Fővárosi Közlöny, 1902 (13. évfolyam, 1-47. szám)

1902-01-03 / 1. szám

Közlöny 1. szám, ma olcsón eladott utcraterületet később majd a rajta levő épületekkel együtt drága pénzen újból ki kell sajátítani. Miután azonban a területre ma még szük­ség nincs, a kincstár ezt az útszakaszt 6 vagy 10 évre haszonbérbe vehetné oly feltétellel, a­hogy ezt a területet ma is bérli, de kizárván azt, hogy rajta épületet emelhessen. A megvenni kívánt terület a vagyonleltár­ban átlag 50 koronára van becsülve, de ily áron a mérnöki hivatal szerint el nem adható. E mérnökhivatali vélemény figyelembe véte­lével a telekeladó albizottság városrendezési és fejlődési szempontból nem látott fenforogni aka­dályt arra nézve, hogy a kért telektömb a pénz­ügyminiszter úrnak eladassék, néhány, az álta­lános szabályozási tervben megrajzolt utcza terü­letével együtt, kivételével a Delej utczának, mely­nek területét a jövő fejlődésre való figyelemmel eladni nem szabad. E szerint az eladható terület 20.833 ^n-es, melynek értékét az albizottság a telek előnyös fekvésére és a környék fejlettségére való tekin­tettel f­ölenkint 60 K-ra tette s javasolta, hogy a tanács ily árban való eladás iránt tegyen elő­terjesztést a közgyűlésnek. A telektömbön keresz­tülvonuló Delej-utcza 1383 -^-g -es kiterjedésű területe egyelőre 10 évi tartamra, fel nem mond­hatólag, a 11-ik évtől kezdve pedig egy évi fel­mondás kikötésével 3300­­. évi bér mellett lenne a pénzügyminiszter úrnak bérbeadandó. A pénzügyi bizottmány a telekeladó albi­zottság javaslatához azzal járult, hogy a telek­tömbön levő homoknak a lejtszínig való elhor­dása jogát a főváros magának tartsa fenn. A tanács a bizottságok javaslatát pártolólag terjesztette 1901 tavaszán a közgyűlés elé. A közgyűlés 1901 é. 283. sz. határozatával ki is mondotta, hogy a pénzügyminisztérium részé­ről kért X. ker. 8624/28., ~ 8626/c., 8626/d. és 8627. hrsz. telektömböt hajlandó a m. királyi pénzügyminiszter úrnak örökáron és pedig a megajánlott négyszögölenként 40 koronával szem­ben 60 koronáért eladni. Egyúttal Földváry Imre biz. tag indítványára a tanács e részbeni javaslatának mellőzésével kimondta a közgyűlés,­lés, hogy a telektömböt szelő, ez időszerűit meg­nyitatlan Delej­ utczának 1383 4%és négyszögöl területe sem örök áron való eladás, sem bérbeadás tárgyát nem képezheti. E határozatra a m. kir. pénzügyminiszter a következő leirattal válaszolt: A székesfőváros tekintetes tanácsának Budapesten. Folyó évi márczius hó 22-éről kelt 17 652. számú felterjesztésére értesítem a tekintetes ta­nácsot, hogy a m. kir. államvasutak gépgyárának kibővítésére szolgáló telkek eladására vonatko­zólag a székesfőváros közönségének 283/901. számú közgyűlési határozatában felállított felté­teleket részemről elfogadhatóknak nem találtam. Első­sorban a székesfőváros közönsége az általam ajánlott 40 korona vételárral szemben a telkek eladási árát négyszögölenként hatvan ko­ronában állapítja meg. Nem ismerem ugyan az indokokat, a­melyek a székesfőváros közönségét az eladási árnak a leltári értéket jóval meghaladó összegben való megállapítására indították, de kétségtelen, a min­dennapi tapasztalatok által bebizonyított tény hogy még a székesfőváros vagyonleltárában ki­tüntetett becsérték sem felel meg — a jelen­legi viszonyok közt — a tényleges dologi érték­nek és hogy így annak leszállítása teljesen indo­kolt lenne. Ily körülmények közt én részemről ajánla­tomnak változatlan elfogadását bízvást remélhet­tem és pedig annál is inkább, mert a székesfő­város közönsége a gyári ipar fejlesztésére irányuló törekvéseket mindenkor hazafias készséggel, de saját jól felfogott érdekében is támogatta és alig hihettem, hogy a székesfőváros közönsége azt a méltányos eljárást, melyet eddigelé magánosok­kal szemben követett, épp a kincstárral szemben fogj megtagadni. Mindezek daczára, minthogy a dolog ter­mészetéből folyólag nagy súlyt fektetek arra, hogy az államvasutak gépgyára a vele szomszédos telken bővíttesék ki, a" 22.217200-es kiterjedésű telektömbért ezúttal négyszögölenként ötven (50) koronát ajánlok fel, és a­mennyiben ez az összeg a teljes leltári becsértéknek felel meg, nem kétel­kedem azon, hogy a székesfőváros közönsége ajánlatomat most már változatlanul el fogja fogadni. A f. évi január hó 30-áról kelt 90.468/900 számú leiratomban felállított abbeli kikötéshez, hogy a Delej utczának a Kőbányai-útig tervezett meghosszabbítása végleg elejtessék, ezúttal is a leghatározottabban ragaszkodom. Ismétlések elke­rülése végett ebben a tekintetben az említett le­iratomban foglalt indokokra utalok, kijelentvén egyidejűleg, hogy a vételi ügylet meghiúsulása esetére a gépgyárnak a székesfőváros területéről való esetleges kihelyezését kellene fontolóra vennem. Felk­rem a tekintetes tanácsot, hogy aján­latomat újólag a székesfőváros közönsége elé terjeszteni és ott annak változatlan elfogadására törekedni szíveskedjék. Budapesten, 1901. október hó 18-án. Lukács s. k. A tan. VI. ügyosztály, valamint a telekeladó albizottság nézetéhez képest a pénzügyi bizottság erre azt a véleményt adta, hogy mivel a pénzügy­miniszter úr a szóbanforgó telektömb fs­öléért 50 koronát ajánl fel, e vételár, mint a vagyon­leltári becsértéknek megfelelő, elfogadandó lenne. Mivel azonban a bizottság a pénzügyminiszter úr által felajánlt mérsékelt vételár elfogadását csupán azon körülményre való tekintettel javasolja, hogy ez a telektömb az államvasutak gépgyárának kibővítésére, tehát gyári czélra engedtetik át, egyúttal kikötendőnek tartja a bizottság, hogy ha

Next