Fővárosi Lapok, 1864. április (1. évfolyam, 75-99. szám)

1864-04-01 / 75. szám

Csik Amália kisassz. „Liliomfi, Szellemű,“ vi­déki színészek Balogh Gyula ur. Kemény István ur. Schwarz,pesti fogadós. Busa Lázár ur. Adolf, fia D­e­z­s­e Gyula ur. Kányay, telegdi fogadós Águsztich Pong. ur. Erzsi, leánya Vi­­do­s Elvira kisassz. Gyuri, pincér Szukics Já­­n­o­s ur. Szomszédasszony, Vajda Klemen­t. kisassz. Ugyanott már kétizben rendezett a dalárda hangversenyt a szű­kölködök javára. Első ízben 200, azután 100 forint volt a tisztes­­ vedelem. Hivatalos után e célre Vármegyéből már 16.000 forintot küld­tek be. Májusban ir,a tudósítónk,­­ a „Gizela-egylet“ bazárral összekötött népünnepélyt rendez. A fél jövedelem szintén az ínségeseknek van száma. ** A pest-losonci vasút munkálatainál Hatvan környékén, egy lábnyi mélységben bronz-régiségeket találtak, melyek valószínüleg valamely fegyverkész­lethez tartoztak. Úgy látszik , celta eredetűek, de a nemzeti múzeumban látható, hasonfajú daraboktól lé­nyegesen különböznek. Ezek, valamint több régi edény darab, a múzeumnak küldettek be. A b­o­n­y táján is ásott egy pár érdekes régiséget.Tizenegy és egy negyed súlyú arany Krisztus-szobor ez,a XI. században Konstantinápolyban készíték. A találó megvételre fölajánlotta a nemz. múzeumnak. Külföld. *** B. Appraxin Júlia grnő nemsokára valamelyik nagyobb színpadon is fel fog lépni, és pedig megint „Phaedrában“ és a „Keringőre hívás“ című vígjá­­tékban. Ez utóbbit nem választása, hanem a szerző id. Dumas Sándor kérelme folytán játsza el. Hiszszük hogy ez újabb szereplése csak folytatása lesz előbbi sikereinek.­­* Ruthén-szinh­áz. A lembergi „Slovo“ hosszú vezércikkben önti ki örömét a ruthén-szinház nem­sokára bekövetkező megnyitása fölött. Egyúttal közli az első előadás programmját. Eszerént lesz : prolog, néphymnusz, két symphónia, nemzeti dallamokból vett motívumokkal, Vierbickitel, és Mariusko „Hal­ka“ című dalművének nyitánya. Darabok : „Maru­­sia,“ továbbá „A ruthén bűvész“ operette, végre „Ádám és Éva“ francia vaudeville. Efölött a színházi bizottmány két pályadíjat: „100 frt és 50 frt“ tűzött ki a legjobb két vígjátékra. *** Ristóriról olvassuk, hogy magához méltó társulatot szervezvén, Marseilleben fogja a nyarat áthúzni. Télire pedig Párisba megy. Szakértők egy­hangú ítélete szerint századunk e legnagyobb tra­­goedia-játszónője semmit sem vesztett az évek miatt, s ugyanazon hev­és föllengéssel ragad el most is, mint ragyogó pályája első éveiben. Az a hír, hogy „VIII. Henrik" öt nejét egy darabban szándékszik szinte hozni, német gyárból került mendemonda. *** A­milyen a név , olyas az ember. Triesztben bizonyos Papadopoli nevű színész jutalomjátéka al­kalmából egy bohózat és a Faustéban lépett föl, írják, hogy ez utóbbi hajmeresztő látvány volt, any­­nyira, hogy a közönségnek még nevetni sem jött kedve. *** Liszt Ferenc hús­vét hétfőjén volt a pápai fil­lérek javára tervezett hangversenyét megtartandó öt bíbornok közreműködése mellett. A belépti díj tíz frankra lön határozva. A pápa a tiszta jövedelemről lemondott a római „szegények iskolái“ részére. Di­cséretes nagylelkűség. *** A balét jó hírének vége! Wallisból t. i. értesí­tik a „Bundot,“ hogy ott valami Balét nevű gyilkos szerepel. Hatalmasan fölfegyverkezve a Rinaldok és Diavolok utóda fit­tyet hány a hatósági intézkedé­seknek. Pedig rettenesen üldözik a photographiák­­kal, melyeket mindenfelé köröznek. Pár markos pan­dúr jobb szolgálatot tenne ily ügyben. *** Udvarias bibornok. A római pápa sz. Cecilia napján a katakombákban volt imádkozni e szent szűz sírjánál. Faber jónevű festész ebből egy érdekes aquarel festvényt készített, melyet Reisach bibornok a szent atyának is megmutatott. Midőn később visza­­venni akará, felsóhajtott : „Jaj de szeretném ezt olaj­ban és nagyban de — nincs pénzem!“ Most az udva­rias bibornok azon fárad tehát, hogy e kis örömet megszerezze tiarás urának. 334 Nemzeti Színház. *** Márc. 30-kan : „Az arcátlanok.“ Épen az a körülmény, mely Párisban a nap ese­ményévé tette e darabot s úgy a sajtó, mint a társa­dalmi körök külömböző elemeit fellármázta, nálunk nagyon sokat von le érdekességéből. A helyszínéről választott alakok az egész rajzra szükségkép vissza­hatottak, és sok oly megjegyzés, mely ott, hol az egyes személyek eredetijét mindenki ismerő — csaknem életrajzi vonás volt, s rendkívül hatott, sok oly gúny, mely a párisi társadalmi és politikai viszonyok eleve­nét érve — kitűnő tapsokkal fogadtatott: nálunk érthetlenül elmosódik, vagy mint a szerkesztői-iroda jelenet-:,­yiane unalmas. Az is nagy baj, hogy a francia komédia-irók egy része a társadalom gyöngéi, fonákságai vagy ki­növései helyett az aljast, a gazt, a bűnöst választja, s így a komikum t­enyelgő, derült hangulatából a sa­­tyra epés keserűségébe esik. A vígjátékírónak nem az a feladata, hogy undort ébreszszen; elég, ha a szégyenpirt a gyarlók arcába csalnia sikerül, mint az anyának, kinek ajka mosolyog, szeme azon­ban fedd. A föntebbi megrovásból foly azon meggyőződé­sünk is, hogy ily alakokkal célt téveszt a szerző, s az utálatot, melyet ez arcátlanok iránt ébreszteni akar, csak a gondolkodó nézőben kelti föl. A nagyobb rész jót nevet, s gyönyörködik ebben az elmés aljasság­ban, melyet a fenyitóház korbácsa, s nem a vígjáték rózsatöviseivel kell büntetni. Az előadás nagyon sikerült. Prielle Korné­liáról , ki a francia marquisnek páratlan képvi­selője, dicsérőleg szólani nem is szükséges már. Elég azt mondanunk, hogy játszott. Igen jeles volt Egressi is, és Fele­ki. De a mi felfogásunk szerint: épen az az irodai jelenet, melyben a szerző Giboyer jellemét bár kissé vezér­cikkező modorban, de azért a legpraegnánsabbul igyekvék feltüntetni, elhibázott. Amint itt Feleki (Giboyer) az ő életét elmeséli, s elveit, illetőleg elv­­telenségét védelmezi, inkább könnyelmű, széles ifjú­nak látszik, holott azt a cynismust kellene mutatnia, mely egy kalandoki s nyomorteljes múlt kifolyása ugyan, de csakis oly lélekben verhet gyökeret, mely­nek alapszinezetében már kezdettől meg van a gaz­ság és elaljasodás iránti hajlam. Lendvainé szeretetreméltó leányka volt, Szigeti kissé tétovázó a bankár személyesítésé­­ben. Tóth József feltűnő bizonytalanságban: hogyan értesse meg a nálunk egészen idegen, isme­retlen egyéniséget, végre Lendvai és Paulai elég jók. De az előbbi jól tenné, ha a marquisne sa­­lonjában kissé illedelmesebben beszélne, a­helyett hogy kiabál; ez utóbbi meg egy kis simaságot, ter­­mészetessége fejtene ki mozdulataiban. 1 TV ” Nemzeti Színház. Bérlet 1. sz. Kezdete 7 órakor, vége 10-edfélkor. Pest, pénteken, április 1-sején, 1864. E­l­ős­z­ör:­­ ZAGYAIYA. Dráma 5 felvonásban, 6 képpel. írták: D’Em­mery és Edmond. Fordí­totta M.Sz. L. Az uj jelmezek Papp József föruhatárnok felü­gyelete alatt készültek. Rendező: Szigligeti. Sz­emély­ek: Massignac, herceg . . Egressy. Második szolga . . . Szalai. Monzabon, lovag . . Szerdahelyi. Özvegy marquisné . . Paulainé. Montmarcy Gaston . . Paulai. Hercegné . . . . Jókainé. Biasson ....................Tóth J. Jeanne.........................Prielle Corn. Udvarmester .... Kállai. Blanka.....................Lendvainé. Első szolga .... Balázsi. Germaine .... Szigligeti A. Parasztok. Parasztnok. Hivatalnokok. Történik: Franciaország egyik falujában­ Idő : XV. Lajos halála után. Holnap, ápr. 2-ikán, általános bérletszünettel: I-se rendkívüli előadásul: COUOUICLAUDINA kisasszonynak a bécsi cs. kir. operaház első táncosnőjének, első vendégjátékául: N­ép-Szi 11 h­áz. Buda, pénteken, április 1-sején: Az ördög pilulái. Nagy bohóság uj diszlet, gépezet, tünemények, ének és táncokkal 15 képlet 3 felvonásban. Lol­ro, Anicet, Borgeois és Laurent után franciából fordította Tar­­nay Pál. — Zenéjét írták: Offenbach, Groott Chéri és Amadé Ar­­t­u­s, hangszerelte Jakobi Jakab karnagy és Simacsek karmester. Személyek: Albert, ifjú francia festő Libera G. Magloire, inasa . . . Kassai. Sottinez, spanyol hidalgó Együd. Seringuinos gyógyszerész Virágh. Babylas,gyógyszerész inas Vizvári. Rodriguez, az alguazilok vezére .... Horváth. Bernadillo, orvos . . Dósa. Izabella, Seringuinos le­ánya .....................Mátrai Mari. Bohóság istennője . . Vig Róza. Sára, boszorkány . . Vincéné. Bigáro, borbély ... V. Kovács. Marcelin, Seringuinos szol­gálója ....................Harmathné. Első­­ . . . . Bánhalmi. Második­ pincér . . Varga. Első hordár • • Liptai* Második­ hordár . . Somogyi. Elsö 1 . Kővári. Második , .. . Krecsányi. Harmadik KUSZÜ . Lövei. Negyedik) . Zoltán. Korcsmárosné . . . Király Jul. Kis korcsmárosné . . Vince Mari. Elsö­­ . . Gyurian. Második finom . . Jeszenszky. Korcsmáros .... Váradi. Első 1 ... Kölesi. Második diák . . . Becsei. Harmadik­ . . . Vince Ján. Vásárlók, inasok, nép, pierottok, columbinák, francia kis testőrök, ámorok, bo­szorkányok, mindenféle borok, betegek, őrültek, utazók, diákok, lakadalmas nép, vasúti gépészek, bohóság alattvalói, törpék, gyümölcsök, zenészek, Bachusok, Bachantinák. Ballet 3 szakaszban. Szerzette Borri Pasquale. Zenéjét irta Streibinger. Helyárak szokás szerint. Kezdete 7, vége 10 órakor. Helyárak: szokás szerint. Tulajdonos és felelős szerkesztő: TÓTH KÁLMÁN. — Kiadja és nyomatja Emsch Gusztáv magy. akad. nyomdász 1864.

Next