Fővárosi Közlöny, 1892 (3. évfolyam, 1-104. szám)
1892-09-16 / 71. szám
III. évfolyam, 71. szám. Budapest, 1892. szeptember 16-án. FŐVÁROSI KÖZLÖNY BUDAPEST FŐ- ÉS SZÉKVÁROS HIVATALOS LAPJA. M KOJ BLKN I K M1NDKM KKUUK.N »£ K PÉNTEKEN ELŐKzETJfk Án : Kgén ívra 6 frt, rtlévra 8 frt. HfkMUrtf . IT. kar., r*gitáraklil «m.SS. l*dóhiT»«*l v kn, hold-utcza 7. a KIADJA: BUDAPEST FŐ- ÉS SZÉKVÁROS KÖZÖNSÉGE. FELELŐS SZERKESZTŐ •. HAJNAL ISTVÁN. A Up nétkáldásra Tanulkomó minden Muclalán a kiadóhivatalhoz vitánandA. Hirdetenek knarolagosan Kekkani Barnát hirdatási irodájában, V., Fordi-utcaa 4. m HIVATALOS RÉSZ. Budapest fö- és székváros törvényhatósági bizottságának 1892. szeptember 15-én tartott rendes közgyűlése. I. nap. Elnöklő Ráth Károly főpolgármester : Van szerencsém a közgyűlést ezennel megnyitni. Mikor ezt hosszú szünet után megteszem, az igen t. bizottsági tag urakat hazafias örömmel üdvözlöm és kérem, méltóztassanak elnöki teendőimben ezentúl is kegyesen támogatni. (Hosszas éljenzés.) Ezután elnök a jegyzőkönyv hitelesítésére több bizottsági tagot kér fel, a tanács részéről pedig Alker Gusztáv alpolgármestert. Ezután így folytatá : »Mielőtt áttérnénk a napirendre, több rendbeli elnöki előterjesztést kell tennem. Mindenekelőtt van szerencsém bejelenteni, hogy a cs. és apostoli kir. Felsége legkegyelmesebb urunk és királyunk legutóbbi születése napja alkalmából a főváros részéről nyilvánított üdv- és szerencsekivánatokat legkegyelmesebben tudomásul venni és érte köszönetét nyilvánítani méltóztatott. (Éljenzés.) Méltóztassanak ezt hódolatteljes tudomásul venni. (Helyeslés.) Van szerencsém továbbá bejelenteni, hogy Rodolitsch Alfonz tábornok, a Szent Istvándíj szerencsés nyertese 500 frtot adományozott a főváros szegényeinek. A kiosztás iránt a kellő intézkedések megtörténtek. Méltóztassanak tudomásul venni és az adományozónak köszönetet szavazni. (Helyeslés.) Van szerencsém bejelenteni, hogy törvényes időben két indítvány adatott be az elnökségnél, egyiket dr. Preyer Hugó adta be Kossuth Lajos 90-ik születése napja évfordulója alkalmából. A másodikat Szabó N. Ferencz adta be az iránt, hogy a »Fővárosi Közlöny« a póttagoknak is megküldessék. Az indítványokat az elnöki előterjesztések után a főjegyző fogja felolvasni. T. közgyűlés! Szomorú elnöki kötelességet kell ez alkalommal teljesítenem, mikor a nyári szünet alatt bekövetkezett három gyászesetről kell a t. közgyűlésnek jelentést tennem. Mindenekelőtt a hazafias fájdalom érzetével hozom a t. közgyűlés tudomására, hogy a fővárosi törvényhatósági bizottság egy igen tiszteletreméltó tagja, Goldberger Imre, f. é. júl. 13-án elhalálozott. Goldberger a főváros egyesítése óta a törvényhatósági bizottság tagja volt, és e minőségében mindenkor buzgalommal, lelkiismeretesen teljesítette kötelességét. Különösen a III. kerület ügyei előmozdítása szempontjából fejtett ki nagyobb tevékenységet és szerzett magának érdemeket. Továbbá az őszinte fájdalom érzetével bejelentem, hogy Thaisz Elek nyug. államrendőrségi főkapitány aug. 13-án elhalálozott. Thaisz Elek már 1848—49 óta volt Pest városának szolgálatában, utóbb mint Pest városának kapitánya súlyos viszonyok közt lelkiismeretesen, buzgalommal élt hivatásának. A főváros egyesítése után őt nevezték ki a fővárosi államrendőrség főkapitányává és évek hosszú során át működött a fővárosban általános elismerésre. Végül a fájdalom legőszintébb érzetével hozom a t. közgyűlés tudomására, hogy Török János mint tanácsos, Budapest fő- és székváros államrendőrségének főkapitánya f. szept. hó 9-én váratlanul elhunyt. A boldogult kiváló alakja volt a főváros társadalmi életének és épen azért a halála felett érzett részvét valóban általános. Az állás, melyet betöltött, nehéz feladatokkal járt és ő ezeket buzgósággal, erélylyel, tapintattal végezte mindenkor. A fő- és székváros közbiztonsága és közlekedése terén és egyáltalában a hatáskörébe tartozó ügyek körül buzgó tevékenységet fejtett ki. Azt hiszem, találkozom a 1. közgyűlés véleményével, mikor a hármas gyászeset alkalmából indítványozom, hogy elhunyt jeles polgártársaink iránti tiszteletünknek és a veszteség feletti gyászunknak jegyzőkönyvi kifejezést adjunk, a gyászoló családokhoz részvétiratokat intézzünk. (Élénk helyeslés.) Ezeket tehát mint határozatokat mondom ki. A bejelentett elhalálozások folytán megüresedett törvényhatósági biz.tansági állások betöltendők. Goldberger Imre helyébe, ki a harmadik kerületben választott képviselő volt, a legtöbb szavazatot nyert póttag, Weber József hívandó be. Török János helyébe (V. ker.) Beck Dénes.« Kullmann Lajos főjegyző fölolvassa a közgyűlési határozatokra időközben leérkezett miniszeri jóváhagyásokat. Majd felolvassa azon ministeri feiratot, mely szerint Lukács Béla neveztetett ki kereskedelmi ministerré. Elnök: Azt hiszem,a t. közgyűlés nemcsak örömének ad kifejezést a felségének e legfigyelmesebb elhatározása felett, de egyúttal üdvözlő feliratot is méltóztatik intézni a kereskedelmi miniszer úrhoz. (Elfogadtatik.) Kullmann Lajos főjegyző felolvassa a közmunkatanács átiratát, melyben felhívja a törvényhatósági bizottságot, hogy három megüresedett hely betöltése iránt intézkedjék. Bejelenti a főjegyző azt is, hogy Schober Albert biz. tag lemondása folytán a középítészeti, Koffinger Frigyes elhalálozása folytán a pénzügyi bizottságban üresedett meg egy-egy tagsági hely. Elnök indítványára a közgyűlés elhatározza, hogy a szükséges választások a legközelebbi közgyűlésen fognak megejtetni. Elnök: Áttérhetünk most az indítványokra, a főjegyző úr fel fogja olvasni dr. Preyer Hugó indítványát. (Halljuk! Halljuk!) Kullmann Lajos főjegyző olvassa a következő indítványt: »Budapest fő- és székváros törvényhatósági bizottságának 1892. évi szept. hó 14-én tartandó közgyűléséhez. Beadja: Preyer Hugó dr., főv. biz. tag. E hó 19-én üli meg Kossuth Lajos születése napjának 90. évfordulóját. Megünnepelni készül e napot az egész ország, egy egész nemzet, mely agg hazánkfiában tiszteli Magyarország újjáalkotóját, az alkotmányos szabadság megteremtőjét s a legnemesebb hazaszeretetnek lánglelkű apostolát. Magyarországot Kossuth Lajos tette nemzetté, s Budapestet ő tette fővárossá. Ha Budapest nem is volna az ország központja, mely kétszeresen kell, hogy érezze a nemzet minden hazafias szívverését, ha fővárosunk nem is volna hivatva arra, hogy elől járjon e hazafiság és nagy nemzeti hagyományaink és eszményeink ápolásában — mi elől soha ki nem térhet — úgy a hála és kegyelet elutasíthatlanul emlékeztetnék arra a férfiúra, ki a népviseleti rendszert a szab. kir. városokra is kiterjesztette, ki Pest városának első népképviselője volt, ki Budapestet tette az országgyűlés székhelyévé és a kit e város népessége hazánk nehéz napjaiban oly forrón szeretett és imádott. S ezekben az érzéseiben fővárosunk lakossága és e törvényhatóság közönsége bizonyára el nem satnyul, mert a mely nemzet megtagadja nagyjaitól a hála és kegyelet érzelmeit, az vagy nem bir érzékkel múltja iránt, vagy nem táplál reményt jövője iránt. A kit a gondviselés ilyen késői korral tüntetett ki s azok közé a kevesek közé emelt, kik megifjult hazánk fejlődését az általuk megvetett alapon az újkor egy félszázadán át mai napig is láthatják — Kossuth Lajos születése napjának 90. évfordulójáról e főváros közönsége is meg fog emlékezni. Tisztelettel indítványozom tehát: választza meg a 1. közgyűlés Kossuth Lajost Budapest főváros díszpolgárának, intézzen hozzá üdvözlő iratot, keresse meg a főv. közmunkatanácsot azzal az ajánlattal, hogy a hatvani utcza Kossuth nevéről nevettessék el. (Hosszas éljenzés. Elfogadjuk.) Az indítvány felolvasását a karzat közönsége is éljenzéssel kiséri. Elnök figyelmezteti a hallgatóságot, hogy tartózkodjék a tetszés vagy nem tetszés nyilvánításától, mertkülönben kénytelen lesz a karzatot kiüríttetni. Elnök : Az indítványok tárgyalására nézve szabályaink előírják a módozatokat, melyeket a közgyűlésnek követnie kell. A 10. §. világosan kimondja, hogy önálló indítvány beadatása esetén előbb a felett kell szavazni, vájjon kívánja-e a t. közgyűlés az indítványt egyáltalán tárgyalni, igen-e vagy nem ? Csak ha a t. közgyűlés határozatilag kimondja, hogy tárgyalni kívánja az indítványt, akkor lehet az ügy érdeméről szó. Kötelességem, mint elnöknek felkérnem a 1. közgyűlést, méltóztassék mindenekelőtt a felett határozni, vájjon kívánja-e az ügyet tárgyalni, igen-e, vagy nem ? (Igen !) Ezt csak szavazás útján lehet eldönteni. (Felkiáltások: Nincs ellene senki !) Helfy Ignácz: A kérdéshez kívánok szólni. Nagyon sajnálom, hogy a t. elnök úr erre az útra tér. Szabadságában áll bárkinek, ha jónak találja, napirendre térést indítványozni, de az elnöki székhez az ily felszólalást sem az alkalom nagyságát, sem ama állás méltóságát tekintve, méltónak nem tartom. Régóta van szerencsém e gyülekezet tagja lehetni, de nem emlékszem példára, hogy beterjesztett indítványnyal szemben a t. elnök úr ily eljárást tanúsított volna. Az indítvány elő lett terjesztve, természetszerűleg tárgyalás alá kerül. (Helyeslés.) Elnök: Régebben vagyok főpolgármester, mint a milyen régen a t. bizottsági tag ur a közgyűlés tagja (Úgy van !) és épen azért a szabályokat igen jól ismerem, de úgy látszik, a t. bizottsági tag ur nem ismeri őket. Nekem