Fővárosi Lapok, 1864. január (1. évfolyam, 1-25. szám)
1864-01-27 / 21. szám
A MOZLIM ZARÁNDOKLÁS. Konstantinápoly. December 1863. hó 23-án a muzulmán főváros az évente egyszer előforduló nagyobbszerű ünnepélyek egyikének lön tanúja. Ma indultak el innét az európai összes török birodalomból összegyűlt jámbor raozlimek, kik a vallás által rájuk rótt zarándoklási kötelezettségnek eleget tenni kívántak. T. i. minden muzulmán, kinek csak módja van benne, tartozik egyszer életében Mekkát meglátogatni. Akadályozott gazdagok, valamint magas állású egyének, miként maga a Zultán is, helyettesíttethetik magukat. A zultánt, mint az Izlám átalános főnökét, az évenkinti zarándokhadak élén a damaskusi basa helyettesíti. E kegyeletes szokás leírását a majiomedán történészből vett hitregével kezdem : Adám a paradicsomból kiűzetvén, az Urangyala utána vitte ama fekete követ, melyen azelőtt ő a magasság Urához fohászkodni szokott. — És ez által nyittatott meg a frigy az Ur és az emberiség között. f Midőn Abrahám a szép Ágárt hastól elküldé vala hajlékától, ez Arábia pusztáin nevelte föl Izmáéit, ki ama követ melynek neve Hádser-ul- Eszved megtalálta és háza elébe helyezte. Ábrahám aztán ha látogatására jővén, ennek honnemlétében, neje által nem jól fogadtatott. Mikor ő menyének nyomásán meghagyta, mondaná meg férjének, hogy: változtassa meg háza küszöbét. A nő nem késett e csodaüzenetet férjével közölni. Ki a rejtett szót megértvén szivélytelen nejét tüstént elkergette, újból nősülvén olyan leányzóval, ki a másodszor is megjött apát, kegyeletesen ama szent köre ültette és vendégelte. Majd megjött Izmáél is. Apa és hit szentegyességgel a fekete követ oltárra helyezték, s rajta az Urnák áldozatot mutattak be, sült kos képében, melynek fölemésztésére a környékből vendégeket hittak. Azon naptól fogva szakállyá vált ama szent helyen az áldozat. Az oltár békerittetett s lett istennek szentelt templom, a Keábé, melyhez azóta évezredeken át sereglenek Ássia népei, gyakorta csatákat víván a szent föld birtokáért. Milliókra ment azóta a jámbor búcsujárók száma, szintén annyira az áldozatoké is, melyek kegyeletességből az Ur oltárán elfogyasztattak. — Moh a med épen ama szent városban születvén s azon családból származván, mely időjártával a Keábé kulcsainak törvényes birtokát élvezte; hatalkorában még dolgozott is az özöni és ellenséges támadások által megrongált templom kiújításán. Miután pedig próféta lett, ihletésen megújította a szent helyen tartatni szokott ősi szertartásokat; maga is medinai fejedelmi lakásából többször megtevén oda zarándoklását. Midőn pedig a hatalmától félő város kitiltá vala falai közöl, haderővel foglalá el azt, s oda alapította az Izlám vallás középpontját; örökidőre meghagyván igazhivő utódainak, a Keábé tiszteletben tartását, híveinek évenkinti zarándoklását, alamizsnálkodást, áldozataikból a szegények jóltartatását. A megöröklött muzulmán szokás szerint, a zarándoklás most azon évszakra esik, melyben Mohamed tartá 40 napi visszavonulását, a Ramázán napjaira, melyek ez évben február tizedikén kezdődnek. Minthogy pedig a zarándokok pályája hosszú időt igényel, a jámborok már két hóval előre gyülekeznek, hogy útközben minden csatlakozókkal gyarapodva, nagy seregben érkezzenek meg. A zultán részéről értékesen aranyozott és hímzett lepel küldetik minden esztendőben, a Keábé beborítására. Induláskor nehány áldozatra való teve is előhozatik, melyeknek fajtája épen a szent helyen tenyésztetik. Ezek csak forma szerint vezettetnek elő; de útra nem indíttatnak, mert helyettük ottan daraboltatik s osztatik föl az ivadék. Ez adományokkal ellátva, a hadsívá (zarándokká) lenni áhitozók csapata, a Szürré Emin vezetése alatt ünnepélyesen, zene szóval s látványos játékok szertartásával vonul el a Zultán palotájától, Ga ata főutczáján végig, az Aranyszarvon levő hídra, hol behajókázva, Ázsiában Szkutáriba száll ki. Skutáriban az indulófélben levő karaván három napot időz , miglen Anadolbosporus környékéről is előszállinganak az ügytársak. Innét hadi rendben és a Szürré Emin (kincsőr) hadi fedezete alatt mennek is,zmidre, hol megint gyarapodva bekanyarodnak Ázsia belsejébe, miglen Damaskusba érkezve, már sok ezerre szaporodtak. Damaskusban az itteni basa, mint azultán helyettese, Emir-ul-Hads (zarándokfőnök) címen, rendkívüli pompával, egész hadsereggel áll a karaván élére, kihez a Tripoli és szomszéd megyék basái csatlakozván,a sz. hadsereg Cserd é-ászkerirszáma a karaván seregén kívül 20 ezer főre hág. És e födözet szükséges is, a szíriai puszták szilaj fiai, a kóbor arabok támadásai ellen. E födözet kiséri a karavánt egészen Medinától három nap járásnyira, hol ez az afrikai u. m. Marokkóból, Algír- és Egyptomból érkező karavánokkal egyesül, melyekkel együtt számuk a százezerét meghaladja. Ekkor aztán rend és oltalom tekintetében a mekkai Serif (fejedelem) alá tartoznak. A vándorlás minden évben Redseb hó 12-kén kezdődik. Az áldozatünnep (Kurbán bairam) előtt öt hónappal minden zarándok tartozik sajátos, e célra rendelt öltözetben tenni meg egész útját, és semmi szín alatt sem szabad az előírt módtól eltérni, kivéve nagy vezeklő áldozatok árán. Ez I r r h á m nevű mezt aztán egész életükben gondosan megőrzik, majd abban is temettetnek el. A zarándokok a mekkai Serif által számbavétetvén, 50 ezernyi nomadarabokból álló seregével véteti körül őket a városon kivül. E sereg oltalmazza őket s tartja fenn köztük a rendet. Az áhitatos szertartások elkezdődvén , a sz. Keábé környékebeli, egymástól jó távoleső imaállomásokra, búcsujárással, böjt és imádsággal, meg kegyeletes cselekedetekkel töltik idejüket; egész az áldozat ünnep bekövetkeztéig, mikor aztán a Min a mezeje valódi vérmezővé válik ; ezerenként hullván el rajta az áldozatállatok, melyekből a hatalmasan kiéheztetett sereg napokig lakomázik. Éjjel nappal hangzik a zene ilyenkor. A hívők oly zabolátlan örömnek adják magokat s kivált az arabok s egyptomiak oly dévaj, sőt fajtalan mulatságokban gyönyörködnek, minőknek mását világszerte alig találhatni. Végre, mivel Mekka oly szent város, melyben csak a legtisztább lelkű emberek lakhatnak, hol mozlimen kivül másnak megjelenni sem szabad; (tehát oly keresztény, ki oda merészkedik, életével játszik) meg a szentély titkairól, megszokás által a varázst elhárítani sem lévén tanácsos ; az izlami papságnak gondja van rá, nehogy a zarándokok a szent városban tömegesen megtelepedjenek. E szerencsét busás áron lehet csak megvásárolni. Ellenben az ájtatosságok végződésével átfutassák az igaz hívők táborát, kiáltozván: „0 Yemen népei! térjetek vissza Yemenbe. 0 Syria népei! térjetek a syriai útra. 0 Irak népei! induljatok vissza Irakba, hogy megtarthassátok kebleitekben a kegyeletet, melylyel istenetek háza iránt viseltetni tartoztok.“ Csakugyan az isteni szolgálatok után tíz-tizenöt napra valamennyien elszélyednek, mivel annál inkább sietniök kell, minthogy a fedező sereg hazavonulása után vége az úti biztonságnak. Az Izlam második szent városa Medina. Itt van a próféta koporsója azon sírboltban (Turbé), mely az Aise (Mohammed első neje) háza helyén épült. E holtalagot negyven szerecsen őrzi, kiknek állomásaira rendszerint ötszáz jámbor muzulmán áhítozik , kik az iméntiek között szolgálnak. Fejük a Seifs al-Hárem egyszersmind Medina kormányzója. A jámbor utasok rendesen itt megállapodnak, ájtatoskodnak s a próféta sírját első látásra igy üdvözlik: Üdv és béke neked, oh prófétája az istennek! A kalifák észultánok pedig így szokták üdvözleni: Esz szelám áleiké já reszszul’ ulláh ve já ámudszázádem! (Üdvözlégy isten prófétája és rokonom!) mit másnak, ha mindjárt aide, azaz a próféta utóda is, mondania tilos. E két városon kívül szent tiszteletben tartják még a muzulmánok Jeruzsálemet, hajdani szent templomáért, a pátriárkák sírjaiért, és Jézus Krisztus koporsójáért. Mikor a muzulmán zarándok mekkai szent útjáról visszatért, a hád si (zarándok) tiszteletes nevet kapja egész életére, melyet a vallás mindazon boldogoknak szolgáltat, kik Isten kegyéből a nagy utat megtehették. E néven tisztelettel szólítja őket mindenki. Megismerhetni őket nagy szakállukról, mit vallásosan megnevelnek, a próféta nagy szakálla emlékezetére; míg mások nyirkálják, vagy épen le is borotválják szakállukat. Ők jámbor és egyszersmind bölcs emberek tekintélyével bírnak, kiknek szava nyomós a tanácsadásokban, s nagy figyelemre méltatik községi és magán ügyekben. Nevük még fiaikra is átszáll ismeretül. Például: Ali Hádsin Ibráim oglán ,Ali, Ábrahám zarándok fia. Hádsinak szólítják őt gyermekei, sőt saját neje is. Függelékül nem lesz érdektelen emlékezni a Keábé gazdagságáról. Van benne egy ragyogó arany nap Szászán ibn Babik királytól; két, rubinnal s gyöngygyel ékesített félhold I Omer kalifától; egy nagy becsű smaragd III A b d u 11 a h kalifától; egy gyémánttal gazdagon ékített arany buzogány IDsáfer kalifától. A szentély (tabernaculum) fenntartására való oszlopok ékesítésére Izeid kalifa 36 ezer aranyat költött. IDsafer a szentély belső négy szögletét arany-, többi falait pedig tömör ezüst lemezekkel boríttatta be. Melik Naszir unokája Esref értesülvén, hogy az ajtó ezüst borítéka ellopatott tömör aranynyal pótolta ki. Az ottomán zultánok eféle kegyeletes adakozában nem hagyták magukat fölülmúlni. Első Szeim, I I Szulimán temérdek kincset küldött oda. III Murád ékkövekkel ragyogó két arany lámpát, I Ahmed az egész szentélyt arany és ezüst abroncsokba foglaltatta. —Ezekhez járultak az oda helyzett jótékony alapítványok. II Menzur kalifa tanodát és könyvtárat, Melik Csák mák Egyptom királya vízmedencét építtetett. Muár rám, Bengal királya nagy szállodát, kórodát, hatvan tanuló s négy tanárra tanintézetet alapított. Be r teba, Egyptom híres királya egyéb fölszerelvényeken kívül teveaklot, sátrakat, sütödéket, raktárakat, mészárszékeket alapított külön utakon a benföldi utasok kényelmére. I Abdulláh kalifa tornyokat s obeliszkeket állíttatott a köré a mekkai rét hoszanta. Kat és azultán négy tanodát négy karaván szerait (szállodát) alapított. I Harun kalifa neje Zubeid e Khatun vízvezetéken a város közepére csörgő forrásvízzel látta el a szent helyet. I Szolimán neje Khaszéki az utakon vízmedencéket s csörgő kutakat szerkesztetett. Még száz annyit számlál el a török író, miből csak kivonatot adunk tárgyunk vázlatos ismertetésére. Említik, hogy a Zultánok mai napigland minden évben uj, arany gyémánt, gyöngyök bíbor selyemből művészileg hímzett leplet küldenek a keábé beboritására. Az ócska minden hetedik évben azultánnak kerül vissza, családi halottjai fedezésére. A többi aranysuly szerint árulandó szent ereklyékké szaggattatik szét. Hitrege a Kéábéról: A szent fekete kő azon helyen van, hová azt Ábrahám pátriárka helyezte , mely Mékám Ibráhim , Ábrahám, állomásának neveztetik. Az ezt foglaló szentélyt, Ábrahám égi sugallatból épen azon helyre építette, hol a teremtéskor az angyalok sátrat emeltek. E sátrat a földi paradicsomból aztán égbe vitték s Istennek szentelték Beit hu Hah (Isten háza,) név alatt, mint az embeberek atyja által az örökkévaló imádására szánt hajlékot. Szeth aztán ugyanott az égi sátor mintájára földből épitett, melyet özönvízkor Gábor arkangyal az égbe szállított. Most is ott függ az ég mennyezetében, épen az Ábrahámé fölött, melyet ő annak hasonlatosságára épitvén, Keáb-nak nevezett, mely szó alapot, telepet jelent, annak jelezésére, hogy e szent hajlék az égi sátor alá telepittetett. Építés alatt a szentkö szolgált hágcsóul. Izmáél vállain hordta a köveket. Mikor kész lett, Ábrahám Isten parancsára , s e b e 1, hegyre menvén világrenditök szózattal kiáltott: (A népek! jertek Istenetek imádására. Ember milliók szózata hangzott vissza: Itt vagyunk szolgálatodra oh Istenünk! Abeabéban ma is angyalok lakoznak. DR. OROSZ REGYI JÓSA. 83 A M. T. AKADÉMIA JAN. 25-EI SZAKÜLÉSE. (Math. és természettudományi osztály.) Elnök gr. D e s e w f f y. 1-er Weninger Vince „a kölcsön ügyekről számtani tekintetben“ című értekezést olvasott föl, a mi egy nagyobb munkájának részét képezi. Érdekes adatokat közölt a magyar és a bécsi hitelintézetekre vonatkozólag, kimutatván a magyar hitelintézet előnyösségét. Előadását nagy tetszéssel fogadták. 2-or. Dr. Pólya azon műkertészeti jelenséget vette bírálat alá, melyekkel Holmbruck, hirhedett tudós a párisi magas köröket mulattatja. Állitván H. ur hogy a gabonanemüek termékenységét előidéző módot feltalálta légyen, azt mondja ugyanis, hogy e végre szükség : 1. négyszeri hengerezés, és 2. A gabonának megkötelezése, t. i. 60 láb hoszszú kötélre arasznyi gyapjú-szálakat kell kötni, ezek végére kis óngolyókat s a búza virágzásakor ezt a kötelet mézzel bekenve, három ember vigye végig a buzafejek közt, a kötelet a mennyire lehet kifeszitsék s egyik a közepét tartsa és ezt a párositó marsot többször ismételjék. Mondanunk sem kell hogy jeles tudósunk könnyen és alaposan cáfolta meg a műkertészet ezen Cagliostroját. Végül a magyar gyümölcsészet előhaladását jelentő mozzanatra tette figyelmessé az akadémiát, t. i. azon gyönyörű gyümölcsfestményekre, melyek a józsef téri kertészeti csarnokban mindig láthatók. Ülés végén a rajzban mutatott gyümölcsökből a legizletesebb szárított, cukrozott példányokat, és a legfinomabb gyümölcssajtokat mutatott be a nemes doktor úr, s ezekből a jelenlevőket conamore meg is kínálta. FŐVÁROSI HÍREK. (A kenyérosztó pesti albizottság), melynek alakulását említettük, következő adományokat gyűjtötekkorig : Bécsben: Ferenc Károly főlig 300 frt, Albrecht fölig 300 frt, Vilmos főhg 100 frt, hg Batthyány Fülöp 300 frt, hg Eszterházy Pál 300 frt, herceg Pálffy Antal 200 frt, a bécsi nemzeti bank 500 frt, Hans von Rabenburg 100 frt, Nádasdy Leopoldine grófnő 100 frt, Lübeck Zsuzsanna 100 frt, Mautner A. Ignác 100 frt, Pesten Teasdale Vilmos és Szemelics 100 frt. (A svéd athleták), kik most Pesten működnek, Pozsonyba nyertek meghívást. S (Colosanti), az ophideide mestere Pestről Grätzbe és Triestbe szándékozik. *