Fővárosi Közlöny, 1947 (58. évfolyam, 28-55. szám)

1947-08-02 / 32. szám

személyleírást a rendőrőrszobán eszközölni, hiszen ez rend­kívüli módon meggyorsítaná az egész eljárást és megszün­tetné az ácsorgást. (Helyeslés.) Elnök : Az elhangzott felszólalásra a főkapitány úr kíván válaszolni. Münnich Ferenc főkapitány , T. Közigazgatási Bizott­ság! Tudomást szereztem a Kabakovits bizottsági tag úr által felhozott helyzetről, és minden szükséges és lehető intézkedést megtettem és megteszek a jövőben is, hogy az útlevélosztályon ezek az állapotok mielőbb megszűnjenek. Egész sor akadálya van azonban annak, hogy radikáli­san megváltoztassuk a helyzetet; egyrészt akadálya ennek a helyiséghiány, másrészt pedig az, hogy — egészen váratlanul — országos vonatkozásban is ránk bízták az útlevélügyeket. Tudomásom szerint éppen ma fejezte be jelentését az a bizottság, amelyet a kérdés megoldására kiküldöttek. Természetesen igyekezni fogunk arra, hogy a nehézségek a minimumra redukáltassanak, noha más — nem tőlem függő okok miatt — ideális állapotok nem fognak bekövetkezni, így a nehézségeket csak nehezen tudjuk megoldani. Elnök : A főkapitány úr szóbeli válasza után fel­teszem a kérdést, méltóztatnak-e a jelentést elfogadni? (Igen !) Ha igen, akkor ezt határozatként kimondom. Több tárgy nincs, az ülést berekesztem. — Az ülés 13 óra 38 perckor ért véget. — A pénzügyi szakbizottság ülése. — 1947. évi július hó 16-án. — (Az ülés Bechtler Péter alpolgármester elnöklete alatt // óra 20 perckor kezdődik.) Elnök : A pénzügyi szakbizottság ülését megnyitom és a bizottság megjelent tagjait szívből üdvözlöm. Távol­maradásukat kimentették Halász Afréd és Révész Mihály bizottsági tag urak, valamint Vámos Sándorné bizottsági tag úrnő. A mai ülés tárgysorozatának első pontja : előterjesztés a belügyminiszternek az 1946/47. évi pótk­öltségvetést jóvá­hagyó ste­rata tárgyában. Szólásra jelentkezett Földes Mihály bizottsági tag úr. Földes Mihály : Tisztelt Pénzügyi Bizottság! Az elő­terjesztést természetesen teljes egészében elfogadom. Engedjék meg azonban, hogy idézzek néhány pontot a belügyminiszteri leiratból, főleg a tanulságok miatt. A leirat szerint a pótköltségvetés az 1946/47. évi rendes háztartási költségvetéshez viszonyítva rendk­ívül jelentős összegű. Az első rendes forint-költségvetés azonban szükségszerűen foglalt magában egy sereg hibaportot. Akkor még egész sereg tényezőt nem lehetett előre látni. De már a pótköltségvetés elkészítésekor tisztán lehetett látni minden lényeges tényezőt. Ak­koriban sokkal több fix pont volt, amelybe belekapaszkodhattunk. Ez a körülmény természetesen még fokozottabban fennáll most, a hároméves terv megindulása előtt, az új költségvetés összeállítása idején. Tehát hasznosítanunk kell mindazokat a tanulságokat, amelyeket az első forint­költségvetés, majd a pótköltségvetés összeállítása alkalmával szereztünk. A közigazgatási bizottság elmúlt két ülésén a Magyar Kommunista Párt nevében bejelentettük, hogy az 1947/48. évi költségvetés tárgyalásában cselekvőbben szeretnénk részt venni, mint a múltban. Cselekvőbben szeretnénk részt venni elkész­ítésében és megbírálásában. Kívánságainkat, észrevételeinket nyomatékosabban közöljük majd, mint a múltban. De persze kötelességünk az ügyvezetést figyel­meztetni erről a szándékunkról, nehogy kellemetlen hely­zetbe jusson. Az első alkalommal is, a második alkalommal is rendk­ívül sürgetett bennünket az idő. Úgyszólván napok alatt kellett elvégezni a hatalmas munkát. A költségvetés összeállítása nagy probléma volt és bizony, ha az ügy­vezetés még egyszer annyira feladata magaslatán állott volna is, mint amennyire állott, akkor is nehézségek elé került volna. Mi ezt a körülményt méltányoltuk is. A rendes és a pótköltségvetés tekintetében ezért nem akartuk a húrt túlságosan fesz­íteni, azzal nem jól szol­gá­tuk volna az ügyet. Az 1947/48. évi költségvetés elkész­ítésére és bírálatára azonban több időnk van, mint a múltban és az adott lehető­ségekkel élni is akarunk. A belügyminiszteri leirat szerint a pótköltségvetés a háztartási alapnál csak­nem olyan jelentőségű volt, mint a rendes költségvetés. Mindenesetre már most nyomaté­kosan kérem, a belügyminiszteri le­rat tanulságait vegyük komolyan fontolóra. A leirat alapján mondom : még­ a pót­költségvetésben sem történt hiánytalan gondoskodás olyan szükségletekről, amelyek nélkülöz­hetetlenek és amelyek a pótköltségvetés összeállítása során már előreláthatók voltak. »Rámutatni kívánok itt elsősorban a kórházi szükség­letekre,— idézem a belügyminiszteri leiratot — ahol meg­állapításom szerint a pótköltségvetéssel helyesbített elő­irányzat után is 10 millió forint hiány mutatkozik.« Menet­közben támadtak többmilliós szükségletek, amelyek az igazgatást az egész vonalon kellemetlen helyzetbe hozták. Kifogásolja azután a sorat, hogy a költségvetés egyes fejeze­teiben még mindig szerepelnek napidíjas és hasonló alkal­mazottak, ami a létszám megállapítását lehetetlenné teszi.­­ Én ezt a körülményt nem a létszám megállapításának lehetetlensége miatt teszem szóvá, hanem azért, hogy ne legyenek napidíjasok! Midenkit nevezzenek ki. Gondos­kodjunk megfelelő számú emberről, elegendő munkaerőről, »napidíjasokat« és hozzájuk hasonlókat csak valami egészen rendk­ívüli szükség esetén alkalmazzunk, de különben összes munkaerőinket a kinevezéssel biztonságba kell helyeznünk. Csak örömmel töltheti el az embert mindaz, amit a leirat a továbbiakban felsorol, mert hiszen olyan dolgokra is gondol, amelyekkel mi nem túlságosan sokat törődtünk, így például a kerületi csarnokok újjáépítésének előirány­zatát 613.000 forinttal felemelte. Megállapítja a leirat, hogy ezt a költségvetést hiány nélkül hagyja jóvá a belügy­miniszter, mégpedig a pénzügyminiszterrel egyetértésben, amit nagyon fontosnak tartok. A jóváhagyás tehát kollektív munka. Azoknak a kor­mánytényezőknek kollektív munkája, akiknek ehhez valóban joguk van. Most pedig engedjék meg, hogy a jövőt illetőleg mondjak egy-két szót az előterjesztésről. Nem rabolnám a pénzügyi bizottság idejét ezzel az előzetes figyelmeztetés­sel, ha nem látnám szükségét annak, hogy az illetékesek a jövő évi költségvetés elkészítése során ezeket a szempon­tokat hasznosítsák. Az I. fejezet I. címében több helyen szerepel jelentős előirányzat a gépkocsik üzembentartására. Nyomatékosan ki kell jelentenem : itt nagyobb takarékosság szükséges. Legyen demokráciánk kissé puritánabb! Szólítsuk kissé vissza azt a kocsikázást, amelyet egyesek véghezvisznek. Ne értsenek félre, persze, hogy szükségük van kocsira a tisztviselőknek, a főtisztviselőknek. Ez magától érte­tő­dik, el se lehet képzelni másként. Ne jelentkezzenek azonban a kocsihasználattal olyan jelenségek, amelyek az embereknek szemet szúrnak és amelyekk­el kapcsolatban azt mondják, lám csak, a demokrácia is ott tart még, ahol a régi világban tartottak , egyéni luxuscélokra is felhasz­nálják a hivatali kocsikat. Az I. fejezet III. címében feltétlenül gondoskodnunk kell megfelelő fedezetről a szakkönyvek, szakkönyvtárak kiegészítése végett, hiszen a jó közigazgatás egyik igen fontos feltétele, hogy megfelelő szakkönyveik legyenek a tisztviselőknek. Ugyancsak gondoskodni kell ebben a címben a szabad­ságharc százéves évfordu­ljának megünneplésével kapcso­latos költségek biz­tosításáról, mégpedig a mostani előter­jesztésben rámenőleg. Ez a tárgy különben egy másik napirendi ponthoz tartozik. De már most előre kijelentem : az előteljesítést helyesnek tartom. Az emlékévek a mi nemzeti történetü­nkben igen jelentősek, nagyon fontos lenne tehát, ha minden vonatkozásban méltóképpen tud­nánk megünnepelni. Az egyes ügyosztályok ügybeosztását az ügyek termé­szetes összefüggése szerint kellene m­goldani és a költség­vetés egyes fejezeteit ennek megfelelően kellene össze­állítani. Úgy tudom egyébként, hogy erre a költségvetés összeállításának irányelveit megállapító belügyminiszteri leirat is utasítást ad. A II. fejezet III. címében szereplő Útügyi Intézet önálló üzemmé való szervezésére már most felhívom a figyelmet. Az intézet működése, célja és keretei megfelelnek az üzemi k­ívánalmaknak. Sz­ilárd meggyőződésem szerint, mint önálló üzem sokkal eredményesebben tudná végezni a munkát. Ugyancsak a II. fejezettel kapcsolatban kell elmon­danom, hogy az erdősítési anyagok jelentősebb mennyi­ségben való beszerzésére volna szükség azért, hogy a kipusz­tult erdőket minél előbb pótolhassuk. Engedjék el nekem.

Next