Fotó Piac, 1999 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1999-01-01 / 1. szám

FOTO PIAC 1537 Budapest, Pf.: 453/462 ■ Tel.: 06 (30) 990-1331 • Üzenet/fax: 06 (1) 209-1282 /1/fp./A www.fotopiac.hu • e-mail: fotopiac@fotopiac.hu­ ­ HIRDETŐINK | Artfoto ..............................................3 old. Kodak Kft..........................................47 old. Slach Kft/Pentax.....................................5 old. Aryca Kft..........................................17 old. Mikrofotó...........................................3 old. Slach Kft/Tamron.........................33 old. Creator 4 .........................................11 old. MTI Fotó..........................................44 old. Soós kereskedés............................39 old. DAT Poster ...................................25 old. Nikon Kft.............................................2 old. Sulyok TM Bt...........................................7 old. Digitab................................................9 old. Optiform ...........................................7 old. TA&JP Bt........................................39 old. Digitáltechnika Kft..........................24 old. Orbán és Tsa ..................................21 old. Tripont Kft......................................41 old. Erva Kft.............................................19 old. Pálvölgyi Fotó.................................21 old. VM-Pro.........................................43 old. Foto Digital ......................................7 old. Photo professional Service Kft. . 13 old. WordPlast .....................................38 old. Fotó-Optikus Bt..............................21 old. Profi Color Bt...........................................35 old. Fotóügynökség Kft..........................35 old. Puskás Fotó............................................15 old. J­ ómagamnak, éppúgy mint az Olvasónak, esetleg sajnálattal, de tudomásul kell vennünk az újság és a rovat kettős - egyfelől terjedelmi, másfelől (alap - közép - felső, stb.) foko­­zati korlátait. Nem lehet szándékunk mintegy szakkönyvszerűen a fotózás, illetve az alkotó fényképezés összes "szakmai" ismereteinek közlése, bár szeretnénk a lehető legtöbbet adni. A terjedelemnek szűkítő, a szándéknak bővítő hatása van. Nézzék el tehát a Szerkesztőségnek és nekem is, hogy a közleményeink helyenként talán nem eléggé — vagy talán "túl" — részletezőek. A "baj" ott kezdődik (mint pl. soronlévő témánk, a fény esetében is), hogy a későbbiek érthetősége miatt egyfelől a részletek elengedhetetlenül fontosak, másfelől szinte minden témáról köteteket lehetne írni. Miután az "egyensúly" megtartása igen nehéz, kérjük az Olvasó türelmét ha úgy érzi "túl sokat" adunk, illetve fogadják el a "keveslők" az adott témára vonatkozó rövid tájékoztatónkat a szakirodalmi forrásokról. (íme: Sain Márton: A fény birodalma, Gondolat Kiadó; Dr Bemolák Kálmán: A fény, Műszaki Könyvkiadó; Faragó­­ Maróti: Világítástechnika, MK.; Morvai­ Szimon: Foto zsebkönyv, MK.) Kérdéseikre, megjegyzé­seikre — amelyeket egyébként örömmel várunk — a korábbiakban jelzett módon szívesen válaszolunk. A fényképezés tömeges elterjesztése érdekében — ami úgy mellesleg nem egy rossz üzlet — a gyártók a fényképezőgépeket technikailag "kompaktizálták". Ez egyben azt is jelenti, hogy ma már — különösen a "közönséges emlékkép" készítéséhez — gyakorlatilag semmilyen fotós ismeretre, tudásra, hozzáértésre nincs szükség. A legtöbb "fotózgató" talán még azt sem tudja, hogy a szabadban, szobában, vagy bárhol meglévő "adott" fényt "színe szerint” két főcsoportba, természetes (nappalit és mű­­(izzó lámpás)­­fényre kell osztani, legalábbis a jó színes­ fotók készítéséhez. Többnyire még a fotócikk eladók sem kérdezik, hogy a vevő "napfény" vagy "műfény" érzékenyítésű filmet kér­t. Nem csodálkoznék tehát, ha a rovatunkat olvasó "kezdő" fotós (bár azokhoz szólunk "akiknek még lehet újat mondani") meglepődne mai címünk láttán. Miért kerülnek egymás mellé a fényforrások és hőmérsékletek fogalmai, hogyan kapcsolódhat­nak ide még a színek is? Alaposabb meggondolás után azonban be kell látnunk, hogy ezek a fogalmak szinte elválaszthatatlanok egymástól, szorosan összetartoznak! Minden fényforrás, amelynek fényét a fényképezés általános gyakorlatában felhasználjuk, kivétel nélkül csakis egy bizonyos nagyságú hő hatására tud "látható" sugárzást (vagyis "fényt") kibocsátani. Egy gondolkodó ember részéről persze azonnal felmerül a kérdés: mennyi az a "bizonyos nagyságú"? A szám­szerű válasz attól függ, hogy honnan mérjük, sőt attól is, hogy mivel, milyen (Celsius, Fahrenheit, stb.) skálával. Azt mindenki tudja, hogy a hőmérsékletek igen széles határok között érzékelhetőek. Ezek a határok a nullától — sőt az "abszolút" nullától — a langyoson, melegen, forrón — sőt az "izzóan" forrón — át a "fehér­ izzásig" terjedhetnek. Az általunk ismert, de jószerével szinte felfoghatatlan legmagasabb hőmérséklet a Nap belsejében van. Az ott végbemenő atommag-fúziók (ezek nem tévesztendők össze az erőművekbeni mag­hasadásokkal) 15 millió fokos (!) hőmérsékletet hoznak létre. (Nem ok nélkül érezzük a 150 millió km-es távolság ellenére a napsugarak erőteljes melegét.) Az ellentétes előjelű szélső határ a világűr kozmikus hidege, az ún. "abszolút nulla", vagyis a nálunk használatos Celsius skála szerint a mínusz 273,15 fok. Ezen a hőfokon a szemünk ("látóberendezésünk") a teljes, más szóval az abszolút, a kozmikus sötétséget érzékeli, amelynél feketébb feketét elképzelni sem lehet. Ezt a feketeség-érzetet (vigyázat: nem ezt a hőfokot!) mindennapi körülményeink között is létre lehet hozni, egy olyan üreges belsejű test segítségével, amely csak egy kicsiny nyíláson át engedi be a fény sugarait, sőt az üreg kormozott belső falán ez a kevés fény is teljesen elnyelődik, az üregből semmi fény sem verődik vissza. Ennek következtében a nyílást (vagyis a "teret", nem pedig egy felületet!) valóban "abszolút" feketének látjuk. Ezt a testet nevezik a fizikusok "abszolút fekete test"-nek. (Ennek makettjét némi kézügyességgel magunk is elkészíthetjük; készítsünk egy 10x10x10 cm-es zárt dobozt fehér kartonból. A doboz belső oldalait összeragasztás előtt fessük be matt fekete festékkel, és az egyik oldalán vágjunk egy lxl cm-esnél nem nagyobb nyílást. A nyílás mellé tett "legfeketébbre" előhívott fotópapír is csak sötét­ szürkének látszik!) A fény erősségének (intenzitásának/intenzivitásának) pontos mérhetőségére is használt valódi fekete tesz­tórium-oxidból készül, belsejében egy izzítható platina m­acska van. Ennek az olvadási/dermedési pontján (1771-1773 Celsius fokon) kisugár­zott fényből határozták meg a fényerősség mérték­egységét, a candelát (jele: cd). A kisugárzott fénynek azonban nem csak "erőteljessége", hanem színérzetet keltő hatása is van. Ez a színérzet pedig (az izzítás hőfokával szoros összefüggésben­) a sötét-vöröstől a kékesfehérig változó! Úgy vélem ezután vált érthetővé, hogy miért volt szükség ezekre a — talán túl elméletinek látszó — fejtegetésekre, holott legutóbb "gyakorlatias" tudnivalóvalókat ígértem. Amikor ugyanis a fény minőségét, annak fényképezhető színeket — vagy éppen elszí­neződéseket — adó összetételét kell megítélnünk, akkor a gya­korlatban és a szakirodalomban egyaránt a színhőmérséklet fogalmával találkozunk. Bárki könnyen meggyőződhet arról, hogy egy anyag (pl. egy Fényforrások - Hőmérsékletek - Színek ALAPOK | A Magyar Fotográfiai Élet Nyilvános Fóruma

Next