Fons (Forráskutatás és Történeti Segédtudományok) XX. évfolyam 2013.

1. szám - Tanulmányok - Pálffy Géza: A Magyar Királyság új fővárosa: Pozsony a XVI. században

2­4 PáLFFy Géza A MAGyAr KIráLySáG Új FővároSA: POzSONy A XVI. SzÁzADBAN1 1. Bevezetés: a téma kutatásának problémáiról A XvI. században a török hódítás következtében kifli alakúra fogyatkozó Magyar Királyság új fővárosává váló Pozsony 1526 utáni történetének vizsgálata számos problémát rejt magában. Egyrészt, mivel a magyar állam kora újkori fővárosa immár csaknem száz esztendeje Szlovákia igazgatási központja, sőt 1993-tól az új Szlovák Köztársaság fővárosa, így teljesen érthetően mind a magyar, mind a szlovák történetírás komoly érdeklődést mutat története iránt. Ennek ellené­re — miként Elena Mannová nemrég megjelent historiográfiai áttekintéséből is kitűnik­ — a XVI. század vonatkozásában e kutatások az 1945 utáni évtizedek­ben nem voltak igazán jelentősek, így csupán kisebb eredményekkel egészítették ki Ortvay Tivadar vagy Emil Portisch meghatározó összegzéseit.­ Miközben a magyar vizsgálatok a kérdést érthetően elsősorban a Magyar Királyság fejlődésé­nek egésze, azaz országos (politikai, közigazgatási, gazdasági stb.) szempontból vették elemzés alá, ugyanezt a szlovák kutatások főként a város- és helytörténet különböző aspektusaiból vagy legfeljebb a magyar uralkodókoronázások helyi szemszögéből,­ azaz belülről szemlélve tanulmányozták, ám ezek az egymást elvileg jól kiegészítő eredmények sajnos csak kivételes esetben reflektáltak egy­másra, valójában a két történetírás egészen a legutóbbi időkig Pozsony históriája kapcsán (is) úgymond elírt egymás mellett. Ezért is tekinthető egyfajta mérföld­kőnek a 2005-ben előbb magyarul, majd egy esztendő múlva szlovákul is meg­­ ­ ­ A tanulmány (különösen a 6. alfejezet) az MTA BTK TTI „Lendület” Szent Korona Kutató­csoport által elnyert Lendületi II. kutatási projekt (2012–2017) támogatásával készült. Külön köszönöm Szabó András Péter kollégámnak a kutatócsoport külső tagjaként végzett szepességi forrásfeltáró munkáját, amelynek több friss eredményét hasznosíthattam írásomhoz. Mannová, 2005.­­ Ortvay, 1912; Portisch, 1933. Kivételt képez a városi levéltár kora újkori oklevélsorozatának regeszta-kiadása: Horváth II–IV. Štefan Holčík eredetileg 1986-ban megjelent kötete (4. jav. kiad.: Holčík, 2005) azért is figyel­met érdemel, mert magyarul, németül, sőt lengyelül is napvilágot látott, így a magyar mellett a közép-európai szakmai közönség is ismert. FONS XX. (2013) 1. sz. 3–76. p. 3

Next