Földmivelési Érdekeink, 1882 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1882-10-09 / 41. szám

292. szám. Budapest, 1882. október 9 Tizedik évfolyam 41. szám. FÖLDMIVELÉSI ÉRDEKEINK. MEZŐ- ÉS ERDŐ GAZDASÁGI ABRAS HETILAP, Kiadó-tulejd­onosok: Legrady testvérek. „A magyar korona területén foglalkozó gazdatisztek és erdészek orsz. segély- fa nyugdíjegyesületének" HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer, hétfőn. A lap sz­ellemi részét illető közlemények 1. évi szept. hó 10-ig Professor Wagner László Alt-Aussee (Steiermark) czim alatt küldendők Hirdetések hathasábos petitsoronként 10 kron számíttatnak. Több­szöri vagy egész éven át történő beiktatásoknál tetemes árleengedés. Előfizetési díj: Egész évre 6 fit, félévre 3 frt, negyedévre 1 fit 50 fr A „Falusi zsazdá”-val együtt egész évre 8 frt, félévre 4 fit, negyedévre­­2 fit. Százalék a könyvárusi úton történő megrendelések után nem adatik. Az előfizetési pénzek, úgy a hirdetések is, bérmentve Légrády testvéreknek (Budapest, V., nádor-utcza 7. sz.) czimzendők. Felelős szerkesztő: Wagner László, kir. József műegyetemen : шеей- 4a «48- gazdaságtan nyilt, rendes Urnára. Tartalom : A biztosítások kérdéséhez. — Egy pár szó a szőlőnek télire való eltartásáról. — Az agárdi gőz- és fogatos ekeverseny. — Nyílt levél gróf Dessewffy Aurel­­ mél­tóságához. — Bécsi X-ik nemzetközi gabona és mag­vásár. I. — Termelési kísérlet a Heinemann-féle korai fehér tengerivel. — Az agárdi nemzetközi gőz- és fo­gatos ekeverseny bírálati szabályzata. — Közlemények az ipar-, kereskedelem- és forgalom köréből. — Vidéki tudósítások. — Phylloxera hírek. — Különfélék. — Személyi hírek. — Hirdetések. A biztosítások kérdéséhez. Folyton halljuk a biztosító társulatok részéről a panaszt, hogy a közönség által biztosított tárgyak, nevezetesen épületek túl­­magasra biztosíttatnak és ezáltal a társulatok gyakran szándékosan is károsíttatnak. E mel­lett azonban csak az különös, hogy a társu­latok csak akkor kifogásolják a biztosított tömegek nagyságát, ha a félt kár érte, a biz­tosítás megkötése alkalmával a társulatok ügynökei nem csak nem figyelmeztetik a biz­tosítókat, hogy az épületek, vagy a termés, vagy a behordott életnemű túl magasan be­csülve volna, hanem ellenkezőleg többnyire biztatják a gazdát, hogy ne biztosítsa ala­csonyan, különben keveset kap kár esetében. Mert a nagyobb díj­illeték jól esik a társu­latnak és az ügynök még jobban szereli a províziót, mely neki belőle jut. De ha a sze­rencsétlen gazda leég vagy a jég elveri, ak­kor a biztosító társulatok azt nagyon appre­­hendálják, hogy fizetni is kell és utólago­san mindenféle kifogásokat szeretnek tenni és sok esetben valóban oly gyanúsító, sértő modorban járnak el, mintha a biztosító fél szándékosan magasan biztosította és talán maga fel is gyújtotta volna épületjeit vagy készleteit. Azért tehát a közönség a méltányosság érdekéből követelheti, hogy a biztosított tár­gyak becsültessenek meg a bevallás alkalmá­val, a biztosítás életbelépése előtt, a tár­sulat ügynökei által, nem pedig, úgy mint je­lenleg divil, csak a kár esetében, utólago­san, midőn a leégett tárgy nincs is már meg. A társulat ügynökei szép províziót húznak, a díjilleték 10 - l5°/ft-jét, azért, hogy a biz­tosítást közvetítik; fáradságuk a jelenlegi eljárás szerint arra szorítkozik, hogy a fél által beadott adatoknak az előírt bevallás alapját adják, a biztosított tárgyakat ritkán nézik meg. Követeljék tehát a biztosító tár­sulatok az ügynökeiktől, hogy a biztosítandó tárgyakat személyes felelősség terhe alatt be­csüljék meg és csak valóságos értékükhöz, vagy minden károsításnak elejét veendő, csak azon alul fogadják el a biztosításokat, és így a tár­sulat minden valódi kísérlet ellen biztosítva lesz. De ahhoz szükséges, hogy az ügynök­ségre vállalkozó egyének egy kicsit rostáltas­sanak meg; most, főleg az újabb társulatok, bárkit, gyakran nagyon haszontalan embere­ket is, ügynököknek fogadnak és minden aján­latot vakon elfogadnak, hogy csak üzletet csi­nálhassanak és ezek közt aztán fájdalom, sok nem reális is találkozik. Az általunk kivánt eljárás mellett csak szolid üzlet lehetséges és eleje vézetik minden lehető csalásnak, minden per­nek egyszersmind a reális biztosító károsításá­nak, ki gyakran évekig fizeti a nagyobb becs­érték szerint a biztosítási díjt, míg neki ha egyenes kára van, sans tagon mondatik, hogy az ő háza 1/3-al kevesebbet ért. A biztosítás egy kölcsönös szerződés, mely kell hogy a nyereségre számoló társulatok ellen is töké­letes biztosítékot nyújtson a biztosítónak; a jelen érvényben levő szabályok szerint a biz­tosító gazda, mert itt leginkább ennek sze­mélyét és érdekeit tartjuk szem előtt, egészen a társulatok, illetőleg azok ügynökei ön­kényének ki van téve kár esetében. Ha a nagy verseny a sok biztosító társulatok közt nem indítná azokat némileg coulans eljárásra, a mostani törvények szerint a károsult fél, ki különben is nem szokott járatás lenni az ilyen peres kérdésekben, és ily esetben a kár­összeget mi­hamarább kikapni kívánja, min­denféle Ub­isryek alatt, a biztosított összeg nagy részétől megfosztani lehet; a biztosító felet nem oltalmazza a hatóság az ilyetén fosz­togatások ellen, másrészt a törvény olyan, mintha csupa csalók biztosítanának. Mi pe­dig joggal mondhatjuk, túlkapások, csalások ellen legjobban óvhatja magát a társulat maga az által, hogy a biztosításra ajánlatba hozott tárgyakat az arra hivatott ügynökei által előre megbecsülteti, az ügynökei kiválasztásában legyen elővigyázó, választékosabb mint most. Az igazi csalás vagy szánszándékos gyújtogatás ellen alkalmaztassák a törvény kérlelhetlen szigorral, de a reális biztosító ellen legyenek a társulatok is reálisok ; ne szedjenek tőle nagyobb dijt, mint a­mennyit ér a biztosított tárgy, és azért szükséges, hogy a valóságos érték állapíttatnék meg a biztosítás megköté­sekor. B. Egy pár szó a szőlőnek télire való eltartásáról. A háziasszony alig arat annyi dicsére­tet, mint mikor késő tavaszszal szőlővel látja el asztalát. Legyen az bár két-három fürt is, a dicséret nem marad el. Azt hiszem tehát, hogy némi szolgálatot teszek, ha a Nógrád és Borsod megyékben divó télire való szőlő­eltartás módjáról szer­zett tapasztalataimról röviden megemlékezem. Az említett két megyét annál inkább válasz­­tani figyelmem tárgyául, mivel az említett helyeken nem egyszer volt alkalmam még a pünkösdi napok táján is ép szőlőt élvez­hetni. Ezen szőlő-eltartási mód következőleg eszközöltetik . A kiszemelt legépebb s lehetőleg rit­­kaszemü fürtök a szüret előtt vagy szüret­kor gondosan levágatván, a sorok között köny­­nyen hordható kosárban a kötöző helyre csen­desen szállitandók. A szőlőfürtöknek egyik kosárból a másikba való átrakása és kocsin való tovább szállítása, mint a­melyek által káros rázásoknak van kitéve, lehetőleg mel­­lőztessék. Mielőtt a szőlőkötözéshez fognánk, kí­vánatos, hogy a fürt a hibás szemektől meg­­tisztíttassék, a kötés pedig a fürtnek alsó vé­gére akként tétessék, hogy annak felső része lefelé csüngjön, mert a fürtöknek ilyképeni feleggatásánál a szőlőszemek egymástól kü­lön állván, nincsenek annyira kitéve a rotha­dásnak. A kötözésre nemcsak takarékossági, hanem a szőlőnek továbbeltarthatási tekinte­téből is ajánlatos a kukoriczahéjat alkalmazni, mert ezen kötöző anyag nem vágja át a sző­lőfürt szárát, mint a czérna, mely a nyelet gyakran átmetszvén, a fürt leesik és veszen­dőbe megy. Az eltartásra szánt szőlőfürtök felaggatásánál arra figyeljünk, hogy a fürtök össze ne érjenek, hanem az egyik fürt min­dig lentebb álljon a másiknál; továbbá a fel­­aggatott szőlőt múlhatatlanul szükséges a rot­hadásnak induló szemektől időközönként is megtisztítani, nehogy a rothadásnak indult néhány szem miatt pár nap alatt az egész fürt elromolják. A felfüggesztett szőlő helyiségéül szol­gáló kamara szükségképen 6 - 8°-R, fagypont alatti hideg éjjeleken szénmelegitő által mele­­gittessék, nehogy a szőlőszemek a fagy által megcsipessenek s a melegben kiengedve, rot­hadásnak induljanak; mig ellenben oly helyi­ségek, melyek közvetlen jobbról s balról is fü­tött helyiségekkel szomszédosak, a melegítés ritkábban eszközölhető. A 14°-É. túli hideg­ben, midőn a gyümölcsteleltető helyiség a szénmelegítőt éjjel-nappal igénybe veszi, a tü­zelő anyag némi megtakarítása végettt igen czélszerű az ablakot egészen sarpival befödni, az ajtót pedig legalább részben ponyvával be­födni. A tavaszi verőfényes napokban a ka­mara időközönkint léghuzam mentesen szellő­zendő. A fogyasztásra mindenkor a hibás für­tök használtassanak fel. Roksányi Géza: Az agárdi gőz és fogatos ekeverseny, (1882. szept. 25. 26. és 27-én.) A kora hajnal pezsgő életre vetette vi­lágát az agárdi vadászkastély környékén. A csinos kastély udvarán díszes közönség gyűlt egybe. Az ország birtokosságának szine-java eljött, hogy a nagyérdekü ekeversenyen ta­pasztalatokat gyűjtsön és a rendező bizott­ságnak élén Széchenyi Pál gróffal a távolabb­­ról jött látogatók igényeinek kielégítésére nagy tevékenységet kellett kifejteni. Az érdeklődő közönség zöme azonban a reggeli vonattal ér­kezett a fővárosból. Az indóháznál, a melyhez vezető út végig nemzeti szinű zászlókkal volt diszítve, a rendező bizottság több tagja várta Széchenyi Pál gróffal a verseny védnökének, Kemény Gábor báró földmivelési miniszternek érkezését, ki kevéssel kilencz óra előtt érke­zett meg és rövid üdvözlés után a rendel­kezésre álló fogatokon behajtattak a közeli kastélyba. A minisztert a kocsik hosszú sora követte, hazánk birtokos osztályának előkelő­ségével. A tágas, nyílt kastély udvar egészen meg­telt közönséggel, mely a díszes lobogók és folyondárokkal díszített főbejárat körül csopor­tosulva figyelmesen hallgatta meg Széchényi Pál grófnak a miniszterhez intézett következő beszédét : Nagy méltósága miniszter úr ! Kegyelmes uram! Midőn az országos gazdasági egyesület

Next