Földmívelő, 1967 (11. évfolyam, 1-24. szám)
1967-09-16 / 18. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! MEZŐGAZDASÁGI, ERDÉSZETI ÉS VÍZÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE LAPJA XL ÉVFOLYAM, 18. SZÁM.ÁRA 50 F N LÍR 1967. SZEPTEMBER 16. Kongresszus előtt Odakint a földeken a mezőgazdasági év történetének befejező, de eseményekben leggazdagabb részletét írják az emberek tíz- és százezrei, a gépek ezrei, amikor összeül szakszervezetünk kongresszusa. A mezőgazdaság dolgozói, akik a nyári munkákban, az idei kánikulai aratásban és betakarításban helytállásuknak talán eddigi legszebb példáját adták, most az őszi munkák dandárjában ismét az ország kenyeréért állnak harcba, s nem lehet kétséges a győzelmük. Szeptember 29-én a földeken, az erdőkben, a vízügy területén dolgozó százezrek képviselői, küldöttei ülnek össze a kongresszus tanácskozó termében, hogy megbízóik iránti mélységes felelősségérzettel számbavegyék és számonkérjék, mit tett a szakszervezet az elmúlt négy esztendőben értük, a százezrekért, s mit szándékozik tenni a következő négy évben, hogy munkájuk könnyebb, életük szebb és tartalmasabb legyen. Ezekre a kérdésekre adandó válaszokkal készült el a számvetés, amely magában foglalja munkánk, társadalmi előrehaladásunk eredményeit, éppen úgy, mint a négyszer 365 nap, vagyis a mindennapi élet gondjait, bajait és hibáit is. Mit mondhatunk majd el erről a négy esztendőről? Meggyőződésünk, hogy mindenekelőtt azt a párt helyes politikájának nyomán, a párt VIII. és IX. kongresszusának iránymutatásával, szakszervezetünk XXI. kongresszusa határozatainak megvalósításával nagy eredményeket értünk el szocialista mezőgazdaságunk fejlesztésében. A SZOT négy év előtti XX., és ez év májusában megtartott XXI. kongresszusa szintén elénk állította azt az utat, amelyen haladnunk kellett, s elmondhatjuk, hogy az elmúlt évek nemcsak a szocialista mezőgazdaság építését, hanem a mezőgazdasági dolgozók szakszervezeti mozgalmát is erőteljes ütemben vitték előbbre. A szakszervezet tekintélye, befolyása, a dolgozók szervezeti ereje még egyetlen időszakban sem fejlődött, erősödött annyit, mint az elmúlt években. Kongresszusunk beszámolója majd részletesen foglalkozik a szakszervezeti munka valamennyi területével, s különösen három kérdéscsoportot ölel fel. A kongresszus munkája elé vágnánk, s a cikk méreteit is túllépnénk, ha most részletekbe menően vizsgálnánk a kongresszus plénuma elé kerülő kérdéseket. De a beszámoló az elért eredményeken, a még nem teljesen megoldott feladatok megvilágításán túl, természetesen az új gazdaságirányítási rendszerből adódó feladatok köré csoportosítja mondanivalóját. Ez adja meg mostani kongreszszusunk rendkívüli jelentőségét, mert olyan időszakra kell megszabni a szakszervezet feladatait, amikor a párt programja alapján nagyobb léptekkel akarunk előrehaladni a szocialista építésben, a dolgozók életkörülményeinek javításában. A végzett munka számbavételén túlmenően ez a kongresszus szinte történelmi munkára kell, hogy vállalkozzon azzal, hogy meghatározza szakszervezeti mozgalmunk további feladatait, a mezőgazdasági dolgozók részvételének módját szocialista társadalmunk teljes felépítésében. Alapvetően új utakon kell fajon járnunk, hogy ezt elérjük, gyökeresen megváltozik tájon a szakszervezet szerepe? Eddigi eredményeink azt tanúsítják, hogy helyes úton jártunk, szakszervezeti mozgalmunk helyes irányban és igen sokat fejlődött. Ebből az következik, hogy semmiképpen sem kell, de nem is szabad éles szögben irányt változtatnunk. Szakszervezetünknek változatlanul azon az úton kell járnia, olyan feladatokkal kell foglalkoznia, amelyen eddig is járt, és amelyen elérte eredményeit. De tudomásul kell vennünk ugyanakkor, hogy társadalmi rendszerünk fejlődésében, a gazdasági élet irányításában bekövetkező változások, valamint az emberek fokozottabb igényei alapján a szakszervezeti munkában is nagyobb feladatokra kell vállalkoznunk. Talán nem is anynyira méretükben, mint tartalmukban növekednek ezek a feladatok. Sokkal jobban kell érzékelnünk, követnünk és felfognunk a társadalom, a dolgozók igényeit, erőnket jobban kell koncentrálnunk azokra a tennivalókra, amelyeket a párt és a SZOT kongresszusa jelölt meg. Még hathatósabb, erőteljesebb, közvetlenebb közreműködést kell vállalnunk gazdasági életünk fejlődésében, az emberek életviszonyát befolyásoló anyagi javak termelésében. Az új gazdaságirányítási rendszer minden területen, de a mezőgazdaság sajátosságaiból eredően nálunk még fokozottabban napirendre tűzi számos, a dolgozók élet- és munkakörülményeit befolyásoló kérdés megoldását. A munkaerőgazdálkodás, a foglalkoztatottság, a munkaidő rendezése, a dolgozók szállításának megoldása, a szociális problémák a mi területünkön nemcsak fokozottabban kerülnek előtérbe, de megnyugtató rendezésük nagyobb, bonyolultabb feladatot követel, mint a népgazdaság bármelyik más ágazatában. Szakszervezetünk, a szakszervezeti funkcionáriusok és aktivisták tapasztalata, kezdeményezése, közreműködése nélkülözhetetlen ezeknek a problémáknak a megoldásában éppen úgy, mint az ösztönző bérpolitika kialakításában, a juttatások rendszerének tökéletesítésében, a szocialista munkaverseny fejlesztésében. A kongresszus egyik nagy feladata lesz, hogy állásfoglalásával, határozatával hozzásegítse az alapszervek tisztségviselőit ahhoz, hogy a társadalmi és a vállalati, a népgazdasági és az egyéni érdekeket egyeztetve, helyileg is helyesen oldhassák meg ezeket a mindenkit érintő kérdéseket. Szakszervezetünk eddig is, a jövőben pedig még nagyobb súllyal és hatáskörrel rendelkezik ez irányú munkájának végzéséhez. A kongreszszusnak más egyebek közt feladata, hogy egyértelműen tisztázza, milyen kérdésekben kerül sor a döntési, egyetértési, véleményezési jog gyakorlására, mit jelent a szakszervezet vétójoga, s milyen körülmények közt élhet vele. Tudjuk, a tagság azt várja a kongreszszustól, hogy mindezeknek a jogoknak az alkalmazásához messzemenő önállóságot ad az alapszervezeteknek, világosan körvonalazza a vállalati szervek, szakszervezeti bizottságok, szakszervezeti tanácsok funkcionális hatáskörét. A hatáskörök, a feladatok megszabása azonban nem elegendő. A szakszervezeti munka fejlődésének egyik legfontosabb követelménye a szakszervezeti demokrácia még teljesebb kibontakoztatása, a vezető szervek és a tagság kapcsolatának további erősítése. Szakszervezetünk csak akkor képviselheti megfelelően a dolgozók érdekeit, ha az emberek véleményének, tapasztalatainak, problémáinak a minél közelebbi megismerésére törekszik, s ez a törekvése sikerrel is jár. Ezért kell a kongreszszusnak fokozottabb figyelmet szentelni a bizalmiak tevékenységére, a taggyűlésekre, mert ezek a szakszervezeti mozgalom olyan bevált hagyományai, amelyek nélkülözhetetlen elemei a széles körű demokrácia érvényesülésének, a szakszervezeti élet további fellendülésének, az aktivitás fokozódásának. Meggyőződésünk, s a MeDOSZ XXII. kongresszusa hatványozottan megerősíti majd ezt a véleményünket, hogy dolgozóink szervezett ereje megbirkózik a sokrétű és nagyobb igényű munkával. A következő időszakban arra törekszünk, hogy valamennyi intézkedésünk, cselekedetünk a szocializmus teljes felépítését, pártunk IX. és a Szakszervezetek Országos Tanácsának XXI. kongresszusa határozatainak végrehajtását, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek a javítását segítse elő. Az az alapvető cél vezérel bennünket, hogy mielőbb felépítsük a szocialista társadalmat, az ember boldogulásáért, a jobb és szebb életért. | 1 | A TARTALOMBÓL | « •• ••_•• •• c | ÜDVÖZÖLJÜK 1 | | A MEDOSZ I | | XXII. | KONGRESSZUSÁT 1 § § | Kongresszusi küldött Kaposvárról Legjellemzőbb tulajdonsága: ért az emberek nyelvén Egy inkább alacsony, mint középtermetű, inkább sovány, mint zömök fiatal férfi tette ismertté nemcsak országosan, hanem a határon túl is a Kaposvári Állami Gazdaságot. Neve elválaszthatatlan a gazdaságtól. Most is, amikor beállítunk a gazdaság szakszervezeti bizottságának irodájába, Antal János stb. titkár mindjárt azzal fogad: — Rosszkor jött az elvtárs. Szakta Sándor nincs idehaza. Mikor befejezte a kombájnolást, kéz alatt vett egy Moszkvicsot, és most családjával az országot járja. Kombájn után Moszkvics — Pihen tehát. Mert mégis könnyebb a Moszkvics kormánykerekét fogni, mint a kombájnét, — jegyezzük meg, aztán hozzátesszük: — de most kivételesen nem is a világ legjobb kombájnosát keressük, hanem a gazdaság kongreszszusi küldöttét. — Erdő Töhötömöt? Ő itt van, mindjárt áthívjuk a gépkocsi szerelő műhelyből. Amíg várakozunk, a vállalati szakszervezeti bizottság titkára néhány szóval bemutatja Erdő Töhötömöt. Első ízben képviseli a MEDOSZ kongresszusán a gazdaság 950 szervezett dolgozóját. Az előző kongresszus idején még nem is választhatták volna küldöttnek, mert mindössze az idei szakszervezeti választások óta visel tisztséget: ekkor választották a központi kerület szakszervezeti bizottságának titkárává. Könnyen lehet tehát, hogy a kongresszuson ő lesz a legfiatalabb küldött, nemcsak egészen friss szakszervezeti funkcióját, hanem életkorát tekintve is. De emellett a gazdaság régi dolgozójának számít, a kerület első szocialista brigádját két évvel ezelőtt ő alakította meg a szerelő műhelyben, s mint egyszerű szakszervezeti tag, azelőtt is nagy segítségére volt a szakszervezeti bizottságnak. Minden emberre lehet hatni Erdő Töhötöm éppen akkor lép be a szobába, amikor Antal János kijelenti: — Méltó küldöttet választottak a dolgozók a kongreszszusba, mert Erdő elvtársnak az a legjellemzőbb tulajdonsága, hogy ért az emberek nyelvén, tud beszélni velük, meg tudja győzni őket és hallgatnak rá. — Minden emberre lehet hatni — veszi át a szót Erdő Töhötöm —, ha meggyőzzük őket, hogy a szakszervezet mindenben az ő érdeküket akarja. Mi, a szakszervezeti bizottság tagjai sem dolgozunk magunk ellen, ami az ő érdekük, az a miénk is. Mi is pénzből élünk, a mi számunkra sem mindegy, hogy a gazdaság veszteséges, vagy nyereséges. Két éve már sikerül nyereséget elérni, ezt most a jubileumi verseny eredményeivel még növelni akarjuk, mert — teszi hozzá mosolyogva — nagyon gyorsan hozzászoktunk a nyereségrészesedéshez. Nagyobb önállóság az alapszervezetekben A kongresszusról beszélgetünk ezután, mint új szb. titkár, mint a dolgozók problémáinak alapos ismerője, mit vár a XXII. kongreszustól ? — Az előző, XXI. kongreszszus egyik legnagyobb eredményének tartom, hogy nagyobb önállóságot kaptak az alapszervezetek, létrejöttek az önálló kerületi szakszervezeti bizottságok. Az önállóság további fejlesztése, a még meglévő kötöttségek feloldása nagyon sokat erősítené a szakszervezeti mozgalmat, tovább növelné a tekintélyét, a dolgozók még nagyobb bizalommal lennének a szakszervezet iránt, ha látnák, hogy közvetlenül és azonnal el tudja intézni kisebb-nagyobb problémáikat. Az első a béraránytalanságok megszüntetése, ami nemcsak a különböző foglalkozási ágak — például műhelyi dolgozó — állattenyésztő, traktoros—állatgondozó, szerelő—gépkocsivezető stb. — között áll fenn, hanem azonos munkaterületen belül is. A nagy gyakorlatú, univerzális hozzáértésű ember sokszor semmi, vagy nagyon kevés előnyt élvez a kisebb gyakorlatúval szemben. A szocialista brigádmozgalom erősítése . Bizonyosan szóba kerül a kongresszuson a munkaidő csökkentése a mezőgazdaságban, sőt a kongresszus valószínűleg közelebb viszi a megoldáshoz, a megvalósuláshoz ezt a kérdést. A mi gazdaságunk tárompusztai és toldipusztai kerületében az állattenyésztőknél kísérletképpen bevezetett nyolc órás műszak tapasztalata azt mutatja, hogy a munkaidő csökkentése elsősorban a gépesítésen múlik. A gazdasági és szakszervezeti vezetőknek, a vállalatoknak a saját adottságaikhoz mérten, messzemenő önállósággal lehet csak rendezniük a munkaidőt. — Nagy tekintélynövekedést jelentett a szakszervezetnek a lakásépítési akció megszervezése, csak nagyobb figyelemmel kellene őrködnie, és ha kell, közbelépnie a dolgozók érdekében. — Végül, de nem utolsósorban nagyon fontos feladat a szocialista brigádmozgalom társadalmi és kulturális alapjainak a megerősítése. Ezalatt azt értem, hogy a vállalatok, üzemek — tisztelet a kivételnek — csak a brigád termelési eredményeit tartják lényegesnek, társadalmi, kulturális fejlődését egyáltalán nem segítik elő. A szocialista brigádok nagy és fontos feladata pedig, hogy öntudatos, gondolkodó embereket neveljenek. A brigádok életének, munkájának ilyen irányú gyökeres átformálása az új mechanizmusban vállalati érdek is lesz, csak kérdés, hogy ezt mikor veszik tudomásul a gazdasági vezetők. A szakszervezetnek ezt elő kell segítenie, lehetőséget találni arra, hogy a szocialista brigádok működése társadalmi és kulturális tartalommal telítődjék. A Kaposvári Állami Gazdaság küldötte néhány nap múlva elindul Somogyból a kongresszusra. Üti poggyászában jó néhány kérdést, problémát hoz magával, és biztosra veszi, hogy hazafelé már könyebb poggyásszal utazik: a nagy tanácskozás sok kérdésre választ ad, s iránymutatásával megkönnyíti a további munkát. Bi — Felszólalás helyett... A Munka Érdemrend ezüst fokozatának és az Árvízvédelemért Emlékérem tulajdonosa, a Vízügy kiváló dolgozója Mártha István. Munkahelyén, a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóságon magasépítési csoportvezető, az igazgatóság szakszervezeti tanácsának titkára. 49 éves, 1943 óta dolgozik jelenlegi munkahelyén. Nyolc éve szakszervezeti titkár, ezt megelőzően hat évig munkásellátási és munkavédelmi felelős volt. Az elmúlt 14 év alatt bőségesen volt alkalma dolgozni szakszervezeti vonalon, és hogy jó munkát végzett s bíznak benne, legjobban az bizonyítja, hogy kongresszusi küldöttnek választották meg. Az igazgatóság területén (a Duna mentén Szobtól Dunaföldvárig, Nógrád, Pest megye egész területe, Bács és Fejér megye egy része) 1800 ember dolgozik a vizek szabályozásán, gátak erősítésén, építésén, a belvizek, árvizek és az aszály elleni küzdelemben. Mártha István nemcsak mint csoportvezető és mint szbtitkár állja meg a helyét, hanem ott is, ahol hivatali kötelességen túl a helytállás egész embert, kitartást és bátorságot kíván. Az 1965-ös nagy árvíznél a Szentendreiszigeten hosszú heteken harcolt ő is a víz pusztító erői ellen, ezért kapta a magas kitüntetést. Most pedig — vizes nyelven — békében, gazdasági munkájának zavartalan és maradéktalan ellátása mellett minden idejét dolgozó embertársai szociális jólété- I nek emelése, érdekképviselete foglalja le — párhuzamosan a termelés növelésének fokozásával. Mártha István mondja: — Eredményt csak úgy tudunk elérni, ha sokat járunk a területre, kapcsolatban maradunk az emberekkel és személyes ismeretséget, barátságot kötünk a dolgozókkal. Szerencsés helyzetben vagyok, mert gazdasági munkám elősegíti szakszervezeti munkámat is; sűrűn végigjárhatom munkahelyeinket, „hivatalból” is találkozom az emberekkel, a helyszínen hallgatom meg problémáikat és legközelebb ugyancsak a helyszínen tudok nekik érdemleges választ adni. Ehhez nagy segítséget ad Márkus István igazgató, aki mindenben segíti a szakszervezeti munkát és az embereket érintő döntések előtt meghallgatja a szakszervezet képviselőit is. — Ha részt vennék a kongresszuson, elsősorban eredményeinkről, nehézségeinkről és hiányosságainkról szólnék. Főleg a dolgozók szállása, ellátása a probléma. Helyi adottságoknál fogva a bérelt szállások nagy része nem megfelelő, embereink joggal viszolyognak tőle. Kívánatos lenne még több lakókocsit és tanyahajót beállítani szállásnak, mert csak így tudnánk biztosítani a megfelelő pihenést, a jobb munkát. A közétkeztetés nehezen oldható meg. Az igen nehéz testi munkát végző embereinknek kevés és nem megfelelő a vendéglői koszt, üzemi konyhát pedig a kis csoportoknak nem tudunk felállítani.