Fővárosi Közlöny, 1907 (18. évfolyam, 51-96. szám)
1907-06-24 / 51. szám
támadás. Egyáltalában az utóbbi időben a tanácskozás modora nem annyira nyugodt, mint annak lennie kellene, hogy eredménynyel működhessék a közgyűlés. Vizsgáljuk az intencziókat, hogy ne mondja a veséket, bizony néha nem is akarjuk elismerni egymás tiszta célzatait, tehát nagyon közel állunk a gyanúsításokhoz, ezáltal felingereljük magunkat, a szenvedélyek dolgoznak, ahelyett, hogy a higgadt ész és az argumentáció lenne egyedül a döntő. Óhajtandó volna, hogy egymás iránt viseltessünk bizalommal, vagy legalább a bizalmatlanságot oly sokban ki ne fejezzünk, amint azt a tények nem igazolják. Ha majd bizalmatlanoknak kell egymás iránt lennünk, ha a kötelesség ezt fogja kivárni, ez elől sem fogunk elzárkózni. Szóló szintén azon párthoz tartozik, amely úgy látszik, a többséget képviseli a törvényhatóság kebelében. Biró Henrik: Miért csak látszik? Máttyus Arisztid azt hiszi, hogy ezt a kifejezést helyesebb használni, mint odaállítani hatalmi kérdésnek. (Helyeslés.) A hiba akkor lett elkövetve, hogy alig alakult meg ez a törvényhatóság, ez a párt létjogában támadtatott meg, vagyis itt egészen új tanokat hirdettek, hogy t. i. egyesek jogosítva vannak egy párt alakulását és a pártnak hirdetett programmja iránti őszinte akaratát kétségbe vonni. Honnan ez a jog és kit illet meg az a jog ? Viszont ezt a pártot sem illeti meg ez a jog, hogy a közgyűlés más csoportát — bár nem vette észre, hogy mint kezdeményező ilyen téren mozgott volna a párt — megtámadjon és gyanúsítson. Elnök: Bocsánatot kérek, hogy megszakítom, de azt hiszem, hogy el méltóztatik térni a tárgytól. Kérem, méltóztassék a tárgyhoz tartani magát. Máttyus Arisztid csak azt a kérést intézi a közgyűléshez, hogy lehetőleg tartózkodjunk az erős kifakadásoktól, tiszteljük egymást, és azt hiszi, hogy e kérés előterjesztése talán nem egészen tárgyon kívüli felszólalás. Áttérve magára a tárgyra, nem járul hozzá a tanács előterjesztéséhez, de nem azért, mert ennek a pártnak tagja. Itt az indokolás igen hibás. Nem volt az olyan rosszul gondolva, nem a tanács részéről, hanem a megye kérvénye részéről, mint amilyen kifejezést használt. Azt mondani, hogy a mezőgazdasági munka, vagyis az aratás biztosításának fontos érdeke hatályosabb eszközökkel védelmezendő meg, mint az ipari munka érdeke, nem egészen helyes. Meg tudja ezt az agráriusoknak bocsátani, mert az agrárizmust egy jogosult természetes magyar politikai és gazdasági iránynak tekinti. De épp olyan jogosult az indusztriális törekvés is, és azt kívánja, hogy a kettő egymással összhangba hozassék. Nem is lehet mást kívánni, mert aki Magyarországon az agrárizmust elveti, az a magyar politikához nem ért. Az agrárizmus annak a földbirtokos osztálynak és azok közt a kisbirtokosoknak is az a törekvése, hogy az állam mindent kövessen el, ami a mezőgazdaság érdekében kívánatos és szükséges. Dr. Feleki Béla : És mindent vessen el, ami az ipar és kereskedelem érdekében szükséges. Máttyus Arisztid: Ezt a józan agrárizmusnak nem szabad követelni és amennyiben követeli, azért van itt a nemzet, a kormány, a társadalom és más érdekcsoportok, hogy ellensúlyozzák a más érdekek rovására menő törekvések támogatását. Azért azt hiszi, hogy amidőn Pest megye közgyűlése így indokolta a maga álláspontját, egy idegenkedő érzést keltett fel bennünk az iránt, hogy a kérvényt ne támogassuk és azért a maga részéről nem is támogatja azt. (Helyeslés.) Ezzel természetesen nem azt akarja mondani, hogy a kormány és a társadalom is ne kövessen el mindent, amit a törvények és a törvényes szabályok alapján tenni lehet, hogy a mezőgazdaság feltétlenül biztosíttassék. Legyenek az agráriusok meggyőződve, hogy ezen a téren nemcsak ellenfeleket nem találnak bennünk, akik mint a főváros képviselői elsősorban az ipar és kereskedelem érdekeit hordják szívünkön, hanem meleg támogatókat fognak találni azon határig, míg a mi érdekeinket nem sértik. (Helyeslés.) Így fogván fel a dolgot, miután abban a meggyőződésben van, hogy tulajdonképen ez az egész kérvény felesleges, nem pártolja azt, mert a kormány bizonyára kellő figyelemmel kíséri az aratás kérdését és ahol baj van, ha akár a mezőgazdasági munkások és munkaadók közötti szerződések megsértetnek, vagy ha oly veszedelmes izgatás támad, amely az aratás sikeres befejezését lehetetlenné tenné, vagy veszélyeztetné, a kormány bizonyára kellő eszközökről fog gondoskodni. Először végre fogja hajtani a törvényt, és másodszor, ha kell és ha lehet, katonai erőt fog igénybe venni, mint munkás erőt az aratás sikeres befejezésére. Ily körülmények között azokhoz csatlakozik, akik a tanács javaslatát nem fogadják el. (Helyeslés.) Dr. Feleki Béla mindenekelőtt a tanácsnok szavaira reflektálva, igen helyesli, hogy a főváros közérdekű kérdésekben állást foglal. Ez törvényadta jogunk és ezt a múltban is gyakoroltuk. De egy helyreigazítással tartozik az előadónak. Nem akarja a kérvények hosszú sorát felolvasni, hogy amidőn vidéki érdekekről volt szó, a tanács egyszerűen úgy indokolta a kérelmet, hogy miután ez a fővárost nem érdekli, kéri egyszerűen ennek tudomásul vételét, csak felemlíti, hogy midőn pl. az erdélyi megyék felszólaltak amiatt, hogy miután ott a felekezeti, nevezetesen román iskolák hazafiság szempontjából nem igen felelnek meg kötelességüknek és kívánták a népiskolák államosítását, ami végre a fővárost is érdeklő kérdés, a tanács azt javasolta a közgyűlésnek, hogy tekintettel arra, hogy ez nem minket érdekel, hanem Erdélyt, egyszerűen vegyük ezt tudomásul. Most itt egy elkésett fecskével állunk szemben, mert amikor Pest megye ezt az ügyet tárgyalta, az ú. n. antiagrárius izgatások a földmíves munkások körében a legnagyobb mérvet öltötték. Ez múlt év október-november havában történt. Pestmegye akkor tanácskozván róla, elkészítette a feliratot, azt január havában terjesztette a képviselőház elé és mi most június végén, mikor közvetlenül az aratás előtt állunk és hála Istennek, az egész országból csak azt a jó hírt halljuk, hogy nincs semmi baj, napirendre hozzuk ezt a kérdést, hogy zavart csináljunk és bizonyos kellemetlenségeket idézzünk elő a mi munkásaink között, akik éppen a