Fővárosi Közlöny, 1921 (32. évfolyam, 28-54. szám)

1921-07-08 / 28. szám

1212 Tekintettel pedig arra, hogy a törvényhatósági bizottság 1. közgyűlése 1918. évi október 16. napján tartott üléséből 1278/1918. kgy. sz. közgyűlési hatá­rozattal a jelenlegi szabályrendeletnek módosítását már elhatározta és e közgyűlési határozat a kereske­delmi m. kir. miniszter úrnál jóváhagyás alatt van, méltóztassék a kereskedelemügyi miniszter úr figyel­mét erre is felhívni és annak jóváhagyását meg­sürgetni. Budapest, 1921. évi február 23-án. A tanácsi XV. ügyosztály : Dr. Priebl tanácsnok. A tanács a közgazdasági és jogügyi bizottság által is pártolt és a közgazdasági ügyosztály által előterjesztett szabályrendelet módosításához hozzájárul­ván, azt pártolólag a törvényhatósági bizottság tisztelt közgyűlése elé terjeszti. 156/1921. p. a. biz. szám. A pénzügyi bizottság jelentése a székesfőváros 1921. évi költségvetése ügyében. Tekintetes Tanács! A tárgyalás és javaslattétel végett elénk utalt 1921. évi költségvetési előirányzatot úgy általános­ságban, mint részleteiben beható tárgyalás alá vettük és ennek alapján észrevételeinket és javaslatainkat az alábbiakban terjesztjük elő. Az új költségvetési előirányzat kétségkívül arra volna hivatva, hogy egyfelől a székesfővárost a háború és forradalmak által okozott pénzügyi zavarok után a gazdasági válság forgatagából kivezesse, másfelől pedig, hogy megvalósítsa azokat a nagy, a székesfőváros egész életét átfogó irányelveket, amelyek a székesfővárosnak új vezetőségét áthatják és a keresztény s nemzeti restauráció munkájában vezetik. Sajnos, a költségvetési előirányzat e két irányú hivatásának nem tudott még megfelelni. Ugyanis a békének gazdasági áldásai, amiket az ország s a főváros joggal várt, még nem jelentkeztek s ezért azok a költségvetésben sem juthattak kifeje­zésre. A háborús évek óriási terhei még mindig teljes súllyal nehezednek háztartásunkra, ésannyira, hogy a költségvetési előirányzatot inkább csak átmenetnek kell tekintenünk, amely lassú, de — reméljük — biztos léptekkel fog a békés költség­vetéshez vezetni. A keresztény reneszánsz tervei, célkitűzései és törekvései szintén nem juthattak még eléggé kifeje­zésre a költségvetési előirányzatban, azon oknál fogva, mert három emberöltőnek a maival ellentétes gazdálkodási rendszere sokkal mélyebb nyomokat hagyott maga után, semhogy azokat egyetlen költ­ségvetés keretében eltüntetni lehetne. Ezért, amidőn egyfelől minden erőnkkel arra törekszünk, hogy a fővárost a pénzügyi krízisből kivezessük, másfelől megállapítjuk, hogy az előttünk fekvő költségvetési előirányzat voltaképen évtizedes pr­emisszáknak ered­ménye, amelyért a felelősséget csupán kényszerűség­ből vállaljuk. A költségvetési előirányzatot kísérő tanácsi elő­terjesztés pénzügyi programmot nem nyújt. Ily pro­gramainak hiányát érezzük ugyan, de nem téveszt­jük szem elől azt, hogy ma a termelés viszonyai még mindenütt föl vannak borulva, a gazdasági élet fejleményei még ismeretlenek, és a gazdasági harcok az egész vonalon még folyamatban vannak; ilyen körülmények között reális pénzügyi programmot adni alig lehet. A székesfővárosnak hajóját a gazdasági krízisből kivezetni, továbbá a nyugodt, békés fejlő­dést a szociális igényeknek fokozott szem előtt tartá­sával biztosítani, ez az, amit nézetünk szerint programotként fel kell állítanunk. És amiként ma az összes államok jóformán kizárólag a gazdasági egyensúly helyreállításán fáradoznak, akként kell nekünk is először a romokat az útból eltakarítani és csak ezután gondolhatunk nagy alkotásokra és újabb beruházásokra. A pénzügyi konszolidációnak egyik fő tényezőjét elsősorban abban a fokozott takarékosságban látjuk, amelyre az 1920. évi költségvetést jóváhagyó belügy­miniszteri leirat is utal. Értjük takarékosság alatt azt, hogy úgy a személyi, mint a dologi kiadások­nál mindaz mellőztessék, ami a feleslegesség jellegét viseli magán. Sajnos, a költségvetési előirányzat e tekintetben is még a múltnak gazdálkodásával kény­telen számolni, mert hiszen még ma is, úgy a köz­igazgatás, mint a közoktatás terén szükség nélkül kreált állásokkal állunk szemben és még ma is vannak a székesfővárosnak olyan költséges intézményei, amelyeknek létesítését annak idején éppen nem a feltétlen szükég parancsolta. Ezért teszünk az alábbiakban konkrét javaslatot is részint az összes fővárosi alkalmazottaknak a nélkü­lözhetőség szem­pontjából A) és B) kategóriákba való osztályozása iránt, részint pedig úgy a közigazgatási és közokta­tási, mint az üzemi személyzetre vonatkozó összes kiadásoknak a takarékosság szempontjából való reví­ziója iránt. A pénzügyi konszolidációnak egy további igen fontos tényezője a székesfővárosi üzemeknek gazda­ságosabb kihasználása és az azoknak az eddi­ginél hatályosabb ellenőrzése. Nem valljuk ugyan azt, hogy minden olyan üzem, amely deficittel működik, megszüntetendő vagy bérbeadás útján hasznosítandó, mert azokat az üzemeket, amelyek közszükségletet vannak hivatva kielégíteni és eként fontos szociális feladatot teljesítenek, nézetünk szerint a székesfővárosnak anyagi áldozatok árán is fönn kell tartania, de viszont tudatában vagyunk annak, hogy a székesfőváros közönségének súlyos adóterhei csak az esetben lesznek enyhíthetők, ha a közvagyonnal kapcsolatos gazdasági tevékenységet lebonyolító intéz­ményeink és üzemeink oda törekesznek, hogy ne csak saját szükségleteiket fedezzék, hanem nyereségre is tegyenek szert. Súlyt kell helyezni továbbá arra, hogy intézményeink és üzemeink élén feltétlenül meg­bízható és szakképzett egyének álljanak. Mint a költségelőirányzatból megállapítható, a székesfővárosnak a pénzügyi egyensúly helyreállítása érdekében a közszolgáltatásoknak jelentékeny mérték­ben való emeléséhez kellett folyamodnia. Az új adó­terhek, amelyek jórészt a fogyasztást érintik, súlyosan fognak az adózó polgárság vállaira nehezedni és némileg akadályai lesznek azon szociális törekvésünk megvalósításának is, miszerint a gazdaságilag gyen­gébbnek a megélhetést elviselhetőbbé tegyük, mégis az adóterheknek részint tervbe vett, részint már keresztül­vitt emelését, mint a kényszerűség által szült meg­oldást magunkévá kell tennünk, abban a reményben, hogy mihelyt a székesfőváros anyagi helyzete meg­engedi, az adóknak leszállítása iránt a szükséges intézkedések meg fognak történni. Sokaknak azon felfogását, hogy súlyos pénzügyi terheinknek enyhi.

Next