Fővárosi Közlöny, 1926 (37. évfolyam, 1-17. szám)
1926-01-08 / 1. szám
vesznek. Van eset rá, hogy tíz éve ittlakó büntetlen előéletű, ipartűző egyének sem telepedési, sem állampolgársági ügyüket elintézni nem tudták. Éppen ezért szükséges az albizottság kiküldése, legalább a negatíve elintézendő kérvények revízió céljáral így, hogy az albizottság tagjaiból napról-napra inspekciósokat állítanának be, akik ezeket a kérvényeket egy óra alatt átvizsgálnák. Az előterjesztésben javasolt könnyítéseket elfogadja, de ezenkívül a következő indítványt terjeszti elő. Mondja ki a bizottság, hogy 1. a rendezetlen illetőségű és honosságú egyének viszonyainak rendezésénél és az ezt célzó kérelmeknél a lakásbizonylat igazolása helyett a lakbejelentési okmány elfogadandó; 2. a születési és esketési bizonyítványok mellőzendők, ezen okiratok egyikének bemutatása is elégséges legyen ; 3. az erkölcsi bizonyítványnál az öt éven belüli büntetlen előélet igazolása elégséges legyen és itt csak bűntett, vagy járásbíróság által kiszabott fogházbüntetés legyen figyelembevehető, de a rendőri kihágás figyelembe nem vehető; 4. akik magyar ezredekben a háború alatt frontszolgálatot teljesítettek, a községi adófizetés alól felmentendők; 5. a régi, öt éven belül helyben lakó, iparigazolvánnyal ipartűző lakosok a községi adófizetés alól felmentendők; 6. az erkölcsi bizonyítványok közötti különbség megszüntettessék; 7. a tíz éve helyben lakók büntetlen egyéneknek a lakásbizonylat kiadandó. A gyakorlatban ugyanis kétféle erkölcsi bizonyítványt adnak ki, nyomtatottat és írottat. Az írott bizonyítvány aggályos és gyanús, azt sehol el nem fogadják, csak a nyomtatott bizonyítványt. Elnök: Ez egészen új dolog. (Úgy van!) Vörös János, Tatár főjegyző említést tett a múlt alkalommal arról, hogy bizonyos utasítások vannak és ezek szerint történik az eljárás. Innen van az, hogy egyes egyének miért nem tudnak hozzájutni a honossághoz, illetőséghez és a telepedéshez. Látott olyan okiratot a minisztériumban, amelyben az van, hogy az illető egyén nem kívánatos elem. Azt az érzést merítette az ilyen hasonló esetekből, hogy itt egyes vallásfelekezetek ellen történik állásfoglalás. (Ellenmondások.) A rendőrhatóság és a felettes hatóságok részéről bizonyos befolyást lát a főváros autonómiájában érvényre jutni, ezért a jogügyi bizottságnak törekednie kell arra, hogy meggyőződést szerezzen az ügyosztályban az egyes ügyek elintézésénél arról, vajjon az ilyen utasítások léteznek-e egyáltalán (Közbeszólások: Nincsenek!), mit tartalmaznak és mi a céljuk. Tatár főjegyző hivatkozott ezekre az utasításokra, de azokat egyáltalán nem ismerik, így tehát éber figyelemmel kell ellenőrizni, hogy a főváros autonómiájában ilyen beavatkozások és utasítások ne érvényesüljenek az ügyek elintézésénél. . A visszahonosítás és a rendőrség által adott tartózkodási engedély megszerzése annál nagyobb nehézségekbe ütközik a feleknek, mert a tartózkodási engedély kérvényezésekor a rendőrhatóság ugyanazokat az eredeti okiratokat követeli a felektől, amelyeket a visszahonosításnál is be kell terjeszteni a fővároshoz, azonban ha igazolja is a fél, hogy ezeket az okmányokat a fővárosnál beadta, a rendőrség ezt tudomásul nem veszi. A visszahonosítás pedig igen hosszú ideig eltart és ha addig a fél a fővárostól nem kapja vissza az okmányokat, akkor visszatoloncolják az elszakított területre. Kéri ezért a bizottságot, hogy legyen tekintettel ennek a kérdésnek a megoldásánál a gyakorlati életre, hogy a felek érdekei megóvassanak. (Helyeslés.) Végül a felállítandó tanácsadó irodának az volna a hivatása, hogy a jogkereső közönségnek segítségére legyen a szükséges okmányok megszerzésénél, ezért ilyen formában annak felállításához hozzájárul. Kéri indítványának elfogadását. (Helyeslés.) Viczián István: A múlt ülésen azt hallotta, hogy a liberalizmus, az emberszeretet megkívánja azt, hogy minél több embert segítsünk a magyar állampolgárság elnyeréséhez. Természetes, hogy bármilyen téren az emberszeretet is kell, hogy vezessen mindenkit a cselekedeteinél, azonban tekintettel arra, hogy mi nem vagyunk karitatív egyesület, hanem az államhatalomnak egyik szerve, nekünk azonkívül még arra is kell gondolnunk, hogy az állam érdekeit megvédelmezzük, vagyis csak olyan embereket segítsünk a magyar állam kötelékébe, akik megérdemlik azt, hogy a magyar állam polgárai legyenek. Ausztriát, sőt közvetlenül Magyarországot is fenyegette már egy nagy veszedelem azáltal, hogy Bécsben tömegesen nyomultak elő a csehek. El sem képzelhető annak a következménye, hogy micsoda sors vár nemcsak Ausztriára, de Magyarországra is abban az esetben, ha a csehek egyszer összeállnak Bécsben és dominálni akarnak ott. Gonda Béla: De itt Kis Péterekről van szó, nem csehekről. Viczián István: Elvi alapon kíván maradni. Az óriási római birodalom is csak addig volt erős és hatalmas, amíg megbecsülte a római állampolgárságot, de amikor ezt fűnek-fának osztogatta, akkor „Róma megdőlt, s rabigába görbedt". De ugyanígy a legdemokratikusabb államban, Amerikában is (Úgy van! Úgy van!) nemcsak a japánok, hanem még a magyarországiak bevándorlását is, tudjuk, mennyire korlátozzák. Gonda Béla: A trianoni szerződéssel elszakított magyarokról tessék beszélni! Viczián István: Elvi állásfoglalás hangzott el a múltkor, amely szerint arra kell törekedni, hogy minél több magyar állampolgár legyen. Erre válaszol. Egyébként azt, hogy kik legyenek magyar állampolgárok, a belügyminiszter dönti el, a fővárosra ez csak annyiban tartozik, hogyha valakinek községi illetőségét elismeri, ezáltal közvetve előmozdítja az illetőnek magyar állampolgárságát is és a magyar államnak is kárt okozhat, ha az állam kötelékébe olyanok jutnak be, akik ránk nézve sokkal jobb, ha nem ide tartoznak. Éppen ezért a községi illetőség elbírálását a most hangoztatott elvek szempontjából kell intézni, figyelemmel kell lenni azonban még más szempontból is arra, hogy ne a bőség szarujából szórják a budapesti illetőséget, mert ez esetben rövid idő alatt bekövetkeznék az, hogy mindenki, aki közellátásra, közsegélyre szorul, budapesti illetőségű lesz és ez elviselhetetlen anyagi terhekkel is fogja sújtani a fővárost. Valaki azt mondotta a múltkor, hogy ma már nem kell a községi illetőségre súlyt helyezni, nem kell félni a budapesti illetőség adományozásától, mert a kormány a betegápolási költségeket úgyis áthárította a törvényhatóságokra. Gonda Béla: Nem így mondtam. Viczián István: Valaki ezt mondotta. Holott ez tévedés, mert a törvényhatóságokra csak azt a terhet lehetett áthárítani, amit eddig az állam viselt, azonban az a teher, amelyet eddig a községek viseltek, az illetőség alapján továbbra is megmarad a községek vállán. Ezért mindezekre a szempontokra ügyelni kell továbbra is a községi illetőség adományozásánál.