyen két szijjas kerék (r,r) van, s amely két szijjaskerékről a mozgás szijjal a hengerekre vitetik át. Magyar-Ó­vár. Thallmayer Viktor. FÖLDMIVELÉSI ÉRDEKEINK. 111 „Nem mind arany, a mi fénylik.“ (Az öntözés kérdésről.) (Vége.*) Általánosan elmondott hangzatos sza­vak, melyek általános elveket fejeznek ki, a spec­iális esetekre nem alkalmazhatók. Ily *) Lásd a „F. É.“ előbbi számát.

Next