Fővárosi Közlöny, 1927 (38. évfolyam, 46-55. szám)

1927-11-04 / 46. szám

tehát, a tanács a leszállítást nem tudja javasolni. Erre a többi tételre pedig azt mondja, hogy a költség­vetés kiadási részében annyi tartalék van, amennyinek a gondos előirányzat mellett lennie kell. A költség­előirányzat egyetlen tételére sem lehet mondani, hogy az előirányzat évében változást nem szen­vedhet. Amint nem lehet elfogadni fix tételnek az előirányzott béreket, úgy változhat, emelkedhetik a szénnek nagyobb és egyéb anyagoknak az ára. T. Közgyűlés! Ha ilyen labilis az indokolás, hogy maga is elismeri azt, hogy ez tehát emelked­hetik vagy csökkenhet, viszont mégis szigorúan ragaszkodik az ott beállított tételekhez, akkor tételről-tételre kell vizsgálni e költségvetés adatait, hogy vájjon tényleg olyan reális-e ez a költségvetés, hogy annak tételeit minden változtatás nélkül el kell fogadnunk és vájjon nincsenek-e olyan tételek, amelyeket a legalaposabb mérlegelés és leggondosabb előrelátás mellett nyugodtan lehet leszállítani. Itt van mindjárt az első tétel, amelyre az indokolás nem terjed ki, hanem egyszerűen csak azt állapítja meg, hogy a szén és egyéb anyagok ára emelkedik. A szén egységárára vonatkozóan nem teszek kifogást, elfogadom azt az egységárat, amely fel van véve. Maga a tanácsnok úr is be­vallotta, hogy az magasabban van felvéve, mint amilyen magasan az elektromos művek kezei között levő szerződés szól, holott a szerződés csak az év közepén jár le, tehát egy fél évig mindenesetre alacso­nyabb szénegységárral lehet számolni. De ezt a körülményt teljesen figyelmen kívül hagyom és itt csak a felvett szén mennyiségét kifogásolom. Annak idején, amikor az 1925. évi költség­vetést tárgyaltuk, kifogást tettek több oldalról, hogy a felvett szén mennyisége túlságos magas. Az 1925. évi költségvetésben 323 ezer tonna szenet vettek fel, ezzel szemben az 1925. évi zárszámadás adatai szerint felhasznált az üzem 274.000 tonna szenet, vagyis az előirányzattal szemben közel 50.000 tonnával kevesebbet. Ez volt a helyzet 1925-ben. 1925-ben 274.000 tonna szénfogyasztás mellett termelt az üzem 152 millió kilowattórát, ezzel szemben 1926-ban termelt az üzem 159 millió kilowattórát, vagyis közel 4,5%-os emelkedés jelentkezik. Ezzel szemben a szén fogyasztása csak 252.000 tonna, szemben az előző év 274.000 tonnájával, vagyis a szénfogyasztásban egy 22.000-es tonnacsökkenés jelentkezik ugyanakkor, amikor az áramtermelés emelkedik. 1927-ben nyilvánvalóan folytatódik ez a csökkenés azért, mert hiszen a kelenföldi telep kibővítése időközben még előrehaladottabb stádiumba kerül. Kelenföldön jelentékenyen kevesebb szén fel­használásával történik az áramtermelés. Míg a Berzenczei­ utcai és a Váci­ úti telepen két és fél kilogramm kell, addig a kelenföldi telepen 1*2—1­5 kilogramm kell egy kilowattóra termeléséhez. (Zaj a baloldalon.) Én az átlagos számokat sohasem lefelé, hanem inkább felfelé kerekítem. A kelenföldi telep mindig több és több áramot szolgáltat fokozatosan abszolúte is, de relatíve is és a Berzenczei­ utcai és Váci­ úti telep fokozatosan csökkentik üzemüket. Amikor a két új gépet be fogják állítani, akkorra majd tervbe van véve ennek a két üzemnek tarta­lékba helyezése. Kétségtelen, hogy már 1927-ben is a szénmennyiségnek csökkenésével, de legalább is egyensúlyba való maradásával lehet számolni és semmi esetre sem indokolt az, hogy a költségvetésben szénfogyasztás céljaira 310.000 tonna szén van felvéve. Ezt a mennyiséget a legpesszimistább számolással is le lehet redukálni 15—20.000 tonnával, mert kétségtelen, hogy túl magasan van megállapítva. Ezen a címen tartalékot tartani teljesen felesleges, mert hiszen az üzemigazgatóság rendelkezik annyi szak­értelemmel, hogy pontosan meg tudja állapítani, mennyi szénre van szüksége. Ha maga a tanácsi jelentés arra hivatkozik, hogy a szén árában kell egy latitű­döt megállapítani, ezt elfogadjuk, de a szén­mennyiségnél ilyen nagy latitűd megállapítása meg­engedhetetlen. Itt tehát jelentékeny rejtett tartalék van, amelynek ilyen összegben való beállítása teljesen felesleges és ennek a tételnek legalább 6.700.000 pengővel való leszállítása teljesen indokolt, mert semmi szükség nincs ilyen magas tételnek a költség­vetésbe való beállítására. Ez volna az egyik. (Helyeslés.) A másik tétel a bevételi oldalon mutatkozik, amely ismét két részből áll : az egyik az árambevétel tétele. Maga a költségvetés 181 millió kilowattórát vesz fel az 1928. évi termelésre. Maga a költség­vetés is megállapítja, hogy ez egyezik az 1927. évi várható eredménnyel. Az eddigi kilenchónapi ered­mény azt mutatja, hogy ebben az évben 181 millió kilowattóra termelése lesz az üzemnek. Ezt az összeget állítják be az 1928-as költségvetésbe. Ha megnézzük az 1926. évi zárszámadást, akkor igen szellemes és szép grafikonokat találunk benne az áramtermelés emelkedésére nézve. Azt látjuk, hogy az áramtermelés az utóbbi években állandóan és folyton emelkedik meredek ugrásokkal. Kétségtelen, hogy ez az emelkedés nem fog meg­állani az 1928. évnél, hanem igenis tovább fog emel­kedni annál is inkább, mert hiszen ezért történnek az újítások, ezért történik a kelenföldi telep bővítése. (Zaj: Felkiáltások a baloldalon: Halljuk! Halljuk!) Ezért történt, hogy 1925—1927-ben jelentékeny nagy feleslegeket invesztáltak a telepbe, mindez a várható emelkedés lehetővé tételéért történt, úgy hogy egy költségvetésben ennek a várható emelkedésnek szerény mértékét feltétlenül figyelembe kell venni és nem lehet ugyanazt a mennyiséget beállítani, amit majd 1928-ban várnak. Úgy­hogy ezen a címen is legalább egy 5 százalékos emelkedésre lehet számí­tani és ezen a címen fel lehet venni 138 millió helyett 144 millió kilowattórát, ami által itt is jelentékeny különbség származik, még­pedig 39.917.000 pengő helyett árambevétel címén legalább is másfél millió pengővel több bevétel jelentkezik a várható áram­bevétel egységára alapján. Ilyen réven itt is másfél millió pengő tartalék jelentkezik, amit hozzáadva a hétszázezerhez, az 2­2 millió pengő megtakarítást jelent. De van még egy harmadik bevételi tétel is, amely módot nyújt arra, hogy szigorú mérlegelés alapján magasabban állítsunk be. Ez pedig a vegyes bevételek tétele. Itt a költségvetés szerényen mind­össze 510.000 pengőt irányoz elő. Ez a vegyes bevétel a következő tételekből tevődik össze. Itt számolja el az üzem a csatlakozási költségekhez a fogyasztók részéről történt hozzájárulást, a mérő szerelési díjakat és azokat az összegeket, amelyeket a fogyasztók a berendezésekben mutatkozó világítási zavarok meg­szüntetéséért fizetnek, továbbá a pénzintézeteknél jóvá­írt kamatokat. Ezen a címen 1926-ban 2.100.000 pengő bevétele volt az üzemnek. Ezzel szemben 1928-ra előirányoz 510.000 pengőt, vagyis másfél millió pengővel keve­sebbet. Kérdezem, mi okolja meg azt, hogy­­ilyen alacsony összeggel állították be ezt a vegyes bevételt

Next