Fővárosi Évkönyv az 1927. évre (Budapest, 1927)
Az év története
Az év története. Budapest székesfőváros az elmúlt évben szemmel láthatóan továbbhaladt az újjáépítés, sőt az új alkotások útján. A városháza hivatalos szobái új és gazdag terveket termelnek, a közgyűlési teremből pedig mindinkább kiszorulnak a politikai és személyi harcok, hogy helyet adjanak a főváros sürgős, megoldásra váró nagy problémáinak. A politikai harcoknak remélhetőleg utolsó fellobbanása volt a szeptember 29-én megkezdődött és november 17-én bevégződött tisztújítás, amelyről meg kell állapítani, hogy a legtisztább alkotmányosság jegyében folyt le. A pártok megnyugodtak a választás eredményében, amely meghagyta hivatalukban a főváros régi vezetőit. A tanács új tagjai lettek: Némethy Béla, Lamotte Károly dr., Solty Lajos és a megválasztása után pár nappal váratlanul elhúnyt Kabdebó Gyula. A többi főtisztviselői állásoknál legnevezetesebb változások, hogy Csordás Elemér dr. lett a tisztifőorvos, Sebő Béla a főszámvevő és Illyefalvy J. Lajos dr., a Statisztikai Hivatal igazgatója. A választásokat követően a közgyűlés politikai pártjai körében is történtek bizonyos, nem döntő jelentőségű eltolódások. A politikai ellentéteket azonban ezek a pártkeret-változások sem élezték ki, a nagy kérdések megoldásánál mindenkor összekovácsolta a közgyűlés pártjainak egységét az a szeretet, amellyela pártok Budapest székesfőváros ügyei iránt viseltetnek. Legelsősorban és legméltóságosabban akkor nyilatkozott ez meg, amikor a közgyűlés pártjai egy akarattal, egymással versengve siettek a főváros autonómiájának védelmére. Az autonómia védelmében egyesültek a pártok akkor, amikor Rakovszky Iván belügyminiszter kényszernyugdíjazási rendeletével szemben a főváros síkraszállott egyes szolgálati idejüket betöltött, de a főváros adminisztrációjában nélkülözhetetlenül értékes munkát végző főtisztviselők visszatartása érdekében. A pártok egyek voltak ennél a kérdésnél az autonómia védelmének gondolatában és ezt az ügyet tárgyaló júliusi közgyűlésen két javaslat merült fel, az egyik azt kívánta, hogy a közigazgatási bírósághoz panasziratot terjesszenek fel, a másik, hogy a kormányhoz feliratot intézzenek. Nívós, emelkedett vita után a közgyűlés a belügyminiszter rendeletével szemben a közigazgatási bírósághoz fordult panaszával. Október közepén, éppen amikor a két kényszer-nyugdíjazandó főtisztviselőt, Folkusházy Lajost és dr. Buzáth Jánost a közgyűlés újra alpolgármesterekké választotta, a közigazgatási bíróság megsemmisítette a kényszer-nyugdíjazásra vonatkozó belügyminiszteri rendeletet. Az autonómiát védte a pártok egyöntetű megnyilatkozásával a főváros közgyűlése akkor is, amikor aggodalommal fogadta Bod János pénzügyminiszter adócsökkentő javaslatának III. fejezetét, amely az autonómiák gazdálkodásának hatályosabb ellenőrzéséről szól. A törvényhatósági bizottság egyhangú határozatban tiltakozott az autonómia jogkörének megszűkítése ellen és a javaslatnak parlamenti tárgyalásán a fővárosnak ez a tiltakozása igen 1