Földmivelési Érdekeink, 1877 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1877-01-22 / 4. szám

169. szám. Budapest, 1877. január 22. Ötödik évfolyam. 4. szám. FÖLDMIVELÉSI ÉRDEKEINK. MEZŐ- ÉS ERDŐGAZDASÁGI KÉPES HETILAP, A MAGYARORSZÁGI ÖSSZES LOTEY VESZBIZOTTSÁGOK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkeszti: Máday Izidor. MEGJELENIK HETENKÉNT EGYSZER, HÉTFŐN. (ia MittM: Légrády Testvérek. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőségnek (Buda­pest, V. fürdő-utcza Mocsonyi-ház) küldendők. Hirdetések háromhasábos petitsoronként so áron számíttatnak. Több­szöri vagy egész éven át történő beigtatásoknál tetemes árleengedés. Előfizetési díj : Egész évre 1 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 кг. „Falusi Gazdával“ együtt egész évre 8 frt, félévre 4 frt, negyedévre 2 frt. Szá­zalék a könyvárusi utón történő megrendelések után nem adatik. Az előfizetési pénzek , úgy a hirdetések is bérmentve Légrády testvé­reknek (Budapest, V. nádor-utcza 6. sz.) czimzendők. *­ Tartalom. Állattenyésztésünk érdekében. Tormay Béla. — Carow-féle lóheremag cséplőgép. 1 ábrával. Thall­­mayer Viktor. — Termelési kísérletek. I. Balogh Pál. II Fáy Béla. — A szepesi gazd. egylet 1876-ban. — Gazdasági tudósítások. (Pánd. Abaujmegye, Barsmegye.) — Szakegyletek működése. (A­ székely mivelődési és közgazd. egylet. Az orsz. magyar gazd. egyesület. Az aradi gazd. egylet. A szepesi gazdasági egylet. A so­­mogymegyei, kaposvári gazdasági kör. A somogymegye­i gazdasági egyesület. A zalamegyei gazdasági egyesület.) — Személyi hírek. (Gróf Kornis József. Nachtiebel Ferencz. Garlathy Kálmán. Soltész Nándor.) — Bélés külföld. (Halászatunk. A növény honosítás terjesz­tése. A kisbirtokosok hitelegyesülete. Kényszer ugar­rendszer. A marhalevelek bélyeggel ellátása. Öntözés ügy­ben kormányintézkedés. Symphytum asperrimum. Mauth­­ner Ödön budapesti magkereskedő.) — Kiállítások, verse­nyek, ülések, előadások határnapjai. — Sport. —• Bir­­tokváltoztatások. — Szerkesztői üzenetek. — Nyílt tér. — Üzleti hirek. — Hirdetések. Állattenyésztésünk érdekében. Azok, kik hazánk gazdasági előmene­telét szívükön hordják, kik minden ily irányú mozzanat által érdekeltetnek és ilyenekre fi­gyelnek, többnyire az előmenetel rugóit két helyen keresik. A fentebbek szerint mezőgazdaságunk előmenetelének egyik rugója a kormány, a másik a gazdasági egyesületek kezében van. Vannak, kik a kettőnek egyenlő befo­lyást tulajdonítanak, de sokan vannak, kik a kezdeményezést, de a kivitelt is a kormány feladatául róvják föl, helyesebben: ettől követel­nek mindent. Mi az iméntiek nézetét nem osztjuk, mi más hitben élünk és ezen hitünket a tapasz­talásra alapítjuk, azon tapasztalásra, mely bi­zonyítja, hogy maradandó előmenetel egye­dül a kormány tevékenysége által nem igen létesíthető, és csakis az lesz biztosított, az olyan, az ügyet lendítő törekvés lesz sikeres, melynek életbeléptetése élénken érzett szük­ség, hol a kivitelt a gazdaközönség eszközli és ez ebben a kormány által csakis támogat­­tatik. Ez az oka, hogy mindazon reformjavas­latokat, melyeket a gazdaközönség hoz sző­nyegre, melyek kivihetésére szövetkezve ezt önerejéből eszközli, de még ha a kormány támogatását kéri is, örömmel üdvö­zöljük, mert ezeket hasznos, a közjót bizton előmozdító életjeleknek tekintjük. De gyakoriaknak mondhatók-e hazánk­ban az utóbbi életjelek, mikor a gazdakö­zönség­, mint ilyen, hasznos újításokat okijt, helyesebben mondva akar eszközölni? Sajnos ugyan, de ezen iménti kérdésre hatá­rozottan nemmel felelhetünk; azon gyúpon­­tokból,hol egy vidék gazdaközönsége egy testté olvad, mely a közönség érdekeit képviseli, annak óhajainak tolmácsa, tehát ezen gyú­­pontokból, a gazdasági egyesüle­tek­ből eltűnő szikrákként, melyek tartós világosságot nem eredményeznek, szórványo­san tűnnek föl ilyen javaslatok, ezen igéknek is csak kisebb része nyer munkára kész ügy­­buzgó támaszok által testet, a nagyobb rész — elégszer tapasztaltuk, — az indolentia és részvétlenség homályában elvész. Ez az oka, hogy olyan egyesületek iránt tisztelettel viseltetünk, melyek feladatuknak megfelelnek, hol éber figyelemmel kísértetik minden mozzanat, a vidék a gazdasági üzlet szükségei tanulmányoztatnak, és ezeknek az adott körülményekhez mért betöltésének leg­jobb módja nemcsak ajánltatik, hanem a be­töltésre, a kivitelre az egyesület buzgó tag­jaiban megvannak a kellő munkások. A békési gazdasági egyesület minden esetre olyan, melyet tisztelni kell, mert folyto­nosan munkálódik, hogy működési területén a mezőgazdasági üzlet jobban fel­virágozzék, ku­tatja a nehézségeket, melyek a haladhatást akadályozzák, javaslatokat tesz és ezek ke­resztülvitelének terheit a közjó érdekében kész örömest magára vállalja. A múlt év végén jelent meg ismét fent megnevezett­­. egyesületnek egy ilyen élet­jele,a­­melyet mert egyrészt egy fontos kér­dést sürget meg, de mert hasznos eszmék is foglaltatnak ezen felszólalásában, üdvözlünk, és azon hitben, hogy azért is közöltetett ezen felszólalás szaklap hasábjain, hogy az ügytár­sak hozzá­szóljanak, vagyok bátor a követ­kezőkben ezt illető igénytel­e nézetemnek ki­fejezést adni. A békésmegyei I. egyesület előterjeszté­sének első pontjában elsoroltatnak azon ba­jok, melyek a lótenyésztés körüli iránytalan­­ság és rendszertelenségből származnak, és ezen pontban kidomboríttatik a „jellegezés“ szüksége. Ez elvitazhatatlan,ha sikert akarunk látni, első feladatunk a kanczáknak osztályozása és azon beosztás, melyet e tekintetben az orszá­gos gazdasági egyesület ajánl­, a mi viszo­nyainknak kellően megfelel. Ezen osztályozás keretében lenne az össszeirve eszközlendő, és ha a tenyész­tésnek ezen szükséges alapja megvan, akkor egy határozott tenyész­­terv állapittatván meg, ennek meg­felelően osztatnának be az állammének. Az okszerűen megállapított tenyészterv pontos és consequens követése bizonyára megtenni hasz­*) Ismertettük e lap múlt számit hmn­­nos gyümölcsét, ennek eredménye a vidékenként szépen fejlődő egyöntetű jelleg leend. Erre a jellegezésre t. i. szükségesük az államméneket, még pedig kiválóan az ál­­lamménesekből, egy és ugyanazon törzsből való államméneket, mert csak is ezek bizto­síthatják azt, hogy a jelleg kifejlődéséig en­nek létesítésére képes egyöntetű tulajdonai­kat és testalakjukat bizton átörökítő apa­állatok fognak — addig, a­míg szükségesek — a tenyésztők rendelkezésére állani ; az állam­méneseknek kell azon biztosítékot nyújtani, hogy a jelleget alkotó vér nem fogy ki, és az elért siker ennek hiánya miatt más bizony­talan vérkeverések által nem tétetik koc­kára. A méntelepekben a mének kiosztására vo­natkozó pontot, megvallom, nem érthetem; tisztelettel alulírt három évig működtem mint egyik vidéki lótenyésztési bizottmány jegy­zője, és ezen idő alatt a bizottmány a mén­­kiosztáshoz mindig meghivatván a magyar földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. k. minisztérium által, három évben voltam a bizottmány által a kiosztáshoz delegálva, és en­nél megjelenvén, felszólalásomra négy mén melyek általam nem találtattak a bizottmány működési területén levő kanezaanyagra alkal­masoknak, megfelelőbbekkel cseréltettek ki. Az idézett előterjesztésben a bajok má­sodik csoportja a nevelő kanezák és egyesek birtokában levő fedező méneknek hibás vol­tából, ezek átörökítéséből származtunk és el­kerülhetetlen szükségesnek nyilvánítja az egyesület, hogy a tenyészanyag a tenyésztés előnyére hozandó rendszabályok által meg­­tisztíttassék azon módon, hogy az öröklő hi­bákban szenvedő kanczát ne legyen szabad államménnel fedeztetni, a hibás mén pedig tenyészképességétől fosztassék meg. Hogy ezt a nézetet kész örömmel üd­vözlöm, az természetes, természetes azért, mert majd egy évtizede, hogy ezen nézet mellett kardoskodom, és hogy 1868-diki né­zeteim mennyire megegyeznek a t. egyesület fölterjesztésében kifejtettekkel, egy kis dolgo­zatomból, mely a „Gazdasági Lapok“ XX-ik évfolyamának 45-dik számában csakugyan 1868-ban jelent meg és az állattenyésztés sza­bályozására vonatkozik, mely szerint a vég­rehajtásnál a gazdasági egyesületek a ható­ságokkal közösen működnének, a következő­ket vagyok bátor kivonatban idézni: Az egyesületek feladata lenne működésileg decentralizálódni, még­pedig (különösen a nagyobb megyék) a szükség szerint több kerületekre osz­andók, melyekben az ott létező tagokból bizottság nevezte­tik ki, mely a kerület tenyészügyei felett határoz. Mi­előtt további működéséhez fogna a bizottság, eszközli a kerületben lévő tenyészanyagok összeírását, mely összeírás későbbi eljárásának alapját képezendi. Az állattenyésztési bizottság kebeléből nevez ki egy kiváló suryt, ez álljon legalább öt tagból, kik ma­gok közül elnököt választanak. Törekedni kell hogy a megye befolyása utján az egyes község­e, mint tagok lépjenek az egyesületbe SHF“ Mai számunkhoz össze­s 1877-ik évre, előfizetőink részére mellékeljük Mauthner Ödön magkereskedésének fő­árjegyzékét

Next