Fővárosi Közlöny, 1913 (24. évfolyam, 70-93. szám)
1913-10-10 / 70. szám
Elnök felvilágosítja a közgyűlést, — anélkül, hogy forszírozni akarná a javaslat keresztülmenetelét, — hogy Retter Gyula több mint másfél év óta gyógyíthatatlan elmebeteg, tehát őt nem is lehet felszólítani arra, hogy adja be a lemondását és épen ezen oknál fogva történt az előterjesztés, hogy ő lemondottnak tekintessék Egyébiránt szavazásra bocsátja a javaslatot. A közgyűlés a javaslatot nem fogadja el. Jelenti a közgyűlésnek, hogy az üresedésben lévő alpolgármesteri, valamint az alpolgármesteri címmel, jelleggel és hatáskörrel felruházott tanácsnoki állásra a pályázat szabályszerűen kiíratván, az folyó évi október 4-én lejárt. Ezen idő alatt az alpolgármesteri állásra dr. Bódy Tivadar helyettes alpolgármester (Éljenzés.) jelentkezett, az alpolgármesteri címmel, jeleggel és hatáskörrel felruházott tanácsnoki állásra pedig dr. Festetics Géza helyettes alpolgármester-tanácsnok (Éljenzés.) Almády Géza (Éljenzés.), dr. Déri Ferenc (Éljenzés.) és dr. Harrer Ferenc (Éljenzés.) tanácsnokok pályáztak. Javasolja, hogy ezen állásoknak választás útján való betöltése és pedig az alpolgármesteri állásnak betöltése a folyó hó 22-én, az alpolgármesteri címmel, jelleggel és hatáskörrel felruházott tanácsnoki állás betöltése pedig a folyó évi november 5-én tartandó rendes közgyűlés napirendjére tűzessék ki. (Helyeslés.) Megjegyzi, hogy az ezen állásokra történt jelölés eredménye a törvényhatósági bizottság tagjaival a közgyűlési meghívókon fog közöltetni. Jelenti a közgyűlésnek, hogy herceg Lubomirski László úr azon alkalomból, hogy „Mosci Ksiaze" nevű versenylova a Szent Leger-verseny díját megnyerte, 2000 koronát, özv. Klein Bertholdné úrasszony férje elhunyta alkalmából 1000 koronát és özv. gr. Von der Osten-Plathe Leopoldina úrasszony Deák Ferenc nevenapja alkalmából 2000 koronát adományozott a fővárosi szegények javára, végül dr. Tóth László bizottsági tag a Tóth-család nevében anyjuk elhunyta alkalmából 10.000 koronát adományozott a kőbányai szegények és kőbányai jótékony egyesületek javára. Az adományok kiosztása iránt az intézkedés megtörtént. Indítványozza, hogy a közgyűlés ezen adományokért hálás köszönetét fejezze ki. (Helyeslés.) Jelenti, hogy Dán Leó bizottsági tag a folyó évi április 16-án 683. kgy. sz. a. a szerb bojkott ügyében beadott indítványát, mint jelenleg tárgytalant visszavonta. (Tudomásul vétetik.) Jelenti, hogy az ügyrend szerinti időben Dán Leó bizottsági tag a vándoriparról szóló törvény életbeléptetésének megsürgetése ügyében indítványt nyújtott be, melyet a napirend előtt a tanácsnokfőjegyző fog előterjeszteni. Interpellációt jelentett be Bittner János biz. tag a székesfőváros közkórházainak élelmiszerszükségleteinek beszerzése ügyében. Ez az interpelláció az ügyrendben megállapított időben fog előterjesztetni. Márker Aladár tanácsnok-főjegyző bemutatja a m. kir. belügyminiszternek több közgyűlési határozat jóváhagyására vonatkozó leiratait, melyek tudomásul vétetvén, további intézkedés végett kiadatnak a tanácsnak. Felolvassa Dán Leó biz. tag következő indítványát : „Budapest székesfőváros törvényhatóságának közgyűlése utasítja a tekintetes Tanácsot, miszerint ez sürgős felterjesztéssel forduljon a m. kir. kereskedelemügyi miniszterhez a végből, hogy a már minden illetékes és érdekelt tényező által alaposan megvitatott és elfogadott, a „vándoriparról szóló törvénytervezet"-et elintézés és illetve mihamarabb való életbeléptetés céljából, terjessze a törvényhozás elé." Dán Leó néhány szóval indokolni kívánja indítványát. Amikor az utaztatásról szóló 1900. évi XXV. t.-c. megalkottatott, a törvényhozás ezt abból az intencióból kifolyóan tette, hogy egyfelől decentralizálja a főváros kereskedelmét, másrészt pedig a vidék kereskedelmét erősítse meg. Ezt a főváros kereskedelme annál nagyobb örömmel üdvözölte, mert hiszen nemcsak mint eladó szerepel, hanem mint hitelező is és ilyen minőségében csak örömmel láthatta azt az intézkedést, amely alkalmas lett volna arra, hogy a vidék kereskedelme megerősödjék. Ezzel szemben in praxi a dolog egészen másképen fest, jelesül ebben a törvényben annyi nyitott ajtó maradt, amelyek alapján az ügyeskedő osztrák szomszéd annyiszor, ott és akkor lépett be, fittyet hányva a törvényes intézkedéseknek, amikor és ahányszor neki jól esett. A fővárosi kereskedők becsben tartották a törvény rendelkezéseit és nem tették azt, amit az osztrák szomszédok tettek, akik elárasztották az országot különböző szirénhangú körleveleikkel és teljes mértékben letarolták előttük azt a rétet, amely tulajdonképen a magyar iparnak és kereskedelemnek lett fenntartva. Ezek az elvetett magok burjánozni kezdettek és ha végig mennek a nagy szállodák korridorjain, csodálkozva látják, hogy díszesen öltözött hölgyek csapatostul járnak oda, egymásnak adják a kilincset és sorra keresik fel azokat a titokzatos ajtókat, amelyek mögött az érdeklődők holmi pikánsságot vélnek látni, valójában azonban az történik, hogy megint csak a Lajtán túli szomszéd hordja ide csőstül a holmiait, szőrméket, ruhadarabokat és egyéb cikkeket, selejtes árukat adnak el méregdrágán, amelyeket a mi hölgyeink csak azért vesznek meg, mert nem magyar cikkek és mert azokon rajta van valami fiktív külföldi cím. Aki nem tudja közelebbről, hogy itt miről van szó, az nem is képes teljes mértékben felismerni és megérteni, hogy minek az ügyében szólal fel. Ilyenkor, mikor a tulajdonképeni idény kezdődik, amikor egész esztendőn keresztül készülnek és várnak erre a hétre, melyet idénynek neveznek, amikor a felek az árakat veszik, amikor egész esztendei munkájuk produkcióját volnának hivatva eladni, épen ilyenkor jönnek a kedves szomszédok és fittyet hányva minden törvényes rendelkezésnek, egyszerűen tudomást sem vesznek arról, hogy ilyen tilalom áll fenn. Igaz, hogy vannak ez ellen is rendelkezések, de ha elmennek egyik vagy másik elüljárósághoz panaszra, hogy ez vagy amaz a közteherviselésben való részesedés nélkül ilyen vagy olyan formájú tényleges adásvétel következtében azonnali átadással járó eladást teljesít, az elüljáróság megindítja az eljárást, de mikor mára három nap múlva a szállodában megjelennek, akkor már ingon-berken, mindenen keresztül vannak ezek a jóképű firmák és ha meg is fogják őket Bécsben vagy bárhol, azt mondják, hogy nem ők voltak itt, ha valaki ott volt, az egyszerűen visszaélt a cég nevével, szóval ennek az eljárásnak soha sincs eredménye. Legjobb esetben, mikor megfogják ezeket a jómadarakat, maximális 600 koronáig terjedhető pénzbírsággal sújtják azokat, akik 50—60.000 koronányi