Fővárosi Közlöny, 1926 (37. évfolyam, 1-17. szám)

1926-01-08 / 1. szám

vesznek. Van eset rá, hogy tíz éve ittlakó büntetlen előéletű, ipartűző egyének sem telepedési, sem állam­polgársági ügyüket elintézni nem tudták. Éppen ezért szükséges az albizottság kiküldése, legalább a negatíve elintézendő kérvények revízió céljára­l így, hogy az albizottság tagjaiból napról-napra inspekciósokat állítanának be, akik ezeket a kérvényeket egy óra alatt átvizsgálnák. Az előterjesztésben javasolt könnyítéseket el­fogadja, de ezenkívül a következő indítványt terjeszti elő. Mondja ki a bizottság, hogy 1. a rendezetlen illetőségű és honosságú egyének viszonyainak rende­zésénél és az ezt célzó kérelmeknél a lakásbizonylat igazolása helyett a lakbejelentési okmány elfogadandó; 2. a születési és esketési bizonyítványok mellőzendők, ezen okiratok egyikének bemutatása is elégséges le­gyen ; 3. az erkölcsi bizonyítványnál az öt éven belüli büntetlen előélet igazolása elégséges legyen és itt csak bűntett, vagy járásbíróság által kiszabott fogház­büntetés legyen figyelembevehető, de a rendőri kihágás figyelembe nem vehető; 4. akik magyar ezredekben a háború alatt frontszolgálatot teljesítet­tek, a községi adófizetés alól felmentendők; 5. a régi, öt éven belül helyben lakó, iparigazolvánnyal ipartűző lakosok a községi adófizetés alól felmentendők; 6. az erkölcsi bizonyítványok közötti különbség megszün­tettessék; 7. a tíz éve helyben lakók büntetlen egyé­neknek a lakásbizonylat kiadandó. A gyakorlatban ugyanis kétféle erkölcsi bizo­nyítványt adnak ki, nyomtatottat és írottat. Az írott bizonyítvány aggályos és gyanús, azt sehol el nem fogadják, csak a nyomtatott bizonyítványt. Elnök: Ez egészen új dolog. (Úgy van!) Vörös János, Tatár főjegyző említést tett a múlt alkalommal arról, hogy bizonyos utasítások vannak és ezek szerint történik az eljárás. Innen van az, hogy egyes egyének miért nem tudnak hozzájutni a honossághoz, illetőséghez és a telepedéshez. Látott olyan okiratot a minisztériumban, amelyben az van, hogy az illető egyén nem kívánatos elem. Azt az érzést merítette az ilyen hasonló esetekből, hogy itt egyes vallásfelekezetek ellen történik állásfoglalás. (Ellenmondások.) A rendőrhatóság és a felettes ható­ságok részéről bizonyos befolyást lát a főváros auto­nómiájában érvényre jutni, ezért a jogügyi bizottságnak törekednie kell arra, hogy meggyőződést szerezzen az ügyosztályban az egyes ügyek elintézésénél arról, vajjon az ilyen utasítások léteznek-e egyáltalán (Közbeszólások: Nincsenek!), mit tartalmaznak és mi a céljuk. Tatár főjegyző hivatkozott ezekre az utasításokra, de azokat egyáltalán nem ismerik, így tehát éber figyelemmel kell ellenőrizni, hogy a főváros autonómiájában ilyen beavatkozások és utasítások ne érvényesüljenek az ügyek elintézésénél. . A visszahonosítás és a rendőrség által adott tartózkodási engedély megszerzése annál nagyobb nehézségekbe ütközik a feleknek, mert a tartózko­dási engedély kérvényezésekor a rendőrhatóság ugyan­azokat az eredeti okiratokat követeli a felektől, ame­lyeket a visszahonosításnál is be kell terjeszteni a fővároshoz, azonban ha igazolja is a fél, hogy eze­ket az okmányokat a fővárosnál beadta, a rendőrség ezt tudomásul nem veszi. A visszahonosítás pedig igen hosszú ideig eltart és ha addig a fél a főváros­tól nem kapja vissza az okmányokat, akkor vissza­toloncolják az elszakított területre. Kéri ezért a bizott­ságot, hogy legyen tekintettel ennek a kérdésnek a megoldásánál a gyakorlati életre, hogy a felek érde­kei megóvassanak. (Helyeslés.) Végül a felállítandó tanácsadó irodának az volna a hivatása, hogy a jogkereső közönségnek segítségére legyen a szükséges okmányok megszerzésénél, ezért ilyen formában annak felállításához hozzájárul. Kéri indítványának elfogadását. (Helyeslés.) Viczián István: A múlt ülésen azt hallotta, hogy a liberalizmus, az emberszeretet megkívánja azt, hogy minél több embert segítsünk a magyar állampolgárság elnyeréséhez. Természetes, hogy bármilyen téren az emberszeretet is kell, hogy vezessen mindenkit a cselekedeteinél, azonban tekintettel arra, hogy mi nem vagyunk karitatív egyesület, hanem az állam­hatalomnak egyik szerve, nekünk azonkívül még arra is kell gondolnunk, hogy az állam érdekeit meg­védelmezzük, vagyis csak olyan embereket segítsünk a magyar állam kötelékébe, akik megérdemlik azt, hogy a magyar állam polgárai legyenek. Ausztriát, sőt közvetlenül Magyarországot is fenyegette már egy nagy veszedelem azáltal, hogy Bécsben tömegesen nyomultak elő a csehek. El sem képzelhető annak a következménye, hogy micsoda sors vár nemcsak Ausztriára, de Magyarországra is abban az esetben, ha a csehek egyszer összeállnak Bécsben és dominálni akarnak ott. Gonda Béla: De itt Kis Péterekről van szó, nem csehekről. Viczián István: Elvi alapon kíván maradni. Az óriási római birodalom is csak addig volt erős és hatalmas, amíg megbecsülte a római állampolgár­ságot, de amikor ezt fűnek-fának osztogatta, akkor „Róma megdőlt, s rabigába görbedt". De ugyanígy a legdemokratikusabb államban, Amerikában is (Úgy van! Úgy van!) nemcsak a japánok, hanem még a magyarországiak bevándorlását is, tudjuk, mennyire korlátozzák. Gonda Béla: A trianoni szerződéssel elszakított magyarokról tessék beszélni! Viczián István: Elvi állásfoglalás hangzott el a múltkor, amely szerint arra kell törekedni, hogy minél több magyar állampolgár legyen. Erre válaszol. Egyébként azt, hogy kik legyenek magyar állam­polgárok, a belügyminiszter dönti el, a fővárosra ez csak annyiban tartozik, hogyha valakinek községi illetőségét elismeri, ezáltal közvetve előmozdítja az illetőnek magyar állampolgárságát is és a magyar államnak is kárt okozhat, ha az állam kötelékébe olyanok jutnak be, akik ránk nézve sokkal jobb, ha nem ide tartoznak. Éppen ezért a községi illető­ség elbírálását a most hangoztatott elvek szem­pontjából kell intézni, figyelemmel kell lenni azonban még más szempontból is arra, hogy ne a bőség szarujából szórják a budapesti illetőséget, mert ez esetben rövid idő alatt bekövetkeznék az, hogy mindenki, aki közellátásra, közsegélyre szorul, buda­pesti illetőségű lesz és ez elviselhetetlen anyagi ter­hekkel is fogja sújtani a fővárost. Valaki azt mondotta a múltkor, hogy ma már nem kell a községi illető­ségre súlyt helyezni, nem kell félni a budapesti illetőség adományozásától, mert a kormány a beteg­ápolási költségeket úgyis áthárította a törvényható­ságokra. Gonda Béla: Nem így mondtam. Viczián István: Valaki ezt mondotta. Holott ez tévedés, mert a törvényhatóságokra csak azt a terhet lehetett áthárítani, amit eddig az állam viselt, azonban az a teher, amelyet eddig a községek viseltek, az illetőség alapján továbbra is megmarad a községek vállán. Ezért mindezekre a szempontokra ügyelni kell továbbra is a községi illetőség adományozásánál.

Next