Földmivelési Érdekeink, 1877 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1877-12-03 / 49. szám
214. szám. Budapest, 1877. deczember 3. Ötödik évfolyam. 49. szám. FÖLDMIVELÉSI ÉRDEKEINK. MEZŐ- ÉS ERDŐ-GAZDASÁGI KÉPES HETILAP, A SZANYASORSZÁGI ÖSSZES LÓTESTVÉSZ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkeszti: Máday Izidor. Megjelenik hetenként egyszer, hétfőn. Kiadó-tulajdonosok: Légrády Testvérek. _________________________________1 A lap szellemi részét illető közlemények a SZerkesztőségnek (Budapest, V., fürdő-utcza Mocsonyi-ház) küldendők. Hirdetések háromhasábos petitsoronként 10 kron számíttatnak. Többszöri vagy egész éven át történő beigtatásoknál tetemes árleengedés. SZOTTSÁGOK SZ Előfizetési díj : Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 fr. „Fedusi Gazdá”-val együtt egész évre 8 frt, félévre 4 frt, negyedévre 2 frt. Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után nem adatik. Az előfizetési pénzek, úgy a hirdetések is, bérmentve Légrády testvéreknek (Budapest, V., nádor-utcza 6. sz.) czimzendők. Tartalom. Az állatbiztosítás. III. T. — A Gondllaz-féle árokkészitő-gép. 1 ábrával. Thallmayer Victor. — A klagenfurti állatkiállitás. Dr. Rodiczky Jenő — Gazdasági tanintézetek és tanügy. (Gazdasági tanügy Francziaországban.) — Gazdasági tudósítások. (Bihar- Pankota. Veszprémmegye. Trencsénmegye. Gömörmegye. Zalamegye. Nyitramegye. Pozsonymegye. Vasmegye. Zemplénmegye. Szatmármegye. Komárommegye. Székes- Fehérmegye. Gömör Kis-Hontmegye.) — Szakegyletek működése. (A békésmegyei gazd. egylet. Az országos gazd. egyesület. A fehérmegyei gazdasági egyesület.) — Szakirodalom. (Jószágismertetés.) — Személyi hírek. — Bel- és külföld (Mezei egerek ellen. A phylloxera-veszély csökkenése. Termelési kísérletek a sójababbal. A német gazdák congressusa. Magyar indigo. A szőlőkivitel nyereséges voltáról. Kévekötő aratógép. A győri katalini lóvásár. Tojás lisztgyár. Az aratás Angolországban. A kosárfüz- és fonóipar. Az országos gazdasági múzeum. — Kiállítások, versenyek, ülések, előadások határnapjai. — Pályázatok. — Nyilt tér. — Szerkesztői üzenetek. — Üzleti hírek. — Hirdetések. Az állatbiztosítás. III.*) T. Első két közleményünkben általánosságban tárgyaltuk az állatbiztosítás ügyét. A tapasztalat biztos vezérfonalát követve bebizonyítani iparkodtunk, hogy az állatbiztosítás sem külföldön, sem hazánkban nem képezheti a nyereség valószínűségére alapított részvénytársulatok működési körét; hogy természeténél fogva kisebb területekre kell szorítkoznia az ellenőrzés nehézségei miatt, s hogy az állatbiztosításra alakulandó községi szövetkezetek útján tartjuk egyedül lehetségesnek az ügy meghonosítását Magyarországon. Jelen befejező közleményünkben azt kívánjuk még röviden összefoglalni, mily kiviteli módozatok mellett, azaz mily szervezet alapján képzeljük elérhetni az ily szövetkezetek sikeres megalakulását és biztos felvirágzását. Van hazánkban számos oly község, melynek állatlétszáma 1000—1500 lóból, 2—3000 ökörből és 800—1000 tehénből áll, nem is számítva a sertések és birkák nagy számát. Ily községben egy józan eszüjegyző vagy más közbizalomnak örvendő lakos buzgó utánjárással, felvilágosítással és fáradatlan ösztönzéssel létrehozhatná az állatbiztosítási szövetkezetet. A rendes állattartó gazdák ugyanis összeállanának, s kimondanák a szövetkezet megalakulását következő elvek alapján : A szövetkezet tagja lehet minden községben lakos, ki a szövetkezet elöljárósága előtt mint fedhetlen életű tisztességes polgár ismeretes, s akár csak egy lovát, ökrét vagy tehenét akarja baleset vagy betegség által okozott elhullása eshetőségére biztosítani. A tűzvész alkalmával előforduló állatveszteség természetesen nem képezhetné a szövetkezeti biztosítás tárgyát, miután az ellen minden tűzkár biztosítási részvénytársulatnál lehet biztosítani. Ha csak 500 állat a szövetkezetnél biztosításra be van jelentve, már végleg megalakulhat a testület. A szövetkezet elnökét és végrehajtó bizottságát olyképen választja meg, hogy az egész kezelést az alapszabályok szigorú megtartásának felelőssége mellett arra bízza. Ezen végrehajtó bizottság 5 vagy 7 tagból állhatna, túlságos száma az ügymenet gyorsítása érdekében nem lévén kívánatos, s egyik tagjának okvetlenül állatorvosnak kell lennie, ki eljárásáért mérsékelt díjazásban is részesül. Jól tudjuk, hogy ezzel nem mindenütt teljesíthető feltételt javasolunk, miután állategészségügyi viszonyaink fejletlenségénél fogva igen jelentékeny községek vannak, hol sem tiszti, sem magán állatorvos nem lakik. Ily községben azonban egyáltalán nem tartják megalakíthatónak az állatbiztosítási szövetkezetet, mert úgy a biztosításra való felvételt, mint a káresetek megtérítését állatorvosi vizsgálat és ellenőrzés nélkül alapjában elhibázottnak tartanák. A szövetkezetnek díjazott közege tehát csupán az állatorvos volna, mert külön pénztárnokot az alább részletezendő eljárásnál nem kellene tartani; a pénzkezelést a községi pénztár kezelője is elvégezhetné, sőt erre nézetünk szerint kormányrendelet által is kötelezhető volna. Szintúgy az írásbeli teendők a község jegyzőjének feladatát képezhetnék, mert egyáltalán nem látnák akadályát annak, hogy a szövetkezet czéljaként kitűzött közérdek tekintetéből miért ne lehetne a községi közegeket az amúgy is kevés irodai teendők elvégzésére kötelezni. A végrehajtó bizottság többi tagjait a szövetkezet közgyűlése szavazattöbb-séggel választaná évről-évre saját kebeléből, de ezek saját érdekeiket képviselvén, semminemű díjazásban nem részesülnének. " A végrehajtó bizottság az állatorvosi vizsgálat alapján dönt minden egyes felvételi és kártérítési esetben , s végzése ellen fellebbezés nincsen, sőt az esetről-esetre rögtön foganatosítandó. Feltéve már most, hogy előbbi közleményünkben tett javaslatunk szerint a kártérítés minden ökörnél 100 frt, minden tehénnél 70 forint s minden lónál 150 forintban volna megállapítva, akkor az állategészségügyi statistika adatai és a fenállott állatbiztosítási társulatok tapasztalatai szerint 2,4 százalékot vévén fél évi veszteségi átlagnak , a biztosítási díjat negyedévenként minden tehénnél körülbelül 50 krajczár, minden ökörnél 70 krajczárral, s minden lónál mintegy 1 főt 10 krajczárral lehetne észszerűen megállapítani. Ezt azonban a mi szövetkezeteinknél nem látnék czélszerűnek megállapított előre fizetendő díjként kiszabni , hanem csupán az utólag pótlandó díjösszegek maximumaként vélnék megállapítandónak; míg a felvételnél csupán ezen öszegek fele, vagyis minden biztosított tehén után 25 kr, minden ökör után 35 kr, s minden ló után 55 kv volna a szövetkezet pénztárába évnegyedenként előre befizetendő. Ezen csekély előleges befizetések képezvén a szövetkezet működésének megkezdési pénzalapját, minden egyes kártérítési esetben a megállapított öszeg a szövetkezet összes tagjainak számával elosztva képezné a befizetésre kerülő díjpótlékot. Ha például egy 500 tagú szövetkezetnél egy biztosított ló elhull, akkor minden tagtól beszedetik 30 krajczár a kártérítés fedezésére ; ha ismét egy ökör elhull, a díjrészlet 20 krajczár, s ily esetről-esetre teljesítendő részletfizetésekkel egy egész éven át a fent részletezett évnegyedi díjmaximumok szerint legroszabb esetben felrúghat egy biztosított ló dija 4 frt 40 krajczárra, egy ökör dija 2 frt 80 krra, s egy tehén dija 2 forintra. Ezen maximális összegek utólagos befizetésének lehetősége nem képez oly nagy terhet, mely az állattartó közönséget a biztosítástól jogosan visszariaszthatná, s e szerint ily maximális díjak mellett a szövetkezetek megalapítása lehetővé volna téve, ha biztosan tudná minden tag, hogy nagyobb befizetések tőle a legroszabb esetben sem követelhetők. Épen a maximum teljes biztosítása azonban oly feltétel, melynek megtartását nem vállalhatja el a szövetkezet csupán önerejéből , mert bár az eddigi tapasztalatok szerint nem valószínű a nagyobb veszteségi százalék, mégis jöhet *) L. a „F. É.‘‘ 46. számát. V.