Fons (Forráskutatás és Történeti Segédtudományok) X. évfolyam 2003.
1. szám - Tanulmányok - Nemerkényi Előd: Szent Gellért Deliberatiójának kutatástörténete
szempontból „a XVIII. század leglelkesebb főúri tudósának és kutatójának" kéziratgyűjtő tevékenységét emelte ki; Istványi Géza pedig a magyarországi középlatin filológia helyzetéről adott áttekintésében elismerően nyilatkozott arról, hogy Batthyány a Delibercitio latinságát is vizsgálta — Gellért hungarizmusairól vallott nézeteit azonban elvetette.3 A 19. század végén Novák Lajos, Mátray Ernő és Békési Emil ismertette a Deliberation — Mátray szerint filozófiai nézetei alapján Gellért volt „az első magyar scholasticus".4 Az első tudományos igényű Gellért-monográfiában (amely később rövidített formában is megjelent) Karácsonyi János a Deliberatio tartalmi és teológiai ismertetését adta és külön kitért a mű patrisztikus forrásaira. Kutatásai hozadékaként Karácsonyi a müncheni kézirat leírásával együtt néhány olvasati problémát is közzétett.” Karácsonyi Gellért-kötetének ismertetésekor Pauler Gyula a pozitivista történész szemszögéből így írt a Deliberatioról: „egyike a legélvezhetetlenebb, leginsipidebb olvasmányoknak. A XI. század majdnem összes téves ismerete a legrajongóbb, legmohóbb mysticismussal csapong benne ide-oda, lehet mondani korlátlanul. Egy olaszvérű asketának napról-napra, gyér munkaszünetében, hevenyészett, a forma tekintetéből soha át nem vizsgált dolgozata az...". A Deliberatio filológiai kutatásának új korszakát Békefi Rémig nyitotta meg. Szent István Intelmei és a Deliberatio közötti szövegpárhuzamok alapján úgy vélte, hogy az Intelmek szerzője Gellért püspök volt. Elméletének később is akadtak követői, de az Intelmek kutatói Gellért szerzőségét csaknem egyhangúan elutasították. Békefi nézetét a középkori Magyarország bencés irodalmáról adott áttekintésében már Zoltvány Irén is cáfolta és a Deliberatio nyelvtana, valamint nehézkesnek tartott stílusa alapján megállapította, hogy szerzője nem részesült ala 2 Sancti Gcrardi cpiscopi Chanadicnsis scripta et acta hactcmis inedita. Szcrk.: Batthyány Ignác. Albo-Carolinac, 1790. 3 Hornau Bálint: A forráskutatás es forráskritika törtenete. Bp., 1925. 22. p.; Istványi Géza: Die mittcllateinischc Philologie in Ungarn (Geschichte, Lage und Aufgaben). In: Archiv für Erforschung des Mittelalters 4. (1940) 206-223. p. 4 Novák Lajos: Szent Gellért csanádi püspök (2. rész). In: Magyar Sion 3. (1865) 561-583. p.; Mátray Ernő: A bölcsészet Magyarországon a scholastica korában. Bp., 1878. 25-52. p.; Ompolyi M. Ernő: Gellért, az első magyar scholastikus. In: Figyelő 4. (1878) 209-223. p.; Békési Emil: Magyar írók az Árpádházi királyok korában (1. rész). In: Katholikus Szemle 10. (1896) 364-399. p. ; Karácsonyi János: Szent Gellért csanádi püspök élete és művei. Bp., 1887. 191-258. p.; Uő.: Szent Gellért csanádi püspök és vértanú élete. Bp., 1925. 107-111. p.; Uő.: Szent Gellért püspök müncheni kódexe. In: Magyar Könyvszemle 2. (1894) 10-13. p. 6 Pauler Gyula In: Századok 22. (1888) 57-65. p. 7 Békefi Rémig: Szent István király intelmei. In: Századok 35. (1901) 922-990. p.