Fővárosi Közlöny, 1890 (1. évfolyam, 1-104. szám)

1890-01-03 / 1. szám

vel tényleg felállítva volt 3.577 db, egész éjjeli lámpa egész évi világítási költ­sége 141.684 frt 97 kr. és a 3.746 féléjjeli lámpáé . 77.867 frt 28 kr. összesen. . 219.152 frt 25 kr. tehát az összes légszesz világítási költség (a szá­mításon kívül hagyott Siemens és Krause-féle lámpák világítási költsége elhagyásával) a túllapon kimutatott összesen ús ol­dalösszege, vagyis .... 219.152 frt 25 kr. Ha ugyanennyi egész- és feléjjeli lámpák a szóban levő ajánlatban foglalt feltételek mellett 14 gyertyafényű vil­lanyfénynyel lettek volna világítandók, akkor az egész­éjjeli lámpák évi világítási költsége lett volna 351.332 frt 94 kr. a féléjjeli lámpáké pedig . . 199.174 frt 82 kr. tehát az izzó lámpákkal esz­közlött villanyvilágítás össz­költsége . 550.507 frt 76 kr. vagyis 331.355 frt, 51 krral, illetve 2­51-szer nagyobb, mint a légszesz-világí­tási költség. Költségszámítás az esetre vonatkozólag, ha az utczai világítás részben ívlámpák alkalmazása mellett eszközöltetnék, nem volt megejthető, mi­után az ajánlatban az ívlámpákra vonatkozólag adatok épen nem foglaltatnak, megjegyzendőnek tartom egyébként, hogy az ívlámpák tekintetében — melyek a villanyfolyamba beigtatott szénkúpok izzasztása által képeztetnek — az igényelt villany­foly­am elektromotorikus erejére nézve, úgy mint az előidézett világ fényerősségére nézve még jóval ingadozóbb, tehát szabatos számításra kevésbé alkalmasak a vonatkozó tapasztalati adatok, úgy, hogy közelebbi adatok hiányában érdemleges és szabatos vélemény még arra sem volt mondható, vájjon az ívlámpákkali világítás olcsóbb-e vagy drágább az izzólámpákkali világításnál. A 11. f) pontra: A magánosok számára a villanynak ára szintén 58/s krajczárban állapittatik meg minden 100 Volt Ampere áráért, de a magá­nosok a felhasznált villanyáramért­ fizetett s min­den naptári év végén kimutatandó összeg után frtról 1.000 Míg 1 é s m­inden további 1.000 frt után 10.0o0 frtig emelkedő árenged­ményben részesülnek.­­ Itt újabban kell, hogy már az utczai világí­tásnál felemlített azon körülmény hangsúlyoz­tassék, miszerint a társulat ajánlatában nem a világítás mérve és illetve bizonyos számú és fény­erejű lámpa tekintetében vállal kötelezettséget, hanem csupán az általa létesített és berendezett telepen kifejtett és tényleg igénybe vett elektro­motorikus erő mérve szerint, mi a czélnak épen nem felel meg. A­mi a legszeszvilágításhoz képest várható magán-villany világítási költségeket illeti, kénytelen vagyok minden egyéb támpont hiányában az ebbeli számításokat az utczai vilá­­tási költségek számí­tásánál rendelkezésre állott, illetve felhasznált adatokra alapítani. Ezen adatok szerint, egy 14 gyertyásfényű villanylámpa óránkénti égési költsége 2*7767 krt tenne. Az 1970 órával számított fél éjjeli lámpa tehát egy évre 54 frt 70 krba kerülne, ezen vilá­gítási költségekhez hozzászámítandó még az alapdíj 2 frt 94 krral, és a villanymérők évi bére 1 frttal, úgy, hogy mindössze egy magán izzólámpa a fent feltételezett égési tartam alatt évenként 58 frt 64 krba kerülne, melyből azonban a villanyáramért fizetett összegtől felajánlott, de csak 500 frt évi kiadási összegtől kezdődő és legfeljebb lO°/o-ra emelkedő fent részletezett árengedmények még levonandók. Ezzel szemben a jelenlegi szerződés szerint egy ilyen magán légszeszlámpa — a légszesz ára köb­méterenkénti 12,75 krral számítva — csak évi 35 frt 53 krba, a gázmérő átlagos 42 kr. bérével együtt pedig 35 frt 95 krba kerülne, megj­egyez­tetvén, hogy árengedményben a nagyobb légszesz­fogyasztók is szoktak a társulat által részesíttetni. A társulat által jövőre köbméterenkénti 11 krral felajánlott légszesz árral számítva pedig egy ilyen lámpa évenként csak 30 frt 65 krba, a gázmérő-óra átlagos bérösszegével együtt tehát 31 frt 7 krba kerülne. ad II. g) pontra. Ezen pont szerint a főváros az eladott villany, a beszedett alapdíjak és a villany­mérő bérletek után lefolyt nyers bevételnek 2°/o-át kapná ! Az helyes, hogy ezen jutalék a nyers bevétel alapján ajánltatik fel, de ennek értéke, valamint egyátalában a létesítendő villanyvilágítási vállalat jövedelmezőségének és az ahhoz képest a társulat terhére szabandó feltételek megállapítására szolgáló adatoknak kiszámítására minden támpont hiányzott, a­ II. h) pont. Tisztán műszaki véleményt igényel. Mindezek szerint tehát az ajánlat beható vizs­gálása azon végeredményre vezetett, hogy az, külö­nösen a villanyos világításra vonatkozó, csakis lényeges kiegészítésekkel és módosításokkal lenne tulaj­donképen további tárgyalás alapjául elfogad­ható. Mindazonáltal, azon czélból, hogy a tárgyalás alatt levő világítási ügy előbbre vitessék, javaslom, miszerint ezen ajánlatra nézve a fent elősoroltak szem előtt tartásával a trieszti általános osztrák légszesz-társulattal a tárgyalások, a vele 1895. deczember 15-ig bezárólag 14 évre létrejött szerző­dés 4. pontja értelmében azonnal megindittassanak és szakadatlanul folytattassanak, azon esetre pedig, ha a társulattal egyesség létre nem jönne , a villany­világításnak 1891. deczember 16-tól kezdve az utczai terület igénybe vételével magánosok számára korlátozás nélkül, a főváros számára pedig utczai világítási czélokra egyelőre a főváros részéről a kiterjesztés iránt minden további kötelezettség elvállalása nélkül, csakis a fennálló légszeszlámpák 20°/6-a erejéig való kiszolgáltatása iránt, más vállalkozók lennének ajánlattételre felhívandók, a­mennyiben pedig egyezség ezekkel sem jönne létre, arra kellene törekedni, hogy a főváros a szerződés lejártával teendő intézkedésekre nézve mielőbb megállapodásra jusson, bár ezen intézkedések iránti szándékáról a főváros közönsége a társulatnak csak a fennálló légszeszvilágítási szerződés lejárta előtt 2 évvel, tehát csak 1893. deczember 14-én köteles írásbeli nyilatkozatot adni, míg a főváros jogosítva van a fennálló légszesz szerződés 5. §-a szerint a szerződés lejárta előtt 3 évvel — tehát 1892. deczember 15-ke után — egy tájékoztató (próba) becslést eszközöltetni. Budapest, 1889. évi deczember hó 20-án, Sxmipl Hugó s. k., főszámvevő, FŐVÁROSI KÖZLÖNY. A köztemetői vasútra a helyhatósági építési engedélyt a tanács még 1889. október 24-iki ülésé­ből kiadta és jóváhagyás végett fölterjeszté a ke­reskedelmi miniszter úrhoz. Azonban újabban a m­­­k­r. államvasutak igazgatósága a terveken vál­toztatást kér tétetni annyiban, hogy a m­ állam­vasutak pályatestén történő áthidalás ne négy, hanem hat sínpár szélességben történjék, mert a központi pályaház vonatai számára a vágányokat szaporítani kell. E kérdés a fővárost pénzügyileg nem érinti ugyan, hanem e változtatás miatt a terv újra leküldetett s a középitési bizottság leg­közelebbi ülésén fog tárgyaltatni. A kőbányai templom terveinek elkészítésére a tanács a mérnöki hivatalnak 1890. január végéig terjedő határidőt adott. A mérnöki hivatal most elterjesztéssel járult a tanácshoz, hogy bár ily nagy­szabású építkezések tervezése hivatását alig képez­heti s oly helyiségekkel, a­hol a templom részlet­tervei kidolgozhatók lesznek, nem is igen rendel­kezik, mégis, ha a tanács ragaszkodnék előbbi elhatározásához, a megszabott határidőt 1890. április végéig hosszabbítsa meg. A tanács a kért határidő­hosszabbítást megadta. A józsefvárosi plébánia­templom teljes res­taurálása a mérnöki hivatal által készített és most bemutatott költségvetés szerint, ha némi belső tatarozások és újítások is eszközöltetnek, a­mi majdnem elkerülhetlennek látszik, 120.000 frtra tehető. Ha pusztán a külső helyreállításról van szó, akkor 90.000 frt elégséges. Az esetre, ha a tanács és közgyűlés a helyreállítás előbb említett mérvét tartaná szükségesnek, minthogy a költség­vetésben e czélra csak 100.000 frt áll rendelke­zésre, a fölös összegre nézve póthitel megszavazá­sának szüksége fog beállni. Egyébként a költség­vetés most felülvizsgálat végett a számvevőség műszaki osztályánál van. Állásuk és fizetésök javítása végett adtak be kérvényt a tanácshoz a felső iparrajziska rendes tanárai. Indokaikat 26 pontba foglalják össze. Midőn hangsúlyoznák, hogy az iparrajziskola, mint szak­iskola s növendékeit már választott életpályán praktikusan, tovább­képző intézet, feladatánál fogva magasabban áll a csupán általános műveltséget adó s még csak választandó életpályára előkészítő reál­iskoláknál is, s hogy az itt működő tanároknak sokkal tágasabb körre kiterjedő képzettséggel kell birni, mint a minő a gymnasiumok és reáltanodák rajztanárainak szükséges s a külföldi ily nemű szakiskoláknál mindenütt jobban vannak fizetve a szaktanárok, mint a gymnasium vagy reáliskola tanárai, sőt nálunk is így van ez a budapesti állami közép­ipariskolánál s a működő tanárok legtöbbje a fővárosnál ideiglenes alkalmazásban havi 100 frt díjat húzott, tehát többet, mint a reáliskolai óra­díjas tanárok szabályszerű legmagasabb havi illet­ménye s az iskola hivatásához s kivívott hírnevé­hez képest oda oly bevégzett erők kellenek, a­kik ne kívánkozzanak el a gymnasiumokhoz vagy reál­iskolákhoz azért, mert itt alsóbb fizetési fokozatban állanak, mindezen s egyéb felhozott okoknál fogva azt kérik, hogy 1. a főváros összes iskoláinál mérv­adó fizetési szabályokban megállapított fizetési foko­zat az iparrajziskola tanárainál mellőztessék; 2. a rendes tanári fizetés évi 1.500 frtra s 400 frt lak­bérre, valamint 100 frt öt—öt éves korpótlékra emeltessék; 3. a teljes nyugdíjra való igény 40 évről 30 évre szállittassék le. A főváros területén lévő géperejű közúti vaspályák közlekedése tárgyában szabályrendeleti javaslat dolgoztatván ki, s e felett a legközelebb mult napokban a m. kir. államrendőrség is meg­tévén saját észrevételeit, a javaslat legközelebb a fővárosi közrendészeti bizottmányban fog tárgyal­tatni. Az államrendőrség e szabályrendelet határoz­mányait a rendészeti szempontoknak megfelelőknek találta ugyan, mindamellett néhány szakaszra észrevételeket tesz. Nevezetesen a 6-ik szakaszra, mely arról szól, hogy az illető vasútvállalatok kötelesek a vasútvonalat, az áramvezeték elhelye­zésére szolgáló csatornákat tisztán tartani, a havat elsepertetni,saját kocsijukon elfuvaroztatni,a főváros kijelölendő helyein lerakatni, az az észrevétele, hogy abban az is megállapítandó, miszerint minden vállalat köteles havazás után a vágányokról letisz­tított hó elszállítását a havazást követő éjszakán a vállalat vonalhosszú aránya szerint megállapí­tandó mennyiségű és minőségre nézve is meg­állapítandó kocsikkal eszközölni. A 14. §-t illetőleg, mely így szól: A gőz­mozdonyon alkalmazott fékezőnek oly erősnek kell lenni, hogy a vonat a legnagyobb sebesség mellett is veszély nélkül azonnal megállítható legyen, annyiban kíván módosítást, hogy a »legnagyobb sebesség« helyett »legnagyobb megengedett sebes­ség« kifejezés alkalmaztassák azért, hogy ez intéz­kedés megfeleljen a­ 46. §-nak. A 15. §., mely szerint a megállapított napi maximális menetszámnál többször egy gőzmozdony sem használható, a fővárosi m. kir. rendőrség nézete szerint felesleges, vagy pedig a menetek maximumára az út hossza lenne alapul veendő. A 30. §. ezt mondja: A vállalat tartozik a forgalmi személyzet részére és pedig külön-külön az üzletvezető, állomási főnökök, mozdony, illető­leg kocsivezetők, fűtők, ellenőrök, kalauzok és pályaőrök részére az e részben fennálló szabály­rendeletek értelmében részletesen kidolgozott és jóváhagyott utasításokra a személyzetet oktatni s azok pontos betartásáról gondoskodni. Az itt érin­tett utasításokat a rendőrség a tanácsnak előlegesen bemutattatni tartja szükségesnek, tanácsi és rendőr­ségi hozzájárulás és jóváhagyás végett. A 32. §-ra, mely szerint a vállalat köteles gondoskodni arról, hogy a forgalmi személyzet szolgálattal túl ne terheltessék, a rendőrség azt mondja, hogy a vállalat közegeire nézve köte­les napi szolgálattétel maximuma meghatározandó lenne. Az 57. azt rendeli, hogy az ellenőrnek kötelessége figyelni arra, hogy mindenki, a­ki a kocsit használja, menetjegygyel legyen ellátva, ezenkívül ellenőrizni a vonalon a kalauz műkö­dését. A rendőrség nézete szerint ennek kimondását a közérdek nem kívánja. Az 59., 88., 91., 93., 94., 95., 96., 97., 98. és 99. §§-ra nézve a rendőrfőkapitányság szempont­jából szükséges szövegmódosításokat ajánl. Nyomatott a­­Pesti könyvnyomda-részvény­társaság­­nál. (Hold-utcza 7. sz.) 1. szám.

Next