Fővárosi Közlöny, 1896 (7. évfolyam, 1-104. szám)

1896-10-09 / 78. szám

Tartalom 1. A tiszti és kerületi orvosok hatásköre ügyében kelt belügyminiszeri leirat. 2. A főváros közegészségi állapota augusztus hóban. 3. A közmunkatanács ülése f. hó 1-jén. 4. A pénzügyi bizottság szept. 28-án és okt. 5-én tartott ülései. 5. Hivatalos hirdetmények és kimutatások. M­EGJELENIK MINDEN KEDDEN S PÉNTEKEN Előfizetési ár: Egész évre 6 frt, félévre 8 frt. Szerkesztőség: IV. ker., régi városház, I. em. 18. Kiadóhivatal: V. ker., hold-utcza 7. sz. A törvényhatósági bizottság rendes és póttagjai részére díjtalanul küldetik. KIADJA: BUDAPEST SZÉKES FŐVÁROS KÖZÖNSÉGE. FELELŐS SZERKESZTŐ : HAJNAL ISTVÁN. A lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás a kiadóhivatalhoz intézendő. Hirdetések a szerkesztőségben vétetnek fel. A lakások pontos bejelentését kéri a kiadóhivatal. BUDAPEST SZÉKES FŐVÁROS HIVATALOS LAPJA HIVATALOS RÉSZ. A székes­főváros törvényhatósági bizottsága f. hó 10-ikén d. u. 4 órakor rendkívüli köz­gyűlést tart, melynek tárgya: a jövő ország­gyűlés összehívása tárgyában érkezett kegyelmes királyi meghívó levél kihirdetése. A tiszti és kerületi orvosok hatásköré­nek módosítása tárgyában hozott közgyűlési hatá­rozatra a belügyminiszer úr a következő leiratot intézte a székes főváros közönségéhez: 20.930—III. sz. Budapest fő- és székváros közönségének. A törvényhatósági bizottság folyó évi feb­ruár hó 19-én és folytatva 20-án tartott köz­gyűlésében 221. kgy. szám alatt hozott határoza­tát, mely szerint a halottvizsgálat foganatosítása a kerületi tiszti orvosok hatásköréből kivétetett és a kerületi orvosok hatáskörébe utaltatott, egyszersmind a kerületi elöljáróságokról 1894. évben 472. kgy. szám alatt alkotott szabály­rendelet 38 §-ának megfelelő módosítása elren­deltetett, dr. Korotnai Árpád és dr. Kelen József kerületi orvosok felebbezése folytán is, felülvizsgálat alá vévén, jóváhagyhatónak nem találtam. Mert a kerületi elöljáróságokról szóló 1893 : XXXIII. t.-czikk világos czélzata az, hogy a kerületekben az egészségügyi közigazgatás a szegénybetegek gyógykezelésétől teljesen külön választva legyen és ezen különböző jellegű fel­adatok külön közegek által végeztessenek ak­ként, hogy az egyik feladat teljesítésére hivatott közegek a másik ügykörhöz tartozó teendőket egyáltalában ne végezzenek. A törvény ezen czélzata kitűnik nemcsak annak 4., 9. és 24. §-ból, melyekben a kerületi orvosok félreismerhetlen czélzatossággal min­denütt »a szegények gyógykezelésével megbízott kerületi orvosok« megjelöléssel említtetnek fel, de kitűnik különösen a törvény alapjául szol­gált törvényjavaslat indokolása azon tételéből is, melyben a tiszti orvosok hatáskörével szembe állítva, a kerületi orvosok feladatául kizárólag a szegény betegek gyógyítása van feltüntetve. Az indokolás ezen kijelentése ellen felszólalás nem történvén, kétségtelen, hogy a törvényhozás a törvényt azon c­élzattal alkotta meg, hogy a kerületi orvosok feladatát kizárólag a szegények gyógykezelése képezi. Kitűnik ez a két különböző feladat elvég­zésére hivatott közegeknek a törvény által meg­állapított különböző szervezéséből is. Míg ugyanis az egészségügyi közigazgatási szolgálat ellátására rendelt tiszti orvosokat valóságos köz­igazgatási tisztviselőkké tette, azokat a betegek — és pedig nemcsak a szegények, de általában minden beteg — gyógykezelésétől feltétlenül eltiltotta s a kerületi tiszti személyzetre alkal­kalmazott elvhez képest, állásukat állandósította s azt részükre életfogytiglan biztosította, a kerü­leti (úgynevezett szegény) orvosokra semmiféle megszorítást meg nem állapított, állásukat nem állandósította, hanem eltérőleg időlegessé tette, minél fogva ezen gyakorló orvosok a többi tiszti személyzettel szemben, állandó közigazga­tási tisztviselőknek nem is tekinthetők, a­meny­nyiben állásuk hat évenkint új szabályozás alá esik, a­mint a viszonyok és a mutatkozó szük­séglet azt kívánja. Ebből világos a törvény azon c­élzata, hogy más nemű közegek által láttassanak el az egészségügyi közigazgatás teendői és más köze­gek által a szegények gyógykezeltetése, miből önként folyik, hogy az egyik feladatkörbe eső teendők a másik ügykör ellátására hivatott közegek által nem végezhetők. A törvény czélzatának és egyenes rendel­kezéseinek helyesen felelt meg tehát a fő- és székváros közönsége, midőn a kerületi elöljáró­ságokról 1894. évben 472. kgy. szám alatt al­kotott szabályrendelet 38. §-ban kimondotta, hogy a kerületi orvosok kizárólag csak a szegény betegek gyógyításával foglalkoznak. Eszerint tehát az egészségügyi közigazgatási szolgálat körébe tartozó teendők a kizárólag szegény betegek gyógykezelésére hivatott kerületi orvosok feladatává tehető nem lévén, minthogy a halott vizsgálat az egészségügyi rendészet körébe tartozó, kétségtelenül közigazgatási te­eendő, az a kerületi orvosok ügykörébe, a­mint arra a fő- és székváros jogügyi bizottsága is helyesen rámutatott, csak a törvény megváltoz­tatásával volna utalható. A törvény ily irányú módosításának kezdeményezésére azonban ma­gamat hivatva nem érezhetem, mert idevágó intézkedései helyességétől teljesen át vagyok hatva s azoknak a jelzett irányban való módo­sítását sem a szolgálat érdekében fekvőnek, sem a szegények gyógykezeltetése érdekeivel megegyeztethetőnek nem tartom. Habár tehát nem vonom kétségbe, hogy a tiszti orvosok ez idő szerint teendőkkel felette meg vannak terhelve, sőt tudomásom van arról, hogy a jelen szervezet mellett főleg az úgy­nevezett nagyobb kerületekben a törvény és a közszolgálat követelményeinek kellő módon meg­felelni képtelenek ; habár az is lehetséges, hogy a szegény betegek gyógykezelésére hivatott kerületi orvosok elfoglaltsága aránylag csekély is, mindez nem szolgálhat alapul arra, hogy a bajok elhárítása a törvény rendelkezéseivel és czélzatával ellenkező módon kiséreltessék meg és hogy a törvény által élesen szétválasztott hatáskörök összezavarásánál oly teendők utal­tassanak a kerületi orvosok hatáskörébe, melyek törvény szerint a tiszti orvosok körébe tartoz­nak s a melyek végzésére a kerületi orvosokat megbízatásuk idejének lefolyása előtt kötelezni különben sem lehetne, miután állásaikra való alkalmaztatásuk egészen világosan meghatározott teendőkre történt. Ezek azok az indokok, melyekből a tör­vényhatósági bizottság szóban levő határozatá­hoz jóváhagyólag nem járulhatok. Mivel a fő- és székváros közönségét a folyó évi február hó 19-én és folytatva 20-án tartott közgyűléséből tett, továbbá a polgármester folyó évi február hó 28-án 5974/elu. szám alatti jelentésével felterjesztett iratok visszaküldése mellett tudomás és további eljárás végett érte­sítem. Budapesten, 1896. évi szeptember hó 30. Perczes s. k. Budapest székes főváros közegészségi állapota 1896. évi augusztus hóban. A székes fő­város közegészségi állapota, viszonyítva a mult havihoz, általános halálozás tekintetében válto­zást alig mutat. Elhalt ugyanis julius havában 1059, e hóban 1049 (— 10). A hevenyragályos kórok közül a hasi hagy­máz e hóban is emelkedett (68,102 +34). A többi ragályos kórok a múlt havihoz képest csökkentek. Volt ugyanis julius hóban 709 he­venyragályos eset, e hóban csak 540, vagyis 169 esettel kevesebb, mint julius havában. — A heveny gyomorbélhurut e hóban is a nyári hónapokban észlelt módon emelkedett. (Aug. 302, jul. 213 + 89. — mult évi aug. 292, most + 1o.) Élve született e hóban 1810, meghalt kato­nák nélkül, az útról jött s itt elhalt 115 egyén levonásával 1049, így a születések 761-el múl­ták felül a halálozásokat. A lefolyt utolsó öt év­­ első havában a szü­letési és halálozási esetek egymáshoz a követ­kezőleg viszonylanak. A kötelezőleg fennálló bejelentések szerint a heveny ragályos kórok betegedési esetei kerü­letekre beosztva következő számmal fordultak elő : vérhas 7, hasi hagymáz 102, hólyagos himlő 1, álhimlő 1, bárányhimlő 16, vörheny 100, kanyaró 56, roncsoló toroklob és torokgyík 71, szamárhurut 65, gyermekágyi láz 3, orbáncz 64, trachoma 50, járványos sültő­mirigyláb 3, járványos agygerincz —, agygyuladás 1, össz. 540. Ezen bejelentett ragályos kórnemek tekin­tetében 42 esetben történt felülvizsgálat, illetve ellenőriztetett a ker. tiszti orvosok ténykedése a tiszti főorvosi hivatal részéről. Járványnyá fajulásuk meggátlása szempont­jából a szükségesnek mutatkozó hatósági óv­intézkedések — elkülönítés, fertőtlenítés stb. — megtétettek. •Augusztus hóban a székes­főváros összes nyilvános és magánkórházaiban gyógykezelte­tett 6334 fekvő és 8025 járó­beteg, vagyis 104-el kevesebb, mint az elmúlt hóban. A kerületi orvosok által gyógykezeltetett 460 fekvő és 1361 járó beteg, összesen 1821, kórházba küldetett 61 egyén. Előfordult kezelésük alatt hasi hagymáz 2, vérhas 4, álhimlő 1, bárányhimlő 1, vörheny 1, kanyaró 2, roncsoló torokláb és torokgyík 4, szamárhurut 13, influenza 5, orbáncz 4, gyo­morbélhurut 486, tüdővész 66, tüdőgyuladás 18, váltóláz 25, bujakór 31. Sürgős esetben más kerületben lakó sze­gény beteghez 10-szer hivattak. Augusztus hóban a lipótmezei országos té­bolydában 947, az angyalföldi elmebeteg­ élve született meghalt 1892. év 8 első havában . 12.350 9.800 1893. » 8 » » 12.685 9.817 1894. » 8 » » 13.513 8.881 1895. » 8 » » 14.346 9.450 1896. » 8 » » 13.815 9.667 egyén.

Next