Fons (Forráskutatás és Történeti Segédtudományok) XIX. évfolyam 2012.

1. szám - Tanulmányok - Kanyó Ferenc: Ősbuda: egy modern mítosz a történettudomány tükrében

KANYÓ FERENC ŐSBUDA: EGY MODERN MÍTOSZ A TÖRTÉNETTUDOMÁNY TÜKRÉBEN Jelen írás célja, hogy a szakmai közönség számára is áttekintést nyújtson az Ősbudával kapcsolatos nézetekről. A történész szakma joggal ódzkodik attól, hogy vitába szálljon a gyakran politikai hátszéllel bíró, légvárakat építő amatőr kutatókkal, ugyanakkor számos honlap, televízió valamint a közmédia is teret ad az áltudományos történeti téziseknek. Ezek sajnos visszhangtalanul maradtak a tudományos kutatás részéről. Az egyetlen kivételt Laszlovszky József cikksorozata jelentette. Az egyre inkább elburjánzó „alternatívnak" nevezett történelem azonban mára már olyan méreteket öltött, hogy szükséges és indokolt foglalkozni vele, és állításaira reagálni. Az egyik legismertebb, és legnépszerűbb elmélet Ősbudáról szól, egy olyan, mára szándékosan elpusztított városról, amely korábban a magyarok (és természetesen a hunok) központjául szolgált. Az Ősbudával kapcsolatos „kutatások" három nagyobb szakaszra oszthatóak: a pomázi Ősbudára, amely Sashegyi Sándor amatőr régész nevéhez fűződik, a pilismaróti Ősbudára, amely elsősorban Noszlopi Németh Péter írásain alapul, valamint a budakalászi Ősbudára, amelyet Szörényi Levente és Lánszki Imre képvisel, eltérő helyszíneken. A pomázi Ősbuda-elmélet és előzményei Az első elmélet, amely egy harmadik Budát keresett a történeti források alapján, Horváth István nevéhez fűződik. Ő Szent Margit életrajzában talált rá a Nova Budae kifejezésre, amelyből azt a következtetést vonta le, hogy Óbuda, azaz Vetus Buda mellett létezett a IV. Béla által felépített Várhegyen álló Buda, illetve az óbudai prépost által építtetett Új-Buda, vagy a későbbi történeti munkákban Budaújlak.2 A budaújlaki várról szóló elképzelése hosszú ideig ott élt a XIX. Laszlovszky József. Ősbuda, Ős-Budavár I. In: Várak, kastélyok, templomok 4. (2008) 1. sz., 8-11. p.; Uő: Ősbuda, Ős-Budavár II. In: Várak, kastélyok, templomok 4. (2008) 2. sz. 9-11. p. (a továbbiakban: Laszlovszky, 2008.); Uő: Várak, kastélyok, templomok 4. (2008) 3. sz., 12-15. p. 2 Horváth István: Pest szabad királyi városnak régi Ofen német nevéről. Pest, 1810. 16-18. p. FONS XIX. (2012) 1. sz. 3-35. p. 3