Fővárosi Közlöny, 1910 (21. évfolyam, 67-98. szám)
1910-09-09 / 67. szám
legalább a törvények és rendeletek, amelyek részben biztosítják a helyes gyakorlat kifejlődését —- indokoltnak találta a kormányhatóság ezt a rendelkezést, úgy akkor a gyámhatóságnál, amelynek úgyszólván a saját erejéből kell felépítenie az egész gyermekvédelmi rendszert, ez sokkal fontosabb. Ennek a feladatkörnek betöltésénél az árvaszéknek nemcsak szabályszerű elintézésre kell törekednie, hanem egyrészt meg kell teremtenie s azután irányítania az egész gyakorlatot, amely szerint a kitűzött cél felé haladhatunk, másrészt lépést kell tartania a többi rokon intézmények fejlődésével. Mindezeken felül pedig nagy szociális hivatás vár itt az árvaszékre. Feladata lesz határozott irányelvek létesítése által, a jogok és kötelezettségekre vonatkozó erkölcsi felfogás helyes és igazságos értelmezésével és az emberek erkölcsi világának és életviszonyainak jobb, helyesebb irányba való terelésével valóban szociális tevékenységet kifejteni és ezzel a jövő társadalmi rend egészségesebb, tisztultabb kialakulására közreműködni. Mindez azonban csak határozott, tudatos működés, egyöntetű és célirányos vezetés és irányítás mellett valósítható meg, miért is a tanács elhatározta, hogy a gyermekvédelmi ügyek elintézésére az árvaszék keretében egy külön állandó és egyelőre kéthetenkint ülésező gyermekvédelmi tanácsot létesít. Még a tanács az elhatározásai értelmében szükséges kiegészítő nyilvántartás vezetését is elrendelte. Végül a mult félévben előfordult figyelmi ügyekről szerkesztett kimutatásokat tisztelettel felterjesztjük. Budapest székesfőváros közigazgatási bizottságának 1910. évi augusztus hó 8-án tartott üléséből. Főpolgármester-elnök helyett: Dr. Vaszajevics János s. k., h. polgármester. NEM HIVATALOS RÉSZ. Az Erzsébet-torony. (1910. szept. 8.) Abban a világ figyelmét felkeltő nagy munkában is, mely Budapest közigazgatási és szociális intézményeinek szervezése körül foly, méltán kelti fel messze földön a közérdeklődést a Jánoshegyi út messzelátó monumentális épülete. Budapest fekvését, természeti szépségeit eddig is bámulattal említette az idegen. A törvényhatóság elévülhetlen érdeme, hogy a gyönyörű budai hegyvidéket uraló ponton megépítette az Erzsébet-tornyot, a nagy arányokban fejlődő főváros és távoli környéke szemléletébe elmerülő közönség megpihenő helyéül. Egy újabb látványosság, melyet nemfog kikerülni senki, aki fővárosunkba lő, nem feledhet el egy utas sem, ha övéinek budapesti élményeiről beszámol. A budai hegyek látogatásának hathatós emeltyűje, az idegenforgalom nem csekély előmozdítója üdvözölhető a remek alkotásban, melyet Kisasszony napján délelőtt adott át a nyilvánosságnak a főváros. Az ünnepélyre a törvényhatóság fejei, számos bizottsági tagja, a kir. kormány és a hadsereg képviselői is egybegyűltek. A budai dalárda Kölcsey Himnuszával vezette be az ünnepet. A dalárda énekének elhangzása után dr. Bódy Tivadar tanácsnok, a torony építő bizottságának elnöke a polgármesterhez fordulva a kilátó torony keletkezésének körülményeit ecsetelte. Nyolc esztendővel ezelőtt — úgymond — egy már korhadásnak indult lépcsős faalkotmány állt e toronyépület helyén, amidőn az 1902-iki nemzetközi kongresszusra összegyűlt szállodások, vendéglősök és korcsmárosok Glück Frigyes tagtársuknak a kezdésére elhatározták, hogy adománnyal fogják elősegíteni a Jánoshegy ormán, a vidék szépségéhez is illő, díszes kilátótoronynak az építését, amely méltó módon örökítse meg annak a történelmi emlékét, hogy Istenben boldogult Nagyasszonyunk, felejthetetlen Erzsébet királynénk, gyakorta gyönyörködött e helyről az annyira imádott természetben, abban a fenséges látképben, amely innét szemünk elé tárul. Majd ismertetvén az építés történetét, beszédét e szavakkal fejezte be: És most, amidőn hálatelt szívvel gondolunk arra, hogy a hazafias adakozás és törvényhatóságunknak áldozatkészsége mindnyájunknak hőn érzett óhaját teljesülni engedte, növeli örömünket Ő Felségének ama legnagyobb kegye, amellyel megengedni méltóztatott, hogy az emlékművet Istenben megboldogult felséges királyasszonyunk után Erzsébetkilátótoronynak nevezhettük el. Legyen ez a torony egyik újabb emléke s látható jele annak a soha el nem múló mély hódolatnak és rajongó szeretetnek, amellyel a magyar nemzet megdicsőült királynénk iránt mindenkor viseltetett! Kérem az igen tisztelt polgármester urat, hogy az emlékművet a székesfőváros nevében átvenni és rendeltetésének átadni méltóztassék. Dr. Bárczy István polgármester erre a következő beszédet mondotta: Igen tisztelt közönség! Az építő bizottság elnökének imént elhangzott beszédéből méltóztattak hallani eme kilátótorony keletkezésének történetét. Most, amikor a főváros köznapi légköréből nemcsak szimbolikusan, de valósággal felemelkedtünk ide, ebbe a tisztább légkörbe, ebbe a tisztább világba, most lelkünket is tisztább, nemesebb érzések töltik el. Ezek között az érzések között kell, hogy első helyen legyen a hála érzése, amely szívünkből előtör. Az én ajkaim által jusson kifejezésre a hála mindazok iránt, akik szívükkel, eszükkel, tehetségükkel, anyagi áldozataikkal hozzájárultak ahhoz, hogy ez a mű itt e helyen, ilyen formában létrejött. Ha mindazokat el akarom sorolni, akik főtényezői ennek a sikernek, legelső helyen kell említenem egy férfiút, akinek a szerénysége azt kívánta, hogy itt az ő neve ne említtessék. De ezt a kíván-