Fővárosi Lapok, 1864. április (1. évfolyam, 75-99. szám)
1864-04-01 / 75. szám
Csik Amália kisassz. „Liliomfi, Szellemű,“ vidéki színészek Balogh Gyula ur. Kemény István ur. Schwarz,pesti fogadós. Busa Lázár ur. Adolf, fia Dezse Gyula ur. Kányay, telegdi fogadós Águsztich Pong. ur. Erzsi, leánya Vidos Elvira kisassz. Gyuri, pincér Szukics János ur. Szomszédasszony, Vajda Klement. kisassz. Ugyanott már kétizben rendezett a dalárda hangversenyt a szűkölködök javára. Első ízben 200, azután 100 forint volt a tisztes vedelem. Hivatalos után e célre Vármegyéből már 16.000 forintot küldtek be. Májusban ir,a tudósítónk, a „Gizela-egylet“ bazárral összekötött népünnepélyt rendez. A fél jövedelem szintén az ínségeseknek van száma. ** A pest-losonci vasút munkálatainál Hatvan környékén, egy lábnyi mélységben bronz-régiségeket találtak, melyek valószínüleg valamely fegyverkészlethez tartoztak. Úgy látszik , celta eredetűek, de a nemzeti múzeumban látható, hasonfajú daraboktól lényegesen különböznek. Ezek, valamint több régi edény darab, a múzeumnak küldettek be. A bony táján is ásott egy pár érdekes régiséget.Tizenegy és egy negyed súlyú arany Krisztus-szobor ez,a XI. században Konstantinápolyban készíték. A találó megvételre fölajánlotta a nemz. múzeumnak. Külföld. *** B. Appraxin Júlia grnő nemsokára valamelyik nagyobb színpadon is fel fog lépni, és pedig megint „Phaedrában“ és a „Keringőre hívás“ című vígjátékban. Ez utóbbit nem választása, hanem a szerző id. Dumas Sándor kérelme folytán játsza el. Hiszszük hogy ez újabb szereplése csak folytatása lesz előbbi sikereinek.* Ruthén-szinház. A lembergi „Slovo“ hosszú vezércikkben önti ki örömét a ruthén-szinház nemsokára bekövetkező megnyitása fölött. Egyúttal közli az első előadás programmját. Eszerént lesz : prolog, néphymnusz, két symphónia, nemzeti dallamokból vett motívumokkal, Vierbickitel, és Mariusko „Halka“ című dalművének nyitánya. Darabok : „Marusia,“ továbbá „A ruthén bűvész“ operette, végre „Ádám és Éva“ francia vaudeville. Efölött a színházi bizottmány két pályadíjat: „100 frt és 50 frt“ tűzött ki a legjobb két vígjátékra. *** Ristóriról olvassuk, hogy magához méltó társulatot szervezvén, Marseilleben fogja a nyarat áthúzni. Télire pedig Párisba megy. Szakértők egyhangú ítélete szerint századunk e legnagyobb tragoedia-játszónője semmit sem vesztett az évek miatt, s ugyanazon hevés föllengéssel ragad el most is, mint ragyogó pályája első éveiben. Az a hír, hogy „VIII. Henrik" öt nejét egy darabban szándékszik szinte hozni, német gyárból került mendemonda. *** Amilyen a név , olyas az ember. Triesztben bizonyos Papadopoli nevű színész jutalomjátéka alkalmából egy bohózat és a Faustéban lépett föl, írják, hogy ez utóbbi hajmeresztő látvány volt, anynyira, hogy a közönségnek még nevetni sem jött kedve. *** Liszt Ferenc húsvét hétfőjén volt a pápai fillérek javára tervezett hangversenyét megtartandó öt bíbornok közreműködése mellett. A belépti díj tíz frankra lön határozva. A pápa a tiszta jövedelemről lemondott a római „szegények iskolái“ részére. Dicséretes nagylelkűség. *** A balét jó hírének vége! Wallisból t. i. értesítik a „Bundot,“ hogy ott valami Balét nevű gyilkos szerepel. Hatalmasan fölfegyverkezve a Rinaldok és Diavolok utóda fittyet hány a hatósági intézkedéseknek. Pedig rettenesen üldözik a photographiákkal, melyeket mindenfelé köröznek. Pár markos pandúr jobb szolgálatot tenne ily ügyben. *** Udvarias bibornok. A római pápa sz. Cecilia napján a katakombákban volt imádkozni e szent szűz sírjánál. Faber jónevű festész ebből egy érdekes aquarel festvényt készített, melyet Reisach bibornok a szent atyának is megmutatott. Midőn később viszavenni akará, felsóhajtott : „Jaj de szeretném ezt olajban és nagyban de — nincs pénzem!“ Most az udvarias bibornok azon fárad tehát, hogy e kis örömet megszerezze tiarás urának. 334 Nemzeti Színház. *** Márc. 30-kan : „Az arcátlanok.“ Épen az a körülmény, mely Párisban a nap eseményévé tette e darabot s úgy a sajtó, mint a társadalmi körök külömböző elemeit fellármázta, nálunk nagyon sokat von le érdekességéből. A helyszínéről választott alakok az egész rajzra szükségkép visszahatottak, és sok oly megjegyzés, mely ott, hol az egyes személyek eredetijét mindenki ismerő — csaknem életrajzi vonás volt, s rendkívül hatott, sok oly gúny, mely a párisi társadalmi és politikai viszonyok elevenét érve — kitűnő tapsokkal fogadtatott: nálunk érthetlenül elmosódik, vagy mint a szerkesztői-iroda jelenet-:,yiane unalmas. Az is nagy baj, hogy a francia komédia-irók egy része a társadalom gyöngéi, fonákságai vagy kinövései helyett az aljast, a gazt, a bűnöst választja, s így a komikum tenyelgő, derült hangulatából a satyra epés keserűségébe esik. A vígjátékírónak nem az a feladata, hogy undort ébreszszen; elég, ha a szégyenpirt a gyarlók arcába csalnia sikerül, mint az anyának, kinek ajka mosolyog, szeme azonban fedd. A föntebbi megrovásból foly azon meggyőződésünk is, hogy ily alakokkal célt téveszt a szerző, s az utálatot, melyet ez arcátlanok iránt ébreszteni akar, csak a gondolkodó nézőben kelti föl. A nagyobb rész jót nevet, s gyönyörködik ebben az elmés aljasságban, melyet a fenyitóház korbácsa, s nem a vígjáték rózsatöviseivel kell büntetni. Az előadás nagyon sikerült. Prielle Kornéliáról , ki a francia marquisnek páratlan képviselője, dicsérőleg szólani nem is szükséges már. Elég azt mondanunk, hogy játszott. Igen jeles volt Egressi is, és Feleki. De a mi felfogásunk szerint: épen az az irodai jelenet, melyben a szerző Giboyer jellemét bár kissé vezércikkező modorban, de azért a legpraegnánsabbul igyekvék feltüntetni, elhibázott. Amint itt Feleki (Giboyer) az ő életét elmeséli, s elveit, illetőleg elvtelenségét védelmezi, inkább könnyelmű, széles ifjúnak látszik, holott azt a cynismust kellene mutatnia, mely egy kalandoki s nyomorteljes múlt kifolyása ugyan, de csakis oly lélekben verhet gyökeret, melynek alapszinezetében már kezdettől meg van a gazság és elaljasodás iránti hajlam. Lendvainé szeretetreméltó leányka volt, Szigeti kissé tétovázó a bankár személyesítésében. Tóth József feltűnő bizonytalanságban: hogyan értesse meg a nálunk egészen idegen, ismeretlen egyéniséget, végre Lendvai és Paulai elég jók. De az előbbi jól tenné, ha a marquisne salonjában kissé illedelmesebben beszélne, ahelyett hogy kiabál; ez utóbbi meg egy kis simaságot, természetessége fejtene ki mozdulataiban. 1 TV ” Nemzeti Színház. Bérlet 1. sz. Kezdete 7 órakor, vége 10-edfélkor. Pest, pénteken, április 1-sején, 1864. Először: ZAGYAIYA. Dráma 5 felvonásban, 6 képpel. írták: D’Emmery és Edmond. Fordította M.Sz. L. Az uj jelmezek Papp József föruhatárnok felügyelete alatt készültek. Rendező: Szigligeti. Személyek: Massignac, herceg . . Egressy. Második szolga . . . Szalai. Monzabon, lovag . . Szerdahelyi. Özvegy marquisné . . Paulainé. Montmarcy Gaston . . Paulai. Hercegné . . . . Jókainé. Biasson ....................Tóth J. Jeanne.........................Prielle Corn. Udvarmester .... Kállai. Blanka.....................Lendvainé. Első szolga .... Balázsi. Germaine .... Szigligeti A. Parasztok. Parasztnok. Hivatalnokok. Történik: Franciaország egyik falujában Idő : XV. Lajos halála után. Holnap, ápr. 2-ikán, általános bérletszünettel: I-se rendkívüli előadásul: COUOUICLAUDINA kisasszonynak a bécsi cs. kir. operaház első táncosnőjének, első vendégjátékául: Nép-Szi 11 ház. Buda, pénteken, április 1-sején: Az ördög pilulái. Nagy bohóság uj diszlet, gépezet, tünemények, ének és táncokkal 15 képlet 3 felvonásban. Lolro, Anicet, Borgeois és Laurent után franciából fordította Tarnay Pál. — Zenéjét írták: Offenbach, Groott Chéri és Amadé Artus, hangszerelte Jakobi Jakab karnagy és Simacsek karmester. Személyek: Albert, ifjú francia festő Libera G. Magloire, inasa . . . Kassai. Sottinez, spanyol hidalgó Együd. Seringuinos gyógyszerész Virágh. Babylas,gyógyszerész inas Vizvári. Rodriguez, az alguazilok vezére .... Horváth. Bernadillo, orvos . . Dósa. Izabella, Seringuinos leánya .....................Mátrai Mari. Bohóság istennője . . Vig Róza. Sára, boszorkány . . Vincéné. Bigáro, borbély ... V. Kovács. Marcelin, Seringuinos szolgálója ....................Harmathné. Első . . . . Bánhalmi. Második pincér . . Varga. Első hordár • • Liptai* Második hordár . . Somogyi. Elsö 1 . Kővári. Második , .. . Krecsányi. Harmadik KUSZÜ . Lövei. Negyedik) . Zoltán. Korcsmárosné . . . Király Jul. Kis korcsmárosné . . Vince Mari. Elsö . . Gyurian. Második finom . . Jeszenszky. Korcsmáros .... Váradi. Első 1 ... Kölesi. Második diák . . . Becsei. Harmadik . . . Vince Ján. Vásárlók, inasok, nép, pierottok, columbinák, francia kis testőrök, ámorok, boszorkányok, mindenféle borok, betegek, őrültek, utazók, diákok, lakadalmas nép, vasúti gépészek, bohóság alattvalói, törpék, gyümölcsök, zenészek, Bachusok, Bachantinák. Ballet 3 szakaszban. Szerzette Borri Pasquale. Zenéjét irta Streibinger. Helyárak szokás szerint. Kezdete 7, vége 10 órakor. Helyárak: szokás szerint. Tulajdonos és felelős szerkesztő: TÓTH KÁLMÁN. — Kiadja és nyomatja Emsch Gusztáv magy. akad. nyomdász 1864.