Földmivelési Érdekeink, 1877 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1877-12-03 / 49. szám

214. szám­. Budapest, 1877. deczember 3. Ötödik évfolyam. 49. szám. FÖLDMIVELÉSI ÉRDEKEINK. MEZŐ- ÉS ERDŐ-GAZDASÁGI KÉPES HETILAP, A SZANYASORSZÁGI ÖSSZES LÓTESTVÉSZ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkeszti: Máday Izidor. Megjelenik hetenként egyszer, hétfőn. Kiadó-tulajdonosok: Légrády Testvérek. _________________________________1 A lap szellemi részét illető közlemények a SZer­kesz­tőségnek (Buda­pest, V., fürdő-utcza Mocsonyi-ház) küldendők. Hirdetések háromhasábos petitsoronként 10 kron számíttatnak. Több­szöri vagy egész éven át történő beigtatásoknál tetemes árleengedés. SZOTTSÁGOK SZ Előfizetési díj : Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 fr. „Fedusi Gazdá”-val együtt egész évre 8 frt, félévre 4 frt, negyedévre 2 frt. Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után nem adatik. Az előfizetési pénzek, úgy a hirdetések is, bérmentve Légrády test­véreknek (Budapest, V., nádor-utcza 6. sz.) czimzendők. Tartalom. Az állatbiztosítás. III. T. — A Gondllaz-féle árokkészitő-gép. 1 ábrával. Thallmayer Victor. — A klagenfurti állatkiállitás. Dr. Rodiczky Jenő — Gazdasági tanintézetek és tanügy. (Gazdasági tanügy Francziaországban.) — Gazdasági tudósítások. (Bihar- Pankota. Veszprémmegye. Trencsénmegye. Gömörmegye. Zalamegye. Nyitramegye. Pozsonymegye. Vasmegye. Zemplénmegye. Szatmármegye. Komárommegye. Székes- Fehérmegye. Gömör Kis-Hontmegye.) — Szakegyletek működése. (A békésmegyei gazd. egylet. Az országos gazd. egyesület. A fehérmegyei gazdasági egyesület.) — Szakirodalom. (Jószágismertetés.) — Személyi hírek. — Bel- és külföld (Mezei egerek ellen. A phyllo­­xera-veszély csökkenése. Termelési kísérletek a sója­­babbal. A német gazdák congressusa. Magyar indigo. A szőlőkivitel nyereséges voltáról. Kévekötő arató­gép. A győri katalini lóvásár. Tojás lisztgyár. Az aratás Angolországban. A kosárfüz- és fonóipar. Az országos gazdasági múzeum.­ — Kiállítások, versenyek, ülések, előadások határnapjai. — Pályázatok. — Nyilt tér. — Szerkesztői üzenetek. — Üzleti hírek. — Hirdetések. Az állatbiztosítás. III.*) T. Első két közleményünkben álta­lánosságban tárgyaltuk az állatbiztosítás ügyét. A tapasztalat biztos vezérfonalát követve bebizonyítani iparkodtunk, hogy az állatbiztosítás sem külföldön, sem ha­zánkban nem képezheti a nyereség va­lószínűségére alapított részvénytársulatok működési körét; hogy természeténél fogva kisebb területekre kell szorítkoznia az ellenőrzés nehézségei miatt, s hogy az állatbiztosításra alakulandó községi szövetkezetek útján tartjuk egyedül lehet­ségesnek az ügy meghonosítását Magyar­­országon. Jelen befejező közleményünkben azt kívánjuk még röviden összefoglalni, mily kiviteli módozatok mellett, azaz mily szervezet alapján képzeljük elérhetni az ily szövetkezetek sikeres megalakulását és biztos felvirágzását. Van hazánkban számos oly község, melynek állatlétszáma 1000—1500 lóból, 2—3000 ökörből és 800—1000 tehénből áll, nem is számítva a sertések és bir­kák nagy számát. Ily községben egy józan eszüjegyző vagy más közbizalomnak örvendő lakos buzgó utánjárással, felvilágosítással és fá­­rad­atlan ösztönzéssel létre­hozhatná az állatbiztosítási szövetkezetet. A rendes állattartó gazdák ugyanis összeállanának, s kimondanák a szövet­kezet megalakulását következő elvek alapján : A szövetkezet tagja lehet minden községben­ lakos, ki a szövetkezet elöl­járósága előtt mint fedhetlen életű tisztes­séges polgár ismeretes, s akár csak egy lovát, ökrét vagy tehenét akarja baleset vagy betegség által okozott elhullása es­hetőségére biztosítani. A tűzvész alkal­mával előforduló állatveszteség termé­szetesen nem képezhetné a szövetkezeti biztosítás tárgyát, miután az ellen minden tűzkár biztosítási részvénytársulatnál le­het biztosítani. Ha csak 500 állat a szövetkezetnél biztosításra be van jelentve, már végleg megalakulhat a testület. A szövetkezet elnökét és végrehajtó bizottságát olyképen választja meg, hogy az egész kezelést az alapszabályok szi­gorú megtartásának felelőssége mellett arra bízza. Ezen végrehajtó bizottság 5 vagy 7 tagból állhatna, túlságos száma az ügymenet gyorsítása érdekében nem lévén kívánatos, s egyik tagjának okvet­lenül állatorvosnak kell lennie, ki eljárá­sáért mérsékelt díjazásban is részesül. Jól tudjuk, hogy ezzel nem minde­nütt teljesíthető feltételt javasolunk, mi­után állategészségügyi viszonyaink fejlet­lenségénél fogva igen jelentékeny községek vannak, hol sem tiszti, sem magán állat­orvos nem lakik. Ily községben azonban egyáltalán nem tartják megalakíthatónak az állatbiztosítási szövetkezetet, mert úgy a biztosításra való felvételt, mint a káresetek megtérítését állatorvosi vizsgá­lat és ellenőrzés nélkül alapjában elhibá­­zottnak tartanák. A szövetkezetnek díjazott közege tehát csupán az állatorvos volna, mert külön pénztárnokot az alább részlete­zendő eljárásnál nem kellene tartani; a pénzkezelést a községi pénztár kezelője is elvégezhetné, sőt erre nézetünk sze­rint kormányrendelet által is kötelezhető volna. Szintúgy az írásbeli teendők a köz­ség jegyzőjének feladatát képezhetnék, mert egyáltalán nem látnák akadályát an­nak, hogy a szövetkezet czéljaként kitű­zött közérdek tekintetéből miért ne le­hetne a községi közegeket az amúgy is kevés irodai teendők elvégzésére kötelezni. A végrehajtó bizottság többi tagjait a szövetkezet közgyűlése szavazattöbb-­­­séggel választaná évről-évre saját kebe­léből, de ezek saját érdekeiket képvisel­vén, semminemű díjazásban nem része­sülnének. " A végrehajtó bizottság az állator­vosi vizsgálat alapján dönt minden egyes felvételi és kártérítési esetben , s végzése ellen fellebbezés nincsen, sőt az esetről-eset­­re rögtön foganatosítandó. Feltéve már most, hogy előbbi köz­leményünkben tett javaslatunk szerint a kártérítés minden ökörnél 100 frt, minden tehénnél 70 forint s minden lónál 150 forintban volna megállapítva, akkor az állategészségügyi statistika adatai és a fenállott állatbiztosítási társulatok tapasz­talatai szerint 2,4 százalékot vévén fél évi veszteségi átlagnak , a biztosítási dí­jat negyedévenként minden tehénnél kö­rülbelül 50 krajczár, minden ökörnél 70 krajczárral, s minden lónál mintegy 1 főt 10 krajczárral lehetne észszerűen meg­állapítani. Ezt azonban a mi szövetkezeteink­nél nem látnék czélszerűnek megállapí­tott előre fizetendő díjként kiszabni , ha­nem csupán az utólag pótlandó díjössze­gek maximumaként vélnék megállapítan­­dónak; míg a felvételnél csupán ezen öszegek fele, vagyis minden biztosított tehén után 25 kr, minden ökör után 35 kr, s minden ló után 55 kv volna a szö­vetkezet pénztárába évnegyedenként előre befizetendő. Ezen csekély előleges befizetések képezvén a szövetkezet működésének megkezdési pénzalapját, minden egyes kártérítési esetben a megállapított öszeg a szövetkezet összes tagjainak számával elosztva képezné a befizetésre kerülő díj­­pótlékot. Ha például egy 500 tagú szö­vetkezetnél egy biztosított ló elhull, ak­kor minden tagtól beszedetik 30 kraj­czár a kártérítés fedezésére ; ha ismét egy ökör elhull, a díjrészlet 20 krajczár, s ily esetről-esetre teljesítendő részlet­­fizetésekkel egy egész éven át a fent rész­letezett évnegyedi díjmaximumok szerint legroszabb esetben felrúghat egy bizto­sított ló dija 4 frt 40 krajczárra, egy ökör dija 2 frt 80 krra, s egy tehén dija 2 forintra. Ezen maximális összegek utólagos befizetésének lehetősége nem képez oly nagy terhet, mely az állattartó közönséget a biztosítástól jogosan visszariaszthatná, s e szerint ily maximális díjak mellett a szövetkezetek megalapítása lehetővé volna téve, ha biztosan tudná minden tag, hogy nagyobb befizetések tőle a legroszabb esetben sem követelhetők. Épen a maximum teljes biztosítása azonban oly feltétel, melynek megtartá­sát nem vállalhatja el a szövetkezet csu­pán önerejéből , mert bár az eddigi tapasztalatok szerint nem valószínű a na­gyobb veszteségi százalék, mégis jöhet *) L. a „F. É.‘‘ 46. számát. V.

Next