Fővárosi Közlöny, 1921 (32. évfolyam, 1-27. szám)
1921-04-08 / 14. szám
tásának és kézbesítésének időpontját, valamint a figyelmeztetőért járó kezelési díjat a hátralékosok számláin pontosan feljegyezni, ez utóbbit a legközelebbi befizetés alkalmával az „Adóbehajtási illeték" rovaton bevételezni s a kikézbesített „Figyelmeztetőik vétbizonyítványait egy évig megőrizni. Elrendeli a tanács, hogy a „Figyelmeztető" nyomtatványokból a mai készlet teljesen felhasználtassák s a készlet-nyomtatványokon bélyegző alkalmazásával nyerjen feltüntetést a figyelmeztetőért fizetendő kezelő költség és csak a készlet teljes felhasználása után alkalmazandó a jelen határozattal megállapított szöveg; a számvevőségi kezelésben a szöveg megfelelően módosítandó. b) A tanács 1921. évi február 10-én 14.086—VI. tsz. a. kelt határozatával kimondja, hogy az 1920. évi október 1-ével életbelépett némely illeték stb. felemeléséről szóló 1920. évi XXIV. t.-c. 2. §-a alapján a kerületi adószámviteli osztályok által is kiadott okiratok, irományok (hátbérvallomási ivek másolatai, zálogolási és árverési jegyzőkönyvek másolatai, birtokivek másolatai, számlakivonatok, adó-és értékbizonyítványok, lajstromkivonatok stb.) után az eddigi állami illeték ötszörösét kell leróni és mert a fővárosnak ezen okiratok, irományok kiállítása tetemes költségtöbbletet jelent a múlt költségeivel szemben; a törvényhatósági bizottság közgyűlésének utólagos jóváhagyása reményében elrendeli, hogy addig is, amíg a törvényhatósági bizottság közgyűlése ebben az ügyben másként nem intézkedik, a kerületi adószámviteli osztályok az általuk magánfelek részére kiadni szokott mindennemű állami illetékköteles irományért az eddig szedett irásdíjak ötszörösét szedjék a főváros javára. c) A polgármester úr 1921. évi február 14-én 16.926—1. t. sz. a. kelt rendelettel elismerését fejezi ki az adószámviteli osztályok munkateljesítménye felett, a jövőben a munkateljesítmények fokozására buzdítja az alkalmazottakat és felhívja a kerületi elüljáró urakat, hogy ha az adószámvitelnél munkaerő hiány van, úgy ezt nyomban jelentsék. d) A tanács 1921. évi január 5-én 23.956—VI. t. sz. a. kelt határozattal közli a m. kir. földmívelésügyi miniszter úr 1920. évi február 17-én kelt 90.250/IX. b. 1. szám alatt kelt rendelete az 1895. évi XLVI. t.-c. alapján működő vizsgáló állomások részére megállapított vizsgálati díjak fizetési módozatát és utasítja a ker. elöljáróságokat, hogy ezen díjak behajtását a 90.250/1920—IX. B. 1. számú rendelet figyelembe vétele mellett az 1913. évi 144.587/VIII. tanácsi számú határozat rendelkezéseihez képest hajtsák végre. Az utóbb említett 1913. évi 144.587/VIII. tanácsi számú határozat kiadásával utasítja egyben a tanács a ker. elüljáróságokat, hogy a jövőben a kifogástalannak talált anyagok vegyvizsgálati díjának a földmívelésügyi tárca által leendő megtérítése érdekében negyedévenként felterjesztést intézzenek a földmívelésügyi miniszter úrhoz. A kifogás tárgyát képező vizsgálatok után előírt, de valamelyes oknál fogva behajthatatlanná vált hátralékok félévenként a tanács útján terjesztendők a miniszter úrhoz. Az e tárgyban leérkezett 90.250/IX. b. 1. sz. a. a m. kir. földmívelésügyi miniszter úr a 90.240/1920. sz. a. kiadott rendelettel szabályozott vegyvizsgálati díjak, valamint az 1918. évi július 11-én kelt 130.461/1918. sz. rendelettel megállapított vegyvizsgálati díjak fizetésének módja iránt az 1895. évi XLVI. t.-c. végrehajtása tárgyában kiadott 38.286. sz. F. M. rendelet 17. §. c) pontjától eltérően a következőképen rendelkezik: 1. Az 1895. évi XLVI. t.-c. hatálya alá tartozó vagy jövőben hatálya alá sorolandó mezőgazdasági termények, termékek, cikkek közforgalmának ellenőrzésére, illetve elsőfokon való eljárásra illetékes hatóságokat, — ha valamely vizsgáló állomást szakszerű vizsgálat foganatosítására, illetőleg szakvéleményadásra ingénybe vesznek, — a vizsgálat folyamán kifogástalannak talált minták után járó vizsgálati díjak megfizetésének, illetőleg előlegezésének kötelezettsége alól — az eddig érvényben levő rendelkezések hatályon kívül helyezésével — felmentem. Jövőben ily vizsgálatok után az egyes vizsgáló állomásoknak járó vizsgálati díjak tárcám részéről közvetlen fedeztetnek. 2. Ellenben tartoznak az idézett törvénycikk követelményeinek meg nem felelő mintákra vonatkozó szakvélemény kézhezvételétől számított 60 napon belül, kivévén azon esetet, midőn a szakvélemény a végrehajtási rendelet 29. §-a alapján az Állandó Felülbíráló Tanács felülbírálása alá bocsáttatik, az ebben kitüntetett, esetleg már az elsőfokon végérvényessé váló ítélet alapján elmarasztalt fél által befizetett és ha eddig a fél nem fizette volna be, az illető törvényhatóság házipénztára által előlegezendő szabályszerű vizsgálati díjak a vizsgáló állomásoknak megküldi. Ha a vizsgáló állomások szakvéleménye a végrehajtási rendelet 29. §-a alapján a felülbíráló tanács felülbírálása alá bocsáttatik, a vizsgálati díj csak a Felülbíráló Tanács határozatának megérkezése után előlegezendő. Ha azonban a Felülbíráló Tanács a vizsgáló állomások szakvéleményét oly irányban változtatja meg, hogy a kihágási eljárás megszüntetését vonja maga után, a vizsgálati díj nem fizetendő. A szakvéleménynek a Felülbíráló Tanácshoz való felterjesztéséről, valamint a Felülbíráló Tanács határozatáról a vizsgáló állomások értesítendők. Az előlegezett vizsgálati díj marasztaló ítélet esetében az elítélt által megtérítendő, behajthatatlanság, vagy felmentő ítélet esetén pedig az I. fokú hatóság felterjesztésére a földmívelésügyi miniszter intézkedik az előlegezett vizsgálati díjnak az illető törvényhatóság pénztára részére félévenként való megtérítése iránt. 3. Ha magánfél valamely állomástól mezőgazdasági termény, termék vagy cikk megvizsgálását, illetőleg szakvélemény adását kéri, a vizsgálandó készletből vett mintával együtt a vizsgálatért járó szabályszerű díj is előzetesen beküldendő s amennyiben a vizsgálati díj a beküldött összegnél többet tenne ki, a különbözetet a vizsgáló állomás utánvéttel szedi be. Marasztaló ítélet esetében ezen költségek visszatérítése iránt a V. B. 31. §. g) pontja értelmében kell intézkedni. 4. Egyebekben a szakszerű vizsgálatokért járó vizsgálati díjakra vonatkozólag a büntető eljárásoknál felmerülő eljárási költségek iránt fennálló általános szabályok mérvadók, azaz a közigazgatási hatóságok által kirótt büntetéspénzek és kiszabott eljárási költségek nyilvántartása, kezelése és elszámolása tárgyában 1904. évi február 6-án kiadott 112.282/IV., 3/1903. F. M. sz., továbbá a vizsgálati díjak (eljárási költségek) megtérítési módját előíró 40.200/1910. sz. F. M. körrendelet továbbra is érvényben marad. 5. Végül függetlenül a 40.200/1910. F. M. sz. rendelet értelmében teendő felterjesztésektől, elrendelem, hogy az I. fokú hatóságok oly esetekről, midőn a vizsgáló állomás által felszámított vizsgálati díj valami okból be nem hajtható, hozzám félévenkint jelentést tegyenek. E jelentéseknek tartalmazni kell az ítéleteket, a behajthatatlanságot igazoló okmányokat (nemleges zálogolási jegyzőkönyv, stb.) és egy tételes kimutatást a behajthatatlan vizsgálati díjakról. (V. o. 106. h. — 1914. évt. jkv. sz.)