Fővárosi Közlöny, 1911 (22. évfolyam, 21-40. szám)

1911-03-14 / 21. szám

határozatra, felhívja a tanács dr. Buzáth János tanács­jegyzőt urat, mint a villámvilágítási vállalatok üzleti könyveinek és vállalatának ellenőrzésére kiküldött bizottság elnökét, hogy a bizottmányi ellenőrzés megtartása iránt az ez alkalommal beszállított összeg helyességének megállapítása végett intézkedni szívesz­kedjék. A Magyar Villamos­ági R.­T. az 1910. évi július 1-től 1910. évi december 31-ig szolgál­tatott áram utáni nyers bevétele 5%-ának befizetése ügyében a tanács 3678/1911. szám alatt a következő határozatot hozta: A tanács tudomásul veszi, hogy a Magyar Villa­mossági részvénytársulat által befizetett , az 1910. évi július 1-től 1910. évi december 31-ig terjedő időre esedékes és 1911. évi január 16-án az I. f. alnapló 395. tétele alatt bevételezett 76.331 K 54 ft, mint 1,526 630 K 72 f nyers bevétele után a székes­fővárost megillető 5°/6-os részesedési összeget a számvevőség a községi alapnál véglegesen el­számolta. Egy alkalommal — hivatkozással az 1910. évi március hó 10. napján kelt 215/1910—II. sz. tanácsi­­határozatra — felhívja a tanács dr. Buzáth János tanácsjegyző urat, mint a villamvilágítási vállalatok üzleti könyveinek és vállalatának ellenőrzésére kikül­dött bizottság elnökét, hogy a bizottmányi ellenőrzés megtartása iránt az ez alkalommal beszállított összeg helyességének megállapítása végett intézkedni szí­veskedjék. A csatornalejáró házikóknak hirdetések kiragasztása céljára való felhasználása ügyében a tanácsi VI. ügyosztály előterjesztésére a tanács 15.607/1911. sz. a. a következő határozatot hozta: A tanács a VI. tanácsi ügyosztály előterjesz­téséhez hozzájárulva, elhatározza, hogy a hirdetési üzemnek házikezelésbe vételével f. évi március hó 12-től kezdődőleg a főváros területén lévő csatorna­lejáró házikók hirdetés céljára felhasználhatók oly megjegyzéssel azonban, hogy az ajtók széleit és házikókon levő számtáblákat beragasztani nem szabad s hogy ez időponttól kezdődőleg a lejáró házikók fenntartási költségei a fővárosi hirdetővállalatot terhelik. Az említett számtáblák esetleg a mérnöki hivatal közbenjöttével a hirdetővállalat költségén megfelelő helyre áthelyezhetők. Az élesztő gyártása és forgalombahozata­láról a m. kir. földmívelésügyi miniszternek 1911. évi január 3-án 97.700/1910. szám alatt kiadott rendelete . Az 1908. évi XXVIII. t.-c. 51-ik §-ának utolsó bekezdése értelmében az élesztő mint mezőgazdasági ipari termék, az 1895. évi XLVI. t.-c. hatálya alá helyeztetvén, az élesztő gyártása és forgalombahoza­talának szabályozására a m. kir. belügyi és keres­kedelemügyi miniszter urakkal egyetértőleg az aláb­biakat rendelem : 1. §. Élesztő (Saccharomyces cerevisiae) alatt ezen rendelet szempontjából oly kelesztő és szeszes erjedést létesítő termék értendő, mellyel ipari érte­lemben szesz, illetve sör termeltetett. A magyar államnak azon területén, amelyre az 1895. évi XLVI. t.-c. hatálya kiterjed, csakis tiszta szesz- vagy tiszta sörélesztő, avagy olyan szeszélesztő hozható forgalomba, mely legfeljebb 30 (harminc) százalék keményítőt tartalmaz. Sörélesztőt szeszélesztővel, vagy keményítővel eladás céljából keverni, ilyen keveréket, vagy más idegen anyagokat tartalmazó élesztőt a kereskedelmi forgalomba hozni tilos. Úgyszintén tilos romlott avagy felbomlásnak induló élesztőt forgalomba hozni, vagy közfogyasztási célokra felhasználni. Azokban a helyiségekben, melyekben sörélesztőt gyártanak vagy átcsomagolnak, nem szabad másf­éle élesztőt gyártani vagy tartani. 2. §. Az élesztő vagy téglanyalakban, az egészségre nem káros módon készített papiroscso­magban, vagy tartályokban hozandó forgalomba olykép, hogy: a) a keményítőtől mentes tiszta szeszélesztő közvetlenül­­ burkoló papírra nyomott, illetőleg magára a tartályra ragasztott skarlátvörös címkén legalább hét milliméteres nyomtatott fekete betűkkel: Tiszta szeszélesztő; b) sörélesztő ugyanolyan módon, azonban citromsárga címkén fekete betűkkel: Sörélesztő; c) a keményítőt tartalmazó szeszélesztő ugyan­olyan módon, azonban világoskék címkével fehér­betűs, Kevert élesztő jelzővel hozandó forgalomba. Ezenfelül a gyár neve és az élesztő minősége magába az élesztőbe is benyomandó. Az élesztők címkéjén az élesztő megjelölése alatt az előállító, illetőleg az átdolgozó gyár neve és helye, valamint az élesztő súlya is feltüntetendő. (Például : Tiszta szeszélesztő Nagy János szesz­gyárából Budapest, súly . . . kg. . . . gr.) Másféle elnevezéseket vagy megjelöléseket az élesztőkön alkalmazni tilos. 3. §. A belföldön eladásra kerülő belföldi származású élesztő a kereskedő által eredetben vagy kissebbítve átcsomagolható ugyan, de ez esetben nem a termelő, hanem az átcsomagoló gyár vagy keres­kedő nevével látandó el. Nem belföldi származású élesztőt nem szabad átcsomagolni. 4. §. Minden kereskedő (sütő stb.), aki üzletében élesztőt árul (raktáron tart stb.), köteles ezt üzletében szembetűnő helyen feliratilag jelezni. Azokban a helyiségekben, melyekben sörélesztőt árusítanak, másféle élesztőt árusítani nem szabad. Az a kereskedő (sütő stb.), aki élesztőt kicsiben árusít, köteles az eladandó élesztődarabot a vevő előtt oly módon megvágni, hogy az eredeti csoma­golást láthassa. A megmaradt élesztő eredeti burkában hagyandó. 5. §. Az élesztő hamisítására, illetve a hamisí­tott élesztő forgalombahozatalára, úgyszintén a ren­dészeti szabályok megszegésére az 1895. évi XLVI. t.-c. és ennek végrehajtása tárgyában kiadott 38.286/96. sz. F. M. általános rendelet határozmányai lévén alkal­mazandók, ezek értelmében: a) az, aki kereskedelmi forgalomba bocsátás céljaira tiszta szeszélesztőbe sörélesztőt, vagy a meg­engedettnél több keményítőt, avagy sörélesztőbe keményítőt, illetve bármely, az id. V. R. 5. §. értel­mében tiltott anyagot kever, hamisítást követ el, s az itt idézett törvény 3-ik §. a) pontja értelmében büntetendő; b) az, aki ily hamisítványokat szándékosan vagy megállapíthatólag a köteles gondosság mellőzésére

Next