Fővárosi Közlöny, 1925 (36. évfolyam, 1-30. szám)
1925-01-09 / 1. szám
1. szám. FŐVÁROSI KÖZLÖNY 3 szerepel, az illetmények számfejtését végző számvevőségi ügyosztály tartozik a szükséges adatokat a másik ügyosztálytól beszerezni és a kifizetési számfejtést teljesíteni. 16. Kivételes esetekben, amidőn valamely alkalmazott a fizetési lajstromból kimaradt, vagy a fizetési lajstromban fölvett illetményét visszamutatják, vagy első ízben veszi fel illetményét (új alkalmazás, előlépés), az illetmények fölvételére a „nyugtatvány" (Központi nyomtatványok I. cs. 93. sz.) szolgál, melynek szövegrészét az alkalmazott tartozik kitölteni. Ilyen esetekben a nyugtatványt a hivatalfőnök (igazgató, vezető) láttamozza. 17. A központi pénztárnak a fizetési lajstromnak megfelelő naplókkal való ellátásáról a számvevőség kellő időben köteles gondoskodni. 18. Ez a szabályutasítás 1925. február 1-ével lép életbe s egyidejűleg az eddig érvényben volt szabályutasítás hatályát veszti. Erről a tanács az összes hivatalokat, intézeteket, iskolákat és üzemeket értesíti. Kelt Budapesten, a székesfőváros tanácsának 1924. december 17-én tartott üléséből. 138.846/1924—V. szám. Járdák tisztántartása. A járdák tisztogatására vonatkozólag eddig követett módszer felülvizsgálása során a tanács megállapította azt, hogy az 1878. január 9-én kelt 9/1878. számú szabályrendelet, azaz az ú. n. „Köztisztasági szabályzat" vonatkozó rendelkezéseit bizonyos esetekben nemcsak a közönség, hanem a köztisztasági hivatal is tévesen értelmezi, amiből az idők folyamán egy úgy a közönségre, mint pedig a fővárosra hátrányos helyzet alakult ki. A köztisztasági hivatal ezidőszerint ugyanis számos helyen a gyalogközlekedés lebonyolítására szolgáló oly útvonalat (járdát) is takarít, amelynek tisztántartása a fönthivatkozott szabályrendelet 1. és 19. §§-ainak értelmében nem a köztisztasági hivatalnak, hanem az illető épület tulajdonosának, illetve házfelügyelőjének (az épület tisztántartására hivatott közegének volna kötelessége. Az ezen helyzetből előálló s a köztisztasági hivatalt szabályellenesen terhelő igen tekintélyes többletmunka nemcsak jelentős anyagi megterhelését jelenti a székesfővárosnak, hanem azáltal, hogy a nem korlátlanul rendelkezésre álló munkaerők a voltaképpeni kötelességük elvégzéséhez csak fokozatosan és megkésve juthatnak hozzá, az utcán járókelő közönségre nézve is káros következményekkel jár. Ez pedig főleg télen érezteti közvetlen káros hatását, mert a szóbanforgó járdák hótól, jégtől való megszabadítása szenved ezáltal jelentékeny késedelmet. Mindezek alapján a tanács szükségesnek látja, hogy a tévedéseket és a téves értelmezést, illetve gyakorlatot eloszlassa s e téren teljes rendet teremtsen. E célból a tanács meghatározza, hogy a fönthivatkozott ú. n. „Köztisztasági szabályzat" 1. és 19. §-ai pontosan miképp értelmezendők. A megjelent cikkelyekből ugyanis világosan kitűnik az, hogy a köztisztasági övezetbe beosztott útvonalak mentén levő épületek tulajdonosai, illetve átvitt hatáskörben ezeknek azon alkalmazottai, akik az épület tisztántartását végzik (házmester, házfelügyelő, portás, vagy más elnevezésű, de hasonló munkakörű személy, alkalmazott), tartoznak a gyalogközlekedés lebonyolítására szolgáló útrészletet (járdát) az épület falától (kerítésétől) egész a kocsiúttest folyókájáig, sőt ez utóbbit is beleértve, tisztán tartani, azaz seperni, hótól, jégtől megtisztítani és sikamlós időben felhinteni. Ezek szerint mindig az vizsgálandó, hogy a járdatisztogatás egész a kocsiúttest folyókájáig terjedőleg történik-e s e tekintetben közömbös, hogy a járda egy vagy több síkban fekszik-e, van-e a járdák egyes részei, szelvényei közt rézsű vagy terjedék, lépcső vagy járdafalazat, hogy a terjedék kinek a tulajdona, hogy az épület homlokvonala a szabályozási vonallal egybeesik-e, vagy sem. Szabályul tehát az szolgál, hogy a fönt megjelöltek által tartandó tisztán a közterületnek (út, utca, tér) mindazon része, amely az épület (kerítés, telek széle) és a kocsiúttest folyókása közt elterül, ez utóbbit is beleértve. A •/• a kimutatás visszazárása mellett utasítja tehát a tanács a köztisztasági hivatalt, hogy ezen határozat közlése mellett értesítse mindazon épülettulajdonosokat, akikre vonatkozólag a kimutatásból kitűnik, hogy az épületeik előtti járdák tisztogatása eddig nem a fönt részletezett szabályok szerint történt, hogy legkésőbb 1925. január 30-ától kezdve a járdákat egészen a kocsiúttest folyókájáig tartoznak tisztogatni, a folyókákat is beleértve. Az ezzel ellenkező gyakorlat legkésőbb a fenti időponttól kezdődőleg beszüntetendő. Ha pedig e tekintetben a köztisztasági hivatal az érdekeltek részéről renitenciát vagy hanyagságot tapasztalna, úgy egyszeri szóbeli figyelmeztetés után minden esetben tegyen az illetékes rendőrkapitányságokhoz jelentést. A tanács meg van győződve, hogy az ezen határozatban foglaltak pontos és lelkiismeretes végrehajtása számos panasznak fogja elejét venni. A főváros tulajdonát képező üres telkek, valamint a parkok (parkszerű kertek és gyepesítések) előtt elvonuló járdák és az ú. n. középjárdák, dunaparti járdák, közlépcsők, betorkolások és nem épületek előtt fekvő terjedékek tisztogatására vonatkozólag a tanács az eddig követett gyakorlatot helybenhagyja. A királyi vár körüli, valamint a Vérmező körüli járdák tisztogatására vonatkozólag a királyi várpalota gondnoki hivatalához, illetve a m. kir. honvédelmi miniszter úrhoz a tanács külön fölterjesztést intéz. A felülvizsgálat során megállapítást nyert továbbá az a körülmény is, hogy a köztisztasági hivatal tisztogatja az olyan templomok (vallásos tisztelet gyakorlására szánt épületek) előtti és körüli járdákat is, amely templomok nem állanak a főváros kegyurasága alatt. Míg a tanács a járdatisztogatási munkák végzését a főváros kegyúri fönhatósága alá tartozó templomok előtt a kegyúri jogviszonyból kifolyólag továbbra is végeztetni fogja, addig a kegyurasága alá nem tartozó templomokra vonatkozólag azt a fönt kifejtett indokoknál fogva 1925. január 30-tól fogva megszüntetni kénytelen, annál is inkább, mert ezen épületekre a köztisztasági szabályrendelet fönthivatkozott 1. és 19. szakaszai éppen úgy vonatkoznak, mint egyéb épületekre. Ezen intézkedésénél a tanács nem hagyta figyelmen kívül azon körülményt, hogy a szóbanforgó templomok vezetőségeinek egyébként is van személyzete, amellyel az általános tisztántartást végezteti, viszont támogatottjai, segéd