Fővárosi Közlöny, 1893 (4. évfolyam, 1-104. szám)

1893-05-23 / 46. szám

IV. évfolyam, 45—40. szám. Budapest, 1893. május 23-én. FŐVÁROSI KÖZLÖNY BUDAPEST FŐ- ÉS SZÉKVÁROS fflVATALOS LAPJA. m kojulunik uinukm kkdukn éh h^atkmkn ELŐK­XKTEN­ ÁB :­E*­.« érre 6 frt. tdlívr» 8 frt. 8aarkaa*16a4 fr . IV. k*T . régi Tároah«» I. «m. 18. Kiadóhivatal: V. kar., hold­n«cza 7. u. KIADJA : BUDAPEST FŐ- ÉS SZÉKVÁROS KÖZÖNSÉGE. A FELELŐS SZERKESZTŐ, HAJNAL ISTVÁN. Hirdatának kiadrólag a aiarka­itA»«f bat » «Útnak fal. HIVATALOS RÉSZ. Budapest fö- és székváros törvényhatósági bizottságának 1893. május 18-án Urtott rendes közgyűlése. II. nap. Elnök : Gerlóczy Károly h. polgármester. Jegy­ző: Kullmann Lajos főjegyző. Gerlóczy Károly h. polgármester, elnök megnyitja a közgyűlést és bejelenti, hogy a főpolgármester úr gyengélkedvén, nem jöhetett és e miatt ő fogja a tanácskozásokat vezetni. (Helyeslés.) Következik a tegnapról hátramaradt ügyek tárgyalása. Vositz Károly jegyző előadja a középítési bizottmány és a tanács előterjesztését a villamos világítás és erő­átvitel czéljára szolgáló elektro­mos vezetékek létesítése és használata iránt kötendő szerződés tervezete tárgyában. Dr Medico Ágoston: T. közgyűlés! A szőnyegen forgó nagyfontosságú kérdéshez kí­vánok szólani. (Halljuk !) Kénytelen vagyok mindenekelőtt kijelen­teni, hogy a tanács javaslatát egészében nem fogadhatom el. (Helyeslés.) Ha nem pártolom Nagy Dezső bizottsági tag arnak a nézetét, a­ki tudomásom szerint külön véleményt jelen­tett be még a bizottság ülésén. Az ellenvéle­mény oda tendál, hogy a villamos világítást a főváros házilag kezelje. Nem tehetem, hogy ezen igen megszívlelendő és figyelemre méltó indítványra vonatkozólag nézeteimet elő ne ad­jam. (Halljuk!) T. közgyűlés! Tény az, hogy a villamos áramot szolgáló kábelek közutakon, tehát a főváros tulajdonát képező területeken lesznek elhelyezve és így igen természetes az, hogy a fővárosnak házilag kellene a villamvilágítást kezelnie, a­mint azt több német város is teszi. De ismerve egyrészt a főváros törvényhatóságának jelenlegi ellen­szenvét a házilag való kezeléssel szemben, me­lyet pénzügyi és administratív nehézségek indokolnak is, Nagy Dezső úr indítványát ez idő szerint keresztülvihetőnek nem tartom, de a jövő tekintetében igenis súlyt tulajdonítok ez indítványnak, mivel meggyőződésem az, hogy a fővárosnak előbb-utóbb házilag kell a villámvilágítást kezelni. (Helyeslés.) Hogy azonban ez keresztülvihető legyen, szükséges, hogy a főváros törvényhatósága már ma különös súlyt fektessen arra, hogy a lehető legjobb és a modern technika magaslatán álló rendszer a főváros részére biztosíttassák. (Élénk helyeslés.) E szempontból kiindulva azt lehetne tehát ajánlani a főváros törvényható­ságának, hogy keresse ki a versenyzők közül azon versenyző rendszerét, a­mely a legjobb. De a törvényhatóság egy más szempontot is éber figyelemmel kísért: egészséges versenyt óhajt teremteni, még­pedig a villamos világí­tás első stádiumában, midőn közgyűlési hatá­rozatával azt mondta ki, hogy az osztrák álta­lános légszesztársulat s a Ganz és társa c­ég­nek egyszerre, azonos alapokon óhajtja az engedélyt megadni. Ha valami, e körülmény szolgálhat a kettéosztás indokául. Ha a köz­gyűlési határozat végrehajtására áttérünk, saj­nálattal konstatálhatjuk, hogy a középítési s a pénzügyi bizottság és a tanács az azonos alapot és az azonos versenyt szem elől tévesz­tette, midőn az osztrák légszesz-társulat ama kérvényét, hogy a budai oldalon egyelőre kábel lefektetésére ne köteleztessék, mert a jobbparti igényeknek ez idő szerint Ganz és társa egye­dül is megfelelhet, támogatta. Ha jó és üdvös a verseny és ha ezen versenyből tényleg hasz­not várnak, akkor a haszonban a Duna jobb­parti lakosokat épen úgy kell részesíteni, mint a balpartiakat, nem pedig egy, amúgy is mo­nopólium birtokában levő társulatot újabb monopóliumban részesíteni, a Duna balparti érdekek károsításával. E bizottmányi és tanácsi előterjesztés ellenkezik a közgyűlési határozat­tal és a fővárosi hatóság jogos igényeivel, a­miért is e monopóliumot biztosító javaslat mellőzésével indítványozom . (Halljuk !) »Mondja ki a közgyűlés a tanács indít­ványának részben való mellőzésével, hogy 1. a Gan­. és társa c­éggel a tanács javaslata értelmében a szerződést rögtön megköti; 2. hogy az osztrák általános légszesz-társulattal a szerződést azonos alapokon csak az esetben köti meg, ha az utóbbi négy héten belül kö­telezi magát arra, hogy a villamos áramot úgy a Duna jobb, mint annak balpartján a Ganz társasággal azonos terjedelemben és azo­nos időben szolgáltatni akarja.« (Helyeslés.) Nagy Dezső: T. közgyűlés! Előttem szóló bizottsági tag úr fölemlítette, hogy én az elektromos világításnak házilag való kezelése érdekében a középítési bizottság ülésén külön­véleményt terjesztettem elő. Tartozom e részbeni állásfoglalásomnak az indokolásával. (Halljuk.) T. közgyűlés ! Én még 1892-ben a deczem­ber hónapban tartott közgyűlésen tettem javas­latot indítvány alakjában a villamos világításnak házilag való kezelése érdekében. Indítványom, a­melyben részletesen ki vannak fejtve az in­dokok, a­melyek engem erre vezettek, akkor a tanácshoz lett utasítva. Arról volt ugyanis javaslatomban szó, hogy a t. tanács tanulmá­nyozza a villamos világítás házilag való keze­lésének kérdését és azután tegyen erre vonat­kozólag előterjesztést annak idején, a­mikor r. villamos világításnak kérdése végleges eldöntés alá kerül. Én nagyon sajnálom, hogy ezen indítványomnak nem felelt meg a t. tanács és nem tanulmányozta a házilag való keze­lés kér­dését, mint óhajtandó lett volna. Pedig ha tanulmányozta volna ezt a kérdést úgy , mint én azt javaslatba hoztam , akkor ma a vállal­kozókkal szemben álláspontunk egészen más, sokkal kedvezőbb volna. Mi most nem tudjuk, hogy mit adunk, sem azt nem tudjuk, hogy mit kapunk a vállalkozóktól, vagyis az egész kérdés, műszaki szempontból tekintve a dolgot, nincsen kellően kifejtve. De én nem akarok erre most bővebben kiterjeszkedni, mert a szer­ződésben benn van, hogy a főváros bármikor önkezelésébe veheti az elektromos világítást. Ez­ mindenesetre valami. Különben is — mint említem — indokaimat a házikezelésnek rög­töni átvételére vonatkozólag 1892-ben tett indítványom alkalmával soroltam fel. Szólani kívánok most­­. közgyűlés, ma­gáról a vállalkozókkal kötött szerződésről. (Halljuk !) Én már a bizottsági tárgyalások alkalmá­val tapasztaltam, hogy a közgyűlési határozat a bizottságnak kezét nagyon megkötötte; ennek tulajdonítom én, hogy a vállalkozókkal folytatott tárgyalások során nem tudtunk oly­an eredményeket elérni, mint a­minek kívánato­sabbak lettek volna. Tulajdonítom ezt az ered­ménytelenséget annak, hogy két és nem egy vál­lalkozóval voltunk kénytelenek tárgyalni. Én barátja vagyok a konkurrencziának. Üdvösn­é tartom az egészséges versenyt minden tekin­tetben, minden téren. (Helyeslés.) De én b­i­z­tosítva látom ezen egészséges versenynek létre­jöttét már az által is, ha a főváros — ebben a speciális esetben — nem ad kizárólagos en­gedélyt építkezésekre és nem tartom szüksé­gesnek a konkurrenc­iát előidézni az által, hogy két vállalkozóval köttetik az elektromos áram szolgáltatására né­ve szzerződés. Éppen ellenkezőleg. A két vállalkozóval kötött szer­ződésnek az az eredménye, hogy kétszeres befektetésre lévén szükség, a fogyasz­tás pedig csak ugyanaz marad: az árak és az adminisz­trác­ió-költségek emelkednek, a­mit megint a fogyasztók sínylenek meg. Meg vagyok arról győződve, hogy ha nem két, hanem csak egy vállalkozóval tárgyaltunk volna, az egység­árakat alacsonyabbakká tudtuk volna tenni. Én mindezek alapján bátorkodom a követ­kező indítványt elfogadásra ajánlani. (Halljuk!) A közgyűlés felhatalmazza a tanácsot, hogy a jelen szerződési tervezet alapján el­járván, a két vállalkozóval külön-külön indít­son meg tárgyalásokat, hogy az egységárakban kedvezőbb eredmény éreztessék el és kösse meg a szerződést azzal a vállalkozóval, a­ki a leg­nagyobb kedvezményt biztosítja. Fülöp Károly dr., T. közgyűlés ! Bár­milyen nyomós érveket hoztak is fel az előt­tem szólottak álláspontjuk védelmére, én indít­ványukat az ügy mostani stádiumában el nem fogadhatom. Mert én előttem az a czél lebeg s azt hiszem mindnyájunk előtt, hogy a vil­lamos világítás kérdése megoldassák végre valahára itt a fővárosban. (Helyeslés.) S ezt a czélt nem szabad föláldoznunk problematikus eredményekért, a­mikről bizonyosat nem tudunk, különösen nem akkor, a­mikor hosszú ideig folytatott tanácskozások és tárgyalások után a megvalósulás felé közelebb állunk, mint valaha. (Helyeslés.) Különben is a közgyűlés már határozott ebben a kérdésben. A múlt évben kimondotta, hogy vállalkozókkal és pedig két társulattal, a légszesz- és ganz-társulattal megkötendő szerződés megállapítására kiküld egy bizott­ságot, ezzel a határozatával lerakta azokat az alapelveket, a­melyeken a villamos világítás kérdésének alapulnia kellett. A közgyűlés akkor egyenesen és határozottan kimondotta, hogy mindjárt az első évben köteleztessék a lég­szesztársaság arra, hogy hálózatát nagyobb terjedelemben létesítse. Azt hiszem, hogy ezen elvi állásponttól ma nem szabad eltérnünk. (Helyeslés.) Del Medico Ágoston bizottsági tag úr indít­ványának azt a részét sem tehetem magamévá, a­mely azt mondja, hogy a Ganz-társasággal a szerződés azonnal köttessék meg, ellenben a légszesztársulatnak adassék négy heti gondol­kodási idő arra, hogy hajlandó-e a villanyos áramot úgy a Duna jobb, mint annak bal­partján a Ganz-társasággal azonos terjedelem-­­ben és időben szolgáltatni. Azt hiszem, hogy­­ ez az intézkedés teljesen szükségtelen, mert

Next