Fővárosi Közlöny, 1922 (33. évfolyam, 39-57. szám)

1922-08-11 / 39. szám

A székesfőváros tanácsának tagjain, főtisztviselőin, továbbá az elhunytnak volt kollégáin kívül megjelentek a közigazgatás minden ágának tisztviselői és alkalmazottai, a székesfőváros törvényhatósági bizottságának tagjai, a különböző hatóságok és testületek képviselői, küldöttségei és mindazok, akik dr. Sallay Árpádot tisztelték, becsülték és szerették. A temetési szertartást Sagmüller József apátplébános végezte a tabáni plébánia díszes segédletével, az operai énekkar kísérete mellett. A beszentelés után dr. Sipőcz Jenő polgármester a székesfőváros törvényhatósága és tanácsa nevében a következő beszéddel búcsúzott az elhúnyttól: A városháza öreg homlokzatán és a legnagyobb városi közüzemek épületein fekete lobogót lenget az enyhe nyári szellő, jeléül annak, hogy a székesfőváros­nak gyásza van. Igen, a székesfővárost súlyos csapás érte, a székesfőváros temet. Temet egy kiváló főtisztviselőt, tanácstagot, egy igaz hazafit, istenfélő keresztényt, egy derék, jó, nemes­lelkű embert, dr. Sallay Árpádot temeti. Az elhúnyt főtisztviselő jelentőségét nem lehet az élet átlagos köznapi mértékével megmérni. Az a férfiú, akinek immár kihűlt testét a koporsó négy fala magában foglalja, nem tartozott a gyors és könnyű sikerek emberei közé, akiket a hír felkap és gyorsan emel fokról-fokra. Ő minden újabb emelkedést kemény, áldozatos munkával küzdött ki magának. Nem volt a hiú csillogások embere sem, nemes ambíciója a csen­des, zajtalan, de folyamatos és megszakítatlan munká­ban találta meg terét és boldogságát. Több mint egy negyedszázadot töltött el a székesfőváros önzetlen szolgálatában. Leszámítva néhány évi elüljárósági és elnöki ügyosztályi szolgá­latot, munkálkodásának legjava, közel húsz éve a városépítési ügyosztályban folyt le, amelynek kezdet­ben egyszerű tagja, majd kiváló vezetője lett; bár a jogtudományok doktora volt, különös szeretettel von­zották őt a technikai kérdések. A székesfőváros arculatának mai képe, világvárosias jellege igen sokban az ő városrendező és városszabályozó munkásságának köszönhető. A legnehezebb ilyen problémákat éles judiciummal, amely e jogi és technikai ismeretek tudásán alapult, könnyen és sikeresen oldotta meg. A jogfolytonosság helyreállta után egy ideig a tanügyi ügyosztályt vezette, de lelke ismét a technikai ügyek felé vonzotta, így állíttatott a vízvezetéki és világítási ügyosztály élére, ahol mindhaláláig nagy­fontosságú működést fejtett ki. Hogy legfontosabb köz­üzemeink dacolni tudtak a mai idők rendkívül szomorú viszonyaival és ezek közepette is megállották helyüket, az igen nagyrészben Sallay Árpád érdeme. Élete megoszlott a kötelességteljesítés és családja között, amelyet imádásig szeretett. Ami kevés szabadideje maradt, azt egy nemes kultusznak, a zenének szentelte. Alapos ismerője, hivatott meg­értője és művelője volt a klasszikus zenének. Amikor az élet gondjai bántották, emberek megsebezték finom lelkét, a zene birodalmába menekült és hal­hatatlan lángelmék örökszép alkotásaiban talált lelke megnyugvást és pihenést, így élte a maga szép és harmonikus életét, körülvéve barátai, kartársai és az egész közönség szeretetétől és tiszteletétől, míg azután jött egy alattomos betegség, amelyet eleinte sehogy sem akart komolyan venni. Ma már kiderült, hogy súlyos betegen még bejárt hivatalába és az utolsó köz­gyűlésen 39 fokos lázban adta elő nagyfontosságú tárgyait. Nem akarta, hogy úrrá legyen fölötte a betegség. Végre mégis ágynak dőlt és megkezdődött egy rettenetes küzdelem, amelyet egy erős szervezet és erős lélek a halállal folytatott. Amikor utoljára kint voltam betegágyánál, a halála előtti napon, egy felséges nyári reggelen, a halál fagyos kezének érintése már meglátszott viaszsárga arcáin. Eről­ködve emelkedett föl betegágyából, majd megtört szemmel, de vágyó tekintettel nézett ki a kórházi szoba ablakán, ki a szabadba, ahol ragyogó nap­fényben úszott az egész természet, minden az életet lehelte magából. Majd újra felém fordult, jövendő tervekről beszélt és kért, hogy felgyógyulása után tartós szabadságot, hosszabb pihenőt adjak neki, hogy újult erővel láthasson neki a munkának. Kedves Barátunk, Neked már nincs szükséged földi pihenésre. Neked örök pihenőt rendelt az Isten, akinek rendelkezésében keresztényi alázattal hajlunk meg. Fáradt, a betegségtől megkínzott tested térjen pihenni a szülővárosod földjébe, melyet annyira szerettél, tovaröppenő lelked pedig találjon meg­nyugvást abban, hogy mi, a Te pályatársaid, a Te tiszta emlékedet mindig híven, szeretettel és tiszte­lettel fogjuk megőrizni és gondoskodni fogunk azokról, akikért lelked aggódott és akiket Te ebben az életben legjobban szerettél. Tisztelt Munkatársunk, a székesfőváros közön­sége és Tanácsa nevében búcsúzom Tőled. Kedves Barátunk, Isten Veled! A polgármester beszéde után a Budai Dalárda gyászdalt adott elő, majd dísz­hintóra tették a koporsót és a végeláthatatlan menet, élén a díszruhás székesfővárosi tűzoltók, altisztek és a rendőrök csapatával, megindult a székesfőváros által adományozott díszsírhely felé. Az újabb beszentelés és imádság után a víz-, gáz- és elektromosművek igazgatósága nevében Fock Ede tanácsnok mondott búcsú­beszédet . Igen tisztelt gyászoló Gyülekezet ! Temetni jöttünk. Temetni jó barátunkat, szeretetreméltó kartársunkat, jó emberünket. Az életünk különben is örökös búcsúzás. Búcsúzunk az évektől, búcsúzunk kedves törekvéseinktől, kedves jó embereinktől. Mindannyiszor, mikor ilyen szomorú feladat előtt állok és búcsúztatnom kell ilyen jó barátomat, akivel még néhány hét előtt melegen kezet szorítot­tam és akivel évek hosszú során át együtt dolgoztam, úgy érzem, hogy saját életem egy darab­jától kell megválnom és hogy vele életem legszebb évei szállnak sírba. Miért kellett ennek az erős törzsnek idő előtt sírba szállani, akkor mikor család­jának és a fővárosnak annyira szüksége volna rá ? Az ember az ég felé tekint s felteszi a kérdést. Válasz nélkül hull az vissza és mégis legjobb, hogy alázattal lehajtjuk fejünket. Sallay régi budai polgári család tagja. Ő a becsületes, tiszta jellemű, keresztény polgár minta­képe volt. Erkölcsei ilyen alapon épültek fel. Páratlan jó modora, kedves alkalmazkodó­képessége miatt csak barátai voltak. Nem hiszem, hogy Sallay Árpádnak voltak ellenségei. Soha rosszat nem mondott senkiről, azt mindig másokra hagyta. Nem akarok sajgó sebeket feltépni. Búcsúzom tőled, Árpád Barátom, búcsúzom a vezetésed alatt volt három üzem, a gáz-, elektromos- és vízvezetéki üzem igazgatósága nevében. Szerettünk Téged és emlékedet kegyelettel sokáig, nagyon sokáig fogjuk megőrizni. Isten veled! Végül Usetty Ferenc bizottsági tag, nemzetgyűlési képviselő a keresztény községi­párt nevében mondott a megboldogultnak utolsó Istenhozzádot. A Budai Dalárda gyász­éneke után örök nyugalomra helyezték Buda­pest székesfővárosának elhúnyt tanácsnokát.

Next