Földmivelési Érdekeink, 1877 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1877-01-22 / 4. szám
169. szám. Budapest, 1877. január 22. Ötödik évfolyam. 4. szám. FÖLDMIVELÉSI ÉRDEKEINK. MEZŐ- ÉS ERDŐGAZDASÁGI KÉPES HETILAP, A MAGYARORSZÁGI ÖSSZES LOTEY VESZBIZOTTSÁGOK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkeszti: Máday Izidor. MEGJELENIK HETENKÉNT EGYSZER, HÉTFŐN. (ia MittM: Légrády Testvérek. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőségnek (Budapest, V. fürdő-utcza Mocsonyi-ház) küldendők. Hirdetések háromhasábos petitsoronként so áron számíttatnak. Többszöri vagy egész éven át történő beigtatásoknál tetemes árleengedés. Előfizetési díj : Egész évre 1 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 кг. „Falusi Gazdával“ együtt egész évre 8 frt, félévre 4 frt, negyedévre 2 frt. Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után nem adatik. Az előfizetési pénzek , úgy a hirdetések is bérmentve Légrády testvéreknek (Budapest, V. nádor-utcza 6. sz.) czimzendők. * Tartalom. Állattenyésztésünk érdekében. Tormay Béla. — Carow-féle lóheremag cséplőgép. 1 ábrával. Thallmayer Viktor. — Termelési kísérletek. I. Balogh Pál. II Fáy Béla. — A szepesi gazd. egylet 1876-ban. — Gazdasági tudósítások. (Pánd. Abaujmegye, Barsmegye.) — Szakegyletek működése. (A székely mivelődési és közgazd. egylet. Az orsz. magyar gazd. egyesület. Az aradi gazd. egylet. A szepesi gazdasági egylet. A somogymegyei, kaposvári gazdasági kör. A somogymegyei gazdasági egyesület. A zalamegyei gazdasági egyesület.) — Személyi hírek. (Gróf Kornis József. Nachtiebel Ferencz. Garlathy Kálmán. Soltész Nándor.) — Bélés külföld. (Halászatunk. A növény honosítás terjesztése. A kisbirtokosok hitelegyesülete. Kényszer ugarrendszer. A marhalevelek bélyeggel ellátása. Öntözés ügyben kormányintézkedés. Symphytum asperrimum. Mauthner Ödön budapesti magkereskedő.) — Kiállítások, versenyek, ülések, előadások határnapjai. — Sport. —• Birtokváltoztatások. — Szerkesztői üzenetek. — Nyílt tér. — Üzleti hirek. — Hirdetések. Állattenyésztésünk érdekében. Azok, kik hazánk gazdasági előmenetelét szívükön hordják, kik minden ily irányú mozzanat által érdekeltetnek és ilyenekre figyelnek, többnyire az előmenetel rugóit két helyen keresik. A fentebbek szerint mezőgazdaságunk előmenetelének egyik rugója a kormány, a másik a gazdasági egyesületek kezében van. Vannak, kik a kettőnek egyenlő befolyást tulajdonítanak, de sokan vannak, kik a kezdeményezést, de a kivitelt is a kormány feladatául róvják föl, helyesebben: ettől követelnek mindent. Mi az iméntiek nézetét nem osztjuk, mi más hitben élünk és ezen hitünket a tapasztalásra alapítjuk, azon tapasztalásra, mely bizonyítja, hogy maradandó előmenetel egyedül a kormány tevékenysége által nem igen létesíthető, és csakis az lesz biztosított, az olyan, az ügyet lendítő törekvés lesz sikeres, melynek életbeléptetése élénken érzett szükség, hol a kivitelt a gazdaközönség eszközli és ez ebben a kormány által csakis támogattatik. Ez az oka, hogy mindazon reformjavaslatokat, melyeket a gazdaközönség hoz szőnyegre, melyek kivihetésére szövetkezve ezt önerejéből eszközli, de még ha a kormány támogatását kéri is, örömmel üdvözöljük, mert ezeket hasznos, a közjót bizton előmozdító életjeleknek tekintjük. De gyakoriaknak mondhatók-e hazánkban az utóbbi életjelek, mikor a gazdaközönség, mint ilyen, hasznos újításokat okijt, helyesebben mondva akar eszközölni? Sajnos ugyan, de ezen iménti kérdésre határozottan nemmel felelhetünk; azon gyúpontokból,hol egy vidék gazdaközönsége egy testté olvad, mely a közönség érdekeit képviseli, annak óhajainak tolmácsa, tehát ezen gyúpontokból, a gazdasági egyesületekből eltűnő szikrákként, melyek tartós világosságot nem eredményeznek, szórványosan tűnnek föl ilyen javaslatok, ezen igéknek is csak kisebb része nyer munkára kész ügybuzgó támaszok által testet, a nagyobb rész — elégszer tapasztaltuk, — az indolentia és részvétlenség homályában elvész. Ez az oka, hogy olyan egyesületek iránt tisztelettel viseltetünk, melyek feladatuknak megfelelnek, hol éber figyelemmel kísértetik minden mozzanat, a vidék a gazdasági üzlet szükségei tanulmányoztatnak, és ezeknek az adott körülményekhez mért betöltésének legjobb módja nemcsak ajánltatik, hanem a betöltésre, a kivitelre az egyesület buzgó tagjaiban megvannak a kellő munkások. A békési gazdasági egyesület minden esetre olyan, melyet tisztelni kell, mert folytonosan munkálódik, hogy működési területén a mezőgazdasági üzlet jobban felvirágozzék, kutatja a nehézségeket, melyek a haladhatást akadályozzák, javaslatokat tesz és ezek keresztülvitelének terheit a közjó érdekében kész örömest magára vállalja. A múlt év végén jelent meg ismét fent megnevezett. egyesületnek egy ilyen életjele,amelyet mert egyrészt egy fontos kérdést sürget meg, de mert hasznos eszmék is foglaltatnak ezen felszólalásában, üdvözlünk, és azon hitben, hogy azért is közöltetett ezen felszólalás szaklap hasábjain, hogy az ügytársak hozzászóljanak, vagyok bátor a következőkben ezt illető igénytele nézetemnek kifejezést adni. A békésmegyei I. egyesület előterjesztésének első pontjában elsoroltatnak azon bajok, melyek a lótenyésztés körüli iránytalanság és rendszertelenségből származnak, és ezen pontban kidomboríttatik a „jellegezés“ szüksége. Ez elvitazhatatlan,ha sikert akarunk látni, első feladatunk a kanczáknak osztályozása és azon beosztás, melyet e tekintetben az országos gazdasági egyesület ajánl, a mi viszonyainknak kellően megfelel. Ezen osztályozás keretében lenne az össszeirve eszközlendő, és ha a tenyésztésnek ezen szükséges alapja megvan, akkor egy határozott tenyészterv állapittatván meg, ennek megfelelően osztatnának be az állammének. Az okszerűen megállapított tenyészterv pontos és consequens követése bizonyára megtenni hasz*) Ismertettük e lap múlt számit hmnnos gyümölcsét, ennek eredménye a vidékenként szépen fejlődő egyöntetű jelleg leend. Erre a jellegezésre t. i. szükségesük az államméneket, még pedig kiválóan az államménesekből, egy és ugyanazon törzsből való államméneket, mert csak is ezek biztosíthatják azt, hogy a jelleg kifejlődéséig ennek létesítésére képes egyöntetű tulajdonaikat és testalakjukat bizton átörökítő apaállatok fognak — addig, amíg szükségesek — a tenyésztők rendelkezésére állani ; az államméneseknek kell azon biztosítékot nyújtani, hogy a jelleget alkotó vér nem fogy ki, és az elért siker ennek hiánya miatt más bizonytalan vérkeverések által nem tétetik kockára. A méntelepekben a mének kiosztására vonatkozó pontot, megvallom, nem érthetem; tisztelettel alulírt három évig működtem mint egyik vidéki lótenyésztési bizottmány jegyzője, és ezen idő alatt a bizottmány a ménkiosztáshoz mindig meghivatván a magyar földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. k. minisztérium által, három évben voltam a bizottmány által a kiosztáshoz delegálva, és ennél megjelenvén, felszólalásomra négy mén melyek általam nem találtattak a bizottmány működési területén levő kanezaanyagra alkalmasoknak, megfelelőbbekkel cseréltettek ki. Az idézett előterjesztésben a bajok második csoportja a nevelő kanezák és egyesek birtokában levő fedező méneknek hibás voltából, ezek átörökítéséből származtunk és elkerülhetetlen szükségesnek nyilvánítja az egyesület, hogy a tenyészanyag a tenyésztés előnyére hozandó rendszabályok által megtisztíttassék azon módon, hogy az öröklő hibákban szenvedő kanczát ne legyen szabad államménnel fedeztetni, a hibás mén pedig tenyészképességétől fosztassék meg. Hogy ezt a nézetet kész örömmel üdvözlöm, az természetes, természetes azért, mert majd egy évtizede, hogy ezen nézet mellett kardoskodom, és hogy 1868-diki nézeteim mennyire megegyeznek a t. egyesület fölterjesztésében kifejtettekkel, egy kis dolgozatomból, mely a „Gazdasági Lapok“ XX-ik évfolyamának 45-dik számában csakugyan 1868-ban jelent meg és az állattenyésztés szabályozására vonatkozik, mely szerint a végrehajtásnál a gazdasági egyesületek a hatóságokkal közösen működnének, a következőket vagyok bátor kivonatban idézni: Az egyesületek feladata lenne működésileg decentralizálódni, mégpedig (különösen a nagyobb megyék) a szükség szerint több kerületekre oszandók, melyekben az ott létező tagokból bizottság neveztetik ki, mely a kerület tenyészügyei felett határoz. Mielőtt további működéséhez fogna a bizottság, eszközli a kerületben lévő tenyészanyagok összeírását, mely összeírás későbbi eljárásának alapját képezendi. Az állattenyésztési bizottság kebeléből nevez ki egy kiváló suryt, ez álljon legalább öt tagból, kik magok közül elnököt választanak. Törekedni kell hogy a megye befolyása utján az egyes községe, mint tagok lépjenek az egyesületbe SHF“ Mai számunkhoz összes 1877-ik évre, előfizetőink részére mellékeljük Mauthner Ödön magkereskedésének főárjegyzékét