Földrajzi közlemények 1920.
IV. Társasági ügyek - A szerkesztő előszava
A szerkesztő előszava A szerkesztő előszava. A Földrajzi Közlemények eddigi érdemes szerkesztői hosszú, küzdelmes, de eredményes munka után megváltak a szerkesztőségtől. Érdemes munkálkodásuk épen arra az időre jutott, amikor a háború nyomora minden tudományos folyóiratunknak többé-kevésbé szárnyát szegte. Hálás köszönet illeti meg tehát őket, hogy folyóiratunk magas színvonalát mégis sikerült fenntartaniuk. Most engemet szólított a kötelesség a szerkesztői munkához. Tisztában vagyok vele, hogy ennek elvállalása a jelenlegi még szomorúbb viszonyok között igen hálátlan feladat. De bízom abban, hogy tagtársaink, a magyar ember természete szerint, akkor legenergikusabb munkások, amikor nyomás alatt szenvednek, amikor küzdelemmel jár minden kis lépés, tagtársaink is segítségünkre sietnek s egyúttal elnézők lesznek, ha a Földrajzi Közlemények kiállítása és gazdagsága nem lesz olyan, mint valaha volt. Bízunk abban is, hogy a magyar közönséget az elmúlt rettenetes katasztrófa megtanította arra, hogy a tudomány, különösen a földrajz hirdetése belföldön, de még inkább külföldön, életbevágó feladatunk! Országunk tragédiájának okra tisztán az volt, hogy nem ismertek bennünket. Kötelességünk ezen segíteni! A szerkesztő.