Fővárosi Közlöny, 1921 (32. évfolyam, 28-54. szám)
1921-07-08 / 28. szám
1212 Tekintettel pedig arra, hogy a törvényhatósági bizottság 1. közgyűlése 1918. évi október 16. napján tartott üléséből 1278/1918. kgy. sz. közgyűlési határozattal a jelenlegi szabályrendeletnek módosítását már elhatározta és e közgyűlési határozat a kereskedelmi m. kir. miniszter úrnál jóváhagyás alatt van, méltóztassék a kereskedelemügyi miniszter úr figyelmét erre is felhívni és annak jóváhagyását megsürgetni. Budapest, 1921. évi február 23-án. A tanácsi XV. ügyosztály : Dr. Priebl tanácsnok. A tanács a közgazdasági és jogügyi bizottság által is pártolt és a közgazdasági ügyosztály által előterjesztett szabályrendelet módosításához hozzájárulván, azt pártolólag a törvényhatósági bizottság tisztelt közgyűlése elé terjeszti. 156/1921. p. a. biz. szám. A pénzügyi bizottság jelentése a székesfőváros 1921. évi költségvetése ügyében. Tekintetes Tanács! A tárgyalás és javaslattétel végett elénk utalt 1921. évi költségvetési előirányzatot úgy általánosságban, mint részleteiben beható tárgyalás alá vettük és ennek alapján észrevételeinket és javaslatainkat az alábbiakban terjesztjük elő. Az új költségvetési előirányzat kétségkívül arra volna hivatva, hogy egyfelől a székesfővárost a háború és forradalmak által okozott pénzügyi zavarok után a gazdasági válság forgatagából kivezesse, másfelől pedig, hogy megvalósítsa azokat a nagy, a székesfőváros egész életét átfogó irányelveket, amelyek a székesfővárosnak új vezetőségét áthatják és a keresztény s nemzeti restauráció munkájában vezetik. Sajnos, a költségvetési előirányzat e két irányú hivatásának nem tudott még megfelelni. Ugyanis a békének gazdasági áldásai, amiket az ország s a főváros joggal várt, még nem jelentkeztek s ezért azok a költségvetésben sem juthattak kifejezésre. A háborús évek óriási terhei még mindig teljes súllyal nehezednek háztartásunkra, ésannyira, hogy a költségvetési előirányzatot inkább csak átmenetnek kell tekintenünk, amely lassú, de — reméljük — biztos léptekkel fog a békés költségvetéshez vezetni. A keresztény reneszánsz tervei, célkitűzései és törekvései szintén nem juthattak még eléggé kifejezésre a költségvetési előirányzatban, azon oknál fogva, mert három emberöltőnek a maival ellentétes gazdálkodási rendszere sokkal mélyebb nyomokat hagyott maga után, semhogy azokat egyetlen költségvetés keretében eltüntetni lehetne. Ezért, amidőn egyfelől minden erőnkkel arra törekszünk, hogy a fővárost a pénzügyi krízisből kivezessük, másfelől megállapítjuk, hogy az előttünk fekvő költségvetési előirányzat voltaképen évtizedes premisszáknak eredménye, amelyért a felelősséget csupán kényszerűségből vállaljuk. A költségvetési előirányzatot kísérő tanácsi előterjesztés pénzügyi programmot nem nyújt. Ily programainak hiányát érezzük ugyan, de nem tévesztjük szem elől azt, hogy ma a termelés viszonyai még mindenütt föl vannak borulva, a gazdasági élet fejleményei még ismeretlenek, és a gazdasági harcok az egész vonalon még folyamatban vannak; ilyen körülmények között reális pénzügyi programmot adni alig lehet. A székesfővárosnak hajóját a gazdasági krízisből kivezetni, továbbá a nyugodt, békés fejlődést a szociális igényeknek fokozott szem előtt tartásával biztosítani, ez az, amit nézetünk szerint programotként fel kell állítanunk. És amiként ma az összes államok jóformán kizárólag a gazdasági egyensúly helyreállításán fáradoznak, akként kell nekünk is először a romokat az útból eltakarítani és csak ezután gondolhatunk nagy alkotásokra és újabb beruházásokra. A pénzügyi konszolidációnak egyik fő tényezőjét elsősorban abban a fokozott takarékosságban látjuk, amelyre az 1920. évi költségvetést jóváhagyó belügyminiszteri leirat is utal. Értjük takarékosság alatt azt, hogy úgy a személyi, mint a dologi kiadásoknál mindaz mellőztessék, ami a feleslegesség jellegét viseli magán. Sajnos, a költségvetési előirányzat e tekintetben is még a múltnak gazdálkodásával kénytelen számolni, mert hiszen még ma is, úgy a közigazgatás, mint a közoktatás terén szükség nélkül kreált állásokkal állunk szemben és még ma is vannak a székesfővárosnak olyan költséges intézményei, amelyeknek létesítését annak idején éppen nem a feltétlen szükég parancsolta. Ezért teszünk az alábbiakban konkrét javaslatot is részint az összes fővárosi alkalmazottaknak a nélkülözhetőség szempontjából A) és B) kategóriákba való osztályozása iránt, részint pedig úgy a közigazgatási és közoktatási, mint az üzemi személyzetre vonatkozó összes kiadásoknak a takarékosság szempontjából való revíziója iránt. A pénzügyi konszolidációnak egy további igen fontos tényezője a székesfővárosi üzemeknek gazdaságosabb kihasználása és az azoknak az eddiginél hatályosabb ellenőrzése. Nem valljuk ugyan azt, hogy minden olyan üzem, amely deficittel működik, megszüntetendő vagy bérbeadás útján hasznosítandó, mert azokat az üzemeket, amelyek közszükségletet vannak hivatva kielégíteni és eként fontos szociális feladatot teljesítenek, nézetünk szerint a székesfővárosnak anyagi áldozatok árán is fönn kell tartania, de viszont tudatában vagyunk annak, hogy a székesfőváros közönségének súlyos adóterhei csak az esetben lesznek enyhíthetők, ha a közvagyonnal kapcsolatos gazdasági tevékenységet lebonyolító intézményeink és üzemeink oda törekesznek, hogy ne csak saját szükségleteiket fedezzék, hanem nyereségre is tegyenek szert. Súlyt kell helyezni továbbá arra, hogy intézményeink és üzemeink élén feltétlenül megbízható és szakképzett egyének álljanak. Mint a költségelőirányzatból megállapítható, a székesfővárosnak a pénzügyi egyensúly helyreállítása érdekében a közszolgáltatásoknak jelentékeny mértékben való emeléséhez kellett folyamodnia. Az új adóterhek, amelyek jórészt a fogyasztást érintik, súlyosan fognak az adózó polgárság vállaira nehezedni és némileg akadályai lesznek azon szociális törekvésünk megvalósításának is, miszerint a gazdaságilag gyengébbnek a megélhetést elviselhetőbbé tegyük, mégis az adóterheknek részint tervbe vett, részint már keresztülvitt emelését, mint a kényszerűség által szült megoldást magunkévá kell tennünk, abban a reményben, hogy mihelyt a székesfőváros anyagi helyzete megengedi, az adóknak leszállítása iránt a szükséges intézkedések meg fognak történni. Sokaknak azon felfogását, hogy súlyos pénzügyi terheinknek enyhi.