Fővárosi Közlöny, 1935 (46. évfolyam, 52-74. szám)
1935-10-01 / 52. szám
A küldöttség élén a közgyűlési terembe lépő polgármestert a közgyűlés tagjai helyeikről felállva, hosszantartó, szűnni nem akaró éljenzéssel és tapssal köszöntik.) Elnök : A felfüggesztett közgyűlést újból megnyitom. Felkérem Méltóságodat, hogy a hivatali esküt a közgyűlés színe előtt letenni méltóztassék. Az eskümintát Farkas Ákos tanácsnok úr fogja felolvasni. Farkas Ákos tanácsnok felolvassa az eskümintát, miközben Szendy Károly polgármester leteszi a hivatali esküt. Elnök: Mélyen tisztelt Közgyűlés! Méltóságos Polgármester Úr! Amikor a Veni Sancte ünnepi hangulatával lelkünkben a törvényhatóság új munkaévadját elkezdjük, keresve sem lehetett volna szebb kezdetet, szebb nyitányt találni, mint azt, amikor a törvényhatóság ősi dísszel és pompával, de egyúttal bensőséggel és lelkesedéssel beiktatja első tisztviselőjét, a polgármestert. (Ügy van! Ügy van! — Éljenzés.) Az ősi pompa és dísz szól az állás rendkívüli tekintélyének, hiszen a törvényhatóság nagyobb díszt, nagyobb méltóságot egy polgárának nem adhat, mint a polgármesteri állást (Ügy van! Ügy van!) és amellett ez az állás a legnagyobb egyéni hatalmi tényező, amit a törvény az önkormányzat számára kijelölt. Tisztelt Közgyűlés! A bensőség és lelkesedés azonban már az egyénnek szól. Szól Szendy Károlynak, (Éljenzés.) annak a férfiúnak, akit kiváló szellemi és erkölcsi tulajdonságai érdemessé tettek arra a nagy megtiszteltetésre, hogy rövid egy éven belül immár másodszor adják kezébe ezt a nagy díszt, ezt a nagy hatalmat, az összes szóba jöhető kormányzati tényezők. Az államfőnek, a magyar királyi kormánynak és a törvényhatóságnak ez az együttes bizalma a legnagyobb biztosíték arra, hogy amilyen összhang volt a személy kiválasztásában, ugyanolyan összhang fog megnyilatkozni a kormányzati cselekedetekben is. (Általános helyeslés.) Mélyen tisztelt Közgyűlés! Ünnepi hangulat terjeng itt ebben a teremben. Egy férfiú esküdött a legszentebb eszményekre és ha — nagy felelősségérzeténél fogva, amely vállára nehezedik — lelkét bizonyára mélységes meghatottság töltötte el, úgy mi is vele éreztünk ezekben a percekben, mi is átéreztük ezeknek a perceknek a nagy jelentőségét. Felemelkedtünk a köznapi életből egy magasabb, szebb erkölcsi szférába és valamennyien, akik itt vagyunk, átérezzük azt a felelősséget, amely mindannyiunkra nehezedik, akikre kisebb, vagy nagyobb mértékben az a szerep jut, hogy a székesfőváros jövendő sorsát intézzük. Ez az ünnepi hangulat nagyon alkalmas arra, hogy a polgármester úr programmját meghallgassuk és szívünkbe zárjuk. Ez a programm bizonyára átfogó lesz, magába fogja ölelni a főváros valláserkölcsi, szociális, kulturális és gazdasági életének egész területét, feladatokat fog láncszemenként egymáshoz illeszteni, hogy a lánc végét a főváros boldogabb jövőjének ígérete zárja be. (Élénk helyeslés.) Amikor mi a polgármester úr programmjának útmutatása alapján a főváros jövendőjéért dolgozni akarunk, én két szempontra szeretném a figyelmet felhívni. Az egyik az, hogy igyekezzünk a múlttal való kapcsolatunkat megőrizni és semmiképen meg nem lazítani. Egy közület, amely a maga eredetét a dicső múltból származtatja és amely méltán büszke erre az eredetre, kötelezve van a múlt iránt és ezekben a nehéz időkben mi nem engedhetjük meg magunknak az újrakezdés kockázatát, nekünk meg kell őriznünk, át kell vinnünk a jövőbe mindazt a nagy, akár anyagi, akár szellemi értéket, amit az előző nemzedékek nagy fáradsággal és nemes lelkesedéssel számunkra megadtak. (Nagy taps.) A másik szempont, amire fel szeretném hívni a mélyen tisztelt Közgyűlés figyelmét az, hogy minden cselekvésünket egy nagy eszme köré csoportosítsuk. Nemzeti történelmünkön a mélységes keresztény erkölcsnek és az izzó nemzeti, alkotmányos érzésnek egy csodálatos szintézise, mint egy egyenes, töretlen vonal húzódik végig. Nekünk ezt a vonalat meg kell hosszabbítanunk és emellé a vonal mellé magunkat le kell kötnünk. (Nagy taps.) Csakis a múlt eszméinek talapzatán állva tudjuk a jelen sok problémáját és a jövő horizontját áttekinteni és csak így fogjuk elérni azt, hogy a feltétlenül megvalósítandó reformok a nemzeti élet őstalajából sarjadjanak ki. (Ügy van! Ügy van!) Mélyen tisztelt Közgyűlés! Amikor én most ebben az ünnepélyes percben a törvényhatóság és a magam nevében tiszta szívből üdvözlöm a polgármester urat, neki erőt és egészséget kívánok programmja keresztülviteléhez, akkor arra kérem a Mindenhatót, hogy az a korszak, amely majdan az ő nevéhez fog fűződni, legyen telve egyéni sikerekkel, tárgyi eredményekkel és a főváros jövő fejlődésének bíztató ígéretével. (Szűnni nem akaró lelkes éljenzés, helyeslés és nagy taps.) Szendy Károly polgármester: Méltóságos Főpolgármester Úr! Mélyen tisztelt Közgyűlés! Amikor ma ezen reám nézve ünnepélyes alkalommal ajkamról az első szó elhangzik, az csak a mélységes, hódolatteljes hála szava lehet az államfő, a Kormányzó Úr Őfőméltósága iránt. (Hosszantartó lelkes éljenzés és nagy taps.) aki immár másodszor volt kegyes a mélyen tisztelt Közgyűlésnek polgármesterré való megválasztásomra vonatkozó határozatát jóváhagyni. Úgy vélem, hogy akkor fogom a legméltóbban leróni hálámat, ha ezt a várost az ő személyes példaadása szerint becsületes, bátor és főleg magyar szellemben fogom vezetni. (Élénk helyeslés.) Mélységes hálával köszönöm a Főpolgármester Úrnak azokat a meleg és baráti elnézésekkel és túlzásokkal teli szép szavait, amelyekkel engem volt szíves üdvözölni és a polgármesteri székbe hat esztendőre beiktatni. Kérem a Főpolgármester Urat, hogy ajándékozzon meg engem ebben a következő hat esztendőben is azzal a meleg támogatással és barátsággal, amellyel az itt eltöltött háromnegyed esztendő alatt is megajándékozott. (Helyeslés.) Az a kölcsönös bizalom, amely a főpolgármester és a polgármester között megvolt, igen értékes gyümölcsöket termett a köz és a főváros részére.(Ügy van! Ügy van!) A mélyen tisztelt Közgyűlésnek egész valómből fakadó hálámat fejezem ki az ismételten meg-