Földmivelési Érdekeink, 1883 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1883-03-26 / 13. szám
116 sem az ebből eredő gyakorlati haszon kipróbálására hivatott tőkével sem rendelkeznek, hogy mégis ne hazánk legyen a legutolsó azon nemzetek sorában, kik ezen felette nagy horderejű ügyet felkarolják, nézetünk szerint a kormánynak volna kötelessége éber szemmel kísérni minden olyan mozzanatot, mi akár a gazdaság, akár az ipar terén az olcsóbb termelés előmozdítására irányul s annak mielőbbi meghonosítását kezdeményezni és keresztülvinni; de hiszszük is, hogy új földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszterünk nem fog késni a villamos erő fent elmondottak értelmébeni alkalmazhatósága tekintetéből szakavatott közegeit ennek tanulmányozására utasítani s igy meggyőződést szerezvén magának ennek sikerességéről, a kivitel kezdeményezését elrendelni. Itt önkénytelenül eszünkbe ötlik a folyam szabályozás azon móda, mely Francziaországban már több folyónál rég alkalmazva van : t. i. a folyók romboló erejét fékezendő azok forrásaihoz közel erős zár gátak által nagy mérvű tartányokba (elfogatnak, zsilipek által csupán annyi víztömeg eresztetik le belőlük, amennyi a folyam hajókázhatóságára vagy öntözési célokra okvetlen szükségeltetik; mily előnyösen lehetne ezen szabályozási rendszerrel összefüggőleg nagyobb folyóink eredeténél, nagyszerű vizerőműveket létesíteni, melyek mind megannyi villámáram kifejtő gépeket mozgatnának s igy a midőn egyrészt az alsóvidék meg lenne kimérve az árvizek kártevésétől, másrészt — egy, csaknem ingyenes — hajtóerő jótékonyságát élvezhetnék az erre előfizető brtokosok vagy gyártulajdonosok. Dengeleg, 1883. márczius 1. Diószegits Sándor: Gazdasági építkezésünkről. Ifj. Ordódy Pál, a földmivelési minisztérium jeles tisztviselője a „Gazdakörben" mezőgazdasági építkezésünkről igen érdekes felolvasást tartott, mely a após tanulmánynak is beillik. Felolvasó vissszapillantást vetve az ókori gazdasági építkezésekre, kiemeli, hogy 1500 körül mint itt nagy paraszt lázadások bénítólag hatottak a gazdasági építkezésekre. Az építkezés tekintetében igen érdekes dr. Heresbach Konrád 1571-ben kiadott munkája, melyben leírja az úri lakást a hozzátartozó fürdővel, sütő és sörfőző helyiségekkel, s az istálló és a gabona elrakására szánt épületeket. Igen érdekes, hogy a majorság fekvéséről szólva, ajánlja, hogy az épületek bejáratát lehetőleg délkeletre helyezzük s hogy a majorságok az országainktól lehetőleg messzire építtessenek, mert háborús időben sok kellemetlenséget kell tűrni a katonaságtól, békés időben pedig a városi emberektől. А XVI. században pl. Szászországban a gazdasági építkezéseknél a policziális rendszabályok megtiltására lettek a gazdák szorítva a tűzvész elhárítása végett. А XVII. századig kevés említésre méltó történt, de már a XVII-dik század végén s a XVIII-dik kezdetén egészen más állapotokat találunk. Ekkor terjedt el a lucterna, dohány, burgonya termelés s ekkor már sokan a kötött három nyomású gazdálkodástól eltértek. A takarmány behozatalával ekkor kezdtek gondot fordítani az állatoknak istállókban való tartására s nevelésére. Ekkor hozatott be a merinói juh is. Ekkor működött Angliában Bikewell ki 1791-ben egy aukezió a kalmával egy öt éves bikáért 205, egy tehénért 260 és egy hágató kosnak évi 1 éréért 400 guntat kapott. Hazánkban ekkor kezdett a gazdálkodás nagyobb lendületet nyerni. Igen nagy befolyással voltak nálunk a gazd. építkezésekre az 1807. és és az 1832 .6 iki tagosítási törvények, a tagosítási eljárás és a jobbágyság eltörlése. A birtokos osztály kémszeritve lévén a gazdálkodás saját régiében való átvételére, igen gyakran emeltek gazd. épületeket. E korban azonban a gazd. építkezés technikájáról szólni alig lehet. Kivételt csak a nagy urak tettek, kik a német minta után már e század elején igen nagy épületket emeltek s szép juhaklokat készítettek, mi az akkori időben talán ki is fizette magát, mert pl. egy mázsa gyapjú ára 300—400 forint volt. E korból találunk igen szép s komplikált tetejű pajtákat. Ekkor a szemes gabona részére sirokat és vermeket ástak, vagy pedig máig is divó magtárakat építettek. A szarvasmarha istállók igen pritivek voltak, mert ekkor a magyar fajta szarvasmarha szabadon tartatott. A ménesek részben kivételt képeztek, de a lovak jobbadán szabadon tartottak. Leginkább a cselédlak hanyagoltál ott el, mivel egy szobában három sőt még több családiért beszorítva úgy, hogy igy 15—20 ember is összezsufoltatott. Ezt azonban daczára az 1876-ki közegészségügyi törvénynek, még ma is lehet tapasztalni. E korban kiválóbb építkezést tettek József nádor az alcsuthi uradalmakban, Koburg főherczeg , kitűnők voltak a magyaróvári építmények, a báró Lillien-féle majorság Ercsiben volt az első, ki a szesz- és olajgyártást nálunk megkezdte. Említésre méltók a gróf Károlyi család tótmegyeri, a gr. Széchenyi István czenki és az ürményi uradalmai, melyekben e század elején az építkezésre fordított összegek a 100,800 frtot is meghaladták. Még ma is hátra vagyunk a gazdasági építkezés tekintetében, mi nem is csoda, mert ha valaki egyszer építtetett vidéki mesteremberekkel, az meggyőződheted róla, hogy mindenhez kell értenie. A részben czélszerűtlen, részben pedig primitív építkezés oka annak, hogy a becsűnél az állandó építkezés véteti a tekintetbe. Mint a drága építkezés példáját felhozza, hgy Pozsonymegyében egy ezer holdas birtokon van tiszti és cselédlak elegendő mennyiségben, magtár, a melynek földszintje kocsiszín, nagy pajta, végre istálló igás, tenyész és hizó marha számára és juhok részére. Az épületek mind erősek s 60,000 frtba kerültek. E birtok 6000 forintért adatott bérbe. Minthogy a befektetett tőkének 6°/0-a 3000 frt, a haszonbér 2400 frt vagyis holdankint 2 frt 40 kr. Épületek nélkül e birtokra bizonynyal megadták volna a kétszeres árt. A tulajdonosnak a 60,000 írt 18 év alatt 180,000 frtot hozott volna, minek 5°/0-a 9000 frt. De e plus kirívó s ezért Wanderley nyomán felemlíti, hogy ezen hzó egy könnyű faszerkezetű pajtát s egy erős tűzmentest vesz fel egyenlő köbtartalom mellett. Az első kerül 12 ezer márkába s eltart 45 évig, a másik masszív épület kerül 28500 márkába s eltart 225 évig. 5 százalék mellett a masszív épületbe befektetett pénz 225 év múlva 1669 millió, 45 évi időközben pedig a könnyű épületekbe beektetett összeg 227 év elteltével 790 millió márkát eredményez. A könnyű épület javára tehát 878 milió márka mutatkozik. Nehogy igen hosszú legyen a számítási idő, Wanderley kimutatja, hgy már 45 év múlva 100,000 márka megmarad a könnyű építkezés javára. E számítás tehát mutatja, hogy a gazdaépítkezéseknél a felületes költekezés kerülendő. Ez után ismerteti az emberek elhelyezésére szükséges gazdasági épületeket. Ide tartoznak a farmlakok, a gazdatisztlakok, a családlakok és a parasztok építkezési. A farmlakokra mintául szolgálhatnak az angol és amerikai épmnyék. A cselédlakok, vagy a kaszárnya, vagy a cottage, vagy a kevert rendszer szerint építhetők. Itt a fősúly arra fektetendő, hogy minden család külön szobával, konyhával s kamarával bírjon. A legczélszerűbb a kevert rendszer, mert e mellett 3—4 helyezhető el egy épületben. Nálunk teljesen el van hanyagolva a paraszt épület, pedig más államokban e tekintetben már igen sok történt. Ausztriában a földmivelési minisztérium az egyes vidékeken divó építkezési rendszert felvette s a bécsi gazdaegyesület építészeti szakosztálya az egyes vidékeken megfelelő mintalapokat, amelyekhez régletes költségvetést is adnak. Az állatok elhelyezésére szükséges épületeknél a főtekintet a szélszerüségre s az olcsóságra fektetendő. Az istállóépületeket padlás nélküli alakjukban czélszerű szerkezettel legelébb Francziaországban alkalmazták. Több czélt érünk el ez által pl. a falakon súly feküdvén, azok könnyebbek lehetnek, a padlás elesvén, a tető belseje is megnyeretik, mi által a falak alacsonyabbra vehetők s olcsóbban épitethető. Ez épitési módnak hátránya, hogy padlást elvesztjük. Igen nagy fontossággal bír ma a takarmánykészitő helyiség elrendezése s helyzete. A takarmánykamra mellett alkalmazandó egy helyiség a gőzgép részére, egy kis malom esetleg takarmányfőző üst és páczoló helyiség, répavágó, szecskavágó, olajpogácsazúzó, vízrezervoir stb. s kellő tér egykét napi takarmány részére. A többi istállóépítmények, mint juhászlak, sertéselletők, baromfiólok, bidaldák stb. mellőzésével áttér értekező a magtárakra. A magtárak czélja a gabonának hoszszabb időre való ép megtartása. A gabonát e czélból a nedvesség s a rovarok behatásától kell leginkább megőrizni. Erre szolgálnak : a légváltozás, a gabnának mérges anyagokkali füstölése, amit többnyire a középkorban ajánlottak, a meleg, a hideg, a keverés és mozgatás, a friss lég elzárása. E két utóbbi a leghatályosabb és leginkább alkalmazható módszer. A legdivatosabb eltartási mód: a verem és sirokbani tartás, a mi közönséges magtárainkban és az amerikai berendezésű elevátorokban való elhelyezés. Ismertetvén az elevátorok alkalmazásának a különböző országokbani történetét, kiemeli, hogy az új szerkezetű magtárak deszkákból alkotott csövekből állanak, amelyekbe a gabona egy vászon pántikára alkalmazott paternoster segélyével emeltetik be a kezelés végett a csövek alján alkalmazott nyíláson kieresztve, az épületben elhelyezett tisztító gépeken átbocsáttatik, s mint kész áru elszállíttatik. Értekezését felolvasó az előadottak nyomán akkép fejezi be, hopy mondassák ki: 1-szer, hogy egy, a mi viszonyainknak megfelelő s a gazdasági építkezés haladását átölelő jó s főkép rövid s praktikus gazdasági építészeti munka szükséges; 2 szór, hogy az országos gazdasági egyesület felkéretik, hogy a könyvkiadó vállalatát minél előbb életbeléptetve, az ily munka létesítését morális támogatásban részesítse; 3-szor, hogy nálunk is óhajtandó s szükséges a hazánk különböző vidékein alkalmazott építési módok felvétele s felvételek alapján az egyes vidékek speciális igényeihez alkalmazott mintalapok kidolgozása, aminek létesítésére az orsz. gazd. egyesület építészeti szakosztályának közbenjárása kikérendő ; 4 szer, hogy igen óhajtandó, hogy a kulturmérnökség minél előbb egészíttessék ki a gazdasági építészeti osztálylyal, amely a gazdasági épületek felállításakor gazdáinknak terveket, s költségvetést készítene és utasítást adna. Végre felkérendőnek tartja, a földmivelési minisztert. FÖLDMIVELÉSI ÉRDEKEINK. 13. SZ. A tormatermelés, mint a mezőgazdaság egyik jövedelmező ága. A torma (cochlearia Armoracia) oly kedvelt s általánosan elterjedt fűszernövény, mely főleg a kis gazdánál a figyelmet,s