Fórum - Az MSZMP KB Politikai Főiskolájának lapja, 1986 (17. évfolyam, 1-5. szám)

1986-02-01 / 1. szám

2 Ami tetszik, s ami nem... Hiszem és vallom, hogy az első benyomások hosszú távon meghatározzák az ember életét. Vannak dolgok, amiket feltétel nélkül elfogad az ember, s olyanok is akadnak, amelyek előtt érthetetlenül megáll egy pillanatra, és elgondolkodik. Nos, az alábbi morzsák az első néhány hónap eseményei, amelyek hol tetszenek, hol meg nem. A hallgatók számára igazán kényelmes, minden igényt kielégítő környezet biztosítja a zavartalan tanulást. S aki még nem fáradt bele az olvasásba, annak igen jólesik beülni a szép és hangulatos könyvtárunkba. Az újságtartókhoz lépve azonban feltűnik, hogy már régóta ugyanaz a Magyar Ifjúság „köszön” vissza, a Heti Világgazdaság már rég nem a „heti”. Más ... Szeptemberben az iskolai év mellett kezdődik el a színházi évad. Az ismeretek gyűjtése mellett sokan és szívesen járnak Thália templomába. Gyakran megfordulok — kedden és csütörtökön — a főiskolai közönségszervezőnél. Jó érzés betérni hozzá, hiszen rég találkoztam ilyen kedves, a színházi életben jártas, programot mindig ajánlani tudó közönségszervezővel. S mert a színházi élmény már a jegy vásárlásánál kezdődik — nekem eddig csak kellemesek az élményeim. Más ... Sokat ülünk. Foglalkozási ártalom, így a testmozgási nemhogy ártana, felfrissülésre csábít. A sportkomplexum minden feltételt biztosít ahhoz, hogy az egészséges ember még a meglevő felesleges energiáját levezesse. Ha levezetheti, mert ugye nem akkor mehet az ember, amikor úgy érzi, itt az ideje, hanem akkor, amikorra beírta a nevét. Vettem a fáradságot, és megfigyeltem, mikor, hányan használják a tornatermet. Ugye nem kell mondanom, kéthárom ember miatt sorra küldték el a hallgatókat. Kár. A testi frissesség jó hatással van a szellemre, ezt nálamnál nagyobb emberek is megfogalmazták már! Ami nagyon tetszik. Az osztályfoglalkozások közötti szünetekben jólesik egy pohár üdítő, kávé, s ha netán nem lakott valaki jól a reggelinél, egy szendviccsel elverheti éhségét. Az iskolai büfé széles választékával, udvarias és gyors kiszolgálásával az időjárók elismerését vívta ki. A kiszolgálók valamennyien fiatalok, s milyen jó érzés látni, hogy kedvvel teszik dolgukat. Pedig hányszor — s nemi is alaptalanul — marasztalják el a kereskedelemben dolgozókat... Málnási Gábor 1/5 Az ő munkájukkal mindenki elégedett Fiatal kutatók A tudományos munka feltételeiről Novemberi számunkban indítottuk útjára azt a sorozatot, mely főiskolánk továbbfejlesztési elképzeléseihez kapcsolódva vizsgálja: milyenek a feltételei annak, hogy intézményünk tudományos műhellyé váljon. Fiatal kutatóink mondják ehhez kapcsolódó véleményüket. Szirmai Viktória: Nem voltam aspiráns, de célirányos, egyszersmind sokirányú munkának köszönhetem, hogy tavaly májusban megvédtem „Az új városokat fejlesztő tervezés társadalom- és életmódalakító törekvései” című kandidátusi disszertációmat. Egy tudományos teljesítmény mögött a munkát erősítő és gátló folyamatok is megbújnak. Ami ennek során nekem leginkább kedvezett, az a szociológiai tanszék vezetőjének a szakmai munkát segítő, a teljesítményét ambicionáló magatartása. Az, hogy Andics Jenő tudta, a tudományos teljesítmény konkrét támogatást, ha úgy tetszik, menedzselést, meghatározott feltételeket, például alkotói szabadságot s különböző tehermentesítéseket is igényel. A tanszék légköre is kedvezett a feladat megvalósításának. Környezetemben nem vagyunk kevesen, akik hiszik, hogy oktatni jól csak saját tudományos munka hátterével lehet. E mikrotfeltételek nélkül bizonyára sokkal nehezebben tettem volna eleget ennek az intenzív 20 hónapos munkának. Boldog ember vagyok, életelemem a küzdés, az erőn felüli feladatok vállalása, teljesítése. Miközben nincs olyan rangosabb hazai urbanisztikai rendezvény, ahol ne kérnének tőlem valamilyen munkát, addig a főiskolán az évek során alig változott a szakmai tekintélyem. Emellett úgy gondolom, hogy ma még hiányoznak a munkát segítő technikai feltételek, nehézkes a nyelvtanulás, a szakmai ösztöndíjak, a meglevő eredmények monografikus kiadása, hogy a könyvtár túlzottan tanuláscentrikus. Mindemellett a tudományos munka presztízse legitim elismerésének a hiányát tartom a legnagyobb gondnak, a feszültségek más fajtái e hiány jelzései. Mindenesetre úgy gondolom, hogy tanárainktól tudományos munkát remélni, és ösztönözni csak úgy lehet, ha a már teljesítményt felmutatókat valóban megbecsülik, és ezt nemcsak kinevezéssel, hanem a kollegiális kapcsolatok tartalmával is alátámasztjuk. Csáki György: Szentes Tamás aspiránsa voltam,tavaly védtem kandidátusi disszertációmat. Az előbbiek megismétlése helyett szerintem az önálló kutatómunka feltételei fontossági sorrendben az alábbiak: ösztönző munkahelyi légkör, megfelelően működő könyvtár, a szükséges tanulmányutakhoz való hozzájutás, olyan oktatási terhelés, amely mellett marad elég idő a kutatáshoz, a tudományos közéletben a kapcsolatok tartásához meghatározott anyagi lehetőségek (maradjon idő dolgozni, ne kelljen pénzt keresni) és tárgyi feltételek, valamint tudományos infrastruktúra. Ezeken a területeken kell minél előbbre lépnünk. M. fórum Hogyan tanuljunk nyelveket? Főiskolánkon modern kiscsoportos nyelvoktatás folyik. Van-e tere ilyen ideális feltételek mellett a nyelvi laboratóriumnak? (Folytatás az 1. oldalról.) A 4—5 fős csoportokban nyelvvizsgára készülők valóban eszményi feltételek mellett dolgoznak az órákon. Ami a felkészülésre fordítható időt illeti, az már heti 6 órával korántsem ideális. Ez van az első évfolyamon, ahol az orosz alapfokú állami nyelvvizsgára készülők 30—40 százaléka főleg emiatt nem tud sikeresen szerepelni évről évre. A második és harmadik évfolyamon, ahol középfokú vizsgára készülnek, átlag 4— 5 nyelvórára van csupán lehetőség, ami nagyon kevés. A modern nyelvtanítás abból indul ki, hogy egy új nyelv elsajátítása nemcsak ismeretanyag megtanulásának kérdése, hanem ezek begyakorlásának feladata. Ebből a Mi egyébre alkalmas . Az eddig említett laborhasználati lehetőségek főleg a labor auditív, hallással kapcsolatos funkcióira vonatkoztak, ugyanakkor a laboratórium tartozéka a vizuális szemléltető berendezés is, mindenekelőtt a színes képmagnó, film- és diafilm-vetítési eszközök. Természetesen ezekhez a megfelelő filmek, illetve kazetták is rendelkezésünkre állnak, például beszerezhetünk angol és orosz nyelvű oktatófilm-sorozatokat. Főleg a képmagnó rejt magában nagy lehetőségeket az órák további színesítése, érdekesebbé tétele szempontjából. Fő érdekessége az egyszerű filmvetítéshez képest, hogy a videókazettáról játszott film egyes fontosabbnak ítélt részeknél, jeleneteknél megállítható, sőt visszajátszható. A képmagnóval folyó nyelvoktatás nagy előnye, hogy az órák szinte a valóságos idegennyelvi környezetbe tevődnek át, és eltűnik az egész tanítási folyamatot különben óhatatlanul kísérő mesterkéltség. Az orosz nyelvoktatásnál a tv-műsor rendszeres képmagnóra rögzítésével megvalósul az a törekvés, hogy szinte naprakész időszerű hír- és eseményszempontból nagyon hasonlít például a gépkocsivezetés készségének elsajátítása. Ami a gépkocsivezetésnél a vezetési gyakorlat, azt a nyelvtanulásnál társalgási vagy beszédkészségnek hívják. Sajnos ez másképp nem alakul ki, csak a gyakorlással. Beszélni kell, méghozzá minél többet. A kiscsoportos oktatásnál egy nyelvtanulóra — ügyes óratervezés esetén — már nem két-három, hanem hatnyolc egyénileg beszéddel eltöltött perc jut, ami éves viszonylatban már hosszú órákat jelent. A nyelvi laboratóriumban ez az egyénileg idegennyelvi beszéddel eltöltött idő akár az eddigi duplájára is növelhető. Ez pedig sok, a nyelvet sikeresen elsajátító tanulót jelent! nyelvi laboratóriumi anyagot vigyünk be az órákra! A nyelvi laborberendezés egyelőre kísérleti jelleggel működik, de rövidesen sor kerül kipróbálására, az egyes órarendi foglalkozásokon, illetve a fakultatív órákon. Különösen nagy szerep vár az új nyelvi laborra a különböző intenzív kurzusokon. Célunk, hogy mielőbb az oktatási folyamat szerves részévé tegyük. Nagy munkát ró majd lektorátusunk dolgozóira, főleg a szervezésben és a szakmai továbbképzésben. Biztosak vagyunk benne, hogy fáradozásunk eredményes lesz, és az iskola új létesítménye megkönnyíti és eredményesebbé teszi majd az idegen nyelvek tanítását, tanulását. Borszéki Ferenc Ötmilliós ötlet — íróasztalfiókban Mit is csinált ez a Józsi? Még az elmúlt tanévben feltűnt a főiskola labdarúgást szerető hallgatóinak, hogy az akkori I/5-ös osztály csapatában játszik egy nyúlánk, szőke fiatalember, aki jobban kezeli a labdát, mint általában a többiek, jól cselez és jóval többször rúgja a hálóba a focit játékostársainál. Elsősorban a labdarúgásnak köszönhette hát az akkori elsős — Suri József —, hogy hamar megismerték a nevét a többiek főleg, hogy akkor is és az idei tanévben is az ő osztálya nyerte meg a főiskola kispályás labdarúgóbajnokságát. Ahogy teltek a főiskolás hónapok, kiderült, hogy a többnyire csendes, visszahúzódó hallgató nemcsak a futballmérkőzésen nyújt átlagon felülit, hanem jeles eredménnyel állami vizsgázott például eddig minden tantárgyból. Tavaly, november 7-e előtt pedig azt mondta az osztálybizalminak: „Haza kell utaznom, kaptam egy meghívót a vállalatomtól.” Megmutatta a díszes kártyát — s természetesen utazhatott. Kitüntették. Mint később kiderült, a korábbi bronz után megkapta a Kiváló Újító kitüntetés arany fokozatát. A hír gyorsan terjedt — egyre többen kérdezték — „Mit is csinált ez a Józsi?” — NoB! Mit is? — Kiötlöttünk egy importmegtakarító megoldást, ami ötmillió forint haszonhoz juttatta a vállalatot — kezdi, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna. — Várjunk csak egy kicsit, hogy mindez érthető legyen, előbb ismerkedjünk meg a „múlttal”... — Persze, persze! Talán dióhéjban annyit magamról, hogy villamos üzemmérnök vagyok, s a főiskola elvégzése után 1976-ban kezdtem dolgozni a BRG Magnetofongyárában Kecskeméten, mint technológus. Egyébként Kecskeméten is lakom. — Hogyan újít egy technológus? — Tudni kell a BRG-ről azt, hogy a gyár központja Pesten van, s a gyártmányfejlesztés a fővárosiban történik. Nosi, inbét kapjuk egyegy gyártandó termék dokumentációját, a technológus pedig ez alapján elindítja a nullszériagyártást. Amikor elkészül az első termék, akkor megvizsgáljuk, mit lehet jobban készíteni annál, mint ahogy azt a tervekben előírták számunkra. S persze a technológus dolga az is, hogy beavatkozzon a gyártásba, ha valami nem stimmel. — Valami „nem jól mentből” született talán az újítás ötlete ? — Nem. Inkább a hogyan lehetne olcsóbban törekvésből. Mint ismert, 1982 igen nehéz éve volt a magyar gazdaságnak. Borzasztó szűkös volt a mi gyárunk valutakerete is. Ezért kerestük mindazokat a megoldásokat, amelyek révén importot lehetett megtakarítani. Konkrétan, arról volt szó, hogy mi gyártottuk a kazettás magnetofonok orsómeghajtó motorjait, szóval azt a kis gépet, ami csévéli a kazettákon a szalagot. Ezek a motorok elektromos zajt termelnek. Ha nincs megoldva a zajvédelem, akkor ez a rádióban, magnóban, a közeli televízióban hallható lesz, illetve a képernyőn látható elektromos zajokat, jeleket okoz. A zajvédelemhez három feszültségfüggő ellenállást, szakmai néven varisztort kellett beépíteni a motorokba. Ezeket az ellenállásokat Japánból importáltuk, darabjukat két forint 10 fillérért. Az újítótársam, Dezsényi László segítségével hozzájutottunk külföldi katalógusokhoz, adatlapokhoz, amelyekből megtudhattuk, hogy a világon milyen új műszaki megoldások születnek. Ezekben fedeztük fel, hogy létezik az úgynevezett vadisztárgyűrű, ami talán alkalmazható a motorjainkban a három ellenállás helyett. Ez lényeges lett volna, hiszen a három ellenállás összesen hat forint harminc fillérbe került, ez a gyűrű pedig csak két forint harmincba. — Mielőtt üzletet lehetett volna kötni, előbb egy ilyen megoldású magnómotort kellett készíteni — nem? — Pontosan. Nem éppen hivatalosan, hozzájutottunk húsz ilyen gyűrűhöz és elkészítettük az új megoldású motort. Kitűnően működött, sőt kiszámítottuk, hogy ezer motoron húsz munkaórát meg is lehet takarítani, ami további egy forinttal tette olcsóbbá a készüléket. Tehát minden motoron meg lehetett spórolni ötforintnyi külföldi valutát. És ez összességében komoly összeg volt, hiszen egymillió motor készült egy-egy évben. — Gondolom azonnal kapták az újításért. — A fenét. Megjártuk mi is az újítások bevezetésének tipikus magyar útját. Felküldtük a központiba a dokumentációkat és vártunk. Egy hónap elteltével mindenképpen választ kellett volna kapnunk, de a levél csak nem akart megérkezni Kecskemétre. Megkértük a főmérnökünket, hogy segítsen, hiszen itt nemcsak a mi személyes érdekünkről van szó, hanem a gyáréról is. A főmérnök felkereste Budapesten a központi műszaki igazgatót, aki egyszemélyi elbírálója volt az újításoknak, s elmondta neki, hogy milyen helyzetbe kerültünk, három hónapja várunk hiába a válaszra. Ettől a pillanattól aztán felgyorsultak az események. Előkerítették az újítás anyagát, amely addig az egyik fejlesztő fiókjában lapult, s persze ő semmilyen ésszerű magyarázatot nem tudott adni arra a kérdésre, hogy miért viselkedett így akkor, amikor minden lehetőséget meg kellett ragadni az import csökkentésére. Szóval el tudom képzelni hány ilyen íróasztal akadályozza az országban az új, a jobb megoldások bevezetését. — Ebből az ötletből, ha nehezen is — lett valami. Az erkölcsi elismerésen túl, anyagilag is megérte gondolkozni. — Miért is újít az ember? Még ha közhelynek tűnik is — szeretem a szakmámat. Mindig kerestem, kutattam az újabbat, a legjobbat. Az elektronikában hihetetlenül gyors a fejlődés. Jó mérnökké csak állandó továbbképzéssel válhat valaki. Ez az egyik ok persze, a másik, mint minden kezdő műszakinak, nekem is alacsony volt a fizetésem, így aztán minden lehetőséget megragadtam, hogy egy kis pluszhoz jussank. Úgy gondoltam, hogy ez akkor tisztességes, ha a saját hasznom a gyár többlethasznából keletkezik. — Ezúttal az ötmilliós megtakarításból ... — Igen. Ennek a hat százalékát kaptuk meg ketten, azaz fejenként százötvenezer forintot. Vettem belőle egy Daciát. — Úgy gondolom, nagy dolog az, ha egy ember ilyen produktumra képes. Főleg, hogy — hiszen ez sem titok — ez már a nyolcadik újítás volt. Ha nem jön ez a kitüntetés az elmúlt ősszell, mindezekről semmit sem féldünk... — Nem erős oldalam az, hogy magamról beszélek. Úgyis olyan sokan vannak azok, akik magukat tálalják... Győrffy István Tallózás Nem érdektelen kicsit körbejárni, megnézni, mi mindent kínál a Politika — Tudomány 1985/3-4. száma. Társadalom — Politika című fejezetében például Halmai Péter a magyar mezőgazdaságban meglévő társulásokról ad átfogó képet. Tokody Gyula pedig a gyarmati rendszer felbomlásának a szociáldemokrata politikai gondolkodásra történő hatását elemzi. A Történelem című fejezetben Izsák Lajos a parasztipolgári ellenzéki pártok szerepéről a felszabadulás idején kínál hasznos tudnivalókat. A Műhelyben Zádor Márta az élelmiszerfüggés és a transznacionális vállalatok szerepéről ad áttekintést. A Tanácskozásban Harsányi Iván a spanyol népfrontpolitikát elemzi, míg Sipkovics Károly a pártdemokrácia fejlesztésének néhány kérdését a kommunista mozgalomban átfogóan, sokrétűen mutatja be. A Tudományos Életben Csáki György a szocialista orientációval, míg Szirmai Viktória a várostervezéssel foglalkozik. A közelmúltban megjelent könyvekre is érdemes odafigyelni. A könyvekről szóló fejezetben az értékelés, az elemzés nemcsak figyelemfelkeltő, hanem egyúttal érdeklődésünkre számottartó is. FIGYELEM! Tavaszi ünnepségeink: Iskolánk rendezvénysorozattal készül tavaszi ünnepségeink méltó megünneplésére. A programról előzetesen: Március 15-ét március 13-án délután 16 órakor kezdődő filmvetítéssel, rövid megemlékezéssel ünnepeljük. Március 21-ét március 20-án délután 14 órakor kezdődő játékos sportvetélkedővel és a kollégiumban 18 órakor ,/Ki mit tud”-dal folytatjuk a sorozatot. Április 4-i ünnepségünket március 27-én 16 órai kezdettel tartjuk.