Földrajzi értesítő, 1974
1. szám - Értekezések - Dr. Fink, Julius: Krems térsége és jelentősége a Duna paleogeográfiájában
Földrajzi Értesítő XXIII. évf. 1974. 1. füzet, p. 3-12. Krems térsége és jelentősége a Duna paleogeográfiájában DR. JULIUS FINK Krems térsége nagyon különböző éghajlati típusok és tájak területének metszéspontján fekszik. Az 1. ábra a különböző éghajlati területeket mutatja, amelyekből a növényzet és nagyobbrészt a talajok megfelelő tagoltsága is következik . 1. A „balti" éghajlatot a Cseh-masszívum területén egyes szerzők az atlanti éghajlat magassági változataként fogják fel; ettől azonban az ehhez a (400—600 m) magassághoz túl kevés csapadék különbözteti meg, amely átlagosan kb. 700 mm-t tesz ki. Az évi hőmérséklet 6 — 7°. A talajok a felszíni formákhoz igazodnak. A zavartalan tönkösödött tájakon, valamint a masszívum peremén levő (számos) elegyengetett részen idős, többnyire harmadidőszaki mállásmaradványok találhatók; ezek a maradványtalajok morfológiailag a pszeudoglef talajokhoz hasonlók, anélkül, hogy azok dinamizmusával rendelkeznének. A mélyen bevágott völgyek lejtőin, valamint a masszívum peremén szilikátos köves barna erdőtalajok (sol braun acides savanyú barna talajok) vannak, csak helyenként, rendkívüli viszonyok között találhatók átmenetek podzolos formákhoz. Az eredeti erdő a Cseh-masszívum peremrészein valószínűleg bükk- (jegenyefenyő-) erdő volt, amely tölggyel erősen keveredett. Edafikusan a (vörös) erdei fenyő volt messze elterjedve, amely a mai erdők idejére is fennmaradt, míg egyébként a lucfenyő váltotta fel a lombos fákat. 2. Az Alpok É-i előterében az „atlanti" éghajlat uralkodik, amelyet 8 — 9° közötti évi hőmérséklet és 700 mm-en felüli évi csapadék jellemez. Ez az egész évre megoszlik, gyenge júniusi maximummal. Ez egyrészt megakadályozza a nyári „aszálykárt", másrészt különösen elősegíti a mállásfolyamatokat a talajban. Mivel a hegységi előtér 400 m tszf-i magasság alatt marad, nagy területeken lösz vagy lösszerű üledékek borítják. Ezeken sík helyzetben barna erdőtalajok lejtőhordalékai jelennek meg, lejtős helyzetben az eróziótól függő maradvány talajok, amelyek az agyagban gazdag altalajból kerülnek ki, valamint szélsőségesebb esetekben (kultúr)nyerstalajok. Az Alpok előterében — ugyanúgy mint a pannon éghajlati területen — sincs már meg az egykori erdő, mivel magas értékű szántófölddé alakították; ha mégis van erdő, az csaknem tiszta lucfenyőerdő. 3. A K-en csatlakozó „pannon" éghajlat a Cseh-masszívum peremein túl nyúlik be ebbe, különösen a Wachau völgyszűkületében. Az atlantival a Dunától D-re találkozik össze. Jellemzi az évi 8—9° közötti hőmérséklet, csak a kremsi öblözetben és a tullni mezőn lépi túl a 9°-ot. Az évi csapadék 600 mmnél kevesebb. Nyilvánvaló nyári aszály és túlnyomóan meszes, sőt gazdag mésztartalmú talajképző kőzetek (pl. lösz, vályog stb.) A-C szintű talajok kialakulását teszik lehetővé. Éghajlat és alapkőzet együtthatását mutatja a talaj- 1*