Fővárosi Közlöny, 1913 (24. évfolyam, 1-23. szám)

1913-01-03 / 1. szám

A tanács több új női kereskedelmi szak­tanfolyam felállítása és 3 új igazgató kijelölése tárgyában 114.062/1912—VII. szám alatt a következő határozatot hozta: A tanács a közoktatási ügyosztály előterjesztése alapján a folyó iskolaévre a már meglévő női keres­kedelmi szaktanfolyamokon kívül a VI. ker. Felső­erdősori és a X. ker. Szent László-téri polgári leány és a VIII. ker. Rigó­ utcai felső kereskedelmi iskolákkal kapcsolatosan is szervez női kereskedelmi szak­tanfolyamokat. Egyidejűleg a három új női kereskedelmi szak­tanfolyam szervezése folytán betöltendő ugyanannyi igazgatói állásra Hoppé Rezső és Serédi Kálmán polgári iskolai rendes és Lissák Kálmán polgári iskolai ideiglenes igazgatókat küldi ki a tanács és a fővárosi női kereskedelmi szaktanfolyamok igazgatói és tanári személyzeteknek folyó tanévi beosztására a vonatkozó tervezethez hozzájárul. SZEMÉLYI ÜGYEK. A h. főpolgármester a dunabalparti közkórházak­hoz dr. Sebők Jenő közkórházi segédorvost 1912. évi december 18-ától számított egy évre alorvossá, dr. Hentz Győző orvost 1912. évi december 18-ától számított egy évre segédorvossá, dr. Frankó Sándor orvost 1912. évi december 12-től számított egy évre segédorvossá kinevezte, dr. Ehrlich Ernőt 1912. évi december 7-étől számított további egy évre és dr. Pollák Zsigmondot 1913. évi január 1-től számí­tott további egy évre segédorvosokká újból kinevezte ; a dunajobbparti közkórházakhoz dr. Veress Károly közkórházi segédorvost 1913. évi január hó 1-től számított két évre alorvossá, dr. Mádi Kovács Ferenc orvost és dr. Stiegler Gyula orvost 1913. évi január 1-től számított egy évre segédorvosokká kinevezte, végül dr. Kortsák Rezsőt 1913. évi január 1-től számított további egy évre alorvossá újból kinevezte. A tanács Bukovszky Viktor tanácsjegyzőt a Vl-ik fizetési osztályba való sorozással főjegyzővé előléptette. A polgármester elrendelte, hogy a tanácsi V. ügyosztály ügymenetének gyorsítása érdekében minden­nemű, az ügyosztályhoz tartozó tárgyiratnak másolási és kiadási munkálatai 1913. évi január 1-től kezdődő­leg magában az ügyosztályban végeztessenek és ezeknek az ügyeknek az ellátására a fentjelzett idő­ponttal Noé Ferenc tanácsi segédhivatali kezelőtisztet, továbbá özv. Metzger Józsefné és dr. Rosenberg Fülöpné tanácsi segédhivatali ideiglenes hivatalnokokat a tanácsi V. ügyosztályba szolgálattételre beosztotta. ÁLTALÁNOS RÉSZ. A házasságon kívül született gyermekek­nek a természetes atya által való elismerése tárgyában a m. kir. belügyminiszter valamennyi törvényhatóság első tisztviselőjének 174.200/1912-IV/c. szám alatt a következő körrendeletet adta ki: A törvénytelen gyermeknek a természetes atya által történt elismerése csak akkor felel meg az A. T. 41. §-ának s az állami anyakönyvbe csak akkor jegyezhető fel, illetőleg az utólagos házasság által történt törvényesítés megállapításánál csak akkor vehető figyelembe, ha az elismerés a gyermeknek a termé­szetes atyától való vérszerinti leszármazására vonatkozik. Ugyanilyen természetű elismerésnek kell lennie annak is, amely a felekezeti anyakönyvekben nyilván­tartott gyermekek utólagos házasság által történt törvényesítésének anyakönyvi feljegyeztetése iránti kérelemről az A. U. 149. §. második bekezdése értelmében felveendő jegyzőkönyvbe befoglalható. Az oly elismerés, vagyis elvállalás tehát, amely a közéletben szintén törvényesítésnek szokott ugyan neveztetni, de amelynek jogkövetkezménye a leszár­mazáson alapuló vérségi kapcsolat hiányában — csak örökbefogadás vagy más magánjogi viszony lehet — a leszármazáson alapuló törvényesítésnek nem tekinthető s az anyakönyvben az A. T. 41.§-ának, illetőleg az A. M. T. 9. és 19. §-ainak rendelkezései alapján fel nem jegyezhető, sem az utólagos házasság által történt törvényesítés anyakönyvi feljegyeztetése körüli eljárásban figyelembe nem vehető. Mindezek tekintetbevételével, a törvénytelen gyermek elismerésére, de nem a leszármazásra vonatkozó nyilatkozatok félreértéséből származható hátrányos jogkövetkezmények megelőzése céljából az igazságügyi és a vallás- és közoktatásügyi miszterrel egyetértőleg a következőket rendelem: Az állami anyakönyvvezetők a gyermek elisme­résére vonatkozólag a természetes atya részéről tett nyilatkozatnak anyakönyvi feljegyzése, illetőleg az ily elismerő nyilatkozatnak az A. U. 95. §-a értel­mében felveendő jegyzőkönyvbe foglalása előtt, nem­különben úgy az állami anyakönyvvezetők, mint a H. T. 29. §-ában felsorolt többi polgári tisztviselők, az utólagos házasság által történt törvényesítés meg­állapítása és anyakönyvi feljegyeztetése iránt előter­jesztett kérelemről az A. U. 96., 147. és 149. §-aiban és a H. U. 81. §-ában említett jegyzőkönyv felvéte­lét megelőzőleg a vérségi leszármazás elismerése és az egyéb alapra helyezett elvállalás közötti különb­ség megmagyarázása mellett intézzenek határozott, minden félreértést kizáró kérdést a természetes atya­ságot vállaló egyénhez az iránt, hogy elismerő nyilatkozata a gyermek tőle való vérszerinti leszár­mazására vonatkozik-e. S az elismerést, amelynél az, hogy a gyermek csakugyan az őt elismerő egyéntől származik-e, nem vizsgálható, sem a most érintett körülményre vonatkozólag eskü ki nem vehető, az anyakönyvvezetők csak akkor jegyezzék fel az anya­könyvbe, illetőleg az anyakönyvvezetők s más pol­gári tisztviselők csak akkor foglalják be az imént hivatkozott szakaszok értelmében felveendő jegyző­könyvbe, ha kétségtelen, hogy az elismerés tényleg a vérségi leszármazásra vonatkozik. Ha ellenben a magát természetes atyának valló egyén nem a gyermekhez való vérségi kapcsolatát kívánja elismerni, akkor az anyakönyvvezető az el­ismerés anyakönyvi feljegyzését tagadja meg, illetőleg a gyermek elvállalásának jegyzőkönyvbe foglalása esetén a polgári tisztviselő a jegyzőkönyvet oly érte­lemben vegye fel, hogy abból kitűnjék, miszerint az elvállaló nyilatkozat nem a vérszerinti leszármazás elismerésének, hanem örökbefogadás, vagy más magánjogi viszony létesítésének célzatával történt. Az ebben az értelemben felvett jegyzőkönyvet az érdekelt fél megfelelő értesítése mellett további intézkedés végett, utalva az 1884. évi január 22-én 3546. I. M. szám alatt kelt igazságügyminiszteri rendeletre (Rendeletek tára 1884. évfolyam 90. oldal) az érdekelt kiskorú illetékes árvaszékéhez kell meg­küldeni, ha pedig nagykorú egyénről van szó az

Next