Földrajzi közlemények 1992.
Értekezések - Tiner Tibor dr.: A telefonellátottság területi különbségei Magyarországon
A telematika megjelenésével az információk továbbításának forradalmian új korszaka kezdődött el. Gyors egymásutánban olyan modern távközlési rendszerek fejlődtek ki, amelyek különösen alkalmassá váltak nagy tömegű információ nagy távolságra való gyors és minőségi veszteség nélküli továbbítására. Az új rendszerek ezzel a társadalmi és gazdasági élet legkülönfélébb területein egyre nélkülönözhetetlenebb tömeges információszerzés és -feldolgozás kulcstényzőjévé váltak (Gillespie, A.Goddard, J. 1986). A telematika életre hívásában mindenekelőtt három tényezőnek volt alapvető szerepe: 1. a műszaki feltételeknek, 2. a gazdasági igényeknek és 3. a társadalom információéhségének. A műszaki feltételek közül a legfontosabbnak a számítástechnika robbanásszerű fejlődését tartják, amely elsőként a haditechnika területén - mind a hardver, mind a szoftver fejlesztésével megalapozta a nagy tömegű információ továbbítására és feldolgozására alkalmas rendszerek megjelenését. A növekvő gazdasági igények nyomán a korszerű piacgazdaságok expanziója, intenzifikálódása és integrációs törekvései adták azt a húzóerőt, amely a telematikai fejlődés gyorsan szélesedő gazdasági bázisának kiépüléséhez vezetett. Sajátos szerepe volt a telematika térnyerésében a társadalom növekvő információéhségének. A fejlett országokban a gazdaság tercier és quaterner funkcióinak szélesedésével, az életszínvonal emelkedésével és a lakosság szabadidejének növekedésével óriási jelentőségre tettek szert a különféle információadás formájában jelentkező szolgáltatások és a szabadidő tartalmas eltöltésével kapcsolatos kommunikációs technológiák. A modern távközlési rendszerek megvalósításának területi feltételei viszont igen eltérőek, térbeli terjedésük gyorsasága általában a gazdasági és infrastrukturális fejlettség függvényében alakul (Gillespie, A. 1987). A világ fejlett régióiban a kétoldalú információcseréhez (telefon, telex) és a tömeges információszerzéshez, szórakozáshoz (rádió, tv) szükséges alapvető technikai feltételek kialakítása már az 50-es évek végén, 60-as évek elején befejeződött. A hagyományos távközlési eszközök terén a telítettséghez közeli állapot mind az üzemi, mind a magánszférában létrejött (pl. a háztartások 85-90%-ában üzemelt telefon-, rádió- és televíziókészülék) (Hepworth, M.Ш,Лрр,А. 1963). Európa keleti felében a fenti folyamat még jelenleg sem fejeződött be, sőt egy több évtizedes késéssel meginduló és lassú telekommunikációs fejlődés a szocializmus gazdasági-társadalmi viszonyai között még le is fékeződött. Az infrastruktúra-fejlesztést hosszú időn át elhanyagolták, ezért az e célra szolgáló beruházási források szintjét igen alacsonyan tartó szocialista gazdaságpolitika a távközlést is a gazdasági élet nem termelő szférájának tekintette, a tervgazdálkodás pedig a gyors döntéshozatalt - és így az ehhez szükséges információt - nem igényelte. A Nyugattal való ideológiai-politikai szembenállás pedig a hatalom részéről sem tette kívánatossá mindenféle információ szabad áramlását, netalán a szocialista államalakulat biztonságát veszélyeztető ellenőrizhetetlenségét. A gazdasági és politikai döntéshozók csak a 80-as évek elejére, az egyre sűrűsödő gondok közepette kezdték felismerni az infrastruktúra fejlesztésének égető szükségességét, az intenzív és hatékony gazdasági és társadalmi fejlődésben játszott kiemelkedő szerepét. Kelet-Közép-Európa országaiban a jövő információs technikájának alaposabb tanulmányozására és a bevezetésüket megelőző fejlesztések bátortalan és vontatott ütemű megkezdésére így csak megkésve kerülhetett sor. Dolgukat nehezítette, hogy ezen országok éppen a 80-as évek második felében szembesültek az elmélyülő gazdasági és társadalmi válság súlyos hatásaival, és egy részük erősen eladósodott a tőkeerős Nyugatnak. Tovább nehezítette a telematikai rendszereket-