Fővárosi Közlöny, 1931 (42. évfolyam, 53-70. szám)

1931-09-01 / 53. szám

továbbá a fenti II. és IV. pontokban meg­állapított óra- és élelmezési díj, amely ülésenként kerül kifizetésre. A polgármesteri I. ügyosztály a havijegyzékek láttamozása alkalmával minden egyes jegyzéknek egy-egy másolati példányát nyilvántartás végett visszatartja és a felszámított összegeknek a 116.296. 1931—I. számú rendelet értelmében történt nyilván­tartásbavételét a jegyzéken feltünteti. SZEMÉLYI ÜGYEK. Megbízatás. A polgármester 1. évi augusztus hó 10.-én kelt 123.887/1931 — I. számú rendeletével dr. Salamon Géza tanácsnok előterjesztésére dr. Garancsy László tanács­jegyzőt dr. Rostagni Achilles tanácsi főjegyzőnek szabadsága idejére a kisebb jelentőségű és érdemi elintézést nem igénylő ügyek felülvizsgálatával és aláírásával megbízta. Tanügyi nyugdíjazások. A polgármester folyó évi augusztus hó 21.-én kelt 109.942/1931—VII. számú véghatározatával özv. Bedő Béláné, 111.691/1931—VII. számú véghatározatával Hausbrunner Vilmosné és 114.402/1931—VII. számú véghatározatával Petz Lujza székesfővárosi polgári iskolai tanárnőket, 111.689/1931—VII. számú vég­határozatával Reisinger Gyula székesfővárosi elemi iskolai igazgatót, 111.684/1931—VII. számú vég­határozatával Bélák Jenőné, 113.429/1931—VII. számú véghatározatával dr. Csányi Ödönné, 107.233. 1931—VII. számú véghatározatával Khudy Tihamérné, 113.448/1931—VII. számú véghatározatával Róth Adél elemi iskolai tanítónőket, végül 114.400/1931—VII. számú véghatározatával Szentpétery István iparos­tanonciskolai tanítót a székesfővárosi oktatószemélyzet ellátásáról szóló szabályrendelet 2. §-ának d) pontja és 43. §-ának 7. bekezdése alapján hivatalból nyug­díjazta. Altiszti nyugdíjazások. A polgármester folyó évi augusztus hó 1.-én kelt 32.150/1931—I. számú véghatározatával Dallos József; f. évi augusztus hó 1.-én kelt 86.710/1931—I. számú véghatározatával Sördén Károly; f. évi augusztus hó 2.-án kelt 97.047/1931—I. számú véghatározatával pedig Végh Antal altiszteket, folyó évi augusztus hó 1.-én kelt 84.242/1931. I. számú, illetőleg 96.762/1931—I. számú véghatározatá­val Grebár Zsigmond tűzoltó szakaszvezetőt, illetőleg Székely János tűzoltó csővezetőt nyugdíjazta. Új szakorvosok. A polgármester dr. Grósz Vilmost, dr. Ibrányi Endrét, dr. Surányi Lipótot és dr. Szarka Lajost a belbetegségek, dr. Jamniczky Árpádot a sebészet, dr. Schubert Károlyt a szülészet és nőgyógyászat, dr. Czobor Ilonát a gyermekbetegségek, dr. Müller Ferencet és dr. Nebenfü­hrer Lászlót a bőr- és buja­betegségek, dr. Horeczky Erzsébetet, dr. Kovács Júliát és dr. Róth Flórist a fogászat szakorvosa cím használatára jogosultaknak elismerte és nevezetteket a szakorvosok névjegyzékébe felvétette. ÁLTALÁNOS RÉSZ. Kazinczy-emlékiinnep. Kazinczy Ferenc halálának százéves forduló­ján hálás kegyelettel emlékezett meg a nemzet irodalmunk nagy vezéralakjáról. Bár Kazinczyt közvetlen kapcsolatok sohasem fűzték Budapesthez, nem volt budapesti polgár,­hiszen széphalmi magányá­ból irányította a magyar irodalmat — mindazonáltal a székesfőváros vezetősége mindenkor átérezte azokat a halhatatlan érdemeket, amelyeket Kazinczynak köszönhet a magyarság. Egész életét, szorgos munkáját olyan célért áldozta fel, amely a nemzet millióit érdekelte. Ez a nagy mű nem maradt hatás nélkül. Bizo­nyítja ezt az immár gazdag, hajlékony s minden művészi kifejezésre alkalmas magyar nyelv, amelyet Kazinczy irányított az egységes fejlődés útjára. A székesfőváros vezetősége hálás kegyeletét akarta leróni Kazinczyval szemben akkor is, amikor művészi kiadásban sajtó alá rendeztette és kiadatta — 1828.-iki legjelentősebb pesti tartózkodásának emlékére — útleírásainak Pestre vonatkozó részét. Az irodalmi és művészeti társaságok f. évi augusztus hó 23.-án d. e. 12­2 órakor a Nemzeti Múzeum kertjében, Kazinczy bronz mellszobra előtt rendezték meg az emlékünnepélyt, amelyen a székes­fővárost Liber Endre alpolgármester, Némethy Károly tanácsnok és Pacher Béla tanácsi fogalmazó képviselték. Liber Endre alpolgármester méltatta Kazinczy érde­meit s a székesfőváros koszorúját a következő beszéd kíséretében helyezte el : Mélyen tisztelt Ünneplő Közönség! Kazinczy Ferenc halálának századik évfordulója ez a mai nap. Évforduló, amely mellett nem mehetünk el közönyösen, mert megemlékezésre hív a késő utód kegyelete, csodálata és hálája. Kegyelettel emlékezünk nevéről, mert nagy volt és munkásságában állított örök emléket magának; csodálattal nézzük őt, mert egy egész életet — tele lelkesedéssel, buzgósággal és rajongással — áldozott eszményeknek, egy jobb jövőtől szinte eltiltott nemzet felvirágoztatásának és hálával járulunk eléje, mert mindaz, amiért küzdött, osztályrészünk lett és amit ő álmaiban látott, azt az ő lángjától fellobbant törek­vések váltották valóra. A hajlékony és minden más nyelvvel versenyző, dús magyar nyelv, amelyen ma szólunk, őt dicséri irodalmunk szentélyének ormán, amint büszkén tárja ki kapuit a Nyugat felé, az ő hitének győzelmes igéi ragyognak és a magyar műveltség bástyáit, mely mögött a mai viszontagságos években is nyugodtan vonulunk meg, az ő verejtéke tette erősekké. Mikor születése századik évfordulóját ülte a nemzet, az elnyomatás láncait hordozta magán; az ő emlékében mindenek egybeforrtak és Kazinczy centen­náriuma a magyar nemzet élet akarásának legdiadal­masabb megnyilatkozása lett. Ma az igazságtalanság láncai súlyosodnak reánk és íme újra eljött Kazinczynk, az életerő öntudatát adni, — mint életében annyiszor — a magyarnak. A mai évforduló a földről való elköltözés év­fordulója. De csak az élet kialvása, a törekvések le­hanyatlása, a gondolatok kilobbanása ez a halál. Kazinczy műve él, törekvései folytatódnak, gondolatai újra fellobbannak és mi nem a halottat, hanem az élőt ünnepelni jöttünk ide.

Next