Fővárosi Közlöny, 1890 (1. évfolyam, 1-104. szám)
1890-01-03 / 1. szám
vel tényleg felállítva volt 3.577 db, egész éjjeli lámpa egész évi világítási költsége 141.684 frt 97 kr. és a 3.746 féléjjeli lámpáé . 77.867 frt 28 kr. összesen. . 219.152 frt 25 kr. tehát az összes légszesz világítási költség (a számításon kívül hagyott Siemens és Krause-féle lámpák világítási költsége elhagyásával) a túllapon kimutatott összesen ús oldalösszege, vagyis .... 219.152 frt 25 kr. Ha ugyanennyi egész- és feléjjeli lámpák a szóban levő ajánlatban foglalt feltételek mellett 14 gyertyafényű villanyfénynyel lettek volna világítandók, akkor az egészéjjeli lámpák évi világítási költsége lett volna 351.332 frt 94 kr. a féléjjeli lámpáké pedig . . 199.174 frt 82 kr. tehát az izzó lámpákkal eszközlött villanyvilágítás összköltsége . 550.507 frt 76 kr. vagyis 331.355 frt, 51 krral, illetve 251-szer nagyobb, mint a légszesz-világítási költség. Költségszámítás az esetre vonatkozólag, ha az utczai világítás részben ívlámpák alkalmazása mellett eszközöltetnék, nem volt megejthető, miután az ajánlatban az ívlámpákra vonatkozólag adatok épen nem foglaltatnak, megjegyzendőnek tartom egyébként, hogy az ívlámpák tekintetében — melyek a villanyfolyamba beigtatott szénkúpok izzasztása által képeztetnek — az igényelt villanyfolyam elektromotorikus erejére nézve, úgy mint az előidézett világ fényerősségére nézve még jóval ingadozóbb, tehát szabatos számításra kevésbé alkalmasak a vonatkozó tapasztalati adatok, úgy, hogy közelebbi adatok hiányában érdemleges és szabatos vélemény még arra sem volt mondható, vájjon az ívlámpákkali világítás olcsóbb-e vagy drágább az izzólámpákkali világításnál. A 11. f) pontra: A magánosok számára a villanynak ára szintén 58/s krajczárban állapittatik meg minden 100 Volt Ampere áráért, de a magánosok a felhasznált villanyáramért fizetett s minden naptári év végén kimutatandó összeg után frtról 1.000 Míg 1 é s minden további 1.000 frt után 10.0o0 frtig emelkedő árengedményben részesülnek. Itt újabban kell, hogy már az utczai világításnál felemlített azon körülmény hangsúlyoztassék, miszerint a társulat ajánlatában nem a világítás mérve és illetve bizonyos számú és fényerejű lámpa tekintetében vállal kötelezettséget, hanem csupán az általa létesített és berendezett telepen kifejtett és tényleg igénybe vett elektromotorikus erő mérve szerint, mi a czélnak épen nem felel meg. Ami a legszeszvilágításhoz képest várható magán-villany világítási költségeket illeti, kénytelen vagyok minden egyéb támpont hiányában az ebbeli számításokat az utczai vilátási költségek számításánál rendelkezésre állott, illetve felhasznált adatokra alapítani. Ezen adatok szerint, egy 14 gyertyásfényű villanylámpa óránkénti égési költsége 2*7767 krt tenne. Az 1970 órával számított fél éjjeli lámpa tehát egy évre 54 frt 70 krba kerülne, ezen világítási költségekhez hozzászámítandó még az alapdíj 2 frt 94 krral, és a villanymérők évi bére 1 frttal, úgy, hogy mindössze egy magán izzólámpa a fent feltételezett égési tartam alatt évenként 58 frt 64 krba kerülne, melyből azonban a villanyáramért fizetett összegtől felajánlott, de csak 500 frt évi kiadási összegtől kezdődő és legfeljebb lO°/o-ra emelkedő fent részletezett árengedmények még levonandók. Ezzel szemben a jelenlegi szerződés szerint egy ilyen magán légszeszlámpa — a légszesz ára köbméterenkénti 12,75 krral számítva — csak évi 35 frt 53 krba, a gázmérő átlagos 42 kr. bérével együtt pedig 35 frt 95 krba kerülne, megjegyeztetvén, hogy árengedményben a nagyobb légszeszfogyasztók is szoktak a társulat által részesíttetni. A társulat által jövőre köbméterenkénti 11 krral felajánlott légszesz árral számítva pedig egy ilyen lámpa évenként csak 30 frt 65 krba, a gázmérő-óra átlagos bérösszegével együtt tehát 31 frt 7 krba kerülne. ad II. g) pontra. Ezen pont szerint a főváros az eladott villany, a beszedett alapdíjak és a villanymérő bérletek után lefolyt nyers bevételnek 2°/o-át kapná ! Az helyes, hogy ezen jutalék a nyers bevétel alapján ajánltatik fel, de ennek értéke, valamint egyátalában a létesítendő villanyvilágítási vállalat jövedelmezőségének és az ahhoz képest a társulat terhére szabandó feltételek megállapítására szolgáló adatoknak kiszámítására minden támpont hiányzott, a II. h) pont. Tisztán műszaki véleményt igényel. Mindezek szerint tehát az ajánlat beható vizsgálása azon végeredményre vezetett, hogy az, különösen a villanyos világításra vonatkozó, csakis lényeges kiegészítésekkel és módosításokkal lenne tulajdonképen további tárgyalás alapjául elfogadható. Mindazonáltal, azon czélból, hogy a tárgyalás alatt levő világítási ügy előbbre vitessék, javaslom, miszerint ezen ajánlatra nézve a fent elősoroltak szem előtt tartásával a trieszti általános osztrák légszesz-társulattal a tárgyalások, a vele 1895. deczember 15-ig bezárólag 14 évre létrejött szerződés 4. pontja értelmében azonnal megindittassanak és szakadatlanul folytattassanak, azon esetre pedig, ha a társulattal egyesség létre nem jönne , a villanyvilágításnak 1891. deczember 16-tól kezdve az utczai terület igénybe vételével magánosok számára korlátozás nélkül, a főváros számára pedig utczai világítási czélokra egyelőre a főváros részéről a kiterjesztés iránt minden további kötelezettség elvállalása nélkül, csakis a fennálló légszeszlámpák 20°/6-a erejéig való kiszolgáltatása iránt, más vállalkozók lennének ajánlattételre felhívandók, amennyiben pedig egyezség ezekkel sem jönne létre, arra kellene törekedni, hogy a főváros a szerződés lejártával teendő intézkedésekre nézve mielőbb megállapodásra jusson, bár ezen intézkedések iránti szándékáról a főváros közönsége a társulatnak csak a fennálló légszeszvilágítási szerződés lejárta előtt 2 évvel, tehát csak 1893. deczember 14-én köteles írásbeli nyilatkozatot adni, míg a főváros jogosítva van a fennálló légszesz szerződés 5. §-a szerint a szerződés lejárta előtt 3 évvel — tehát 1892. deczember 15-ke után — egy tájékoztató (próba) becslést eszközöltetni. Budapest, 1889. évi deczember hó 20-án, Sxmipl Hugó s. k., főszámvevő, FŐVÁROSI KÖZLÖNY. A köztemetői vasútra a helyhatósági építési engedélyt a tanács még 1889. október 24-iki üléséből kiadta és jóváhagyás végett fölterjeszté a kereskedelmi miniszter úrhoz. Azonban újabban a mkr. államvasutak igazgatósága a terveken változtatást kér tétetni annyiban, hogy a m államvasutak pályatestén történő áthidalás ne négy, hanem hat sínpár szélességben történjék, mert a központi pályaház vonatai számára a vágányokat szaporítani kell. E kérdés a fővárost pénzügyileg nem érinti ugyan, hanem e változtatás miatt a terv újra leküldetett s a középitési bizottság legközelebbi ülésén fog tárgyaltatni. A kőbányai templom terveinek elkészítésére a tanács a mérnöki hivatalnak 1890. január végéig terjedő határidőt adott. A mérnöki hivatal most elterjesztéssel járult a tanácshoz, hogy bár ily nagyszabású építkezések tervezése hivatását alig képezheti s oly helyiségekkel, ahol a templom részlettervei kidolgozhatók lesznek, nem is igen rendelkezik, mégis, ha a tanács ragaszkodnék előbbi elhatározásához, a megszabott határidőt 1890. április végéig hosszabbítsa meg. A tanács a kért határidőhosszabbítást megadta. A józsefvárosi plébániatemplom teljes restaurálása a mérnöki hivatal által készített és most bemutatott költségvetés szerint, ha némi belső tatarozások és újítások is eszközöltetnek, ami majdnem elkerülhetlennek látszik, 120.000 frtra tehető. Ha pusztán a külső helyreállításról van szó, akkor 90.000 frt elégséges. Az esetre, ha a tanács és közgyűlés a helyreállítás előbb említett mérvét tartaná szükségesnek, minthogy a költségvetésben e czélra csak 100.000 frt áll rendelkezésre, a fölös összegre nézve póthitel megszavazásának szüksége fog beállni. Egyébként a költségvetés most felülvizsgálat végett a számvevőség műszaki osztályánál van. Állásuk és fizetésök javítása végett adtak be kérvényt a tanácshoz a felső iparrajziska rendes tanárai. Indokaikat 26 pontba foglalják össze. Midőn hangsúlyoznák, hogy az iparrajziskola, mint szakiskola s növendékeit már választott életpályán praktikusan, továbbképző intézet, feladatánál fogva magasabban áll a csupán általános műveltséget adó s még csak választandó életpályára előkészítő reáliskoláknál is, s hogy az itt működő tanároknak sokkal tágasabb körre kiterjedő képzettséggel kell birni, mint a minő a gymnasiumok és reáltanodák rajztanárainak szükséges s a külföldi ily nemű szakiskoláknál mindenütt jobban vannak fizetve a szaktanárok, mint a gymnasium vagy reáliskola tanárai, sőt nálunk is így van ez a budapesti állami középipariskolánál s a működő tanárok legtöbbje a fővárosnál ideiglenes alkalmazásban havi 100 frt díjat húzott, tehát többet, mint a reáliskolai óradíjas tanárok szabályszerű legmagasabb havi illetménye s az iskola hivatásához s kivívott hírnevéhez képest oda oly bevégzett erők kellenek, akik ne kívánkozzanak el a gymnasiumokhoz vagy reáliskolákhoz azért, mert itt alsóbb fizetési fokozatban állanak, mindezen s egyéb felhozott okoknál fogva azt kérik, hogy 1. a főváros összes iskoláinál mérvadó fizetési szabályokban megállapított fizetési fokozat az iparrajziskola tanárainál mellőztessék; 2. a rendes tanári fizetés évi 1.500 frtra s 400 frt lakbérre, valamint 100 frt öt—öt éves korpótlékra emeltessék; 3. a teljes nyugdíjra való igény 40 évről 30 évre szállittassék le. A főváros területén lévő géperejű közúti vaspályák közlekedése tárgyában szabályrendeleti javaslat dolgoztatván ki, s e felett a legközelebb mult napokban a m. kir. államrendőrség is megtévén saját észrevételeit, a javaslat legközelebb a fővárosi közrendészeti bizottmányban fog tárgyaltatni. Az államrendőrség e szabályrendelet határozmányait a rendészeti szempontoknak megfelelőknek találta ugyan, mindamellett néhány szakaszra észrevételeket tesz. Nevezetesen a 6-ik szakaszra, mely arról szól, hogy az illető vasútvállalatok kötelesek a vasútvonalat, az áramvezeték elhelyezésére szolgáló csatornákat tisztán tartani, a havat elsepertetni,saját kocsijukon elfuvaroztatni,a főváros kijelölendő helyein lerakatni, az az észrevétele, hogy abban az is megállapítandó, miszerint minden vállalat köteles havazás után a vágányokról letisztított hó elszállítását a havazást követő éjszakán a vállalat vonalhosszú aránya szerint megállapítandó mennyiségű és minőségre nézve is megállapítandó kocsikkal eszközölni. A 14. §-t illetőleg, mely így szól: A gőzmozdonyon alkalmazott fékezőnek oly erősnek kell lenni, hogy a vonat a legnagyobb sebesség mellett is veszély nélkül azonnal megállítható legyen, annyiban kíván módosítást, hogy a »legnagyobb sebesség« helyett »legnagyobb megengedett sebesség« kifejezés alkalmaztassák azért, hogy ez intézkedés megfeleljen a 46. §-nak. A 15. §., mely szerint a megállapított napi maximális menetszámnál többször egy gőzmozdony sem használható, a fővárosi m. kir. rendőrség nézete szerint felesleges, vagy pedig a menetek maximumára az út hossza lenne alapul veendő. A 30. §. ezt mondja: A vállalat tartozik a forgalmi személyzet részére és pedig külön-külön az üzletvezető, állomási főnökök, mozdony, illetőleg kocsivezetők, fűtők, ellenőrök, kalauzok és pályaőrök részére az e részben fennálló szabályrendeletek értelmében részletesen kidolgozott és jóváhagyott utasításokra a személyzetet oktatni s azok pontos betartásáról gondoskodni. Az itt érintett utasításokat a rendőrség a tanácsnak előlegesen bemutattatni tartja szükségesnek, tanácsi és rendőrségi hozzájárulás és jóváhagyás végett. A 32. §-ra, mely szerint a vállalat köteles gondoskodni arról, hogy a forgalmi személyzet szolgálattal túl ne terheltessék, a rendőrség azt mondja, hogy a vállalat közegeire nézve köteles napi szolgálattétel maximuma meghatározandó lenne. Az 57. azt rendeli, hogy az ellenőrnek kötelessége figyelni arra, hogy mindenki, aki a kocsit használja, menetjegygyel legyen ellátva, ezenkívül ellenőrizni a vonalon a kalauz működését. A rendőrség nézete szerint ennek kimondását a közérdek nem kívánja. Az 59., 88., 91., 93., 94., 95., 96., 97., 98. és 99. §§-ra nézve a rendőrfőkapitányság szempontjából szükséges szövegmódosításokat ajánl. Nyomatott aPesti könyvnyomda-részvénytársaságnál. (Hold-utcza 7. sz.) 1. szám.