Fővárosi Közlöny, 1894 (5. évfolyam, 1-104. szám)

1894-01-05 / 2. szám

Tartalom : 1. A balharti végleges vízmű II. részletének ki­építése ügyében kelt vegyes bizottsági előterjesztés 2. A pénzügyi bizottság véleménye a javadalmi díjjegyzékek új tervezetéről. 3. A belügyminiszer leirata a Rókus-kórház helyett építendő új kórház ügyében. 4. A h. polgármester intézkedése az influenza be­tegség tárgyában kelt belügyministeri leiratra. 5. A tanács üdvözlő irata Toldy József főügyészhez. 6. Közlemény a VIII. nemzetközi demográfiai con­gressusról. 7. A középitési bizottság 1893. decz. 22-iki ülése. 8. Kimutatás a heveny-ragályos károkról 1893. decz. 24—decz. 31. 9. Vízvezetéki heti kimutatás. HIVATALOS RÉSZ. A balparti végleges vizmű Il­ik részleté­nek kiépítésére vonatkozólag a középitési igaz­gató által előterjesztett tervekre a végleges vizmű terveinek megbirálására kiküldött vegyes bizott­ság a következő jelentést terjesztette a tanács elé: Tekintetes tanács! A balparti végleges vízmű kiépítése körül 1894. év folyamán végrehajtandó munkálatokra vonatkozólag a mérnöki hivatal által előterjesz­tett tervet és javaslatot mai ülésünkben felül­vizsgálván, van szerencsénk arra tiszteletteljes véleményünket a következőkben előadni. Konstatáljuk, hogy a mérnöki hivatal által előterjesztett terv mindenben alkalmazkodik ahhoz az elrendezési tervhez, melyet a végleges vízműnek Káposztásmegyer község határába eső részére ugyancsak a mérnöki hivatal készített és a­melyet felülvizsgáltunk és elfogadtunk. A vízműnek legközelebb kiépítendő részle­téül a terv szerint a rákospalotai sziget van kijelölve. A szigeten a terv készítése előtt talaj­fúrások foganatosíttattak s a fúrólyukakból nyert víz vegyelemzés alá vétetett. A vegyelemzés adatai alapján helyeselnünk kell a kibővítés programmját, mert a vízműnek ez a része nem­csak bőséges vizet, hanem a vízmű többi ré­szeihez viszonyítva a vízmű legjobb vizét is fogja szolgáltatni. E meggyőződésünkben meg­erősít bennünket a termelési hely kedvező fek­vése is, mely a szűrő talajt mindennemű meg­fertőzések ellen beláthatlan időkre biztosítja. A tervet illetőleg hozzájárulunk a mérnöki hivatal javaslatához, a­mely szerint a szigeten négy kút létesítendő, a gépházba két nagy füg­gőleges gép és egy kondensátor, a kazánházba pedig egy gőzkazán lenne beszerzendő, úgy, hogy e berendezéssel tartalék­ gépező is fogna rendelkezésre állani. A szigeten termelt víznek a balpartra le­endő átvezetésére nézve a mérnöki hivatal al­ternatív javaslatot tesz. A víz átvezetése a Duna medrében fektetendő vascsöveken, vagy pedig a Duna medre alatt az agyagrétegben létesí­tendő alagcsatornán keresztül történnék. E javaslatok közül a vascsőfektetést elejten­dőnek tartjuk, mert nézetünk szerint ezen cső­fektetésnek műszaki keresztülvitele nehézségekbe ütközik. A munkálatok téli időben egyáltalán nem folytathatók, a­mi magában véve is nagy, jelentőséggel bír, mert a mű létesítésénél pótol­hatlan időveszteséget idézne elő. Hozzájárul ehhez, hogy az egyes csődarabok helyes össze­illesztése, tömítése a víz alatt ellen nem őriz­hető s az egész műtárgy állandóan nehezen hozzáférhető része lenne a vízműnek. Ez pedig hátrányos nemcsak azért, mert a természetes kopás és az elhasználás folytán igényelt javítá­sok minden alkalommal nagy előkészületeket tennének szükségesekké s az üzem ilyenkor h­osz­szabb időn át szünetelne, téli időben pedig a csővezeték egyáltalán nem is lenne hozzáférhető, hanem azért is, mert a Duna árja hordalékot visz magával, mely a csővezetékre káros befo­lyással lehetne, sőt még a hajók vashorgonyai is megsérthetnék. Közegészségi tekintetben fon­tosságot kell tulaj­donítanunk azon körülmény­nek is, hogy a csővezeték időközönként tisztít­ható legyen, erről pedig a vascsővezetéknél le kellene mondani. A mederbe fektetendő vascsővezetékkel egybekötött hátrányokkal szemben megvizsgál­tuk, hogy miképen alakulna a helyzet, ha a Duna medre alatt az agyagrétegben alagcsatorna és a két parton ahhoz vezető aknák létesíttet­nének és vizsgálódásunk eredményeképen hatá­rozottan az alagcsatorna létesítése mellett fog­lalunk állást. Könyves Tóth Mihály vállalkozó mérnöknek a vízvezető alagcsatorna kiépítésére vonatkozólag a mérnöki hivatal jelentése mellett előterjesztett ajánlatából kitűnik, hogy az idő­járás az alagcsatorna építésére nincs befolyással, az építés tehát bármikor megkezdhető s az idő­járás viszonyaira való tekintet nélkül folytatható és öt hónap alatt befejezhető. Az alagcsatorna kedvezőbbé alakítja az üzem viszonyait, a­meny­nyiben a vascsővezetéknél jelentékenyen kisebb súrlódási veszteséget idéz elő, az alagcsatorna bejárható, időközi tisztítása és javítása nehéz­séggel nem jár. Arra nézve, hogy az alag­csatorna milyen anyagból építtessék, a végleges határozathozatal akkorra tartandó fenn, amikor a mérnöki hivatal a részletes tervek mellett a vállalkozóval az iránt folytatandó tárgyalások eredményét fogja előterjeszteni. Tekintettel arra, hogy az alagcsatornának tekintélyes belső nyomást kell leküzdenie, néze­tünk szerint megfontolás tárgyává kellene tenni, hogy a csatorna, ha a műszaki keresztülvitel nehezen leküzdhető akadályokba nem ütközik betonból létesíttessék és pedig a kellő szilárd­ság érdekében tisztán portland clementtel.­­ Ehhez képest fölkértük a középítési igazgató urat, hogy a terv elkészítésénél és a vállalko­kozóval folytatandó tárgyalásoknál most elő­adott nézetünkre legyen figyelemmel. Belügyminiszer úr ő nagyméltósága a szé­kes­főváros közönségéhez 108.002 III. 5. szám alatt intézett leiratában oly irányú intézkedést kíván a székes főváros közönségétől, hogy a káposztásmegyeri vízmű 1894. év folyamán kiépítendő részének üzembehelyezése a jövő nyárig bekövetkezhessék. Erre nézve Könyves Tóth Mihály, vállalkozó mérnöknek és Röck István gépgyárosnak elénk terjesztett ajánlatai alapján abban a véleményben vagyunk, hogy a vízmű újabb része a munkák megkezdésétől számított 7 hónap alatt üzembe helyezhető. Jelentjük meg, hogy mai ülésünkben Rupp Imre mint tanácsos úr a közmunkák tanácsa nevé­ben kijelentette, hogy a káposztásmegyeri víz­mű 2-ik részének kiépítéséhez fenti javaslatunk értelmében hozzájárul s ennélfogva a tervnek törvényszerű tárgyalás végett a­­közmunka­­­tanácshoz leendő átküldése mellőzhető. A mérnöki hivatal a javaslatba hozott mun­kálatokkal kimeríti az 1894. évi programmot s kijelenti, hogy Káposztásmegyerről uj nyomó­csőnek bevezetését még a jövő 1894. évben szükségesnek nem tartja. Ha egyedül abból a szempontból vizsgáljuk a dolgot, hogy a meg­levő csővezeték alkalmas-e arra, hogy a kibő­vítés után Káposztásmegyeren naponként össze­sen termelendő 60.000 köbméter vizet a vá­rosba bevezesse, helyeselnünk kell a mérnöki hivatal véleményét, mert a nyomó csővezeték át­mérője úgy állapíttatott meg, hogy a gazdasá­gos üzem mellett 24 óránként 120.000 köb­méter vizet legyen képes szállítani, a csőveze­ték tehát a káposztásmegyeri vízmű­s­ik rész­letének kiépítése után is csak szállítóképességé­nek feléig lesz igénybe véve. Ámde itt más te­kintetek is okvetlenül figyelembe veendők. Pro­videálni kell arra az esetre, hogy ha a meg­levő nyomócső véletlen eset folytán sérülést szenved, a főváros ne legyen elzárva a Ká­posztásmegyeren termelhető összes vízmennyi­ségtől. Nem valószínű ugyan, de mégis bekövet­kezhetik a nyomócsőnél valami baleset, cső­törés, tömítetlenség vagy hasonló baj, mert a csővezeték új és még kellően nincsen megüle­pedve, s minthogy az ilyen véletlen balesetet nem lehet megelőzni, megtörténhetik, hogy a helyreállítási munkák tartama alatt egy esetleg több napon át a főváros egészen el lenne zárva a káposztásmegyeri víztől, már­pedig akkor a­mikor a főváros vízellátása naponkint 60.000 köbméter vizet vesz igénybe Káposztás­megyerről, kiszámíthatlan zavarokat idézne elő, ha ez a nagy vízmennyiség ezen egy napra is elvonatnék a fogyasztástól. Ezért tartjuk szük­ségesnek, hogy Káposztásmegyerről a nyugati pályaudvarig a 2-ik nyomócsővezeték is mielőbb, lehetőleg azonban 1894. év folyamán lefektet­tessék. Tekintettel arra, hogy a 2-ik nyomócső­vezeték 1—2 év múlva okvetlenül lefektetendő, ennek költségeit megtakarítani nem lehet; azt a biztonságot, mely a vízszolgáltatásban a 2-ik nyomócső lefektetése által keletkeznék, csak az­zal a kamatveszteséggel fizetné meg a főváros, mely arra az 1—2 évre esik, mely alatt a 2-ik nyomócső létesítése nem okvetlenül szükséges. Budapesten a balparti végleges vízmű ter­veinek megbirálása végett alakított vegyes bi­zottságnak 1893. évi deczember hó 29-én tar­tott üléséből. A községi fogyasz­ási adóról, köve­zetvámról, állás- és hely­illetékekről, és kikötési és lakhely­dijakról szóló java­dalmi díjjegyzékek 1894. évi ápril 1-től 3 évre ismét megállapitandók lévén, a főszámvevő az új tervezetet bemutatta s azt a közélelmezési bizottság letárgyalta.­­­gy a díjjegyzékek terve­zete, mint a közélelmezési bizottság jelentése külön­külön kinyomatván, szétosztattak. A pénzügyi bizottságnak ide vonatkozó jelen­tése pedig következőleg hangzik: Tekintetes Tanács! A közgazdasági és közélelmezési bizottmány­nak a javadalmi díjjegyzékek, nevezetesen a köz­ségi fogyasztási adóról, az állás- és hely­illetékekről, a kikötési és lakhely-díjakról s a kövezetvámdíjak­ról szóló díjjegyzékek 1894. ápril 1-től további 3 évre megállapítására, továbbá Rémi Róbert törvényhatósági bizottsági tagnak a kőbányai borkereskedelem visszaterelése érdekében teendő intézkedések iránt a közgyűléshez benyújtott indítványára tett előterjesztését tárgyalás és véleményes jelentés végett nekünk kiadni mél­tóztatott.

Next