Fővárosi Lapok 1865. szeptember (200-224. szám)
1865-09-16 / 212. szám
Végre a vén asszony hosszú konyhakést hozott elő. Ennek volt azon nemes rendeltetése, hogy engem a másvilágra indítson , amiért is egy nagy kövön élesre köszörülte. E műtétet, mint gondolható, nem a legnagyobb gyönyörrel néztem. A félig elpislant tűz zord, kellemetlen világot vetett a vén banya csontos, ráncos arcára. A két férfi tökéletesen ittas volt, míg a harmadik — az indián t. i. — felemelt bárddal még mindig egy helyben állt, én pedig puskámat úgy tartottam , hogy senki bántatlanul meg nem támadhatott. Kutyám majd rám, majd ellenségeimre tekintett. Tagjaim hideg verejtékben áztak; olyan voltam, mintha fürdőben ülnék. — No most — szólt a vén asszony. — Javában alszik , majd én elbánok vele, ti pedig azalatt e vörössel végezzetek. — S ezzel lassú, de szilárd léptekkel közeledett felém. Már épen puskámat akartam eldördíteni, midőn az ajtón erős kocogás hangzott. Gyorsan felugorván, kinyitottam az ajtót, s megkönnyült szívvel üdvözöltem a belépőket, két testes, izmos kanadai férfiút. Az indián örvendve lépet elő, heves tagmozdulatokkal mutatott a vén asszony két fiára: „E fehéret — úgymond — meg akarták ölni, s engem is, a vörös embert. Titeket, fehérek, az égi szellem küldött.“ A vén asszony a kést még a kezében tartotta, s ijedtében úgy állt, mintha a menyke csapott volna belé. Fiai rögtön bevallották, hogy anyjuk ingerelte őket a szándékolt gyilkolásra, minek folytán mindhármuknak kezét lábát megkötöztük, s most már az indián széles jó kedvében diadalmi táncot járt. Másnap reggel a gonosztevőknek velünk kellett jőniek. E pusztaságokban, hol törvényszékek nincsenek, azon szokás áll fenn , hogy a nagyobb bűnösök lakásait felgyújtják, őket pedig fához kötve, félig halálra ostorozzák. Ez történt a mi három latrunkkal is, s holmiukat a derék indián tette magáévá. Fővárosi hírek. * Az építendő országház szép stylle és homlokzata mellett, melyen Magyar, Erdély, Slavon és Tótországok, valamint Pest városának címerei fognak pompázni, kirívó ellentétet fog képezni a tőszomszédos ronda kis ház, melyet a föld már anyira elnyelt, hogy fazsindelyei maholnap a kövezetbe fognak ütközni. Ez azonban csak a szemet botránkoztatja, s más az, amiért ellene szólunk. E kis fazsindelyes épület egy minden oldalról füstölgő szögverő gyár, mely kisebb és nagyobb bajokkal fenyegeti az országházat. Többi közt — ha így marad — kéményeiből füsttel mindig bőven el fogja látni az emeleteket, kivált ha a szél arra fú. Ennélfogva jó volna kisajátítani. Úgy halljuk, a tulajdonos — fölhasználva e jó alkalmat — igen magasra tartja házát, melyet azelőtt fele áron is hiába kínálgatott. De tán mégis csak lesz mód benne, hogy e ronda kis tűzfészket eltávolítsák az országház tőszomszédságából. * Dr. Korányi Frigyesnek „Az idegbetegségekről“ népszerű nyelven irt jeles értekezését a „Lloyd“ fordításban közli az „Orvosi hetilap“ után. Oly érdekes és kitűnő ismeretekkel irt munka ez, hogy csodálkoznunk kell a „P. Napló“ és „P. Hírnök“ pozsonyi tudósítói fölött, kik a nagygyűlésen történt felolvasás után igen méltatlanul nyilatkoztak ez értekezésről. Valószínüleg eltévesztették a dolgot, s nem a munka becsét nézték , hanem az írót, kitö eredt. A „P. Napló,“ a méltán tekintélyes lap, mely szeret az igazság útján járni, önmagáért is igazságot szolgáltathatna ez értekezés írójának azáltal, ha közérdekű művét tárcájába szintén fölvenné. * A két Z . mft T. társulat szüreti kirándulásában 500-an vehetnek részt. Több nem fér a gőzösre. * A szerdai tüzeseteknél tizenegy ház égett le, s csak egy nem volt biztosítva. * A pestbudai dalárda sept. 30 diki dal estélyében (a lövöldében) Bognár Vilma B-né, a kedves dalénekesnő is részt veend, mi e dalestély érdekét mindenesetre emelni fogja. : * A szerdán reggel Gáláéról ide érkezett gyorshajóval egyetlen egy utas érkezett. A kolera miatt fennálló vesztegzárban többet tartóztattak vissza. *A „Magyarország és a nagy világ“ című képes lap mutatványszáma megjelent. Igen díszes kiállítású és tartalmas lap, mely hetenkint egyszer fog megjelenni. Szerkesztője Balázs Sándor, kiadó-tulajdonosa a Deutsch testvérek, elő- fizetési ára egész évre 12 forint, félévre 6, évnegyedre 3 forint. E mutatványszám elején Reitter Ferenc főmérnök kőnyomatú arcképét vesszük, öt horvát képviselő arcképét, a dunai Pannónia híd tervét, mely eddigelé nálunk a legnagyobb fametszet, és több kisebb rajzot. A lapnak politikai rovata is van, melyet Fáik Miksa vezet. Másnemű cikkeket Balázs Sándor, Székely József, Szász Gerő sat. Írtak bele. Az egész szám valódi áldozatkészséggel van ki — 837 — állítva, s az „Ország tükre“ *) hamvaiból úgy támad föl, mint a megifjuló mesemadár. * Az „Ung. Nachrichten“ ehó végével megszűnik ugyan, de mivel a hívhirdetéseket német nyelven is terjeszteni szükségesnek látják, Emichnél egy kisebb német lapot fognak nyomatni, főképen a hirdetésekért. De ezek mellett a nemzetgazdászati, ipar, kereskedelmi és pénzügyi érdekek is képviselve esznek benne. * Az Új téri kioszkért Privorszky úr — tíz éven át — 1500 ft évi bérletdijt ajánlott, s e melett egészen új és diszes csarnok emeltetését. A jeenlegi bérlő szerződése azonban még 1867 végéig terjed. * A nemz. színház igazgatási krónikáját intendáns maga újra egy önkényes tettel szaporitá. Ugyanis Podraczki Ferencz szabót, ki az intézetnél ennek kinyitása óta mint öltöztető működött, rögtön, minden bírói kihallgatás nélkül, egyes föladásra önhatalmilag elcsapta. — Hol vette az intendáns ur e szabadságot magának oly intézetnél, melynek fölül megerősített törvényei egyformán köteleznek tagot és igazgatót. Quo usque tandem abutere patientia nostra? (Beküldetett.) Vidék. ** Torontálitól írja egy tudósítónk : „A szerencsétlen Sarficzky László, kinek haláláról a lapok közelebbről értesítették a közönséget, a végzetes kimenetelű párbaj előtt néhány órával, szüleinek irt búcsúlevél alakjában végrendeleti intézkedéseket tett. Jóakaróinak és barátainak apró emlékeket hagyott hátra, így például azon diszkardját, melyet 1861-ben, mint esküdt, a bizottmányi közgyűléseken viselt, „tisztelete és hálája emlékéül“ Torontálmegye 1861-diki alkotmányos főispánja,beodrai Karátsonyi László urnak hagyományozta. Azon hölgynek, ki első szerelmének tárgya volt, szintén egy kis emléket hagyott oly kéréssel, hogy azt keblén viselje. Kedvenc fegyvereit barátai közt osztotta szét. Végre a leendő országház építésére évi részletekben lefizetendő ötszáz o. é. forintot rendelt. Ezen intézkedések mutatják, mily nyugodtan és mily lélekerővel ment a végzetes pillanat elé ezen ifjú, akiben az egész Torontál megye egyik leendett díszét gyászolja.“ ** Kalocsán Nagy Jakab, a tilinkó mestere, miután onnan meghívást kapott, sept. 16-án este hangversenyt fog adni. ** A pro 111 on tori dalárda zengte az utósó hangokat Lisztnek, mikor Rómába utazott. Nemzeti zászló mellett mentek a vasúti állomáshoz, hol Kölcsey hymnuszát, és „Dicsőit téged nagy égi teremtő“ kezdetű dalt énekelték el. A vonat lelkes éljenzések közt szállította el Lisztet az állomástól. ** Nagy-Kanizsa, sept. 8. (M. J.) Tehát valósult a hír, hogy színészek látogatják meg városunkat. Szuper Károly jól szervezett társulata e hó 3-án Tóth Kálmán „A király házasodik“ történeti vígjátékéval kezdő meg előadásait. Ezt követték „Szécsi Mária,“ „Lelenc,“ „II. Rákóczi fogsága,“ és Weser Ludmilla hegedű-virtuóznőnek a társulat tagjai közreműködésével történt hangversenye. A társulat tagjai közt első helyen a népszínházból ismert Molnárnét akarom említeteni, ki nem csak „Zrínyi Ilonát“ játsza el tetszésünkre, hanem az említett hangverseny alkalmával „Ernámból“ egy cavatinát is igen jól énekelt. Palotainé „Szécsi Mária“ és a „Lelencben“ találkozott a közönség elismerésével, azonban nem ment minden modorosságtól , mely — játékának hátrányára szolgál. Ponori Róza népszinmű énekesnő — rokonszenves hanggal — szintén megérdemli az elismerést. A női személyzetből megemlítendők még: Kendiné, Tóth Gizella, Szuperné, Révainé, Lakatosné és Komárominé, kik elég jó másodrendű színésznők. A férfiak közt Szupert kell kiemelnünk, ki már évek óta kedvelt komikus színész, de nem találjuk fölöslegesnek őt arra figyelmeztetni, hogy a „Zrínyi Boldizsár“-féle tragikai szerep nem neki való. Földesi volna a társulat hősszerelmese, de hang és színpadi otthonosság nélkül, csekély alakító erővel, igen bajos ily nehéz szerepkörnek megfelelni. Kőmives, Gonda, Vezéri, Kendi, Ormódi, Füredi, Libera mindnyájan fiatal tehetségek, kik még csak ezentúl vívhatják ki az egri nevet. Legyenek mindig oly szorgalmasak, mint most. Lakatos monoton apaszinész. A férfi személyzethez tartoznak még Erdélyi, Loos, Tiszai, Vári és a veterán Veszprémi. E színtársulat, ha pár szakma kellőleg betöltve nincs is, vidéken a jobbak közé sorozható, és valóban jobb pártolásra volna érdemes, mint minőt Kanizsa közönsége tanúsít irányában. ** Visegrádi levelezőnk Írja: September ha 3 dikán ment végbe az „Életvölgyben“ (Lebence) az utósó lövöldéi összejövetel, mely tánccal végződött. Vendégek nagy számmal jelentek meg, még a távolabb vidékről is, köztök sok szép hölgy, különösen kitűntek : Vattay Gizella k. a. Pomázról, Nyitránszky Fanni és Izabella testvérpár Vácról, és Laszlofszky-Turay Emma asszonyság Visegrádról. — Lövészeti ünnepély lévén, a férfiak közül megemlítem a legjobb lövőket, ezek: Weszely N. (főlövészmester), Roller Adolf (al-lövészmester) és dr. Rónay József urak. Pályadijak is voltak kitűzve , az utósó dij kiadása azonban nem történhetett meg, miután hamar este jön, ennélfogva Roller úr indítványára, a pályadij (gr. Széchenyi István fényképe bársonykeretben) mint az egylet tulajdona, a főlövészmester úr gondviselésére bízatott. — Az utóbbi napokban majd szerencsétlenség történt. Ugyanis három fiatal ember, a szép holdvilágos est által vontatva, a Dunán ladikázott, kettő evezett, a harmadik, többszöri intés dacára, a ladikban állt, minden jól ment, míg a „Debrecen" gőzhajó nem jött; a hullámzó viz azonban ingáéba hozta a ladikot, igy az állva maradt elvesztette az egyensúlyt s a hullámokba esett. Szerencsére a bennlévők egyike lábánál fogva megkapta, és a másik segélyével a ladikba emelte. Megjegyzendő, hogy az illető úr nem tudott úszni. — Nem hagyhatom említés nélkül a Sz. László helységében a régiség ellen közelebb elkövetett kíméletlenséget. Egy még a XIII. századból fenálló igen érdekes faházat ugyanis leromboltak. Valóban sajnos, hogy az illető egyének nagyobb gondot nem fordítottak ily ódon emlékek megőrzésére. ** Az esztergomi dalárda, mely a legutóbb Pesten tartott dalárünnepen is köztetszést vívott ki, f. hó 12-kén tartá Esztergomban (a nemrég megnyílt lövölde igen diszes helyiségeiben) dalestélyét. Ez alkalommal újra bebizonyítá, hogy nem csak — mint egy pesti lap írta — „egésséges hanggal“ bir, hanem zsenge korához képest, már jelenleg is eléggé képzett. A dalelőadások között hallottuk Mendelsohn nagyhírű s Pesten is előadott korát a „művészekhez“, zenekiséret mellett; — az esztergomi születésű, s itt közszeretetben álló derék ifjú zeneszerző Feigler Győzőnek az esztergomi dalárda számára írt szép „népdalát,“ továbbá a nagy tűzzel előadott „Rákóczy indulót.“ A szép öszhangzású és kiváló pontosságú előadásokat az igen nagy számú és díszes közönség kiváló figyelem és tetszésnyilvánításaival kísérte, s a jelen volt szerzőket, különösen a dalegylet fáradhatlanul tevékeny két karmesterét, Bellovics Ferenc és Kiinda Rezső urakat, számtalan éljennel és tapsokkal jutalmazá. Az éneket derült vacsora követő, vidám felköszöntésekkel a mindenki által szeretett és közbecsülésben álló dalárdás elnökre s a jelen volt gyönyörű hölgykoszorúra stb. Ezután vidám, majdnem reggelig tartó tánc következett, mely méltó záradéka volt az egész élvezetes estnek. Bár ha ily kedélyes és minden fest nélküli est minél több rendeztetnék a dalegylet által, de ne a lövöldének ily alkalomkor nagyon is szűk helyiségeiben, hanem például a fürdő-vendéglő nagy termében, vagy valamely erre alkalmasabb helyen. — b. — a. *) Ez egykor szintén igen kedvelt lapot Gyárfás úr — egy irodalmi szerencsekisérlő — járatlansága tette tönkre. Mint az oláhfalusi ember a hegedűidet, ő is megpróbálta a szerkesztést, anélkül, hogy előlegesen csak némi hírlapírói jártasságra is szert kívánt volna tenni. Uram! őrizd meg már időszaki irodalmunkat egyszer az ily hívatlanoktól, kik egy-egy vállalattal szerencsét próbálnak, aztán feltűnnek, miután az irodalmi hitelen új és nagy csorbát ütöttek. Szerk. Bécsi hírek. *** A bécsi Károlyszínház igazgatója alkudozásba lépett Ristorival, hogy a világhírű művésznőt 12 előadásra megnyerje. Ristori asszony Prágában október második felében lép föl. Stuart Máriát, Phedrát és Deboráth adja elő. Mivel ily közel van hozzánk, talán meg lehetne nyerni a nemzeti színház számára is egy-két előadásra. *** B c 1 e r e d i gr. államminiszter a bécsi journalisták „Concordia“ című egyletének új alapszabályait, melyeket az előbbi kormány visszautasított, megerősítette. *** Egy bécsi vendéglőben most két férfiú lakik egymás mellett, kik tíz évvel ezelőtt a legvéresb, egymás ellen tűzzel vassal törő ellenségeskedés képviselői voltak. Ez Omer basa, a török generalissimus a keleti háborúban 1853-től 1855-dikig, és Tottleben tábornok, Sebastopol híres védelmezője. Vékony fal választja el egymástól a szultán s a cár hadvezérét; kiséretük, oroszok és törökök, békésen állnak egymás mellett a folyosókon, s ha az egykori ellenségek most találkoznak, barátságosan s undoran kezet szorítnak egymással. *% A „Neue Freie Presse“ furcsa bakot lőtt. Jelentvén ugyanis, hogy az erdélyi román művelődési egylet jövő évi gyűlése helyéül Alba-Carolinát (voltaképen Károlyfehérvár) választá, hozzáteszi, hogy ez más néven — Belgrád. Ez a lap különben nem csak a geográfiát tudja ily részul. *** A bécsi lapok hízott kacsákkal traktálják olvasóikat. A múltkor Miskolcról táviratoztatták *