FourFourTwo, 2017 (1-12. szám)

2017-04-01 / 4. szám

Újjáalakult Kelet-Európa egyik legismertebb csapata, a STEAUA BUKAREST; a nagy múltú együttes első edzésén több ezren jelentek meg JÍIÍKOSMJÍIN­Í FUTBALL ÉS IRODALON Gazdag József rovata AFKA EKi­­FICI­K Aki a halálos ágyáról is egy bécsi csapat eredményeit tudakolta Franz Kafkáról, a visszahúzódó prágai íróról nehéz elképzelni, hogy bármilyen kapcsolata lett volna a futballal. Pedig volt. Még neki is. „A lehető legaszketikusabban élni, aszketikusabban, mint egy aggle­gény” - írta naplójába Franz Kafka. Közeli ismerősei depresszióktól gyö­tört, de jóindulatú, csendes különc­nek ismerték. A vegetáriánus Kafka azzal keltett feltűnést prágai irodal­mi körökben, hogy nem dohányzott, nem ivott alkoholt, sőt, még kávét és teát sem. A család szolgálólánya szerint azt a kényelmet is megta­gadta magától, hogy puha ágyban aludjon, ezért lefekvés előtt kivette az ágyból a matracokat. Kortársai közül senki sem hallotta Kafkát hangosan nevetni, ahogy arra sem emlékszik senki, hogy vala­ha is felemelte volna a hangját. Ez nem meglepő, hiszen Kafka az em­berekkel főleg levél útján érintke­zett. Szigorú napirend szerint élt: reggel 8-tól délután 2-ig dolgozott a hivatalban, aztán megebédelt, este 8-ig aludt, majd egy rövid torna után sétára indult, és végül a családi vacsora után, éjjel 11 óra körül vég­re leülhetett az íróasztalához, ahon­nan általában csak hajnali 6-kor kelt fel, hogy munkába induljon. De még ezt is kevesellte, és Balzac időbeosz­tását tartotta a legcélravezetőbb­nek, aki állítólag napi 18 órán át írt egyhuzamban... Kafka rendszeresen tornázott a nyi­tott ablaknál, de sokáig annyira szé­­gyellte a soványságát, hogy nem mert uszodába menni. A katonai szolgálat alól „testi gyöngeség" miatt mentet­ AZ IRODALOMBA MELLETT A REPÜLÉSTANI érdekelte es meg VALAMI: A FUTBALL tél föl. Nyaranta általában szanatóri­umba vonult, konkrét diagnózis nél­kül, saját elhatározásából (nemcsak hipochondriája, hanem csöndigénye is erre ösztönözte). A legavatottabb Kafka-kutató, a cseh irodalomtörténész, Josef Cermák egyik könyvében olvasható az infó, amely szerint Kafkát az iro­dalmon kívül az aviatika (repüléstan) érdekelte, és még valami: a futball. Kafka családi levelezésében is ta­lálni erre való utalást. 1923 októbe­rében postai levelezőlapon azt írja kedvenc húga (Ottla) férjének, Josef Dávidnak, hogy a Selbstwehr nevű prágai cionista lapban egy bizonyos Vogel professzor ismét a futballt tá­madja, „s a focinak mint olyannak talán már vége”. Akkoriban többen is hasonló jóslá­sokba bocsátkoztak a labdarúgással kapcsolatban. Maurer János, a bu­dapesti Nemzeti Torna Egylet veze­tője még 1899-ben (az FTC megala­kulásának évében) nyilatkozott úgy: „a futball csak múló divat...” Kafka, aki a csehek között német, a németek között zsidó volt, a zsidók között pedig a vallásukat nem gya­korlókhoz tartozott, a kor divatos cseh csapatai (a Sparta, a Slavia és a Viktoria Zizkov) helyett egy osztrák klubnak, a Hakoah Wiennek szurkolt. Visszaemlékezések szerint még a betegágyáról is figyelemmel kísér­te a bécsi csapat meccseit. Jegyezzük meg: a Hakoah volt az első európai klub, amelyik győzni tu­dott Angliában profi csapat ellen (1923 őszén: West Ham-Hakoah Wien 0:5), azon a legendás mérkő­zésen mesterhármast ért el az egy­kori ferencvárosi csatár, Nemes Sándor (vagy ahogy az annalesek­­ben fennmaradt­ Alexander Neufeld Nemes), és pályára lépett a Hakoah mezében Guttmann Béla is, aki ké­sőbb edzőként kétszer is BEK-et nyert a Benficával. IdFIÜl IS MiMI Mondják, hogy Kafka ismeretlen íróként halt meg, de ez nem telje­sen igaz. A kassai olvasók például ismerték. Mórai Sándor ugyanis már akkor méltató cikket írt Kaf­káról a Kassai Naplóba, amikor a világ még nem is hallott a prágai íróról. „Kafkát úgy leltem meg a ma­gam számára, mint az alvajáró az egyenes utat. Egy könyvkereske­désben egyszerűen kihúztam a többi ezer könyv közül Verwand­lung című füzetecskéjét, olvasni kezdtem, s rögtön tudtam: ez az” - írja Mórai az Egy polgár vallomá­saiban, és azonnal magyarra for­dított három Kafka-elbeszélést, amelyek kassai magyar napilapok­ban jelentek meg. Mórainak kö­szönhetően így a cseh után a ma­gyar volt a második nyelv, amelyre Kafka műveit lefordították. S ha már Kafka betegágya szóba került, mindössze 34 éves volt, amikor az orvosok gyógyíthatatlan betegséget, tüdőtuberkulózist állapítottak meg nála. Egy magas­tátrai tüdőszanatóriumban, Madárházán ismerkedett meg Klopstock Róbert dombóvári orvostanhallgatóval, akinek segített németre fordítani Ady Endre verseit és Karinthy Frigyes néhány novelláját (Kafka maga is elismerőleg nyilatkozott Adyról, különösen a „Sem utódja, sem boldog őse...” tetszett neki.) Franz Kafka végül negyvenévesen, 1924-ben hunyt el a kierlingi szana­tóriumban, Bécs mellett. Már nem érhette meg, ahogy csapata meg­nyeri az első osztrák profi bajnoksá­got. A Hakoah Wient 1938-ban, az Anschluss után zárták ki az osztrák ligából, eredményeit törölték. Kafka kedvenc húgát, Ottlát 1943-ban vé­­ gezték ki Auschwitzban. FourFourTwo.hu 2017. szeptember 33

Next