Földmivelési Érdekeink, 1882 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1882-10-09 / 41. szám
292. szám. Budapest, 1882. október 9 Tizedik évfolyam 41. szám. FÖLDMIVELÉSI ÉRDEKEINK. MEZŐ- ÉS ERDŐ GAZDASÁGI ABRAS HETILAP, Kiadó-tulejdonosok: Legrady testvérek. „A magyar korona területén foglalkozó gazdatisztek és erdészek orsz. segély- fa nyugdíjegyesületének" HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer, hétfőn. A lap szellemi részét illető közlemények 1. évi szept. hó 10-ig Professor Wagner László Alt-Aussee (Steiermark) czim alatt küldendők Hirdetések hathasábos petitsoronként 10 kron számíttatnak. Többszöri vagy egész éven át történő beiktatásoknál tetemes árleengedés. Előfizetési díj: Egész évre 6 fit, félévre 3 frt, negyedévre 1 fit 50 fr A „Falusi zsazdá”-val együtt egész évre 8 frt, félévre 4 fit, negyedévre2 fit. Százalék a könyvárusi úton történő megrendelések után nem adatik. Az előfizetési pénzek, úgy a hirdetések is, bérmentve Légrády testvéreknek (Budapest, V., nádor-utcza 7. sz.) czimzendők. Felelős szerkesztő: Wagner László, kir. József műegyetemen : шеей- 4a «48- gazdaságtan nyilt, rendes Urnára. Tartalom : A biztosítások kérdéséhez. — Egy pár szó a szőlőnek télire való eltartásáról. — Az agárdi gőz- és fogatos ekeverseny. — Nyílt levél gróf Dessewffy Aurel méltóságához. — Bécsi X-ik nemzetközi gabona és magvásár. I. — Termelési kísérlet a Heinemann-féle korai fehér tengerivel. — Az agárdi nemzetközi gőz- és fogatos ekeverseny bírálati szabályzata. — Közlemények az ipar-, kereskedelem- és forgalom köréből. — Vidéki tudósítások. — Phylloxera hírek. — Különfélék. — Személyi hírek. — Hirdetések. A biztosítások kérdéséhez. Folyton halljuk a biztosító társulatok részéről a panaszt, hogy a közönség által biztosított tárgyak, nevezetesen épületek túlmagasra biztosíttatnak és ezáltal a társulatok gyakran szándékosan is károsíttatnak. E mellett azonban csak az különös, hogy a társulatok csak akkor kifogásolják a biztosított tömegek nagyságát, ha a félt kár érte, a biztosítás megkötése alkalmával a társulatok ügynökei nem csak nem figyelmeztetik a biztosítókat, hogy az épületek, vagy a termés, vagy a behordott életnemű túl magasan becsülve volna, hanem ellenkezőleg többnyire biztatják a gazdát, hogy ne biztosítsa alacsonyan, különben keveset kap kár esetében. Mert a nagyobb díjilleték jól esik a társulatnak és az ügynök még jobban szereli a províziót, mely neki belőle jut. De ha a szerencsétlen gazda leég vagy a jég elveri, akkor a biztosító társulatok azt nagyon apprehendálják, hogy fizetni is kell és utólagosan mindenféle kifogásokat szeretnek tenni és sok esetben valóban oly gyanúsító, sértő modorban járnak el, mintha a biztosító fél szándékosan magasan biztosította és talán maga fel is gyújtotta volna épületjeit vagy készleteit. Azért tehát a közönség a méltányosság érdekéből követelheti, hogy a biztosított tárgyak becsültessenek meg a bevallás alkalmával, a biztosítás életbelépése előtt, a társulat ügynökei által, nem pedig, úgy mint jelenleg divil, csak a kár esetében, utólagosan, midőn a leégett tárgy nincs is már meg. A társulat ügynökei szép províziót húznak, a díjilleték 10 - l5°/ft-jét, azért, hogy a biztosítást közvetítik; fáradságuk a jelenlegi eljárás szerint arra szorítkozik, hogy a fél által beadott adatoknak az előírt bevallás alapját adják, a biztosított tárgyakat ritkán nézik meg. Követeljék tehát a biztosító társulatok az ügynökeiktől, hogy a biztosítandó tárgyakat személyes felelősség terhe alatt becsüljék meg és csak valóságos értékükhöz, vagy minden károsításnak elejét veendő, csak azon alul fogadják el a biztosításokat, és így a társulat minden valódi kísérlet ellen biztosítva lesz. De ahhoz szükséges, hogy az ügynökségre vállalkozó egyének egy kicsit rostáltassanak meg; most, főleg az újabb társulatok, bárkit, gyakran nagyon haszontalan embereket is, ügynököknek fogadnak és minden ajánlatot vakon elfogadnak, hogy csak üzletet csinálhassanak és ezek közt aztán fájdalom, sok nem reális is találkozik. Az általunk kivánt eljárás mellett csak szolid üzlet lehetséges és eleje vézetik minden lehető csalásnak, minden pernek egyszersmind a reális biztosító károsításának, ki gyakran évekig fizeti a nagyobb becsérték szerint a biztosítási díjt, míg neki ha egyenes kára van, sans tagon mondatik, hogy az ő háza 1/3-al kevesebbet ért. A biztosítás egy kölcsönös szerződés, mely kell hogy a nyereségre számoló társulatok ellen is tökéletes biztosítékot nyújtson a biztosítónak; a jelen érvényben levő szabályok szerint a biztosító gazda, mert itt leginkább ennek személyét és érdekeit tartjuk szem előtt, egészen a társulatok, illetőleg azok ügynökei önkényének ki van téve kár esetében. Ha a nagy verseny a sok biztosító társulatok közt nem indítná azokat némileg coulans eljárásra, a mostani törvények szerint a károsult fél, ki különben is nem szokott járatás lenni az ilyen peres kérdésekben, és ily esetben a kárösszeget mihamarább kikapni kívánja, mindenféle Ubisryek alatt, a biztosított összeg nagy részétől megfosztani lehet; a biztosító felet nem oltalmazza a hatóság az ilyetén fosztogatások ellen, másrészt a törvény olyan, mintha csupa csalók biztosítanának. Mi pedig joggal mondhatjuk, túlkapások, csalások ellen legjobban óvhatja magát a társulat maga az által, hogy a biztosításra ajánlatba hozott tárgyakat az arra hivatott ügynökei által előre megbecsülteti, az ügynökei kiválasztásában legyen elővigyázó, választékosabb mint most. Az igazi csalás vagy szánszándékos gyújtogatás ellen alkalmaztassák a törvény kérlelhetlen szigorral, de a reális biztosító ellen legyenek a társulatok is reálisok ; ne szedjenek tőle nagyobb dijt, mint amennyit ér a biztosított tárgy, és azért szükséges, hogy a valóságos érték állapíttatnék meg a biztosítás megkötésekor. B. Egy pár szó a szőlőnek télire való eltartásáról. A háziasszony alig arat annyi dicséretet, mint mikor késő tavaszszal szőlővel látja el asztalát. Legyen az bár két-három fürt is, a dicséret nem marad el. Azt hiszem tehát, hogy némi szolgálatot teszek, ha a Nógrád és Borsod megyékben divó télire való szőlőeltartás módjáról szerzett tapasztalataimról röviden megemlékezem. Az említett két megyét annál inkább választani figyelmem tárgyául, mivel az említett helyeken nem egyszer volt alkalmam még a pünkösdi napok táján is ép szőlőt élvezhetni. Ezen szőlő-eltartási mód következőleg eszközöltetik . A kiszemelt legépebb s lehetőleg ritkaszemü fürtök a szüret előtt vagy szüretkor gondosan levágatván, a sorok között könynyen hordható kosárban a kötöző helyre csendesen szállitandók. A szőlőfürtöknek egyik kosárból a másikba való átrakása és kocsin való tovább szállítása, mint amelyek által káros rázásoknak van kitéve, lehetőleg mellőztessék. Mielőtt a szőlőkötözéshez fognánk, kívánatos, hogy a fürt a hibás szemektől megtisztíttassék, a kötés pedig a fürtnek alsó végére akként tétessék, hogy annak felső része lefelé csüngjön, mert a fürtöknek ilyképeni feleggatásánál a szőlőszemek egymástól külön állván, nincsenek annyira kitéve a rothadásnak. A kötözésre nemcsak takarékossági, hanem a szőlőnek továbbeltarthatási tekintetéből is ajánlatos a kukoriczahéjat alkalmazni, mert ezen kötöző anyag nem vágja át a szőlőfürt szárát, mint a czérna, mely a nyelet gyakran átmetszvén, a fürt leesik és veszendőbe megy. Az eltartásra szánt szőlőfürtök felaggatásánál arra figyeljünk, hogy a fürtök össze ne érjenek, hanem az egyik fürt mindig lentebb álljon a másiknál; továbbá a felaggatott szőlőt múlhatatlanul szükséges a rothadásnak induló szemektől időközönként is megtisztítani, nehogy a rothadásnak indult néhány szem miatt pár nap alatt az egész fürt elromolják. A felfüggesztett szőlő helyiségéül szolgáló kamara szükségképen 6 - 8°-R, fagypont alatti hideg éjjeleken szénmelegitő által melegittessék, nehogy a szőlőszemek a fagy által megcsipessenek s a melegben kiengedve, rothadásnak induljanak; mig ellenben oly helyiségek, melyek közvetlen jobbról s balról is fütött helyiségekkel szomszédosak, a melegítés ritkábban eszközölhető. A 14°-É. túli hidegben, midőn a gyümölcsteleltető helyiség a szénmelegítőt éjjel-nappal igénybe veszi, a tüzelő anyag némi megtakarítása végettt igen czélszerű az ablakot egészen sarpival befödni, az ajtót pedig legalább részben ponyvával befödni. A tavaszi verőfényes napokban a kamara időközönkint léghuzam mentesen szellőzendő. A fogyasztásra mindenkor a hibás fürtök használtassanak fel. Roksányi Géza: Az agárdi gőz és fogatos ekeverseny, (1882. szept. 25. 26. és 27-én.) A kora hajnal pezsgő életre vetette világát az agárdi vadászkastély környékén. A csinos kastély udvarán díszes közönség gyűlt egybe. Az ország birtokosságának szine-java eljött, hogy a nagyérdekü ekeversenyen tapasztalatokat gyűjtsön és a rendező bizottságnak élén Széchenyi Pál gróffal a távolabbról jött látogatók igényeinek kielégítésére nagy tevékenységet kellett kifejteni. Az érdeklődő közönség zöme azonban a reggeli vonattal érkezett a fővárosból. Az indóháznál, a melyhez vezető út végig nemzeti szinű zászlókkal volt diszítve, a rendező bizottság több tagja várta Széchenyi Pál gróffal a verseny védnökének, Kemény Gábor báró földmivelési miniszternek érkezését, ki kevéssel kilencz óra előtt érkezett meg és rövid üdvözlés után a rendelkezésre álló fogatokon behajtattak a közeli kastélyba. A minisztert a kocsik hosszú sora követte, hazánk birtokos osztályának előkelőségével. A tágas, nyílt kastély udvar egészen megtelt közönséggel, mely a díszes lobogók és folyondárokkal díszített főbejárat körül csoportosulva figyelmesen hallgatta meg Széchényi Pál grófnak a miniszterhez intézett következő beszédét : Nagy méltósága miniszter úr ! Kegyelmes uram! Midőn az országos gazdasági egyesület