Fórum - Az MSZMP KB Politikai Főiskolájának lapja, 1980 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1980-03-01 / 1. szám

FORRADALOM EÍMÉlET ÉS TANÁCSKÖZTÁRSASÁG Beszélgetés Kárpáti Sándor docenssel A közeli napokban ünnepel­jük a Tanácsköztársaság kikiál­tásának évfordulóját. Ebből az alkalomból kerestük fel Kár­páti Sándort, a Filozófiai tan­szék docensét s beszélgettünk el vele arról a ma is időszerű kérdésről, hogy miben gazda­gította a Tanácsköztársaság 133 napos tapasztalata a­­ marxista—leninista forrada­­lom elméleteit. A magyarországi Tanácsköz­társaság győzelme az Októberi Forradalom után újólag iga­zolta azt a lenini következte­tést, hogy az imperializmus kora egyben a proletárforra­dalmak korszaka is. A törté­nelmi fejlődés már nemcsak elvileg, hanem gyakorlatilag is napirendre tűzte a kapita­lizmus forradalmi úton v­aló megsemmisítését, a szocialista társadalom létrehozását. Az imperializmus által felhalmo­zott társadalmi-gazdasági el­lentmondások megoldásának egyetlen útja van: a munkás­­osztály szocialista forradalma. A magyar proletáriátus sikere ezen túl azt is bizonyította, hogy a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom győzelme nem egyszerűen a sajátos orosz viszonyok következmé­nye volt — ahogyan a kora­beli, de a mai polgári politi­kusok és ideológusok is bizo­nyítani próbálták és próbál­ják —, hanem az imperializ­mus fokán jelentkező­ objek­tív szükségszerűség kifejező­dése is. A gyakorlatban beiga­­­zolódott az is, hogy az impe­rializmus korában a proletár­forradalom napirendre kerülé­sének és győzelmének az elő­feltétele nem annyira a társa­dalmi-gazdasági fejlettségnek az adott országban elért foka, bár ennek is megvan a maga lényeges szerepe, mint inkább a belső társadalmi an­tagoniz­­musok kiélezettsége, az impe­rializmus láncának a meg­gyengülése. 1919 márciusában a magyar proletariátus azért győzhetett, vehette kezébe a politikai hatalmat, mert ekkor a belső és a nemzetközi ténye­zők egész sorának sajátos ta­lálkozása folytán Magyaror­szágon volt a legmélyebb a burzsoázia, a­­ régi uralkodó osztályok politikai válsága, itt bizonyult a leggyengébbnek az imperializmus lánca.­­ Eddig elsősorban a sajá­tosságokról esett szó. Me­lyek azok az elméletileg is ál­talánosítható tényezők, ame­lyek a magyar tanácshata­lom működésében kiemelhe­tők? A mar­xista—leninista for­radalomelmélet szempontjából a magyarországi Tanácsköz­társaság legnagyobb jelentősé­gű tapasztalata, minden való­­­­színűség szerint, a proletár­­diktatúra viszonylag békés úton, fegyveres harc nélkül való létrehozása volt. A forra­dalom békés úton való győzel­mének a lehetősége a marxi— lenini forradalomelméletben már korábban felmerült., En­gels még a marxizmus kidol­gozásának időszakában „A kommunizmus alapelvei” c. munkájában közel jutott en­nek a következtetésnek a le­vonásához, amikor arra a kér­désre, hogy „lehetséges lesz-e a magántulajdon megszünteté­se békás úton?” azt válaszol­ta: „kívánatos volna, hogy így történjék, és bizonyára a kommunisták lennének az utolsók, akik tiltakoznának ez ellen.” Az is közismert, hogy l­enin 1917 tavaszán az „Ápri­lisi tézisekben” a polgári ,de­mokratikus forradalomnak a proletárforradalomba való vi­szonylag békés, a fegyveres felkelést és polgárháborút nél­külöző átfejlesztését hirdette meg legfőbb feladatul, a „Min­den hatalmat a szovjeteknek” jelszónak ekkor ez­ volt­ az egyik leglényegesebb tartalmi eleme. Lenin azonban nem állt meg a viszonylag békés győzelem lehetőségének felté­telezésénél. 1917 szeptemberé­ben — amikor egy rövid időre, ismét reális lehetőségként me­rült fel a bolsevikok, s ezzel a proletariátus békés úton va­ló győzelme — „Az orosz for­radalom és a polgárháború” c. írásában, az akkori viszo­nyokra alkalmazva, de az álta­lánoság igényével is, felvázol­ta azokat a belső és nemzetkö­zi társadalmi-politikai feltéte­leket, amelyek között az ál­lamhatalom viszonylag békés úton való megragadása lehet­ségessé válik. Ezek röviden a következők: — a forradalmi erők és po­litikai szervezeteik számára olyan mértékű legalitás, de­mokrácia megléte, amely lehe­tővé teszi, vagy legalábbis nem akadályozza viszonylag szabad szerveződésüket; — erős és szilárd osztály­­szövetség a proletáriátus és a nem proletár kispolgári töme­gek, akkor és ott elsősorban a szegényparasztság között; — a széles dolgozó tömegek, különösen a falusi és a váro­si kispolgárság ne a burzsoá­ziának, hanem a proletáriátus­­nak nyújtsanak széles körű és komoly támogatást; — a fegyveres testületek, elsősorban a hadsereg, döntő többsége a forradalmi erők oldalán vagy legalábbis azok befolyása alatt álljon. • Hogyan foglalná össze a forradalom viszonylag bé­kés úton való győzelmének el­méleti jelentőségét? Ha az uralkodó körök teljes kormányzati válásga ilyen fel­tételek közepette bontakozik ki, s ezek párosulnak a nem­zetközi proletariátus szolidari­tásával, aktív támogatásával, valamint a nemzetközi bur­zsoázia — legalábbis átmeneti — akcióképtelenségével, úgy lehetséges a forradalom békés győzelme, a burzsoázia politi­kai hatalmának viszonylag bé­kés úton való megdöntése. A forradalom viszonylag békés vagy nem békés úton való győzelme tehát nem a forra­dalmi erők szándékán, a forra­dalmat vezető párt elhatározá­sán múlik, azt mindenekelőtt az osztályerőviszonyok konkrét állapota a forradalom oldalán álló erők nagysága, szervezett­sége stb. határozza meg. O Mi a jelentősége a vi­szonylag békés úton való győzelemnek a forrad­alomel­­mélet számára? Elsősorban és mindenekelőtt az, hogy a gyakorlatban is bi­zonyította: a szocialista forra­dalomnak nem egyetlen és ki­zárólagos útja a fegyveres fel­kelés, a fegyveres katonai erő­­­­szak alkalmazása, hogy adott kedvező társadalmi-politikai feltételek esetén fegyveres harc nélkül, viszonylag békés úton is lehetséges a burzsoá­zia hatalmának a megdöntése, a munkáshatalom megteremté­se. Emellett a magyar proleta­riátusnak a békés úttal kap­csolatban szerzett tapasztala­tai jelentősen hozzájárultak magának a viszonylagos békés útnak a marxista értelmezésé­hez is. A gyakorlatban bizo­nyosodott be, hogy a forra­da­lom békés útjának semmi kö­ze a jobboldali szociáldemok­rácia „békés belenövés” elmé­letéhez. A forradalomnak ez a formája ugyanúgy feltételezi és megköveteli az összes forra­dalmi feladatok — a tőkés magántulajdon kisajátítása, a kizsákmányolás megszüntetése, a­­ burzsoázi­ának mint osztály­nak a felszámolása stb. — kö­vetkezetes végrehajtását, mint a forradalom nem békés, fegyveres formája. A Tanács­­köztársaság a gyakorlatban bi­zonyította be egyfelől azt, hogy a kommunisták — szem­ben a különféle burzsoá és egyéb rágalmakkal — nem a mindenáron való erőszak hí­vei. Csak ott és akkor alkal­maznak fegyveres erőszakot, ha és amikor a burzsoázia és kiszolgálói, az ellenforradalmi erők erre rákényszerítik. Ha e vonatkozásban bírálat illeti a Tanácsköztársaság vezetőit, úgy semmiképpen nem azért, mert túlzásba vitték az erőszak alkalmazását — amivel az el­lenforradalmi fasiszta rezsim visszaállítói vádolták őket —, hanem azért, mert nem éltek kellően és következetesen a forradalmi kényszer eszközei­vel. Bebizonyította másfelől azt is, hogy a munkásosztály céljaiban, harcában nemcsak a saját, hanem valóban az egész dolgozó nép érdekeit is képvi­seli, hogy a válságos helyzet­ben egyedül a­­ munkásosztály testesíti meg a nép, a társa­dalom valódi érdekeit. • A békés útnak hátrá­nyai mellett kétségtele­nül óriási a jelentősége. Nem véletlen, hogy napjainkban is e kérdések állandóan terítéken vanak. Miért ennyire általáno­sak e problémák? A magyarországi Tanács­­köztársaság tapasztalatai a vi­szonylagos békés út előnyei mellett megmutatták annak bizonyos hátrányait. Egyrészt azt, hogy a hatalom kivívásá­nak ez az útja, kevésbé pola­rizálja a forradalmi és ellen­­forradalmi erőket. Ilyen kö­rülmények között a polgári ellenforradalmi erők kevésbé lepleződnek le és könnyebben épülnek be az új hatalmi szervekbe, intézményekbe. Másrészt azt, hogy a viszony­lag könnyű és sima győzelem elaltatja, illetve elaltathatja a proletáriátus és a pártvezetés éberségét, olyan illúziókat kelt, vagy kelthet, mintha a forradalmi erők soraiban lét­rejött egység tartós és végle­ges lenne, a hatalom elveszté­sével az osztály­ellenség már teljes vereséget szenvedett volna. A békés győzelemnek ezt a hátrányos oldalát a Ta­nácsköztársaság vezetői is fel­ismerték. Kun Béla például 1919. július 15.-i beszédében megállapította:­­,A hatalom szilárdsága ... sokat vesztett azáltal, hogy — éppen mert harc nélküli volt a hatalomra jutás — a felfogás az volt, hogy itt az osztályharc továb­bi szükségessége meg is szűnt, a burzsoázia már megszűnt.” Ez a felismerés azonban kissé későn jött, akkor, amikor a külső intervenció fokozódása és a­­ belső ellenforradalmi erők megerősödése már előre vetítette a vereség árnyékát. Nagyon röviden és vázlato­san a fentiekben összegezhetők a Magyarországi Tanácsköz­társaságnak a marxista—leni­nista forradalomelmélet követ­keztetéseit alátámasztó, s azt gazdagító legfőbb tapasztala­tai, tanulságai. Ezek, különö­sen a békés úttal kapcsolato­sak napjainkban is — amikor az emberi társadalomban az elmúlt hat évtized alatt végbe­ment gyökeres átalakulások eredményeként jelentősen megnőtt a viszonylag békés úton való győzelem lehetősé­ge — megőrizték aktualitásu­kat, tanulmányozásuk a még forradalom előtt álló­ országok kommunista pártjai számára hozzásegíthet saját stratégiá­juk és taktikájuk jobb kidol­gozásához. K. Nyirő József «h fórum PtÍR­idírtohvsIpt a PoLitShni Ftíishntán (Folytatás az 1. oldalról.) szült összesített jelentést egy­hangúlag elfogadták és java­solták a megválasztandó párt­­bizottságnak, hogy mindkét napirend dokumentumait használja fel munkája során. A pártértekezlet munkájá­ról — a rendelkezésre álló dokumentumok alapján — minden alapszervezet vezető­sége taggyűlésen számol be. A pártértekezlet küldöttei a harmadik napirendi pontnak megfelelően megválasztották a pártbizottság 39 tagját és a XIV. kerületi pártértekezlet küldötteit. Küldöttnek válasz­tották: Bernáth György, Sze­nes Ivánná, Tóth Károly, Vigh Lajos és Waczulik László elv­­társakat. A szervezeti sza­bályzatnak megfelelően a megválasztott pártbizottság Szkokén Ferenc elvtárs elnök­letével megtartotta alakuló ülését és megválasztotta so­raiból a pártbizottság titká­rát, a párt-végrehajtó bizottság tagjait, a munkabizottságok vezetőit és tagjait. A pártbi­zottság titkára ismét Vigh Lajos lett. A végrehajtó bi­zottság tagjai: Bankó László, Haskó Katalin, Joó Sándor, Kárpáti Sándor, Molnár Já­nos, Petrovai Lászlóné, Sipos Béláné, Szelecki György és Vigh Lajos lettek. A pártbizottság ülése után a pártértekezlet folytatta mun­káját. Elfogadta a megválasz­tott tisztségviselőket és ered­ményes, jó munkát kívánva nekik, a pártértekezlet az In­­ternacionálé eléneklésével fe­jezte be munkáját. ★ A XIV. kerületi pártértekez­let Vigh Lajost, a budapesti pártértekezlet küldöttei közé választotta. A XIV. kerületi Pártbizott­ság első ülésén a pártbizott­ság mellett dolgozó Agitációs­­propaganda és Művelődési Bizottság tagjává választotta főiskolánk tanárát, Sár Lász­lót. A párbbizottság tagjai Beszenics Károlyné, Biró Vera, Boros Béla, Bródy Ferencné, Danka László, Erdősi József, Haskó Katalin, Hámori László, Harsányi Iván, Hernádi Ilona, Joó Sándor, Kárpáti Sándor, Kas Vendel, Kalák Péter, Máramarosi Zoltán, Merényi Fe­renc, Mikula József, Molnár Győző, Molnár János, Mózes András, Németh János, Pécsi Kálmánná, Péter László, Perlaki Gyuláné, Petrovai Lászlóné, Pór Gyula, Port Ferenc, Radó Györgyné, Rónai Róbertné, Sipos Béláné, Sütő Ottóné, Szabó József, Szántó Péterné, Szelecki György, Szirmai Viktória, Sztrapák Ferenc, Vas Gáborné, Vigh Lajos, Trautsch Ede. M emkebizottságok FEGYELMI BIZOTTSÁG Vezetője: Erdődi József pb-tag, 2-es tanári alapszervezet. Tagjai: Beszedics Károlyné pb-tag, II/4-es alapszervezet, Karvalits Ferenc, III/5-ös alapszervezet, Simon Ferenc,­2-es tanári alapszervezet, Szenes Ivánná, könyvtár-tanulmányi alapszervezet. TANULMÁNYI ÉS TUDOMÁNYOS MUNKABIZOTTSÁG Vezetője: Kárpáti Sándor pb, pvb-tag, 2-es tanári alap­szervezet, h. vezetője: Harsányi Iván pb-tag, 3-as tanári alap­szerv. Tagjai: Molnár Győző pb-tag, 1-es tanári alapszerv. Mára­marosi Zoltán pb-tag I/3-as alapszerv. Mózes András pb-tag, II/3-as alapszervezet, Szirmai Viktória pb-tag, 2-es tanári alapszerv. Vas Gáborné pb-tag, könyvtár-tanulm. alapszerv. Ambrus Jenő III/5-ös alapszervezet, Baranya Sándor 2-es ta­nári alapszervezet, Bethlendi László 1-es tanári alapszervezet. Wirth Ádám 2-es tanári alapszervezet. AGITÁCIÓS, PROPAGANDA ÉS MŰVELŐDÉSI MUN­KABIZOTTSÁG Vezetője­.Haskó Katalin pb, pvb-tag, 3-as alapszervezet, h. vezetője: Rónai Róbertné pb-tag, könyvtár-tanulm. alapszer. Tagjai: Bródy Ferencné, pb-tag,­ könyvtár-tanulm. alap­szervezet, Hernádi Ilona pb-tag, III/4-es alapszervezet, Kalák Péter­­ pb-tag, I/4-es alapszervezet, Péter László pb-tag, II/5-ös alapszervezet, Pór Gyula pb-tag, gazdasági alapszervezet, Já­nosi László 2-es tanári alapszervezet, Makai Sándorné 3-as tanári alapszervezet, Skáfár Pál , 3-as tanári alapszervezet, Szombath József 3-as tanári alapszervezet. PÁRTÉPÍTÉSI ÉS TÖMEGSZERVEZETI MUNKABI­ZOTTSÁG Vezetője: Szelecki György pb, pvb-tag, 1-es tanári alap­­szerv. h. vezetője: Merényi Ferenc pb-tag, 2-es tanári alap­szervezet. Tagjai: Boros Béla pb-tag, III/3-as alapszervezet, Kas Vendel pb-tag, I/1-es alapszervezet, Mikula József pb-tag, gazdasági alapszervezet, Pécsi Kálmánná pb-tag, 2-es tanári alapszervezet, Port Ferenc pb-tag, I/2-es alapszervezet, Sütő Ottóné pb-tag, 1-es tanári alapszervezet, Terék György 2-es tanári alapszervezet, Stefkó Dezső 1-es tanári alapszervezet, Vadas János II/5-ös alapszervezet. A FÓRUM SZERKESZTŐ BIZOTTSÁGÁNAK TAGJAI: Felelős szerkesztő: Vigh Lajos, főszerkesztő: Szántó Györgyné. A szerkesztő bizottság tagjai: György Sándor, Hódi Tóth József, K. Nyirő József, Rácz Géza, Szabolcsiné Benedek Ág­nes, Sztrapák Ferenc, Tóth Bence, Vida Sándor. TRIERBEN A központi turistaútvon­al­ak­tól kissé távolabb fekvő Mo­­sel-parti Triert több mint kétezer éves történetével az útikönyv az NSZK legrégibb városaként tartja számon. A meghitt, kedves hangulatú piacterétől csupán iramodásnyi távolság a Brückenstrasse 10. szám alatti, XVIII. században épült polgárház. Itt született Marx Károly. ★ A ház megvásárlását Német­ország Szociáldemokrata Párt­ja (SPD) már 1904-ben meg­kísérelte, de ez csak 1928-ban sikerült. Restaurálása után 1931-ben rendezték be mú­zeumnak. E funkcióját azon­ban csak rövid ideig tölthette be: a nemzetiszocialisták 1933. május 3-án elfoglalták az épületet. A második világháború után nemzetközi segítséggel helyre­állították, s min­t Marx-em­­lékhely, 1947 május 5-én nyi­totta meg kapuit. 1968 elején a Szociáldemokrata Párt ala­pítványának (Friedrich— Ebert—Stiftung) kutatóintéze­te kapott megbízást előbb ki­állítás, majd állandó Marx­­múzeum berendezésére. A ki­állítási anyag gyarapodását az évek során számos ország kutatóintézete,­ archívuma és Marx-kutatója segítette. Az ismertető megemlékezik több szocialista ország intézményei­nek támogatásáról, közöttük az MSZMP-ről is. Jóllehet a szocialista országok kommu­nista pártjainak ideológiai né­zetei alapvetően különböznek a német szociáldemokrata párt elveitől, az ez irányú nemzet­közi együttműködés jól szol­gálja a további Marx-kuta­­tást, különösen pedig Marx emlékének ápolását. Marx szülőházának hat he­lyisége ma múzeum. A föld­­szinti kiállítótermekben ere­deti dokumentumok bemutatá­sával pontosan nyomon követ­hetők Marx életének egyes szakaszai. Az emeleti szobák egyiké­ben kaptak helyet Marx prole­tár politikussá fejlődésének fennmaradt emlékei, a filozó­­fushallgató doktori disszertá­­ciós munkálatainak tárgyi do­kumentumai. Megelevenedik a „Rheinische Zeitung”-nál és a „Deutsch—Französische Jahrbücher”-nél végzett tevé­kenysége. Ezzel párhuzamo­san vitázott a hegeli idealiz­mus jogfilozófiájával, átfogó bírálatát adta az utópista szocializmusnak és egyúttal politikai gazdaságtani tanul­mányokat folytatott. A Párizs­ban Engelsszel megkötött, egész életre szóló barátság „A szent család” és „A német ideológia” című közös munká­jukban jutott első ízben ki­fejezésre. A forradalmi politi­kai irányába történő fejlődésé­nek fontos állomása volt az Engelsszel együtt Brüsszelben létrehozott kommunista leve­lező bizottság. A kiállítás következő tema­tikai blokkja Marxnak a Kommunisták Szövetségében folytatott tevékenységét tár­gyalja, mindenekelőtt a Kom­munista Kiáltvány megírásá­val kapcsolatos munkálatait. Széleskörűen dokumentált Marx politikai munkássága és szerepe a Nemzetközi Munkás­­szövetség (I. Internacionálé) 1864-es megalakításában és későbbi tevékenységében. A dokumentumok között itt ma­gyar nyelvű anyagokra is buk­kan a látogató: a Nemzetközi Munkásszövetségről közölt cikkre az „Általános Munkás- Újság” 1870. május 29-i és a „Munkás-Heti Krónika” 1873 július számaiból. Marx Ká­rolyt mutatja be olvasóinak a „Magyarország és a nagyvi­lág’ című lap 1871 november 26-i száma. Az utolsó helyiségben do­kumentumok találhatók a pá­rizsi kommünről, amelynek Marx a „Polgárháború Fran­­ciaországban” című művével maradandó emléket állított. Ugyanitt olvashatunk az anarchista Bakunyinnal foly­tatott vitájáról és az I. Inter­­nacionálé felosztásának körül­ményeiről. A kiállítási anya­­gok­ közül kimelkednek főmű­vének, „A tőké”-nek az 1840-es évekre visszanyúló emlékei, valamint a könyv kiadásával kapcsolatos levelezések. A múzeumban az állandó kiállítás mellett időszaki ki­állítások megrendezésére is sort kerítenek. Megemlékez­tek a Marx-szülőház második világháború utáni harminc esztendejéről, Marx születésé­nek 160. évfordulójáról, s nagy sikerrel rendezték meg a Marx-ház tevékenységét és a Marx—Engels kutatás NSZK-beli­­ helyzetét tárgyaló cikkek és tanulmányok kiál­lítását. Mindennek köszönhe­tő, hogy a múzeumot évente több tízezer belföldi és külföl­di látogató keresi fel, részben csoportos utazások keretében. A szociáldemokrata párt alapítványának kutatóintézete nem csupán állandó múzeu­mot tart itt fenn. Fontos tö­rekvésük az is, hogy Marx szülőházát egyben tudományos kutatóközponttá alakítsák. Kapcsolatot tartanak szá­mos ország kutatói­val, folytat­ják az anyagok cseréjét a szo­cialista országok kutatóinté­zeteivel. A nemzetközi kap­csolattevékenységük szerves része, mert ezáltal számos, az illető ország nyelvén író­dott, Marx és Engels tollá­ból származó első kiadású művet tudtak megszerezni. Mindezt azért tartják fontos­nak, m­ivel a klasszikusok mű­veinek német nyelvű kiadá­sai megközelítőleg teljes egé­szében rendelkezésükre áll­nak. A Marx-házban berende­zett speciális könyvtárállo­mány így 1968 óta mintegy 30 000 kötetre nőtt. Az utób­bi években számos olyan ér­tékes könyvet és tanulmányt sikerült megszerezniük, ame­lyek egykor Marx és Engels birtokában voltak, vagy azo­kat kutatómunkájukban hasz­nosítottak. A forrásanyagok eredményes felkutatása érde­kében intenzív kapcsolatok kiépítésére törekednek a nem­zetközi antikváriumpiaccal. Terveik között szerepel sa­ját kutatóintézet építése, több mint hárommillió márkás költségvetéssel. Ezáltal eny­hülnének elhelyezkedési gond­jaik; előadó- és olvasótermek, filmszoba berendezésével ja­víthatnák nyilvános munká­jukat. Németh István i

Next