Fórum - Az MSZMP KB Politikai Főiskolájának lapja, 1970 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1970-02-01 / 1. szám
Több önállóság, nagyobb felelősség az alapszervezetekben Ki minősítsen? — Útmutató és működési szabályzat készül — Szükséges-e pártcsoportokra bontani az osztályokat Jelentős szervezeti változások történtek a Politikai Főiskola pártszervezeteinek életében az 1968/69-es tanévben. Az intézeti pártmunka irányítását a múlt tanévtől kezdődően nem a csúcsvezetőség, hanem pártbizottság és végrehajtó bizottság végzi. A pártbizottság titkárát függetlenítették. A hallgatói alapszervezetek korábban egy-egy évfolyamra épülntek, a jelenlegi rendszerben pedig minden osztály külön alapszervezetként működik. A 3,2-es évfolyam egyik osztályában pedig kísérleti jelleggel az alapszervezetet pártcsoportokra is felbontották. A Politikai Főiskolán megnövekedtek az oktatási, nevelési feladatok, így érthető, hogy nagyobb feladat hárul a pártalapszervezetekre is. Ehhez nagymértékben hozzájárul a szervezeti decentralizáció, a még alaposabb, még körültekintőbb pártélet megteremtése, a pártmegbízatások konkrétabbá tétele. Az intézeti párt-végrehajtóbizottság január 12-i ülésén egyebek között a 3/2-es évfolyam eddigi tapasztalatait vitatták meg. Szente Antal elvtárs referátumában azokat a pozitív és negatív tapasztalatokat ismertette, amelyeket az elmúlt másfél esztendő munkájából szűntek le. A végrehajtó bizottsági ülésen több kérdésben is élénk vita bontakozott ki. A másfél évi munka alapján annyi máris megállapítható, hogy a decentralizálás kedvezőbb feltételeket teremtett az eredményesebb, aktívabb és sokoldalúbb pártmunkához, az intézeti oktató-nevelő munka hatékonyabb támogatásához. Az a körülmény, hogy a pártalapszervezetek az osztályokra épülnek, nagyobb lehetőséget ad az alaposabb, a körültekintőbb munkához, a szűkebb kollektíva önállóbb tevékenységéhez. A kisebb létszám, egymás alaposabb ismerete jó légkört adhat az aktív, nyílt és érdemi viták kibontakoztatásához. Az osztályok különböző tanulmányi és egyéb ügyeit a korábbi két bizalmi helyett most választott pártvezetőség végzi. A munkatervek és a taggyűlési tapasztalatok is egyértelműen bizonyítják, hogy konkrétabbá, színesebbé vált a pártmunka, napirendre kerülnek olyan kérdések is, amelyek korábban elsikkadtak. A pártmegbízatások rendszerének bővítése, a pártdemokrácia szélesítése kedvezően érezteti hatását az osztályközösségekben. Közvetlenebb lett a kapcsolat a vezetőség és a tagság között is. Ugyanakkor arra is figyelni kell, hogy az alapszervezetek új rendszerében ne szoruljanak háttérbe azok a problé MÁRTÉLET mák, amelyek egész évfolyamokat érintenek. Ez csak úgy oldható meg, ha az évfolyamok képviselői rendszeresen részt vesznek a Iskolatanács ülésén. Többen helytelenítették a pártvezetőségi és az osztálybizalmi funkció összevonását. A hatodik szemeszter időszakára megszűnnek a jelenlegi osztálykülönbségek, s a szakoknak megfelelő csoportokban folytatódik a munka. A végrehajtó bizottság állásfoglalása szerint az alapszervezetek megszüntetése viszont nem lenne célszerű. A pártélet folyamatosságának biztosítására a volt osztálytársak szakosodás szerinti pártcsoportokba való szervezése látszik legcélszerűbbnek. A végrehajtó bizottság egyértelműen megállapította, hogy lényegesen javult az alapszervezetekben a tartalmi munka, az alapszervezetek sok segítséget adnak a Politikai Főiskola magas szintű oktatónevelő munkájához, a pártvezetőségek jó kapcsolatot építettek ki a tanárokkal, osztályfőnökökkel. Mélyebben rejlő probléma, hogy ki készítse a hallgatók minősítését. A jelenlegi megoldás felemás, a kérdéssel érdemes lesz külön is foglalkoznia a végrehajtó bizottságnak. A jelenlegi rendszer megnehezíti azt, hogy az osztályfőnök három éven át végigkísérje a hallgatókat, s a fejlődésük, tanulmányi előmenetelük, magatartásuk ismeretében a legreálisabb jellemzést adja róluk. Vannak, akik úgy vélekednek, hogy a minősítést az alapszervezetnek kellene készítenie. A helyes megoldás talán a kettő között van. Az osztályban tanító tanároknak és az alapszervezetek vezetőinek együttesen kellene elkészíteni a jellemzést. A poit-végrehajtó bizottság határozati javaslatot fogadott el, mely szerint írásos útmutatót kell készíteni a hallgatói pártalapszervezetek felépítéséről, helyéről, szerepéről, hatásköréről és munkastílusáról. Ez az írásos útmutató majd az új évfolyamok pártaktivistái számára nyújt nagy segítséget. Nem kell mindent elölről kezdeniük, bár nem hasznosíthatják a korábbi évek jó tapasztalatait. Ugyancsak elfogadta a végrehajtó bizottság az intézeti működési szabályzat mielőbbi elkészítéséről szóló javaslatot is. A S^-es évfolyam egyik osztályában pártcsoportok működnek. Az eddigi tapasztalat szerint hasznos az alapszervezeteket tovább decentralizálni. Sokkal hatékonyabb a pártcsoportokban a mozgósítás, a véleménynyilvánítás, egymás alaposabb megismerése. A végrehajtó bizottság és a pártbizottság további feladata lesz dönteni a pártcsoportok létéről. Másfél esztendő nem nagy idő. A tapasztalatok azonban egyértelműen mutatják, hogy az intézeti pártszervezetek felnőttek a megnövekedett feladatokhoz, s nagy segítséget adhatnak ahhoz, hogy a Politikai Főiskolán eredményesen segítsék a magas színvonalú oktató-nevelő munkát. Tekintettel a téma fontosságára , a pártbizottsági ülésen is megvitatják a végrehajtó bizottsági tanácskozáson elhangzottakat. (hi) MINDENKIHEZ: S. 0. s. Immár, hogy megjelent ez az újszülött, ez a Fórumnak elkeresztelt csecsemő, ténnyé vált egy olyan elképzelés, amely régen él, csak objektív és szubjektív okok miatt nem tudott megerősödni. Nem mondjuk azt, hogy ez a mostani egyszerű szülés volt, de azt sem állítanánk, hogy császármetszéses. Valahogy kibújt az elképzelések halmazából, s ez elsősorban a pártbizottság, a rektori tanács erkölcsi és anyagi segítségének köszönhető. De — amint azt a gyakorlatban bőven volt módunk tapasztalni — az újszülöttet fel is kell nevelni. S talán ez sokkal nehezebb lesz, mint az első példányt közreadni. Valamikor, esztendőkkel ezelőtt, volt egy iskolaújság, amely a „Sóder” nevet viselte, s amelyre, mint elődünkre, tisztelettel gondolunk vissza. Szeretnénk azonban túltenni rajta a tartalomban is, a megjelenő példányszámok mennyiségének tekintetében is. Ehhez segítségre van szükségünk. Segítségre, mégpedig mindenkitől és mindenben. Szerénytelenek vagyunk? Úgy gondoljuk, azért megengedhető ez a szerénytelen kérés, mert magunknak kérjük: a saját lapunknak. Eleddig sikerült titokban tartani — talán még az első számmal is —, hogy a Fórum mindenki fórumává szeretne válni. Most, hogy e titokról ezennel lehullt a fátyol, arra kérünk mindenkit, segítse munkánkat. Javaslatokkal, levelekkel, cikkekkel, ötletekkel, képekkel és rajzokkal, bírálattal és tanácsokkal. Egy néhány soros eseményről szóló hír éppoly értékes nekünk, mint egy ismertetés jelentős elméleti vitáról, egy humoros epizódot épp olyan örömmel fogadunk, mint egy beszámolót a munkahely meglátogatásáról. Felhívásunk, kérésünk — szeretnénk hangsúlyozni — mindenkihez szól. Tudjuk azt, hogy az idő kevés, a tennivaló sok. Ennek ellenére arról is meg vagyunk győződve, hogy újságunk előállításának segítése bőven kamatozódik. 2 A FORUM A TE LAPOD! VÁRJA ÉSZREVÉTELEIDET, ÍRÁSAIDAT! ÉVTIZEDEK ÓTA A PÁRT SORAIBAN Hazánk felszabadulásának huszonötödik évfordulójára készülünk. Úgy gondoljuk, szerénytelenség nélkül mondhatjuk, hogy ebben a munkában, küzdelemben jelentős részt vállaltak azok is, akik napjainkban a Politikai Főiskolán dolgoznak, tanítanak vagy tanulnak. Mi a magunk módján szeretnénk megemlékezni azokról, akik valamennyiünk közül is az elsők voltak. Éppen ezért engedjék meg, hogy a mi kis nyilvánosságunk előtt köszöntsük a pártszervezetünkhöz tartozó negyedszázados vagy annál is korábbi párttagokat. Bernáth György tanárt, aki 1933 óta; Bogyó Gézámé tanárt, aki 1940 óta; dr. Gulyás Emil tanszékvezetőt, aki 1935 óta; Horváth Zoltánné tanárt, aki 1930 óta; Kálmán Lajos gazdasági igazgatót, aki 1938 óta; Lengyel Klára tanárt, aki 1939 óta; Nemes Dezső rektort, aki 1926 óta; Sas György tanszékvezetőt, aki 1944 óta; dr. Szalai Béláné tanárt, aki 1941 óta; dr. Szenes Ivánné tanárt, aki 1944 óta; Tóth László tanárt, aki 1938 óta; dr. Vészi Béla rektorhelyettest, aki 1938 óta; Zöldi Margit könyvtárost, aki 1915 óta; Geréb Andorné tanárt, aki 1940 óta tagja a pártnak. S azokat, akik 1945 óta párttagok: Ágfalvi Károlyné nyugdíjast; dr. Babirák Ilona tanárt; Blaskovics János tanszékvezetőt; dr. Borsi Emil tanárt; Dankó László tanárt; dr. Honti János hallgatót; Juhász János hallgatót; Kázsmér István hallgatót; Korda Józsefné jegyzetellátót; Kovács Béla hallgatót; Ladvánszki Károly hallgatót; dr. Latkovics György tanárt; Lux Lászlóné könyvtárvezetőt; Maurer Jenő hallgatót; Major Istvánná ügykezelőt; Mezei János hallgatót; Molnár Győző tanárt; Németh Miklós hallgatót; Pávák Antal asztalost; Pécsi Kálmánné tanárt; Prágai György hallgatót; Bakó Sándorné reíróiroda-vezetőt; Rudas Istvánná hallgatót; Sárközi András hallgatót; Simon Gy. Ferenc hallgatót; Simon Ferenc tanárt; Somoskői János tanárt; Stefkó Dezső tanulmányi osztályvezetőt; dr. Szabó József rektorhelyettesit; dr. Szántó György tanszékvezetőt; Szekeres József tanárt; dr. Takács István tanárt; Terényi Mária tanárt; Tóth László hallgatót; Varjas Miklósné tanárt; dr. Vukovics Arnold tanárt; dr. Wirth Ádám tanszékvezetőt. Levél Prágából az MSZMP KB Politikai Főiskolájának A CSKP Politikai Főiskola meghívására Vészi Béla rektorhelyettes vezetésével 4 tagú küldöttségünk utazott Prágába. A küldöttség részt vett Lenin 100-ik születésnapjára rendezett ülésszakon, amelynek témája: a munkásosztály és a párt vezető szerepéről szóló lenini elvek érvényesítése a szocializmus építésében. Az ülésszakon felszólaltak delegálónk képviselői és ugyancsak rész vettünk a pártfőiskolák együttműködését erősítő, fejlesztő megbeszélésen is. A CSKP Politikai Főiskola újjászervezett pártszervezete kérésére közöljük levelüket. Kedves Elvtársak! Kommunistáink 1970. ja nuár 15-én tartott rendkívüli konferenciája nevében küldjük Önöknek harcos elvtársi üdvözletünket. Ezen a konferencián kritikusan megvitattuk a párt jelenlegi tevékenységét és határozatot hoztunk soraink megerősítésére és egyesítésére a marxizmus,leninizmus, a proletár internacionalizmus és testvéri pártiskoláink közötti elvtársi együttműködés alapján. A CSKP KB mellett működő Pártfőiskola CSKP szervezet« össziskolai konferenciájának küldöttei. A PÁRTISKOLA TÖRTÉNETÉBŐL 1945, DEBRECEN így kezdődött Pártiskolán vettem részt 1945 kora tavaszán Debrecenben. Ekkor még nem költözött föl Pestre sem a pártközpont, sem a kormány. A párt hajdani vezetői közül többen gyakran meglátogatták az iskolát, ismerkedtek a hallgatókkal, vagy egy-egy témáról előadást tartottak. Nagy érdeklődéssel vártuk például Révai József megemlékezését március 21-én a Tanácsköztársaságról. Bár már tudtuk, hogy Kun Béláról miért nem illő beszélni vagy kérdezősködni, mégis meglepett, hogy Révai szinte egyetlen név említése nélkül foglalta össze a Tanácsköztársaság eredményeit — és főleg a hibáit. A beszéd kritikai volt, elsősorban a „balos” intézkedéseket ostorozta. Az akkori politikai helyzettel is összefügghetett ez az éles hang (gondoljunk például a földosztásra, mely akkor már folyt a felszabadult országrészeken, s melyet, mint ismeretes, a Tanácsköztársaság mellőzött stb.). De az elemzés hatását még föl is erősíthette Révai elvtárs borotvaéles logikája, magasfekvésű tenorhangja, egész tanárosan szikár és szigorú megjelenése. Szenvedélyesen tudott beszélni. Keveset gesztikulált, ha valami szót, kifejezést ki akart emelni — tömör fogalmazásában ez gyakran megesett —, a fejét egy határozott és jellegzetes rándítással kissé hátra vetette; ilyenkor meg-megvillant a szemüvege. Nem lehetett a hatása alól kivonni magunkat. Nem kalandozhatott el beszéde közben a gondolatunk: oda kellett figyelni, mert minden szónak, hangsúlynak megvolt a maga helye, jelentősége. És ami még külön kiemelendő: pompás magyarsággal fogalmazott. Bár már korábbról jól ismertük a párt nemzeti összefogási politikájának a lényegét, mégis újdonság volt számunkra ennek történettudományos alátámasztása, egész interpretációja. A reveláció erejével A történelmet Andics Erzsébet elvtársnő tanította, akinek könyve „A munkásosztály és nemzet” hamarosan megjelent és hosszú időn át tankönyvként szolgált a pártiskolákon. A magyar történelem sorsfordulóinak — forradalmainak és szabadságharcainak — világos marxista elemzése a reveláció erejével hatott rám, aki éppen akkortájt végeztem el az egyetem történettudományi szakát. A munkásosztály nemzeti szerepének a hangsúlyozása azért volt olyan fontos ebben az időben, mert a magyar reakció 25 éven át hamis hazafias frázisokkal bolondította a népet, miközben nemzetietlenséggel vádolta a munkásságot, valamint a kommunistákat. Tankönyvünk volt továbbá Mód Aladár „Négyszáz év: küzdelem az önálló Magyarországért” című, még a felszabadulás előtt megjelent műve, valamint olvasóik Molnár Eriknek szintén a háború előtti pár évvel napvilágot látott „Magyar őstörténet”-ét. S érdekes volt már akkor összevetni Molnár ökonómiai alapozású és szemléletű marxista elemzéseit a nyíltan politikai célzatú és töltetű többi marxista munkával. De bármi könyvhöz hozzájuthattunk: közel volt az egyetem, onnan mindent megkaptunk. Forgattuk polgári vagy egészen reakciós szerzők történelmi műveit is, összehasonlítás és kritikaképpen. Ezekről aztán a szemináriumokon számoltunk be. Nem tudom elmondani, mit jelentett számunkra ez a történelemoktatás. A honfoglalástól napjainkig (1945-ig) ölelte át a magyar történelem legfontosabb csomópontjait, roppant világos okfejtéssel, marxista osztályszempontú elemzéssel. Mindnyájan úgy éreztük, hogy a magyar történelem minden múltbéli tanulsága az akkori mának szól, hogy az illegalitásból alig kilépett kommunista párt hihetetlen lendülettel nekiinduló, egy egész országot fölrázni akaró történelmi harcát segíti. A kor akusztikája tette ezt — a legnagyobb változás pillanata hazánk történetében, amikor mindent újra kellett kezdeni és mindent másképpen kellett csinálni, mint valaha is ezer év alatt, amikor — mindezért — az egész múlt története is mintegy nekünk agitál. Azóta sokhelyütt módosult, finomodott régi múltunk képe, utóbb újabb és újabb kutatások új részleteket tártak föl, még hangsúlyeltolódás is következett egy-egy korszak értékelésében. De ez mit sem változtat ennek a pártiskolai történelemoktatásnak kifejezhetetlenül nagy és pozitív politikai hatásán. Teljes fegyverzettel imponáló volt számunkra és büszkeséggel töltött el bennünket, hogy a föld alól alig kiemelkedő, annyi vért vesztett, de mégis szinte poraiból megélemedett kommunista párt milyen teljes fegyverzettel, tudományosan alátámasztott politikai koncepcióval lép a felszabadult ország színe elé. Ez is okozta, hogy bár roppant nehéz volt a helyzet — romok, pusztulás mindenütt, s mi több: romok a lelkekben, zavar a fejekben —, mégis úgy éreztük, hogy ezzel a párttal és ezzel a politikával rövid idő alatt úrrá leszünk minden, de minden nehézségen. Szinte elmondhatatlan lelkesedés, odaadás és bizakodás élt bennünk. Andics elvtársnő nagyon pontos tanár volt, sohase késett el óráiról. Amikor törékeny, de tiszteletet parancsoló alakja megjelent a teremben, egy pillanat alatt elült a lárma. Mi, akik szedett-vedett, háborút megszolgált öltözékekben ültünk a padokban, bizony megcsodáltuk, hogy ő mindig milyen elegáns. Gyors léptekkel ment föl a katedrára, retiküljét maga elé az asztalra tette, megfogta a fogantyúját, s anélkül, hogy egy darab papírt elővett volna (az idézeteket is fejből mondta), tartotta szabadon előadásait a maga kicsit gyorsbeszédű, de azért nagyon is érthető modorában. Meghökkentett, amikor először megkérdezte, hol is hagytuk abba a múlt órán. Valaki megmondta, s ő tökéletes biztonsággal kezdett az előadáshoz. Később elmondta, hogy egy előadó-tanárnak legalább egy tucat témát pontosan be kell tanulnia, csak akkor tud megfelelő hatást elérni, s csak akkor válik sajátjává az anyag. Engem is biztatott — aki a tanfolyam elvégzése után ottmaradtam a pártiskolán tanárnak —, hogy ezt tegyem. Bevallom: erre a nagy önfegyelmet kívánó gyakorlásra nem voltam képes. De előadásának minden szavát lejegyeztem és FORUM