Fővárosi Közlöny, 1918 (29. évfolyam, 1-31. szám)
1918-01-04 / 1. szám
134.000/1917—V. tan. sz. Tárgy: A Székesfővárosi közlekedési vállalat r.-t igazgatóságának előterjesztése a társaskocsikon át díjszabás életbeléptetése iránt. Határozat: Tekintettel arra, hogy a közlekedési adóról szóló szabályrendelet életbeléptetése a társaskocsikon jelenleg érvényben levő díjszabásban — a 16 filléres jegyeknek a két filléres adótétellel 18 fillérre való felemelése esetén — indokolatlan aránytalanságot okozna, tekintettel továbbá arra, hogy a vállalat üzleti vesztesége a legutóbbi viteldíjemeléssel a munkabérek, valamint a takarmányneműek és lóanyag árának még folytonosan tartó emelkedése miatt csak jelentéktelen mérvben volt csökkenthető, amely körülmény a társaskocsiforgalomnak további fenntarthatása érdekében a közlekedési adótól függetlenül is a viteldíjszabás újabb revízióját tette volna szükségessé, a tanács az 1917. évi 1220. kgy. számú közgyűlési határozattal adott felhatalmazás alapján a közlekedési ügyosztálynak és a vállalat „igazgatóságának egyetértőleg tett javaslatát elfogadva elhatározza, hogy a társaskocsiknak ,ezidőszerint érvényben levő díjszabása helyébe 1918. évi január 1-től kezdődően új díjszabást léptet életbe és ezzel kapcsolatban az eddigi vonalszakaszok helyett új szakaszokat állapít meg. A szakaszbeosztás a következő lesz : 1. A Széna-téri fővonalon : 1. szakasz : Hermina-út—Vilmos császár-út. 2. szakasz : Teréz-körút—Ferenc József-tér. 3. szakasz : Ferenc József-tér—Széna-tér. II. A Krisztina-téri fővonalon: 1. szakasz: Hermina-út—Deák Ferenc-tér. 2. szakasz : Teréz-körút—Ferenc József-tér. 3. szakasz : Ferenc József-tér—Krisztina-tér. A Krisztina-tér—a Vöröskereszt kórház, a Hermina-út—Szent László-út és a Széna-tér—Marcibányi-tér szárnyvonalak továbbra is külön csatlakozó szakaszok maradnak. A viteldíj egy szakaszra 20 fillér, két szakaszra . . 24 „ három vagy több szakaszra . . 30 „ lesz. A tíz éven aluli gyermekek bármilyen távolságra 16 fillért fizetnek. A podgyászdíjat a tanács súlyra való tekintet nélkül bármily távolságra egységesen 20 fillérben állapítja meg. Felhívja a tanács a közlekedési ügyosztályt, hogy a külön és éjjeli járatok viteldíjának megállapítása iránt annak idején javaslatot tegyen. Az esetleges különkocsik díjai a közlekedési adóról szóló szabályrendelet 3. § 5. pontjára való figyelemmel állapítandók meg. Az új díjszabás a társaskocsikon és a várócsarnokokban szembeötlő helyen kifüggesztendő. Utasítja a tanács a vállalat üzemvezetőségét, hogy a most megállapított új díjszabás életbeléptetésével kapcsolatosan szükségessé vált intézkedéseket a saját hatáskörében idejekorán tegye meg. Kelt Budapesten, a székesfőváros tanácsának 1917. évi december 18. napján tartott üléséből. Bizottsági ülések. A katonaügyi bizottság ülése. — 1917. évi december 20-án. — A katonaügyi bizottság folyó évi december 20-án dr. Bódy Tivadar alpolgármester elnöklete alatt ülést tartott. Előadók voltak Bukovszky Viktor tanácsnok és Boér Győző kezelőtiszt. Elnök az ülést megnyitván, Bukovszky Viktor tanácsnok részletesen beszámolt a tanácsi katonai és illetőségi ügyosztály ezidei VII. félévi működéséről. Lajta Pál szerint az a mód, az ügyfelekkel szemben tanúsított előzékeny magatartás, az a fáradhatatlan munkásság és buzgóság, amellyel az ügyosztály egész személyzete a hosszas háború alatt erősen megszaporodott teendőit s nagyon is nehéz feladatát mindenkor teljesítette, teljes és osztatlan elismerésre érdemes. Felszólalása semmikép sem irányul az ügyosztály működése ellen, hiszen az ügyosztály a kormányhatóság rendeleteinek végrehajtásával, és pedig a tapasztaltak szerint mindenkor emberséges és tapintatos végrehajtásával csak a kötelességét teljesíti. Neki viszont, mint polgárnak, úgy érzi, az a kötelessége, hogy hangot adjon itt, a katonaügyi bizottság ülésén a polgárság indokolt elégedetlenségének. Rámutat a hadügyminiszternek a delegációban elhangzott beszédére, amely immár hivatalos formában is megerősíti azt az egyébként is köztudomású szomorú tényt, hogy hazánk a háború során lényegesen több katonát szolgáltatott, mint Ausztria. Nem fogadhatja el helyesnek azt az indokot, amelyet a hadügyminiszter a kérdéses beszédében ennek a szomorú ténynek mintegy magyarázatául felhozott, hogy t. i. a magyar földmívelő nép egészségesebb s katonai szolgálatra alkalmasabb. Szerinte ott van a baj, hogy a sorozásokat nem egyformán kezelik, nálunk keményebben, szigorúbban, míg Ausztriában lazábban. Példát tud mondani arra, hogy volt Budapesten sorozó bizottság, amely egy napon 56%-ot mondott ki alkalmasnak. Most végzi az ügyosztály a 21.000/1917. el. 4/a. honv. min. számú körrendelet alapján a fegyvernélküli tényleges népfelkelői szolgálatra való kijelöléseket az alkalmatlanok sorából. Elismeri, hogy az ügyosztály ezt a nehéz munkáját körültekintő gondossággal, az általános emberi szempontok szorgos figyelembevételével személyben való válogatás nélkül példásan teljesíti. Azonban — ismét nem az ügyosztály ellen szól — hangos kifejezést kell adnia annak, hogy erre a fegyvertelen szolgálatra való bevonás ma már a kereskedelem és ipar megbénítását jelenti, s ha valami e téren sürgősen nem történik, a kereskedelem és ipar a fővárosban hamarosan teljesen megáll. Arra kéri a tanácsot, találja meg azt a módot, amellyel a kereskedelmet és ipart fenyegető végzetes válságot elhárítani lehetséges. Hármán Ödön arról emlékezik meg, hogy a fővárosban mindenütt s állandóan nagy tömegben látni fölös számú katonákat. Utal a dohánytőzsdék előtt nagy csoportokban ácsorgó katonákra. Szerinte helyesebb volna azokat foglalkoztatni, mint a polgári elemet rendes foglalkozásából kiemelve, fegyvertelen szolgálatra behívni.