Fővárosi Közlöny, 1892 (3. évfolyam, 1-104. szám)

1892-09-16 / 71. szám

III. évfolyam, 71. szám. Budapest, 1892. szeptember 16-án. FŐVÁROSI KÖZLÖNY BUDAPEST FŐ- ÉS SZÉKVÁROS HIVATALOS LAPJA. M KOJ BLKN I K M1NDKM KKUUK.N »£ K PÉNTEKEN ELŐK­zETJfk­ Án : Kgén ívra 6 frt, rtlévra 8 frt. HfkMUrtf . IT. kar., r*gi­táraklil «m.SS. l­*dóhiT»«*l­ v kn, hold-utcza 7. a KIADJA: BUDAPEST FŐ- ÉS SZÉKVÁROS KÖZÖNSÉGE. FELELŐS SZERKESZTŐ •. HAJNAL ISTVÁN. A Up nétkáldásra Tanulkomó minden M­uclalán a kiadóhivatalhoz vitánandA. Hirdetenek knarolagosan Kekk­ani Barnát hirdatási irodájában, V., Fordi-utcaa 4. m HIVATALOS RÉSZ. Budapest fö- és székváros törvényhatósági bizottságának 1892. szeptember 15-én tartott rendes közgyűlése. I. nap. Elnöklő Ráth Károly főpolgármester : Van szerencsém a közgyűlést ezennel megnyitni. Mikor ezt hosszú szünet után megteszem, az igen t. bizottsági tag urakat hazafias örömmel üdvözlöm és kérem, méltóztassanak elnöki te­endőimben ezentúl is kegyesen támogatni. (Hosszas éljenzés.) Ezután elnök a jegyzőkönyv hitelesítésére több bizottsági tagot kér fel, a tanács részé­ről pedig Alker Gusztáv alpolgármestert. Ezután így folytatá : »Mielőtt áttérnénk a napirendre, több rend­beli elnöki előterjesztést kell tennem. Mindenek­előtt van szerencsém bejelenteni, hogy a cs. és apostoli kir. Felsége legkegyelmesebb urunk és királyunk legutóbbi születése napja alkal­mából a főváros részéről nyilvánított üdv- és szerencsekivánatokat legkegyelmesebben tudo­másul venni és érte köszönetét nyilvánítani méltóztatott. (Éljenzés.) Méltóztassanak ezt hódolatteljes tudomásul venni. (Helyeslés.) Van szerencsém továbbá bejelenteni, hogy Rodolitsch Alfonz tábornok, a Szent István­díj szerencsés nyertese 500 frtot adományozott a főváros szegényeinek. A kiosztás iránt a kellő intézkedések megtörténtek. Méltóztassa­nak tudomásul venni és az adományozónak köszönetet szavazni. (Helyeslés.) Van szerencsém bejelenteni, hogy törvé­nyes időben két indítvány adatott be az el­nökségnél, egyiket dr. Preyer Hugó adta be Kossuth Lajos 90-ik születése napja évfordu­lója alkalmából. A másodikat Szabó N. Fe­rencz adta be az iránt, hogy a »Fővárosi Közlöny« a póttagoknak is megküldessék. Az indítványokat az elnöki előterjesztések után a főjegyző fogja felolvasni. T. közgyűlés! Szomorú elnöki köteles­séget kell ez alkalommal teljesítenem, mikor a nyári szünet alatt bekövetkezett három gyászesetről kell a t. közgyűlésnek jelentést tennem. Mindenekelőtt a hazafias fájdalom érzeté­vel hozom a t. közgyűlés tudomására, hogy a fővárosi törvényhatósági bizottság egy igen tiszteletreméltó tagja, Goldberger Imre, f. é. júl. 13-án elhalálozott. Goldberger a főváros egyesítése óta a törvényhatósági bizottság tagja volt, és e minőségében mindenkor buz­galommal, lelkiismeretesen teljesítette köteles­ségét. Különösen a III. kerület ügyei elő­mozdítása szempontjából fejtett ki nagyobb tevékenységet és szerzett magának érdemeket. Továbbá az őszinte fájdalom érzetével be­jelentem, hogy Thaisz Elek nyug. államrend­őrségi főkapitány aug. 13-án elhalálozott. Thaisz Elek már­ 1848—49 óta volt Pest vá­rosának szolgálatában, utóbb mint Pest váro­sának kapitánya súlyos viszonyok közt lelki­ismeretesen, buzgalommal élt hivatásának. A főváros egyesítése után őt nevezték ki a fő­városi államrendőrség főkapitányává és évek hosszú során át működött a fővárosban álta­lános elismerésre. Végül a fájdalom legőszintébb érzetével ho­zom a t. közgyűlés tudomására, hogy Török János mint tanácsos, Budapest fő- és székváros államrendőrségének főkapitánya f. szept. hó 9-én váratlanul elhunyt. A boldogult kiváló alakja volt a főváros társadalmi életének és épen azért a halála felett érzett részvét való­ban általános. Az állás, melyet betöltött, nehéz feladatokkal járt és ő ezeket buzgósággal, erélylyel, tapintattal végezte mindenkor. A fő- és székváros közbiztonsága és közlekedése terén és egyáltalában a hatáskörébe tartozó ügyek körül buzgó tevékenységet fejtett ki. Azt hiszem, találkozom a 1. közgyűlés véleményével, mikor a hármas gyászeset alkal­mából indítványozom, hogy elhunyt jeles pol­gártársaink iránti tiszteletünknek és a vesz­teség feletti gyászunknak jegyzőkönyvi kifeje­zést adjunk, a gyászoló családokhoz részvét­iratokat intézzünk. (Élénk helyeslés.) Ezeket tehát mint határozatokat mon­dom ki. A bejelentett elhalálozások folytán meg­üresedett törvényhatósági biz.­tansági állások betöltendők. Goldberger Imre helyébe, ki a harmadik kerületben választott képviselő volt, a legtöbb szavazatot nyert póttag, Weber József hívandó be. Török János helyébe (V. ker.) Beck Dénes.« Kullmann Lajos főjegyző fölolvassa a köz­gyűlési határozatokra időközben leérkezett miniszeri jóváhagyásokat. Majd felolvassa azon ministeri feiratot, mely szerint Lukács Béla neveztetett ki kereske­delmi ministerré. Elnök: Azt hiszem,a t. közgyűlés nemcsak örömének ad kifejezést a felségének e leg­figyelmesebb elhatározása felett, de egyúttal üdvözlő feliratot is méltóztatik intézni a kereskedelmi miniszer úrhoz. (Elfogadtatik.) Kullmann Lajos főjegyző felolvassa a köz­munkatanács átiratát, melyben felhívja a tör­vényhatósági bizottságot, hogy három megüre­sedett hely betöltése iránt intézkedjék. Be­jelenti a főjegyző azt is, hogy Schober Albert biz. tag lemondása folytán a középítészeti, Koffinger Frigyes elhalálozása folytán a pénz­ügyi bizottságban üresedett meg egy-egy tag­sági hely. Elnök indítványára a közgyűlés elhatá­rozza, hogy a szükséges választások a leg­közelebbi közgyűlésen fognak megejtetni. Elnök: Áttérhetünk most az indítványokra, a főjegyző úr fel fogja olvasni dr. Preyer Hugó indítványát. (Halljuk! Halljuk!) Kullmann Lajos főjegyző olvassa a követ­kező indítványt: »Budapest fő- és székváros törvényhatósági bizottságának 1892. évi szept. hó 14-én tar­tandó közgyűléséhez. Beadja: Preyer Hugó dr., főv. biz. tag. E hó 19-én üli meg Kossuth Lajos szüle­tése napjának 90. évfordulóját. Megünnepelni készül e napot az egész ország, egy egész nemzet, mely agg hazánk­fiában tiszteli Magyarország újjáalkotóját, az alkotmányos szabadság megteremtőjét s a leg­nemesebb hazaszeretetnek lánglelkű apostolát. Magyarországot Kossuth Lajos tette nem­zetté, s Budapestet ő tette fővárossá. Ha Budapest nem is volna az ország köz­pontja, mely kétszeresen kell, hogy érezze a nemzet minden hazafias szívverését, ha fő­városunk nem is volna hivatva arra, hogy elől járjon e hazafiság és nagy nemzeti hagyomá­nyaink és eszményeink ápolásában — mi elől soha ki nem térhet — úgy a hála és kegyelet elutasíthatlanul emlékeztetnék arra a férfiúra, ki a népviseleti rendszert a szab. kir. vá­rosokra is kiterjesztette, ki Pest városának első népképviselője volt, ki Budapestet tette az országgyűlés szék­helyévé és a kit e város népessége hazánk nehéz napjaiban oly forrón szeretett és imádott. S ezekben az érzéseiben fővárosunk la­kossága és e törvényhatóság közönsége bizo­nyára el nem satnyul, mert a mely nemzet megtagadja nagyjaitól a hála és kegyelet ér­zelmeit, az vagy nem bir érzékkel múltja iránt, vagy nem táplál reményt jövője iránt. A kit a gondviselés ilyen késői korral tüntetett ki s azok közé a kevesek közé emelt, kik megifjult hazánk fejlődését az általuk megvetett alapon az újkor egy félszázadán át mai napig is láthatják — Kossuth Lajos szü­letése napjának 90. évfordulójáról e főváros közönsége is meg fog emlékezni. Tisztelettel indítványozom tehát: választza meg a 1. közgyűlés Kossuth Lajost Budapest fő­város díszpolgárának, intézzen hozzá üdvözlő iratot, keresse meg a főv. közmunkatanácsot azzal az ajánlattal, hogy a hatvani­ utcza Kos­suth nevéről nevettessék el. (Hosszas éljenzés. Elfogadjuk.) Az indítvány felolvasását a karzat közön­sége is éljenzéssel kiséri. Elnök figyelmezteti a hallgatóságot, hogy tartózkodjék a tetszés vagy nem tetszés nyil­vánításától, mert­­különben kénytelen lesz a karzatot kiüríttetni. Elnök : Az indítványok tárgyalására nézve szabályaink előírják a módozatokat, melyeket a közgyűlésnek követnie kell. A 10. §. vilá­gosan kimondja, hogy önálló indítvány beada­tása esetén előbb a felett kell szavazni, vájjon kívánja-e a t. közgyűlés az indítványt egyál­talán tárgyalni, igen-e vagy nem ? Csak ha a t. közgyűlés határozatilag kimondja, hogy tárgyalni kívánja az indítványt, akkor lehet az ügy érdeméről szó. Kötelességem, mint el­nöknek felkérnem a 1. közgyűlést, méltóztassék mindenekelőtt a felett határozni, vájjon kíván­ja-e az ügyet tárgyalni, igen-e, vagy nem ? (Igen !) Ezt csak szavazás útján lehet eldön­teni. (Felkiáltások: Nincs ellene senki !) Helfy Ignácz: A kérdéshez kívánok szólni. Nagyon sajnálom, hogy a t. elnök úr erre az útra tér. Szabadságában áll bárkinek, ha jónak találja, napirendre térést indítványozni, de az elnöki székhez az ily felszólalást sem az alka­lom nagyságát, sem ama állás méltóságát tekintve, méltónak nem tartom. Régóta van szerencsém e gyülekezet tagja lehetni, de nem emlékszem példára, hogy be­terjesztett indítványnyal szemben a t. elnök úr ily eljárást tanúsított volna. Az indítvány elő lett terjesztve, természetszerűleg tárgyalás alá kerül. (Helyeslés.) Elnök: Régebben vagyok főpolgármester, mint a milyen régen a t. bizottsági tag ur a közgyűlés tagja (Úgy van !) és épen azért a szabályokat igen jól ismerem, de úgy látszik, a t. bizottsági tag ur nem ismeri őket. Nekem

Next