Fővárosi Közlöny, 1926 (37. évfolyam, 18-28. szám)
1926-04-30 / 18. szám
Azt hiszem ott kellene kezdeni a dolgot, hogy mindenekelőtt állapítsa meg a közgyűlés azt, melyek azok a munkálatok, amelyek a kölcsönből fedezhetők lesznek, illetve legyenek és csak ezek alapján kidolgozott, részletesen megállapított munkaprogramm alapján lehet megállapítása annak, hogy milyen öszszegre van szükség. Hiszen a beruházó programm javaslatának indokolásában maga a tanács is azt mondja, hogy ez csak egy keret. Keret programmnak is, keret a dollárok összegének is. Méltóztassék elhinni, hogy itt el lehet határozni ezt a törvényhatósági bizottság közgyűlésén, de nem lehet elfogadtatni a külföldi hiiteltnyújtókkal szemben. Nem tudom, hogyan képzeli és hogyan gondolja a pénzügyi ügyosztály, de a pénzügyi bizottság is és a kiküldendő ad hoc bizottság is a részletes tárgyalásokat lefolytatni akkor, amikor még nincsen abban a helyzetben, nem hogy a főváros zárszámadásainak és költségvetésének megállapítása után a vagyoni fedezetről tiszta és végleges képet nyújtson, de azzal sincsen tisztában, hogy minő munkálatokra, minő, minden körülmények között megvalósítandó invesztíciókra és minden összegre van szükség. Azt hiszem, tisztázni kellene a dolgot, ott kellene feltenni az első kérdést, vájjon minden körülmények között szükség van-e a kölcsönre. Az előterjesztés alapján erre pozitív választ adni nem lehet. (Úgy van.) Nem lehet megállapítani azt, hogy a külföldi kölcsön felvételére minden körülmények között és elengedhetetlenül szükség van-e. Ennek csak egy magyarázatát tudom adni azért és ez az, hogy nem az elvégzendő munkák sürgőssége, hanem a külföldi pénzajánlatok kedvező jelentkezése idézte elő az egész kölcsönügy napirendre tűzését, így egy magángazdálkodás, egy jogi személy soha külföldi kölcsönért nem folyamodott és nem is folyamodhatott. Ez csak egy nagy közületnél történhetik meg, ahol az egyik oldalon a szociális bajok hívják életre a külföldi kölcsön felhasználhatását, a másik oldalon a megszerezhető pénzhez meg fogjuk találni felhívással azokat a munkálatokat, amelyeket ezen pénzzel elvégezhetünk. Hiszen, amikor feltesszük azt a kérdést, hogy erre a kölcsönre feltétlenül szükség van-e, van még egy másik szempont is, amelyet figyelembe kell venni és amelyet sem az előterjesztésben, sem pedig egyáltalában nem volt szerencsém hallani. Mégpedig az, hogy a kölcsön jelentékeny része azoknak az üzemeknek rekonstruálására céloztatik fordíttatni, amelyektől nem is olyan régen, a közelmúltban az összes felesleg tartalékok, ha jól tudom, négymillió dollárt meghaladó összegben, a főváros pénztárába utaltattak be. Ez a 300 milliárd az, amellyel a költségvetés helyreállítását célozták. Ez az információm. Ha így áll a dolog, akkor fel kell tenni a kérdést, vajjon mi szükség volt arra, hogy előbb elvegyem az üzemektől az invesztícióra összegyűjtött felesleget és utóbb kamattal erősen megterhelt külföldi kölcsön megszerzése után juttassam azt vissza az üzemekhez. Ezek a kérdések azok, amelyek ennél az ugyan mindnyájunk által szívesen látott, de pénzügyileg meg nem alapozott beruházó programmnál mindenekelőtt, kell, hogy felszínre kerüljenek. Hiszen, ha el is fogadjuk, hogy ezekre az invesztíciókra egyik részről a szociális okokból, másrészről az üzemek biztosítása szempontjából szükség van, meg lehetne talán vizsgálni abból a szempontból is a kérdést, hogy nem volna-e helyesebb, ha nem Budapest főváros venné fel a kölcsönt. Itt vissza kell térnem Éber Antal biz. tag úrnak a múlt ciklusban mondott egyik beszédére, amelyben azt javasolta, hogy az egyes üzemek önálló részvénytársaságokká alakulva át (Helyeslés balról.) sokkal könnyebb, szabadabb, jobb működést fejthetnének ki, egyúttal sokkal kedvezőbb hitelpolitikát is tudnának folytatni. Gál Jenő: Úgy van ! Hegedűs József: Már most, ha kissé ismerjük a nemzetközi pénzpiacot és annak mentalitását, felfogását, akkor lehetetlen tagadásba venni azt, amit ezennel bátor vagyok állítani, hogyha a gázgyár, a villanygyár, a vízművek önálló jogi személyekként jelentkeznek a nemzetközi pénzpiacon hitelért, sokkal kedvezőbb és könnyebb módon juthatnának ahhoz, mint, hogyha Budapest székesfőváros mint ilyen fordul a külföldhöz kölcsönért. Érthető is ez, mert az a jogi személy külön a vagyonán felül nyugodt lelkiismerettel ajánlhatná fel Budapest székesfővárosnak a zsíróját, amely szuperbiztosítékként jelentkezve kedvezőbb feltételeket eredményezne. Azonkívül, miután hiányzanak az alapelvek, hiányzik annak a megállapítása, melyek azok a munkálatok, amelyeket minden körülmények között meg kell és meg szabad csináltatnunk a köcsönvett pénzből, tehát természetesen hiányzik magára a kölcsön felvételére vonatkozó irányadó alapelveknek a kidomborítása is. Hiszen fel kell vetnem a kérdést, hogy mindenáron felveszi Budapest székesfőváros ezt a kölcsönt? Koszt vasz koszt alapon történik ennek a kölcsönnek a felvétele? (Ellenmondások.) Csupor József tanácsnok: Szó sincs róla. (Ügy van!) Hegedűs József: Ugyebár ennyire kiélesítve a a kérdést, feltétlenül tagadó választ kell adni. Csupor József tanácsnok: Úgy van. Hegedűs József: De viszont ebből következik a másik kérdés, melyek azok a feltételek, amelyek mellett elfogadható a felajánlott kölcsön. Erre pedig reális választ csak az adhatna, aki tudja, melyek azok a munkálatok, melyek azok az invesztíciók, milyen azoknak a rentabilitása és milyen azoknak a jövedelmezősége. Mert nem kívánok annak a megvitatásában részt venni, hogy a beruházókölcsönnek nevezett külföldi kölcsönből szabad-e úgynevezett hasznos, vagy csak kizáróan jövedelmező beruházásokat eszközölni. Hasznos alatt értem csak a jövőben mutatkozó jövedelmezőséget, jövedelmező alatt pedig az ad momentum mutatkozó jövedelmezőséget. Az én ismeretem és tudomásom szerint a külföldi tőke olyan célok megvalósítására, olyan invesztíciókra, amelyek nem jövedelmezők, nem fog Budapest székesfőváros rendelkezésére állni. Különösen nem fog rendelkezésére állni azért, mert egy másik szempont kell, hogy vezessen bennünket ezen kölcsön felvételénél, hogy tudniillik nem mehetünk el addig a határig, amely a felveendő kölcsönnek a zálogolásig menő biztosítékot nyújt. Ha pedig eddig nem mehetünk el és nem megyünk el, egészen bizonyos, hogy a külföldi tőke mindenekelőtt azt fogja vizsgálni, hogy az invesztícióra kerülő összegek jövedelmező beruházásként jelentkeznek-e, vagy sem. Azonkívül ez az, igen tisztelt biz. tagtársaim, ami közgazdaságilag és pénzügyileg nem állja meg a helyét, hogy nem minden beruházás jövedelmező. Lehet ez a beruházás szociális szempontból helyes, lehet egy beruházás a jövőben bekövetkező esetnek, konjunktúrának vagy lehetőségnek kihasználása, jövedelmező azonban csak az a beruházás, amely matematikai pontossággal történő kiszámítás